Déli Hírlap, 1978. augusztus (10. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-02 / 180. szám

V Az egyik helyen igen, a másikon merev nem! A kanálfogó, avagy Öt kilót nyom az aklatömeg szett az ötlet, sőt a kivitele­zés is, ám voltak — ahogy az már ilyenkor lenni szo­kott — ellenlábasok is. A jegyzőkönyvbe mégis az ke­rült: a próba sikeres volt. Néhány kisebb problémát ugyan említenek, de ezek többségét az üzemeltetőnek kell megoldania. Az újítási javaslat elutasí­tását Füle és társai megfel­lebbezték, majd a kohó- és gépipari miniszterhelyettes­hez küldtek levelet, vázolva a tarthatatlan helyzetet. A miniszterhelyettes utasításá­ra a Magyar Vas- és Acél­ipari Egyesülés illetékes osz­tálya egyhónapos próbaüze­met rendelt el a gyárban e berendezéssel. Az ellenőrzést a szervezési és ellenőrzési főosztály végezte. Dr. Bárczi László főosztályvezető így összegezte egyebek között a véleményt: „A bevezetésre javasolt kanál­fogó gyorsítja a munkafolvnma- toí, 5—10 százalékos termelésnö­vekedést eredményez, ugyanak­kor létszámmegtakarítást is je­lent, hiszen nincs szükség daru- kötözökre. Jelentős mértékben csökken a balesetveszély, a ko­rábbihoz képest csak minimá­lis .. E vélemény alapján a dur­vahengerműben azonnal be­vezették a Füle-féle tenge­lyes kanálfogót, s azóta is ezzel végzik a blokkvégrako- dást — közmegelégedésre. Ki tudja miért, az acélműi kí­sérlet végeredményét így je­lentették a miniszterhelyet­tesnek : „Az üzemszerű használat, a lassúbb munkavégzési ütem, s a csökkent kanál-áflagsülv mel­lett sem nevelté a munka biz­tonságát .. Pedig nem sokkal előtte újabb haláleset történt — tu­lajdonképpen ezért is fordul­tak az újítók a minisztérium­hoz: az acélműi préstelepen egy 20 éves fiatalembert agyonütött a kanál... Mind­ez azonban mit sem változ­tatott az úiítást ellenzők vé­leményén. Sőt... A vállalat termelési főmér­nöke, Pohl László — akinek ugyan nem tartozik a hatás­körébe az újítások elbírálá­sa, de mert ebben látott fan­táziát, támogatta — elrendel­te az üzemszerű használatot. Már-már megkötötték a szer­ződést az újítókkal, amikor egyszercsak lekerült a da­rukról a berendezés. A daru­kormányosok arra kezdtek pa­naszkodni: nem tudnak meg­felelő intenzitással dolgozni a berendezéssel, nem látják jól, s szerintük még balesetve- szélyesebb, mint a korábbi munkafolyamat volt. Az el­lentábor kapva kapott az al­kalmon, azonnal a munka- védelemhez fordult, ahol megszületett a következő döntés: „A korábban szerzett és az itt felsorolt tapasztalatok alapján, valamint a szerkezet rekonstruk­ciójához igazodó teljesítmény­feltételek hiányában a kanálfo­gó szerkezettel a préstelepen va­ló :ovábbi kísérletezést nem tartjuk célravezetőnek. A szer­kezet beválásának valószínűsége kirsi. A durvahengerműi buga­vég átrakodódarunál az ott fel­vett jegyzőkönyvben szereplő feltételek mellett a berendezés véleményünk szerint a célnak megfelel.” Az 1977. június 17-én kel­tezett feljegyzést Nagymarosi László főosztályvezető írta alá. Egy héttel későbbről va­ló a szerkezetet lelkesen tá­mogató Pohl főmérnök levele, amely szerint: „A szerkezet az elvégzett több­szöri kísérlet mellett sem bizto­sítja üzemszerű használat esetén alapvető célunkat, a biztonságo­sabb rakodást- Ezért az emeiő- berendezés préstelepi használa­tát meg kell szüntetni. Az újí­tási javaslat nem tartozik