Déli Hírlap, 1978. augusztus (10. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-28 / 202. szám

a miskolciaké a szó „Ne bántsátok a fekete kutyát’’ Néhány nappal ezelőtt szemtanúja voltam egy fekete ku­tyát ingerlő imposztor bűnhődnének. A kutya gazdája a pó­rázzal vett elégtételt az ebét izgató ebadtán. Felteszem: az állatvédő liga tagja volt az illető, de ha nem, akkor is nyil­ván úgy véli: heiyes, ha megbünteti az állatot bántó embert. Az „eszme” ragadott meg és inditotta el az alábbi gondo­latsort. Védeni kell az állatokat — egymástól és az emberektől. Ma már egy puli kiirtásáért börtön jár. Nem minden esetben sújtják viszont börtönnel az ember kiirtását. Olvastam olyan harcirepülőgép-gyárosról, aki nyulakat tenyészt és óvja éle­tüket. A Kutyavilág című filmben elit ebtemetöt láttam — a közel-keleti konfliktus kapcsán pedig sok-sok emberi tetemet az utcákon. A biológiai egyensúly megőrzéséért tilt iák az egyes ki­pusztulóban levő állatfajok további irtását azoknak a hon­fitársai. akik például az indiánok kiirtását szivük szerint meggyorsítanák. Az ember államilag védett területeken táplálta az állato­kat, nemzeti parkokban korszerű vadetetőket létesít — ugyan­akkor milliók halnak éhen évente a világon. Védjük az állatokat. Kell is. Hasznos lenne azonban az em­bereket is védeni, s nem izgatni. Az egy mázsa körüli kutya- tulajdonos például nem mulasztja el kedvencét naponta sé­táltatni, s beír az újságnak, ha a narkban nem á'lbat meg vele a pázsit szélén, „szükségből”... Ha csak feleennyit mozgott volna — netán kutya nélkül — ma esetleg csak 80 kilót nyomna és az erdei sétát is bírná kutyuskájával. ahol lényegesen kevesebben kapnak szívbajt a lihegő „drágaság” láttán. Nem vagyok állatellenes — függetlenül attól, hogy egyik barátom lakására kizárólag lónyi méretű kutyája miatt nem megyek el. % Egyetértek az állatvédelemmel is, úgy ahogy van. Kellene viszont embervédő liga is. ahol az embereket véde­nék. Az állatoktól és — egymástól! Az egész világon... Bérezés József Miskolc Nemcsak az időjárás a ludas Még jól emlékszem rá, mily gyorsan vált népszerűvé pár évvel ezelőtt a fagylaltauto­maták fagylaltja. A gépek nagyon jó minőségű fagylalt­tal mutatkoztak be városunk­ban is. Sokat ígérő volt szá­munkra a szabvány, amely előírta — és előírja! —, mi­lyen és mennyi alapanyagot kell tartalmazniuk fagyija­inknak. Ennek dacára ma már egyre több hígított fagy­lalttal találkozom. Kásás, je­ges, ízetlen, nem is hasonlít a korábbi, géppel adagolt, fényes és krémhez hasonló fagyikhoz. Ha hosszasabban kell sora­kozni egy-egy automatánál, nem kevesen csodálkozunk azon, hogy a villámgyorsan adagolt tölcsérek tetején két egyforma adag ritkán látha­tó. Bizonyos, hogy nem a gép uralkodik az emberen. S ha ez így igaz, a fagylalt minő­sége nem az automatán mú­lik ... A közelmúltban hallottam az egvik vendéglátós ismerő­sömtől: a kedvezőtlen nyári időjárás miatt csökkent a forgalom. Én úgy vélem, nem­csak az időjárás a ludas eb­ben! L. F. Miskolc Kóborló kóbor ló Ki tudja, hány gép- járművezetőre ijesztett már rá Sajószentpéter utolsó házainál — az Edelény jelé vezető úton — a fehér kóbor ló. Es­ténként — hónapok óta — szabadon grasszál az országúton, s bár békés természetéről már jó­magam is meggyőződ­tem, félelmetes, amint felbukkan a szürkület­ből vagy éppen az éj sötétjéből. Némelykor társai is vannak — majd vala­mennyi deres — s a ki­sebbfajta ménes ralliz- ni tanítja az Aggtelek vagy a határátkelőhely felől érkezőket. Előfor­dulnak közöttük lassan cammogó sertések is, „akik” olyannyira meg­szokták az országút for­galmát, hogy a kürtszó sem riasztja kiesebb tá­jak felé. Mondom: veszedelme­sek ezek az esti „gaz­dátlan" jószágok, hiszen stoplámpájuk nincsen, helyzetjelzővel sem ren­delkeznek, még csak prizma sem veri vissza a rájuk hulló fénysuga­rat. Hiszem: csak a gépjárművezetők ügyes­ségén múlt, hogy eddig nem okoztak balesetet. A kóbor lovakat min­denesetre érdemes meg­tekinteni. Annak is, aki a közlekedés biztonsá­gáért felel azon a kör­nyéken ... R. É. A miskolciaké a szp Rovatvezető: Radványl Éva Levélcím: Déli Hírlap szerkesztőség* SS» Miskolc. Bajcsy-Zslltnszkv ót 15. Telefonszám: I8-ZZ1 Kincsünk: a víz! Világméretekben probléma, ha sok van belőle, de az is, ha kevés. Nálunk az utóbbi a helyzet. Miskolcon köztudot­tan kevés a víz, de vala­hogy mi, fogyasztók, ezLnem vesszük komolyan. Mert igaz: pedánsak és gondosak vagyunk, ha a vízóra is a miénk, s nekünk kell az el­fogyasztott mennyiségért le­szurkolnunk a pénzt. Ám, ha az óra nemcsak a mi fo­gyasztásunkat mutatja, mindjárt más a helyzet. Fut a víz a W. C.-ben, csepeg a konyhacsap, a mos­dó, az irodában sem zárjuk el rendesen, hiszen sa'át pénztárcánkon nem érezzük a túlfogyasztást. A csapok és csaptelepek sérülékenyek, hamar vízkö­vesednek, elkopnak. S a leg­több esetben szakembert kí­vánna a javításuk. Szakem­bert — ha lenne. Lakótár­saim a megmondhatói, mennyire kevés azonban még a iószándék is. ha spórolni akarunk a vízzel... Arra gondoltam, hogy ha lehet szabás-varrás tanfo- lyapiot rendezni, akkor nyil­ván lehetne valamifajta alanfokú tanfolyamot indí­tani a vizes szerelvények ja- "í'ásának elsaiátítására is Hiszen nem veszélves mun­ka minden lakásban var zárócsap. A család hármel” nemhez tartozó tagia meg- tanulhatná a iavítás csínját- bínjáit. Jó lenne, ha például az iskolában a politechnikai érák tananyagába is beiktat­idK, iiogy gyermekeink is segíthessenek vízgazdálko­dási gondjaink enyhítésén. ki tudja: az is lehet, hogy holnap már természetes igényként könyvelik el. Istók Éva Miskolc, Baross u. Lehet, hogy ma még moso­lyognak az ötletemen. Ám, Tilt a tábla, de... Nagyon he’yesen. behajta ni tilos tábla került a Sza badság tér élére. Végre isme nyugodtan lehet sétálgatni üldögélni Miskolc kedves ki' sétaterén. Ügy látszik azon­ban, hogy az autósokat e: vajmi kevéssé zavarja. Lele ményesek. Szombaton dél előtt például megdöbbenve láttam, hogy öt autó is par­kírozott a tábla „védelmé­ben”, valóságos sövényt al­kottak. Nyilván úgy gondol­ták: a tábla előtti rész még járókelőket az úttestre szorí­tották. nem érdekelte őket. Tudom, kevés a parkírozó- hely a belvárosban. Ám autó­saink mégsem panaszkodhat­nak, hiszen akár a Déryné utcában, akár a Városház té­ren kialakított parkírozóban, akár a Szamuely utcában vá­rakozhatnak. Igaz, ott fizetni kell... Hiszem, hogy előbb-utóbb sikerül rendre szoktatni az ilyen gépjárművezetőket. De jobb lenne persze — előbb! nem a tér, be nem hajtottak, szabálytalanságot tehát nem vétettek. Az pedig, hogy a Kun Pál Miskolc, Dorottya u. 1. ... az MKV repülőtéri vég­állomásánál az autóbusz­parkírozó terület valóban kisebb, mint amekkorára szükség volna. A közlekedé­si vállalat ezért a