Déli Hírlap, 1978. augusztus (10. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-21 / 196. szám
rr Házat épít a brigád Van aki csak a nagygyűlés kedvéért jött fel a Csa- nyikba. Vályi Kálmán, a Borsod megyei Tanácsi Építőipari Vállalat brigádvezetője vállára kanyarítja zakóját, s szaporázza lépteit — Házat építünk — brigádmunkában. Építkezik egy munkatársunk, őszre tető jílá kell hoznunk a házat, minden nap számít. A mai is ... Egyedül jöttem fel a brigádból, lent elmesélem a fiúknak, hogy itt mi volt,». Sóhaj a Csanyikért... Nem szánom ünneprontásnak, de mindenkeppen ehhez az összeállításhoz tartozik egy sóhaj a Csernyikért. Sokan szeretjük, sokat költöttünk ra, társadalmi munkaórák százezreit áldoztuk érte, hogy olyan legyen, amilyen tegnap reggel volt. Délben sóhajtottunk. Tört üveg, papír, konzervesdoboz ... A fű, amelyre pokrócot terítettek felegyenesedik, de az ág, amit letörtek nincs tovább. A természetes erdő talán hektáronként visel el egy-egy kirándulócsoportot. Az erdő, ahová néhány hektárnyi területre tízezrek mennek, belehal abba, ha igy szeretjük. Ha csak igy szeretjük, hogy kimegyünk a szép tiszta Csanyikba. s utánunk az özönvíz. A kővetkező ünnepig se gyógyulnak be a sebek. Tudom, hogy nagyon ^sokan szeretjük a Csanyikot. Szeressük ezentúl úgy, mintha másnap ugyanoda visszamennénk. + Bőségkosár, új kenyérrel, jelképesen... * Az erősítő csődöt mondott, a gitár hangját csak az első sorban ülők hallhatták, az énekszót még azok sem. A szervezők sajnos, nem álltak ekkor feladatuk magaslatán. Pedig az NDK-beli Fritz Reuter művészeti együttes esztrád jellegű műsort adott, nemcsak a zenekarnak, az énekeseknek is szükségük volt mikrofonra, erősítőre. Az általános iskolai tanulókból, középiskolai diákokból álló együttes mindent megpróbált, hogy a technikai nehézségek ellenére tűzbehozza a közönséget: meglepje szokatlan zenéjével, táncával. És ez sikerült... KEPÉINK A JELES NAPRÓL Ok meg hozzánk jönnek... Gépgyáriak és matyók A DIGÉP sátrában előbb két szál hegedű segített a nótának, aztán inkább a nóta a két szál hegedűnek. A DIGÉP vendége a mezőkövesdi Matyóföld termelőszövetkezet küldöttsége volt. Gáspár Gáspár, a szövetkezet elnökhelyettese: — Nemcsak mi jöttünk ide húszán, hozzánk is jöttek a gyárból. Otthon most az elnök a házigazda. Tavaly az elnökünk volt itt, én otthon. Tavalyelőtt- .. — Hány évig lehet visszaszámolni? — Tizennyolcig. Tudja, amikor nálunk a négy szövetkezetből egy lett, amikor a szövetkezés inkább remény volt mint bizonyosság, akkor a DIGÉP munkásai, vezetői jártak hozzánk. Ez nem' kocsmabarátság, az ilyennek használ az idő. Azóta jönnek és jövünk. — Hivatalos program? — A jókedvben nincs hivatalosság. de talán még abban sem volt, hogy az üzem négy első embere fogadott itt minket, s azoknak adtuk a bőségkosarat. — Sokat szidtuk ezt az évet, amikor a kosár készült. .. — Nagyon nehéz volt, de gabonából hoztuk a tervet, még valamit is hozzá ... Talán, ha nem romlik el, másból is úgy lesz. Amit itt elmondhattunk, azért nem kell szégyenkeznünk.. — .4 program? — Hallotta. A jókedvhez nem árt a nóta, beszélgetni is jobban lehet a szünetekben ... Táncosoké volt a színpa Reggeltől estig .Rangsort állítani nehéz. Mindegyik művészeti együttes kitett magáért, mindegyik , a tőle telhető maximumot nyújtotta. Az eső már régóta a levegőben bujkált. Hol beborult, hol a nap „botorkált” ki a felhők mögül. Ijedt tekintetek viliództak az ég felé, de nem állapodtak meg a sötét feilegek láttán, újból vissza- siklottak a színpadra, ahol öt nemzet táncosai szinte megállás nélkül roptak. Majd esernyők nyílnak, mert elerednek az ég csatornái, de a közönség nagy része a helyén marad. A Vasas Táncegyüttes mutatja be fergeteges műsorszámát, „Észak-magyarországi táncok” címmel. A táncosok feje felett nem billeg esernyő. fejüket csak kalap, s főkötő védi. S az eső szorgalmasan hull. A vendéglátó Vasas produkciója az utolsó a nemzetek sorában; illik megvárni... * Sárosi jellegű néptáncok — e címmel konferálták be a Kassai Kohászati Kombinát művészegyüttesének műsorát. Az idei barátságfesztivál a magyar—csehszlovák barátság jegyében zajlik, így nem véletlenül került a bemutatkozók élére a kassai együttes. S nemcsak a műsorban volt az első, talán színvonalban is. Kétszer tapsolták vissza, ráadást adtak, s akik az alkalmi öltöző mellett foglaltak helyet, azok tanúi lehettek az öltözködés sebességi rekordjának is. Ugyanazok vonultak ki pár pe c elteltével a színpadra, de nem ugyanazok a ruhák. S csörgő verejtékkel, de ugyanolyan örömmel, lelkesedéssel táncoltak tovább; táncolták le a színpadról. * Hét fiú, hat lány, három tangóharmónikás, s csodálatos szép ruhákba öltözött kórus. S egy olyan előadás, amit bizonyára nem felejt el egyhamar a miskolci közönség. Zömében kohászfiata. lók alkotják az 1961-ben megalakult Cserepoveci Kohászati Kulturális Központ művészegyüttesét. Olyan fiatalok. akiknek vérükben van a tánc, a zenére, a harmonika hangjára való mozgás. Az a szó, hogy szenzáció, talán nem is fejezi ki legjobban műsorukat. Akrobatikus elemek vegyültek a koreográfiába; „ördögi mutatványoknak” tapsolhatott szinte megállás nélkül a lelkes közönség. * Hamisítatlan menyegzői menet vonult a színpadra. Elöl a zenekar, a hegedűsök, a klarinétos, a nagybőgős, s a dobos, akit többen sajnáltak: nagy hangú, kétfenekű, — cintányérral ellátott — dobját végig kezében tartotta. A rezesbanda után a násznép érkezett meg. Egyenesen Lengyelországból, Katowice vajdaságból, a Bedzsinai Ja- vornik folklóregyüttes. Műsorukat sziléziai menyegzőből állították össze. S ha a kassaiaké volt az egyik legszínvonalasabb műsor, a lengyeleké volt a leg- mókásabb, a legmulatságosabb. Tanúi lehettünk, hogy zajlik le egy lengyel esküvő, s a műsor végén a népes együttes (öregek és fiatalok együttese) magyar népdallal búcsúzott a csanyikiaktól — természetesen magyarul énekelve. Nyolc órakor mindenki azj eget nézte. • Kilenc órakor a jó meteorológiai és üzleti érzékkel megáldott kereskedők bizakodni kezdtek. Negyed tizenegykor kisütött a nap, s az esernyők selyme szégyentől pirult. Az első luftbaüon valamivel 11 óra előtt durrant el. Ez idő tájt veszett el az elő- ső kistiú, amint azt a han- gosbemondo közölte. A rendőrök ráérősen és fázósan sétáltak rövidujiú. fehér zubbonyukban. Semmi dolguk nem akadt. A fején sziovák feliratú sapkával büszkélkedő virsliárus azt mondta, hogy a sapka csak vele együtt eladó... A nyomdászok Martos Flóra brigádjának nanlójá- ban gyűltek a sorok. Orosz, német, lengyel, szlovák nyelvű mementók kerültek a pirosba kötött könyvbe. A brigádnapló tavaly is itt volt. Az idei barátsáefesztiválról sem hiányozhatott. Sok dolguk volt a tolmácsoknak. Azt is fordítani kellett, amin a közönség derült. A színpadon, az egyik táncos kalapja lerepült. A társ gyorsan feltalálta magát. Jobb külsővel messze a fák közé rúgta a tánczavaró fejfedőt. Este. a motorversenyen, sok csanyiki ismerős volt látható. Nemcsak az asz- szonyt, a gyereket hozták el a Népkertbe, hanem a Majális-parkban megalapozott jókedvet, bizakodást is. Hiába szemerkélt az eső...' És Sziráczki második lett. A Ünnepesebb az ünnep, ha együtt a család. Szervusz, Imre bácsi! A tribünön ülök között egy fehér hajú ember — zakóján legalább húsz érem — már hosszú percek óta leköti figyelmemet. Ki lehet és mit tett életében. hogy ennyi elismerés birtokosa? Az ünnepi beszéli végeztével fiatalosan jön le az emelvényről, a tömegben nehezen érem utol. Arca vidám, szívesen beszélget. — Miklós Imre vagyok és í>8~tól nyugdíjas. Az FPFU- nál dolgoztam, most pedig társadalmi munkásként a NEB, és a Hazafias Népfront munkáját segítem, ezenkívül a pártalapszervezetncl vezetőségi tag, vagyok. A múltjából felidézi az utolsó három évtized legfontosabb eseményeit: a háború alatt több fronton harcolt, ütegével 191 ellenséges gépet semmisítettek meg. Bizonyságul mutatja a komár- nói múzeum kiadványát, melyet most hoztak neki a szlovák elvtársak. 1948-tól 52-ig a gépállomások megyei igazgatója, 53-tól 56-ig a Külügyminisztérium főelőadója. Tizenegy évig volt az ÉPFU igazgatója. Amíg beszélgetünk, szinte percenként köszönnek rá a munkatársak, barátok: szervusz, Imre bácsi!... S amif tett, az sok vagy kevés? Szerinte még nem tett eleget, még dolgozik, 68 évesen, nyugdíjasként is! (Kerényi László felvételei) A nagygyűlés szónoka, Simon Pál a nézőtéren. Elveszett, megtalálták Alig eltek véget a Hazafias Népfront megyei bizottsága titkárának, Hegyi Imrének zárszavai, a hangosbemondó vette birtokába a légteret: — Keressük az ötéves K. Józsika szüleit ... — s a nap folyamán még jó párszor felcsendült a „keresi”, az „elveszett”, a „várják” szó ... Józsikát megtalálták, s hogy a többiek sem maradtak társ nélkül, azt a bemondó hallgatása bizonyította: nevüket egyszer, kétszer említették mindössze. Az ötéves Józsika sápadt, hangja remeg, szemében könnycseppek bujkálnak: — A mamáék leültek a lócára, a bácsit figyelték, hogy beszél... — mondja szipogva. — Én elmentem játszani ... — hangja itt fullad sírásba. — Aztán sehol sem volt a mama . . . A gyereket a stúdió sátrába kísérték, itt találták meg szülei, akik szintén régóta keresték . . »