hatás­körömbe. A biztonságosabb munkavégzés megteremtése cél­jából azonban kiemelten kezel­tük az újítást, minden segítsé­get megadtunk és lehetőséget biztosítottunk a kísérletezéshez, amely végül is nem hozta meg a kívánt eredményt.. Az újítók nem nyugod­tak bele a fent leírtak­ba. Már csak azért sem, mert április 16-án ismét üze­mi baleset történt a préste­lepen, ennek következtében egy 20 éves fiatalember két ujját kellett amnutálni. Az ügy aktái — amelyek már öt kilónyira duzzadtak — jelen­leg a Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsa munkavédelmi főosztályán vannak. A döntés egyelőre várat magára. Mint ahogy az is. hogy — ha ne­tán kismértékben továbbfej­lesztve is, de — bevezessék a dolgozók biztonságát, a biz­tonságosabb munkavégzést segítő újítást. Ami elől az egyik üzem nem zárkózott el — sőt, csak elismerőleg nyilatkozott ró­la —.a másik pedig mereven nemet mond... TÖTH ZOLTÁN Ülést tartóit az alsózsolcai tanács Ülést tartott tegnap' dél­után Alsózsolca nagyközség Tanácsa. Az ülésen értékelték az 1978. első félévi költség- vetési és fejlesztési alapterv felhasználását, a beruházások, felújítások helyzetét, a fej­lesztési feladatok végrehaj­tását, a végzett társadalmi munkát. Meghallgatták a műszaki fejlesztési bizottság jelentését. Ózdi Kohászati üzemek, dur­vahengermű, 1973 február. Üze­mi baleset következtében, blokk\ égrakodásnál életét vesz­tette Pék Gyula Nyilván ko­rábban is történt hasonló bal­eset, ám ez döntő lökés* adott ahhoz, hogv megkísérelienek megoldani egv régóta vajúdó problémát, a kanálfogó beren­dezés biztonságosabbá tételét. Itt kezdődnek Füle József és társa újításának viszontagsá­gai. A halálos kimenetelű bal­eset után egész sor újítási ja­vaslat érkezett be. Füle Jó­zsefnek is voltak elképzelé­sei, de — mint mondotta — nemigen foglalkozott komo­lyan a dologgal, éopen mert az újítások elbírálásánál sok csalódás érte már. Végül munkatársa, az azóta már nyugdíjba vonult Boció Imre rábeszélésének engedve, be­adta ötletét. A hivatalos ira­tok bizonysága szerint erre 1973. december 13-án került sor. Az újítási előadó csak ennyit mondott: „Sokan pá­lyáznak, ha netán egyik sem fogadható el, majd megnéz­zük, mit ér ez..Fiile Jó­zsef — aki diszpécser lévén jól ismeri a munkafoljTama- tokat. s az egész gyárat — nem hagyta annyiban a dol­got. s a durvahengerműi újí­tási felelőstől az acélműihez vezetett az útja. Itt ugyanis még nagyobb tételben folyik úgynevezett kanalas rakodás. Az acélműben gyakorlati ki­próbálásra ajánlották a ter­vet. de előbb saját javasla­taikat vizsgálták felül. Mi­után valamennyi csődöt mon­dott. sor kerülhetett ennek kipróbálására, egy pótjavas­lattal kiegészítve. Sajnos, már ekkor megkezdődött az ilyen­kor mondhatni megszokott gáncsoskodás. Többeknek tet­■jf húsz deka a finomabbjából... (Kerényi László felvételei) Önuralom kell a nyeregben Szelíd motorosok? Nagy siker volt néhány éve a hasonló címmel bemutatott amerikai film. Tegyük hozzá: méltán. Zenéje fülbemászó volt, rangos filmsztárok alakí­tottak a főszerepeket, s az is igaz, hogy bizony nem min­dennap láthat a motorokért rajongó még filmen sem óriá­si Haiiey-Davidsonokat. Pazar a látvány, több autónyi érték két keréken. Csillog-villog minden a hatalmas monstru­mon, s mint afféle fordított velocipeden; parányi kerék elöl, annak többszöröse hátul. De hát így tervezték meg a konstruktőrök. Jó okuk volt rá: az Államok nyílegyenes, hosszú útjain nem okoz sem­mi gondot az öszvérmegoldás, kanyarodni nem kell. a motor uiasa kényelmesen dől hátra, akár egy karosszékben, s ha­lad, halad. Hová is? \ biztos pusztulásba. Van-e céltalanabb út ennél? Eszembe jut mindez, mikor látom, hogy ökörszarvkor- mányos ifjúnyi ember cikázik a gépkocsioszlopok között, min ma egyenesen a Szelíd motorosok című filmből lé­pett volna elő. Annak divat­ja mindmáig él. Csakhogy a filmbéli motorokat gyárban konstruálták olyanná, ami­lyen, honi utánzatait pedig ki-ki önmaga fantáziája sze­rint házilag. A hóbortnak ára van. s nem is csekély: a baleset állandó lehetősége. Semmi semmit termel. S közben toronyt képez a gra­fikon. segédmotor-kerékpár­ral 15—18, motorkerékpárral 19—22 év között történik a legtöbb baleset. Visznek utast az együléses járművön, s a könnyű szerkezet, meg­változott súlyelosztása miatt, könnyen borul. Annyi az in­telem. belefárad, aki érti. Év­ről évre kevésnek bizonyul mégis. A mai, korszerű mo- tórok teljesítménye eléri, nemritkán meghaladja az autók sebességét. Nem vitás: kellő önuralomra van szük­ség a nyeregben. Mert a rob­banó üzemanyag zenéje elő­vigyázatlanná tesz. A közle­kedési magatartás kulcsait kereső szakember szerint a vezető önmaga képességei­nek meghosszabbítására lel járművében. Parányi mozdu­lat csupán, s a motor sebes­ségmérőjének mutatója el­hagyta már a megengedett határt. Aki nem tudná: la­kott területen ötven, azon kívül hetven. autópálván óránként nyolcvan kilométer a motorok megengedett leg­nagyobb sebessége. Legnagyobb, tehát nem min­denkor kötelező. Ez a szabály — mint ahogy a többi is — nem a motorosok ellen, hanem érdekükben született. Hányán és hányán vétenek önmaguk és má­sok ellen, ki tudja? A műszaki vizsgára kölcsönkért kereket fölszerelő motoros dörzsölt em­ber hírében áll: túljárt a vizs­gáztatók eszén. Aztán visszake­rül a lefutott gumi a járműre, s csak a vakszerencse óvja me­gint a motorost és utasát. Beszédesek a számok, csak­nem háromnegs’ed millió motort, kétszer ennyi segédmotort tar­tanak nyilván hazánkban. Meny- nyiségiik még emelkedni is fog: a fejlett autósországokból ka­pott előrejelzések szerint ará­nyuk a négvkerekűekhez képest tovább növekszik. Figyelmeztető jel: tavaly a segédmotorosok 22 százalékkal több balesetet okoz­tak, mint egy esztendővel ko­rábban. Az okok megdöbbentő­ek: minden ne®yed?k motorke­rékpáros balesetet ittas állapot­ban okoztak. Régi igazság, hogy a motori­zált járművek közül a kétkere­kű a legvédtelenebb. Az utast nem óvja karosszéria, biztonsági öv, a stabilitás. Nem véletlenül rögzítik a nemzetközi kutatások, hogy a motorosoknál a halálos baleset lehetősége kétszer akko­ra, mint az autósok esetében. Számíthatunk-e a riasz­tó statisztikák javulására? A közelmúltban a Magyar Au­tóklub és a Magyar Honvé­delmi Szövetség vállalta a motorosok és a segédmotoro­sok szervezett összefogását. Remélhető, hogy a motoro­sok színvonalas képzésének és továbbképzésének megva­lósítása, a különféle szolgál­tatások kiterjesztése — pél­dául műszaki állomások és segélyszolgálat igénybevétele, a szervezett túra és sportte­vékenység — hozzájárul majd a közlekedésbiztonság javulásához. Talán nem ár­tana az sem, ha a segédmo­torosok növekvő tábora szer­vezett oktatáson