végállo­más átalakítását tervezi, amelynek során jelentősen bővítik a gépkocsitároló he­lyet is. A bővítési munkákat a közeli jövőben megkez­dik. (A válasz a rovatunk­ban — Kinőtte magát cím­mel — megjelent észrevétel­re érkezett az MKV-tól.) ... az Ady Endre utcai postahivatalban félreértették az utasítást, amely arról ren­delkezett, hogy míg a Búza téri aluljáró építése tart, korlátozzák a tömeges, vál- lati csomagfelvételt. Az uta­sítás ugyanis nem vonatko­zott a magániieyf elekre. A magánfelek csomagjait a to­vábbiakban ebben a posta­hivatalban is át kell venni. M. István olvasónktól — aki rovatunk augusztus 3-i szá­mában Apró bosszúság, de bosszúság! címmel szóvá tette, hogy csomagját nem vették fel az említett pos­tán — elnézést kért az ille­tékes csoportvezető. ... a Kun Béla utca—Zsol- cai kapui csomópontban a 3. sz. főútra való* felhajtás egyértelművé tételéért kiegé­szítették a burkolati jeleket. A kiegészítés után a burko­lati jelek megegyeznek a besorolás rendjét jelző táb­la jelzésképével. Módosítják a tájékoztató jelzőtáblát is a közeljövőben. (A válasz a KPM Közúti Igazgatóságától érkezett, a lapunk aueusz'us 4-i számában, Egyértelműbb jelzésrendszert a felüljáró­nál! címmel megjelent cikk­re.) Valóban szűkén vagyunk Teljes mértékben egyetértünk a Déli Hírlap augusztus 24-i számában megjelent Szűkén vagyunk c. írással. Egyre in­kább nyomasztóvá válik az élet a belvárosi lakótelepen. A viszonylag jó funkciójú lakások szülte elégedettséget sokunk­ban ellentétes érzések váltják fel. A közlekedési zajártalma­kat — mint korunk egyik betegségét — úgy ahogy megtűr­jük, ellenük keveset tehetünk. Annál elégedetlenebbek va­gyunk a rendkívül zsúfolt lakásépítések miatt; több épületben családok százai, alig kanunk levegőt. Sok-sok gyermek nem tud hol játszani, az utakat, járdákat foglalják ilyen céllal; emiatt állandó életveszélynek vannak kitéve. Ami eddig már megépült, az ellen nem tehetünk semmit, de annál hangsúlyozottabban kérjük a városfejlesztés irá­nyítóit, hogy a továbbiakban legyenek sokkal körültekintőb­bek. Van egy konkrét javaslatunk is: a Bagolyvár lebontása utáni területen tovább ne folytatódjon a lakásépítés, hanem legyen ott park, játszótér, zöldterület. Vagy, ha az építészeti kívánalmak azt megkívánják, legfeljebb egy épület — sem­mi esetre sem három! — zárja le a lakóte'eoet nyugatról. Több száz gyermek és szülő érdeke ezt kívánja. Reméljük, kérésünk meghallgatásra kerül a város vezetőinél. Ez vala­mit enyhítene gondjainkon, nagyban hozzájárulna jobb köz­érzetünkhöz, s talán az esztétikusabb városképi megjelenés hez is. Szeretnénk, ha az illetékesek válaszolnának javaslatunkra. A belvárosi lakótelep lakói Pontosítunk Félreértésre adott okot az egy héttel ezelőtt Mini dinnye... maxi áron! cím­mel közölt észrevétel, mivel árusítójának nevét nem ír­tuk meg. Ezúttal pontosí­tunk: a Búza téri kiskeres­kedő — akinek standjára azóta kikerült „cégjelzése” is — Zavarkó Gézáné (Mis­kolc, Petőfi tér 1. sz. alatti lakos), ö árusította — to­vábbra is zavartalanul — első osztályú áron a mére­ten és kritikán aluli mini­dinnyéket. (A szerk.) Űj üzlet nyílt — sokunk örömére — a Széchenyi úton, a villanyrendőrnél. Kávé, tea, édesség! Mondom: örömmel üdvözöltük a központi hely­re telepített szaküzlet. Csak­hogy a kirakata nem jó cé­gére ennek a boltnak. Ka­kaósdobozok, kávé- és kek- szesdobozok — ez minden! A bolt belseje már az el­várt képet mutatja. Csillogó és ízléses árubemutató, már­LEHET-E MEGSZAKÍTÁS A SZOLGÁLATI IDŐBEN? Tízéves munkaviszonyomat szakaszosan dolgoztam be, 1950-től 1975-ig. Ez a tíz év feljogosít-e arra, hogy — ha betöltőm az 55. évet — sa­ját munkaviszonyom után kapjak nyugdíjat? — kérdezi Kovács Lajosné Miskolc, Szeles utca 70. szám alatti olvasónk. A választ Cseh Lajos, a SZOT Borsod megyei Társa­dalombiztosítási Igazgatósá­gának igazgatóhelyettesétől kaotuk. Eszerint: Az 1975-ben hatálybe lé­pett új társadalombiztosítási törvény a nyugdíjai jogosult­ság szempontjából minden olyan időt be kell számítani a szolgálati időbe, amelyet a dolgozó 1929. január 1. úti i munkában töltött. E szabály alól a törvény csak kevés esetben tesz kivételt. Közü­lük legismertebb az, amikor a dolgozó munkaviszonyai kö­zött öt évet meghaladó meg­szakítás van. Ilyenkor ugyan­is a megszakítást megelőző munkaviszonyokat nem lehe­tett szolgálati időként figye­lembe venni. Ez a rendelkezés korábban sok nyugdíjat érintett hátrá­nyosan. Ezért az új törvény az alábbi esetekben már le­hetővé teszi a megszakítást megelőző munkaviszonyok szolgálati időként való beszá­mítását is. Ezek az esetek a következők: 1. Az a dolgozó, aki az öt évet meghaladó megszakítás után újabb öt év szolgálati időt szerez, annak előző mun­kaviszonyait is szolgálati idő­ként kell beszámítani. 2. Aki a nyugdíjra jogosító szolgálati időt megszerezte, s a megszakítást követő öt éven belül eléri a nvugdíikorha- tárt, vagy ez idő alatt mun­kaképességének kétharmadát elvesztette, s e munkaképes­ségének csökkenése a nyugdíj igényléséig fennáll, kérheti nyugdíjának megállapítását a megszakítás előtti munkavi­szonyai alapján, azok beszá­mításával. 3. Nem számít megszakítás­nak a kórházi ápolás időtar­tama. ha a munkaviszony megszűnésétől a kórházi ápo­lásig, és a kórházi ápolástól az újabb munkaviszony kez­detéig — külön-külön — öt évnél hosszabb idő nem telt el. Ilven esetben a nyugdíj igénylésekor a kórházi igazo­lást. zárójelentést, be kell nvúitani a nyugdíjmegállapí­tó szervhez. 4. Nem számít megszakí­tásnak az az idő sem. amely alatt a dolgozó öregségi, rok­kantsági vagy baleseti rok­kantsági nyugdíjban — eset­leg 4. fokozatú baleseti jára­dékban részesült. 5. Nem tekinthető megsza­kításnak a mezőgazdasági ter­melőszövetkezeti tagsági idő sem. ha valaki ol. már mirít inari dolgozó kéri nyugdíja­zását. 6. Nem számít megszakítás­nak az az idő sem. ameivre a dolgozó úgvnevezett elis­merési díiat fizet. Célszerű elismerési díiat fizetni, ha a dolgozó valamely okból kénv- telen munkaviszonvát meg­szüntetni. s előre láthatóan öt éven belül nőm á'ibat ói­ból munkába. A-* elismo-ósj u.'u’;-7„+óc; kérőimet a lakó- belv szerint illetékes társa­dalombiztosítás-' szervhez kell benvúitani. a munkaviszony — vagy a rokkantsági nvug- díi — megszűnésétől számí­tott egy éven belül. F. L.-né Miskolc \ * Kopár portál már az árubőség zavarával küszködik a vásárló. Ám ez nem menti a kirakat kopár- ságát. Az a szegényesség, amit mutat, félrevezeti a szemlé- lődőt. Ügy vélem, már régen kinőttük azt a tévedésünket, amely elhitette velünk, hogy a jó bornak nem kell cégér. Ma már tudjuk, hogy kell S ez az üzlet meg is érdemel- ' né a hívogató reklámot, 3 pillantást fogó kirakatot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom