Déli Hírlap, 1978. augusztus (10. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-23 / 198. szám

Hatszáz vagen gyümölcsszörp-#■ A címkeragasztók munkáját is gép végzi majd Pincében érlelik, mini a bort A gyümölcs beérése után, 15—16-féle terméket dolgoz­nak fel az Erdei Termék Vál­lalat Miskolci Gyáregységé­ben tavasztól őszig. Munkájuk kettős: préselik a beérkező szamócát, málnák fekete ribizlit, somot, vad­körtét, és még sok más vita­mindús. ízletes gyümölcsöt, majd a sűrítés, derítés, és egyéb szakmai eljárás után alkalmassá teszik szörpgyáf- tásra. És a másik nagy fel­adat: a pincészetükben szi­gorú receptúra szerint, a bor­érleléshez hasonlóan készítik és palackozzák tizenötféle szörpterméküket. Most egy alapos rekonst­rukcióra készül a miskolci gyáregység, melynek vezető­je Balabán Péter: — Szörpgyártó gépsorunk elhasználódott, az igényeknél jóval alacsonyabb kaoacitá's- sal termelhetünk rajta. Így született meg a rekonstruk­ció terve, melyet két léncső- ben bonyolítunk le. Nyéklád- házára helyezzük ki a gyü­mölcsfeldolgozó részlegünket, az így nyert belső szabad te­rületet a kiszolgáló tevékeny­ség számára alakítjuk át. A régi gépeket új. NDK gyár­tósorral cseréljük ki. Módo- sítiuk ugyanakkor a csoma­golást és a szállítást is. Az eddigi kartondobozok helyett áttérünk a műanyag rekeszek használatára, és bevezetjük a rakodólapos szállítást. A gyáregység nagy részét érin­tő beruházás 42 millió fo­rintba kerül. A munkálatok a jövő év közepéig tartanak. Az új gépsor üzembe he­lyezésével természetesen meg­nő a termelékenység is. Az eddigi évi 400 vagonos szörp- termelést, amelynek értéke tavaly 100 millió forint volt, a tervek szerint 600 vago- nosra növelik, és 180 milliós termelési értékre számítanak. Az új, korszerű berendezé­sek szakképzett kezelőket is kívánnak. Szeptember 15-én leállnak a gyáregység gépei, és megkezdődik az átalakítás, szerelés. (Kisebb rekonstruk­ciós munkák most. a terme­lés mellett is folynak.) A gép­szerelés miatt a termelés két hónapig szünetel majd. A dolgozók egv része részt vesz az- átahrtcítúsr munkálatok­ban. a többieket más üze­mekben foglalkoztatják az újraindításig. (Például a Mát­rában, a parádi gyümölcsfel­dolgozóban.) Az Abaújszántói Mezőgazdasági Szakmunkás- képző Iskolával együttmű­ködve, intenzív képzés kere­tében ismertetik meg a leen­dő gépsoron dolgozókat az új berendezésekkel, és. betaní­tott munkás képesítést sze­rezve állnak majd újra mun­kába a régi helyén dolgozó, új üzemben. (sólymos)-#• Ma még a jelen, de nemsokára már a múlt. Megszűnik a kartondoboz; műanyag rekesz veszi át a helyét „Amilyen a ház tájéka — olyan annak a lakója” Virággyilkosok Gyógyít a parádi víz A megbetegedések okai­nak statisztikájában előkelő helyet foglal el a por, a kör­nyezeti ártalom. Elsősorban a légutakat károsítja. A vas­gyári kórházban új gyógy­móddal kísérleteznek. Szep­tembertől a légúti megbete­gedésben szenvedőknek por­lasztóit parádi vizet kell be­lélegezniük. A tapasztalatok szerint ugyanis az nagy ha­tással gyógyítja a károsodott légutakat. Tervpályázatok Az Epffésöü.vi és Városfejlesz­tési Minisztérium ti Somogy me­gyei cs a nagyatádi tanáccsal, a nagyatádi városközpont beépiié- si tervének előkészítésére hir­detett pályázatot. Az érdeklődök már átvehetik a pályázati ki­írást az Építésügyi és Városfej­lesztési Minisztériumban, s ter­veiket legkésőbb november 20-ig kell elküldeni. ^z ÉVM, a Fejér megyei és a székesfehérvári tanács Székesfe­hérvár Felsővárosának rendező­iére hirdetett pályázatot. A pá­lyázati kiírást a Városépítési Tudományos és Tervező Inté­zetben kapják meg az érdeklő­dök. A kész terveket legkésőbb november s-ig ucll elküldeni a Székesfehérvári városi Tanács műszaki osztályának. A legjobb munkák díjazására és megvá­sárlására 380 ezer forintot irá­nyoztak elő. A bíráló bizottság decemberben hirdeti ki a pá­lyázat eredményét. Jól emlékszem a Stadion ut­cai Kertész brigádra. Amikor cikket írtam róluk, példaként