sajátíthatná el a közlekedési tudnivaló­kat. Ha előírnák számukra is a bukósisak kötelező hasz­nálatát. Ha fényes nanoal is használnák — miként szá­mos országban teszik — a tompított fényszórót. Ha a kétkerekű járműveket és vezetőik ruházatát fényvisz- szaverő anyagokkal látnák el. Ha vonzó programok kö­zül válogathatnának az ifjú motorosok. Könnyebben „ki­gyógyulnának” az öncélú fu- rikázásból. A motorizált közlekedésre készülni kell. Szerencsére akadnak biztató kezdeménye­zések szerte az országban. A pécsi közlekedési parkban öt segédmotoros kerékpár varia a gyerekeket. Békés megyé­ben az elmúlt évben mintegy hetven, községi, városi, já­rási. megvei versenyt rendez­tek. amelyeken motoros bi­cikliken, motorokon ott vol­tak természetesen a legfiata­labbak is. Igen. nevelni valóban szük­séges. Ám a szigorra, ha másképp nem megy, éppúgy szükség V3T FEJÉR GYULA ■+C Egy ajándékcsomag, a különlegesebbek közül. Édességbolt nyílt Olyan, mint egy díszdoboz Mindenki jól járt a csere­berével: az Állami Biztosító is, az Élelmiszer Kiskereske­delmi Vállalat is, meg mi, miskolciak is. Üj, kedves színfolttal gazdagodott a bel­városi üzletsor. Előkelő he­lyen, a villanyrendőrnél, igen hangulatos, tágas édes­ségboltot nyitott a Miskolci Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat. Ezért a helyiségért cserébe odaadta a Biztosítónak az egyik selyemréti, csendes for­galmú, egyszemelyes kis üz­letét. Annak volt a vezetője Hídvégi Emilné, aki unalmá­ban sokat kézimunkázoltjbár inkább kereskedni szeretett volna ... Most itt minden bi­zonnyal meg lesz rá a lehe­tősége. Mert alig nyitottak ki, százak barátkoztak az üzlet­tel. Azt mondja, 23 éve van a cégnél, de ilyen szép helyen még nem dolgozott. Való igaz. alig akad vá­sárló, aki egy pár elismerő szóval ne illetné az új üzle­tet. A többihez képest olyan, mint egy díszdoboz, masnival és virággal. Az eladók fiata­lok és bűbájosak: köszönnek és előzékenyek. (S reméljük, hoy e jó szokást évek múl­tán is megtartják.) Az áru ínycsiklandozóan finom illatú, gusztusos tálalásban, magát kellető elrendezésben. Aján­dékcsomagokat, ajándékkosa­rakat is kínálnak. Ezekben nemcsak édességek és külön­leges italáruk vannak, hanem népművészeti, kristály- és üvegáruk is. • Nem tartanak a konkur­enciát rl, bár sok bolt van a közelben, amelyikben ugyanezt, vagy hasonlót le­het kapni. Olyan forgalmas hely ez, hogy biztosan meg lesz a tervezett forgalmuk. Főleg azokra a vásárlókra alapoznak, akik a kórházak­ba mennek látogatni, s ezt a.; üzletet útba ejtik. Nyitva tar­tanak vasárnap is, déli 12 órától este 6-ig. Ahogyan mi a miskolci vá­sárlókat ismerjük, hamar a szívükbe zárják ezt az ínyencségeket kínáló kis üz­letet. Mert aki az édességet szereti, az szeret kulturáltan, kényelmesen vásárolni. S ez a hely még az édességet is megédesítheti. O. E. 1 Az Unió Afész igazgatósága közli azon tagjaival, akik Miskolc területén laknak és 1977. december 31-én tagsági részjeggyel rendelkeztek, hogy az 1977, évi részesedést 1978. augusztus 7-szeptember 1. közötti időben fizetjük az áfész főpénztárában (Miskolc, Kossuth u. 1.), a hét első négy napján 9—15 óra, pénteken 9—14 óra között Kérjük tagjainkat, hogy személyi igazolványukat és áfész-tagsógi könyvüket szíveskedjenek magukkal hozni UNIÓ ÁFÉSZ IGAZGATÓSÁGA egy újítás viszontagságai \

Next

/
Oldalképek
Tartalom