Déli Hírlap, 1978. augusztus (10. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-03 / 181. szám

N „Magyar" épület u Szovjetunióban «oral Imijoraft A leninogorszki Automati­zálási Eszközök Gyára ha­marosan „magyar” iroda- és szociális épülettel gyarapo­dik. Magyar intézetet bíztak meg a tervezéssel, kivitele­zéssel sőt az építőanyagok jó részét is hazánkból rendel­tei- A Beton- és Vasbeton- ipari Művek Alsózsolcai Gyá­ra aíjgusztus 15. és novem­ber 15. között csaknem 1200 darab UNIVÁZ és módosí­tott UNIVÁZ elemet, vala­mint 7450 négyzetméter va- kc'atmentes födémpanelt szállít a szovjet megrendelő­nek. Drótgyári pillanatkép (Kerényi László felvétele) így Iái jók a vendéglátók Harmadszor a Gyöngy cukrászdáról Eddig két ízben foglalkoztunk a hajdani Fórum presszó helyén, a közelmúltban megnyitott Gyöngy cukrászdával. Először — nemcsak a saját véleményünket tolmácsolva — hangot adtunk annak, hogy némi csalódást keltett az új üz­let. Azt reméltük ugyanis, hogy kihasználva a presszó tá­gas helyiségét, olyan cukrászda születik a belvárosban, ahol ülve, kellemes körülmények között fogyaszthatja el a habos kávét, süteményt, fagylaltot a vendég. Cikkünkre irt leve­lében Ferencz István, az ÉSZAKTERV belsőépítésze kifej­tette, hogy ö sem így képzelte el eredetileg az új cukrász­dát, ám végül is a megrendelő szava döntött. Most dr. Su­gár Jánosnak, a Miskolci Vendéglátóipari Vállalat kereske­delmi igazgatóhelyettesének a leveléből idézünk. Teljes ter­jedelmében sajnos, nem közölhetjük a hosszú levelet, de reméljük, hogy főbb gondolatai nem sikkadnak el a rövi­dítés miatt. Bevezetőül arról szól dr. Sugár János, hogy az Ady utca sarkán levő Lottó cuk­rászdát — városrendezési okokból — rövidesen szanál­ják. Részben ennek a pótlá­sát, részben ■ a Napsugár cukrászda zsúfoltságának enyhítését szolgálja a Gyöngy. A tervezés időszakában két megoldás kínálkozott: vagy egy „klasszikus”, ülőfogyasz­tásra berendezett, hangula­tos cukrászdát alakítanák ki, vagy a tömegforgalmat tart­ják szem előtt, ám emellett — mint az igazgatóhelyettes megfogalmazta — szűkített formában az ételbár profilt is megteremtik. Először az utóbbi megoldás mellett dön. töttek, és ennek jegyében tárgyaltak kezdetben a bel­sőépítésszel is. Később azon­ban elvetették a kettős pro­tilt, a következő indokok alapján: a nagyméretű vendégtér mögött rendkívül minimális a gazdasági és szo­ciális rész. A jelenlegi kö­vetelményeket kielégítő fel­tételek megteremtése az adott területen a vendégtér igen jelentős csökkentését igényelte volna, és hogy az adott területen a meglevő portálkialakítás mellett egy­általán megoldható lett vol­na, már nem is vizsgáltuk. Ügy gondoltuk —, hogy egy tömegigényeket kielégítő, alapvetően állófogyasztásra berendezett cukrászdát kell kialakítani.” ' * * A továbbiakban arról tá­jékoztat bennünket a levél­író, hogy a Lottó cukrászda és a mellette levő épület le­bontása után saroképületben lesz a Gyöngy és az előtte levő téren kerthelyiséget is létesítenek. Terveik közölt szerepel továbbá olyan üz­letek építésé — például a belvárosi lakótelepen —. melyek amellett, hogy kielé­gítik a tömegforgaiom igé­nyeit, garantálják az intim hangulatot is. Cikkünkben kritizáltuk a Gyöngy cukrászdában elhe­lyezett állópultokat. És nem- . csak azért, mert csúnyák, ha­nem azért is, mert — mint fényképen bemutattuk — a gyerekek nem érik fel eze­ket, és igen kényelmetlenül