állítottam a gyerekeket más bér­házak. más lakótelepek gyere­kei elé. Általános iskolások, óvodások Hadai Lászlóné nyu­galmazott tanítónő vezetésével ..szocialista brigádot'* alakítot­tak, amelynek tagjai — a Mis­kolci Kertészeti Vállalat segít­ségével — lakóházuk környéké­nek parkosítását, rendben tar­tását tűzték ki célul. Kaptak szerszámot, virágot, s aztán dol­goztak, parkosítottak. Ismer­kedtek a jól végzett munka nagyszerű örömével, s közben körülöttük gyönyörű virágágyak nőttek ki a földből; megtisz­tultak a bokrok aljai, gyara­podtak a szép rajzok, bejegy­zések a közösséggé kovácsoló­dó brigád naplójában. S most kaptam' egy levelet. A'feladó a brigáddal foglal­kozó nyugdíjas tanítónő, Ha­dai Lászlóné. Engedjék meg, hogy szó szerint idézzem: „A brigád tagjaiból a kis­lányok, néhány szépórzékü szülő segítségével ismét sze­met gyönyörködtető virágos­kertté varázsolták a ház ele­jét. Aki csak arra jött, meg­állt. gyönyörködött. A kislá­nyok büszkék is voltak kert­jükre: locsolták, gyomlálták, az eldobált papírokat össze­szedték; szóval féltve őriz­ték. büszkék voltak rá. Egyik este a sötétség leple alatt irigy kezek nagy taro­lást végeztek a virágok kö­zött: összetörték, letaposták, tőből kirángatták a színpom­pás törpedáliákat, a most vi­rágba boruló őszirózsákat,.. Milyen ember az, aki ab­ban leli örömét, hogy a szé­pet vandál módon tönkrete­szi?.' Városunk milliókat költ a „Tiszta, virágos Miskolcért”, de ha egyesek így viselked­nek, hiába a' város vezetői­nek, lakóinak minden erőfe­szítése. Kérem önöket, ráz­zák fel az ilyen vandál mó­don viselkedő emberek lelki­ismerétét! Nemcsak az ajtón belül kell széppé tenni egy lakást, hanem a környékét is. Ez a kultúra egyik alap­vető feltétele. Egy régi köz­mondás szerint: amilyen a ház tájéka, olyan annak a lakója." Nem először írunk arról, hogy garázda elemek virá­got tördelnek, lopnak a vá­rost széppé tevő virágágyak­ból. Ám ez esetben, amikor csöppségek szorgos munká­jának, várost szépítő „játé­kainak” tönkretételéről van szó, elszorul az ember torka, s ökölbe szorul a keze. Mert sajnos, azoknak a lelkiisme­retét, akik a Stadion utcá­ban pusztítottak, aligha le­het felrázni... Azok — ha szemtől szemben látnánk őket — szigorú büntetést, megszé­gyenítést érdemelnének. Ny. I. A magas vérnyomás ellen Az Egészségügyi Világ- szei vezet az inéi esztendőt a magas vérnyomás elleni küz­delem évének nyilvánította. Lnne* jegycuen — magyar kezdemenyezcsre — a Szov­jetunió, Kuba es az NDK egyúitinuKódesével nagysza­bású vizsgálatok kezdődtek. A széles körre kiterjedő, nagy apparátust igénylő te­vékeny seggei mintegy 85—40 ezer seruüio vérnyomását re­gisztrálják. Az előrelátható­lag több évig tartó munkát az Országos Kardiológiai In­tézet koordinálja. Az intézet igazgatója, Gá­bor György, egyetemi tanár mondotta: — Az orvostudomány te­rületén világszerte egyre ál­talánosabba válik az a né­zel, hogy a legKülönbözobb íoimákoan fellépő megbete- gedeseket elsősorban nem gyógyítani, hanem lehetőség szerint megelőzni kell. Ezt a nagyon helyes és korszerű álláspontot kívántuk mi is érvényesíteni, amikor a 14— 18 éves serdülő korúak min­denre kiterjedő, alapos és rendszeres vérnyomásméré­sé* kezdeményeztük. Válasz­tásunk nem véletlenül esett rájuk. Azért éppen őket sze­meltük ki, mert tapasztala­taink szerint ebben a kor­osztályban a tünetmentesség szinte általános ugyan, de az ebben a korcsoportban vizs­gálandó alanyok életmódjá­ból már következtetni lehet a később kialakuló szervi rendellenességek eshetőségei­re. — A kiegyensúlyozott, nor­mális vérnyomásnak és a rendszeres ellenőrzésnek azért tulajdonítunk nagy fontossá­got, mert a magas vérnyo­más a szív, a vese és az agy ereinek elváltozása következ­tében számos szervezeti ár­talom forrása lehet. A kí­vántnál magasabb vérnyo­más az orvostudomány mai állása szerint a leggyakoribb és egyben a legnagyobb ve- szélyeztetettségi tényező. Önkiszolgáló gépkezelők Mintha kétbalkezes varázsló pálcájának intésére történne, sorra állnak le a gé^ek a műhelyben. Furcsa átalakulás kez­dődik; a gépkezelők rakodnak, ládákat húzgálnak, anyagot készítenek a kezük ügyébe, s amit megmunkáltak, azt az épület végén levő tárolóba hordják. A művezető a targoncát vezetve int oda kísérőmnek, aki viszont nekem azt magya­rázza: nincs egy segédmunkás sem, immár harmadik hete, s jobb híján e képtelen munkamegosztás lett a kiút; önki- szolgálók a gépkezelők. S a kérdésre, mennyibe kerül ez, mármint veszteségben, a drága berendezések állásidejében, húzza a vállát .. Ismerős helyzet. Olyannyira az, hogy iparágtól, iparcso­porttól függetlenül jellemző lehet az ipar bármely területére. Az önkiszolgáló gépkezelők e fura intézménye azonban meg­lehetősen sokba kerül, mert amíg a gép áll, addig áru sem készül, s a bot-, valójában a szervezetlenség csinálta segéd­munkások átkozódva teszik azt, ami nem a dolguk, amihez értelemszerűen semmi közük nincsen. Lassan mégis meg­szokják a megszokhatatlant, mert mi mást tehetnének? Ügy vélik, olyan ez, mint a sorscsapás. Az a baj, hogy irányítóik is így vélekednek. Miközben azon siránkoznak, hogy nő, nö­vekszik a gyárban a kisegítő tevékenységen foglalkoztatottak létszáma, s apad az alaptevékenységen dolgozóké. Hol van­nak akkor ezek az emberek? Például éppen ott, a műhely végében, ahol órák óta kínlódnak a falbontással, az új enei - giakábel helyének kialakításával: vésővel és kalapáccsal ügy­ködnek. Van ilyen feladatokra célszerű kézigép! Igen, de ar­ra nem futotta még. S abból hány ilyen eszközre telnék, ami termelési értékként elvész az önkiszolgáló gépkezelés miatt? Látszólag ellentmondva az eddig leírtaknak: az iparban tavaly a fizikai foglalkoztatottak 40,2 százaléka végzett ún. kisegítő tevékenységet, ami nemzetközi összehasonlításban rendkívül magas, kedvezőtlen arány. A kisegítők e népes tá­bora elsősorban anyagot mozgat, javít, karbantart, tehát — vélhetjük — hasznos, szükséges feladatokat lát el. Igaz, csak éppen meghökkentően alacsony hatékonysággal, gépek, esz- köíök, szervezettség híján jórészt kézzel téve mindezt. S mert ugyanakkor gyarapszik az iparban — az alaptevékeny­ségben — a gépi munkahelyek száma — ami a kétségtelen korszerűsödés jele —, egyre gyakoribb, nogy az új műhely drága termelőberendezései azért állnak, mert a kiszolgálás eszközeire már nem futotta a pénzből. Elgondolkoztató tényeket tárt fel az a vizsgálat, mely az új beruházásoknál a kisegítő tevékenység helyzetét, színvo­nalát kívánta megállapítani. Kiderült, hogy a jelentős fej­lesztési összegek ellenére növekedett ezeknek a helyeknek a többségén a kisegítő tevékenységet folytatók aránya, vagy jobb esetben változatlan maradt, csökkenést viszont alig né­hány. esetben lehetett tapasztalni...! S nem ott a magyará­zat, hogy azért terjed a fura önkiszolgálás, mert hiányzik a munkaerő, hiszen ott van „valahol” a gyárak kapuin belül, csak éppen onnét tűnik el, ahol a legjobban kellene. A bűvösnek látszó kör úgy alakul ki, hogy a rendelkezés­re álló munkaerő tevékenységének megszervezése riasztóan kezdetleges, s ugyanakkor a beruházásoknál csak huszadran­gú szerep jut a szállítás, anyagmozgatás, raktározás, javítás, karbantartás, s a más hasonló, kisegítő feladatok gépesítésé­nek. V. T. Kistermelők, állattartók figyelem! Sertés és baromfi etetésére kiválóan alkalmas lavalrostot (zsírolvasztás mellékterméke) árusítunk 1978. augusztus hó 21 -tői kis és nagy tételben, korlátlan mennyiségben, több napra tartósítva a régi vágóhídon (Miskolc, Vágóhíd utca 16.) a kapunál } Ara: 1,30 Ft kilogrammonként hétfőtől—péntekig, reggel 7-12 óra között. A rost elszállításához kérjük, göngyöleget (hordó, műanyag zsák) a vásárolni szándékozók hozzanak magukkal. Tárolása hűvös helyen Értesítjük a már rendszeresen vásárlókat, hogy a Fonoda utcai üzemünkben augusztus hó 21-töl ilyen terméket nem adunk ki. BORSOD-ABAÜJ-ZEMPLÉN MEGYEI ALLATFORGALMI ÉS HÚSIPARI VÁLLALAT MISKOLC, KÖZPONT

Next

/
Oldalképek
Tartalom