tudnak l'agylaltozni, süte­ményt enni mellettük. Ezzel kapcsolatban így ír dr. Su­gár János: „A vendégtérben elhelyezett magas asztalok olyan MOBIL-berendezések, melyeket sok helyen tudunk hasznosítani. Ezt azért mon­dom, mert nem tekintjük végleges megoldásnak, a for­galmi helyzet mást fog kí­vánni.” Majd kissé meglepő fordulattal hozzáteszi: „Az említett cikkben megjelent loton látható kislányt az üz­letben széken, asztal mellett ülve is lencsevégre lehetett volna kapni. Hogy miért nem így történt, annak okát nem ismerjük.” Szívesen szolgálunk tájé­koztatással: mint az igazgató- helyettes világosan kifejtet­te, a cukrászda a tömeglor- galmat szolgálja, és ennek megfelelően mindössze né- ' hány asztalt tettek be — va­lószínűleg a Fórum régi bú­toraiból —, melyeket gyor­san körülülnek. A többség­nek nem jut hely, csak az állopultok mellett, tekintet nélkül arra, hogy szálfater- metű felnőttek, avagy pöt­töm gyerekek a vendégek. Pedig a cukrászdáknak leg­alább annyira kell szolgálni­uk az utóbbi korosztályt, mint az előbbit. * * Megértjük a vállalat — tágabb értelemben a szakma — nehéz anyagi helyzetét. Az ésszerű takarékoskodás sem szolgálhat azonban el­fogadható indokul a túlzott igénytelenségre. Vigaszul csak az szolgálhat a szá­munkra, hogy — mint fen­tebb idéztük —, a vállalat vezetősége sem tekinti vég­leges megoldásnak a Gyöngy cukrászda mai berendezését. Várjuk az új üzleteket is, és ha azok olyanok lesznek, mint ígérik, akkor nemcsak „remélheti” dr. Sugár János, hogy: „ .,. • a fogyasztókat együtt tájékoztatjuk, esetleg hangoljuk.” A „hangolás" ugyanis csak akkor sikerül­het — dicsérje bár agyba- t'őbe az új üzletet az újság­író —, ha magának a cuk­rászdának a berendezése, hangulata ugyanazt „mond­ja" a vendégnek. (bekes) i hármas Hírek jól vannak Jó egészségnek örvende­nek a pécsi Orvostudományi Egyetem szülészeti kliniká­jának legnépszerűbb lakói, a szombaton született hármas ikrek és édesanyjuk. Borbás Gézáné. A kis Melinda. Re­náta és Krisztián különleges gondoskodást élvez nemcsak a klinikán, ahol életük min­den mozzanatát figyelemmel kísérik, de szüleik munka­helyén — a MÁV Pécsi Igaz­gatóságán és a Pécsi Kesz­tyű- és Bőrdíszműipari Szö­vetkezetnél is. A vasútigaz- gatóság és a szakszervezet 4000 .forint gyorssegélyt utalt ki, a szocialista brigádok ha­sonló összegű ajándékban részesítették a 7 gyermekes­re gyarapodott családot. Magyar—NSZK eszterga Egyorsós, automata rúd- esz.ierga sorozatgyártását kezdték meg tegnap a SZIM Székesfehérvári Köszörűgép- gyárában. A kis alkatrészek pontos megmunkálására al­kalmas új forgécsológépből, amelyet a nyugatnémet Traub céggel együttműködve készítenek, az idén összesen 170-et exportálnak. Sajtáros kategóriában Hetvenegy termelőszövet­kezet és öt állami gazdaság kapott meghívót az ifjú gépi fejők szakmai-politikai ve­télkedőjének III. megyei döntőjére. A nevezéseket július 31-ig kellett beküldeni; körülbe­lül 100—120 résztvevőre szá­mítanak a rendezők. A sa.itá- ros fejés kategóriában sorra kerülő versenyre minden te­henészettel rendelkező gaz­daság két-két gépi fejőt és a csapat felkészítőjét küld­heti el. A gépi fejőket egyé­ni, illetve csoportteljesít­mény szerint értékelik, a résztvevők elméletből és gyakorlatból egyaránt vizs­gáznak. A gyakorlati — fejé- si — munka során a követ­kező szempontok szerint ér­tékel a zsűri: a munkamű­velet végzésének korszerűsé­ge, a fejés higiéniája és az állatokkal való bánásmód, a fejési munka folyamatossága. A legjobbak jutalmul egy­hetes belföldi üdülésen ve­hetnek részt. Augusztus 15-én délelőtt a Molnár Béla Ifjúsági és Üt- törőházban rendezik meg a verseny elméleti — írásbeli és szóbeli — részét, délután lesz a gyakorlati verseny, a fejés, a Szerencsi Állami Gazdaság Vincze-tanyai te­henészeti telepén. A bábolnai példa A rádió hétfői sajtókonferenciáján a gazdasági ösztönzők­ről és szabályzókról, a kockázatvállalás lehetőségéről kér­dezték az újságírók a bábolnai mezőgazdasági nagyüzem vezérigazgatóját. Azt firtatták a meghívottak, hogy mi ösz­tönzi a kívánatosnál még mindig kevésbé ösztönző gazda­sági feltételek között a világhírű cég vezetőit arra. hogy szüntelen próbálkozzanak, kockáztatva a kudarcot is. Pél­daként emlegették föl a kecskét, amelynek tenyésztéséhez éppen most kezdtek hozzá ... Jótól érdeklődtek! Dr. Burgert Róbert nemcsak nagyvo­nalú. s a kockázattól sem visszariadó vezető, hanem ruti­nos nyilatkozó is. Azt mondta, hogy a bábolnaiak a mos­taninál kevésbé ösztönző gazdasági körülmények között is mertek vállalkozni. Miért ne tennék ezt most is? Persze, a vezérigazgató nem hallgatta el, hogy a szinte évenként változó szabályozók közepette nem egyszerű a változó piaci helyzethez alkalmazkodni. Miért kell a gazdálkodás amúgy is sok ismeretlenes egyenletét még egy ismeretlennel szinte megoldhatatlanná tenni? A műsor Bábolnán készült, de nemcsak a bábolnaiakról és nemcsak a bábolnaiaknak. A kérdések gordiuszi csomó­jával minden vállalat és minden vállalatvezető szembe­találja magát. E tervidőszak lezárása utáni évek lényeges változásokat sejtetnek és követelnek meg. A vezetési stílus­ban is és a gazdálkodás teltételeiben is. Persze, ez nem megy egyik napról a másikra, nem megy varázsütésre. Mun­kánk. termékeink, gazdálkodásunk gyengeségei a robbanás­szerűen változó világpiaci feltételek között markánsan raj­zolódtak ki már 1973-ban. s ezek leküzdésére, illetve mér­séklésére eddig is törekedtünk. Olyan apróbb változtatások láncolatáról van szó, amelynek végén (tehát a nyolcvanas évek elején) az árrendszer reformja áll. A gazdasági szak­értők többsége ettől kardinális változásokat vár, illetve enél- kül elképzelhetetlennek tartja a vállalatok hatékonvságának, jövedelmezőségének és exportképességének számbavételét, lehetetlennek tartja a világpiaci értékítéletet is kiálló hazai termékstruktúrát. Az Országos Anyag- és Árhivatal elnöke „Az árrendszer tökéletesítése" című, nemrég megjelent cikkében láthatatlan kéznek nevezi azt a rendezői elvet, amely az ár piactisztító szerepére támaszkodva egyensúlyban tartja a keresletet a kínálattal. A szocialista tervgazdaságban is működik a lát­hatatlan kéz, írja a szerző, de itt állami (társadalmi) tuda­tosság szabja meg működésének feltételeit. Az állam irá­nyítja a gazdasági folyamatokat. Ami a szabadpiaci áru­gazdaságban az ár természetes tulajdonságának tűnik, az itt a normatív szabályozás követelménye. Az új árviszonyok (értékarányos árak) újfajta áruviszo­nyokat eredményeznek. A népgazdaság számára hasznos tevékenységet, terméket fölértékeli, előnyben részesíti a gaz­daságtalan és szükségtelen munkával és termékkel szemben. Sokan tartanak a mostaninál liberálisabbnak vélt árrend­szertől. Pedig félnie és változtatnivalója csak annak van, illetve lesz, aki középszerű a munkában és a gondolkodás­ban. A többre törekvő szándékok több támogatást és elis­merést kapnak, s remélhetően néhány év múlva a bábol­naiak kísérletező kedve, kockázatvállalása, sikere nem lesz unos-untalan emlegetett, kivételes példa. B. Konzervhez való üveg Tavaly rekord zöldség- és gyümölcstermés volt. ami fo­kozott erőfeszítésre kénysze- rí tette a konzervgyárakat, és minden üvegtartalékukat felhasználták. Még azt a mennyiséget is, amivel eb­ben az évben az idényt kel­lett volna kezdeni. Az év el­ső 'felében tehát az üveg­gyáraknak a tervezettnél több üveget kell gyártani és szállítani. A Saiószentoéteri Üveg­gyár 1978. évi terve 150 millió zöld és 150 millió fe­hér. azaz konzervüveg gyár­tását irányozza elő. Eddi®, ha nem is sokkal, de túltel­jesítették a tervet és az év végéig eleget tesznek a fel­adatnak: a mintegy 600 mil­lió forintos termelési érték előállításának. Jelenleg gon­dot okoz ugyan, hogy az egyik kemencét átépítik, de így is teljesítik a konzerv­gyárak megrendeléseit a III. negyedév végéig. Egy kalap alatt Mennyit keres a fodrász? Ki mennyit szépít, annyit is keres a fodrászoknál. Il­letve az után kapja a szá­zalékot. Ez a bérrendszer három évtizede változatlan. Egyeseknek ma igen jól megy a bolt, holott vannak kezdők is, akik eldugott he­lyen tétlenkednek, s fizetés­kor éppen hogy lapul vala­mi a borítékban. Az ..előke­lő", azaz felkapott belváro­si szépészeti intézményekben — legyen az az ország bár­melyik városában- — a be­futott frizőröknek és kozme­tikusoknak viszont szép summa jut. A fodrász- és kozrnetikusversenyek dobogós helyezettjeiért kapkodnak a vendégek. Még akkor is. ha órákig kell üldögélni, a sor-' sukra várva. Ha egy kezdő periférikus területre került, elveszett ember volt. lgv fordulhatott elő. bogy a pályakezdők 700 —800 forintos fizetésével szemben van, aki ennek az ötszörösét, hatszorosát meg­keresi. Eddig, azaz harminc éve soha nem vizsgálták, jó-e ez a rendszer így. ahogy van. Nem differenciál, min­denkit egy kalap alá von. Nos. a Könnyűipari Minisz­térium megbízásából a Köz­ponti Szolgáltatásfejlesztési Kutatóintézet szakemberei a fodrászok és a kozmetikusok ösztönzőbb bérrendszerének kialakításával foglalkoztak. Kidolgoztak egy ú,i bérezési modellt. Ezzel azt szeretnék elérni többek között, hogy egy-egy üzletben arányosab­ban osztódjék el a munka a dolgozók között. anélkül hogy az új bérrendszer vis7- sz.afogná a teljesítményt. A cél az, hogy ne álljon érde­kében senkinek sem a ven­dégkörét a kollégái rovásá­ra és olyan mértékben nö­velni. hogy az már fékezze a kulturált és gyors kiszol­gálást. Ma, Budapesten szakmai értekezletet tartanak az új bérrendszerről. Az előzetes tájékoztatást igen vegyes ér­zelmekkel fogadták az érin­tettek. De mint minden új­nak, ennek is meg kell küz­deni a létért. A Borsod me­gyei Fodrász Szövetkezet fő­könyvelőjének. Solymosi La­josnak az a véleménye, hogy ma még egy kicsit kompli­káltnak látszik az új bér­rendszer, de úgy tűnik, min­denkinek kedvezőbb lenne, mint a hagyományos. Az idősebbek joggal félnek, hogy rá kell dolgozniuk a fiata­lokra. De a bérük semmi­képpen nem csökkenne. Ez­zel talán meg is nyugtatha­tok az aggályoskodók. Az új bérrendszer lénye­ge az lenne, hogy a fizetés 75 százaléka lenne az alap­bér. az úgynevezett biztosí­tott bér. rs 25 százaléka len­ne a mozgóbér, amit az üz­let forgalmától függően kap­nának a dolgozók O. & Ki lúd jobban géppel fejni

Next

/
Oldalképek
Tartalom