Déli Hírlap, 1978. július (10. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-03 / 154. szám

Salakmotorozás Nemzetközi Kerékpáros Bükk Kupa Szíri czki a prágai EB-döntőben A prágai Ruda Hvezda, riás néven Makréta Stadion nár jól ismeri a salakmotor- port magyarországi művelő- t, hiszen eddig is számos angos világbajnoki verseny zínhelye volt. Szombaton •ste mégis nehezen lehetett áismemi — annak aki Mis- :olcon televízión keresztül ikarta végigkísérni az idei lurópa-döntő lebonyolítását, tiszen a szlovák tv kettes >rogramja nálunk meglehe­ssen nehezen fogható. Rá­gásul — hiába volt ragyogó z esti világítás — az adás ninősége menet közben rom- ott, s a végén már csak a zlovák közvetítő szövegéből ehetett „kitotózni”, hogyan s alakult a verseny. Szeren- sére a nevek igen ismerő- ek voltak, azokat a riporter öbbször is felsorolta, s így pontos végeredményt is ögzíteni tudtuk. Ami nekünk szerencse volt, z nehezítette meg igazán ziráczki dolgát, hiszen ezek nevek valóban, sőt túlsá- osan is jól ismertek voltak, - nagyobb részük világbaj- oki dötőben is szerepelt lár. Ott volt például a több- zörös „sandbahn” (homok-, vagy hosszúpályás) világ- ajnok, a nyugatnémet Egon ‘lüller, aki egyébként a ver- eny legnagyobb szenzációját zolgáltatta: mindössze két •ontot szerzett, s meg sem adta közelíteni a legjobba- at. Pedig Müller a salakon 5 igencsak-otthon van, s nem gy kellemetlen percet szer­eti már a mieinknek is. Sziráczki balszerencséje, hogy Müller abban a futam­ban szerzett két pontot, ami­ben ő is részt vett. Ott volt azután az angol profi ligá­ban motorozó Wassermann (NSZK), akit legutóbb a pá­ros VB döntőjében is lát­tunk — csakúgy, mint a csehszlovákokat és a lengyel Procht. Ha hozzájuk vesz- szük még az ugyancsak angol profi lengyel Rembast és szintén neves versenyzőtár­sait, akkor érzékelhető iga­zán, hogy milyen nehéz volt innen továbbjutni. A cseh­szlovákok ráadásul a hazai pálya előnyét is élvezték, s így nem csoda, ha a tovább­jutást jelentő első öt helyre hárman is bekerültek. Sziráczki már az első rajt- hozálláskor alaposan kifogta ellenfeleit, hiszen Czieslak. Stancl és Müller mellől kel­lett indulnia. Startja jól sikerült, de a másik három így is hamar otthagyta. A 6. futamban viszont rosszul rajtolt, s csak közdőképessé- gének köszönhető, hogy meg­előzte a csehszlovák Sovat, s egy pontot szerzett. A 12. fu­tamban ment a magyar ver­senyzőnek a legjobban, ekkor legyőzte a szovjet Kornyevet és az olasz Biginátót, s a lengyel Rembas mögött má­sodik lett. A 15. futamban csak Fabiszewskit (lengyel) tudta megelőzni, s ez éppen úgy egy pontot jelentett, mint a 17. futambeli harma­dik hely, Sziráczki ezzel az öt ponttal a 11. helyen vég­zett. A verseny kétségtelenül legnagyobb egyénisége a csehszlovák Stancl volt, aki végeredményben csak azért került holtversenybe nyugat­német vetélytársával, mert a 18. futamban arra vigyázott, hogy honfitársa Ondrasik megszerezhesse azt a három pontot, amivel ő is bekerült a világbajnoki döntőbe. Mint bevezetőben említet­tem, rendkívül nehéz volt rekonstruálni a közvetítésből az eredményeket, s ezért a prágai Európa-döntő alábbi sorrendjét nem hivatalosan adjuk közre ( a FIM ez évi kiírása szerint a legjobb öt került a VB döntőjébe.): 1. Stancl (csehszlovák) 14, 2. Wassermann (NSZK-beli) 14, 3. Czislak (lengyel) 11. 4. J. Verner (csehszlovák) 11,5. Andrasik (csehszlovák) 11, 6. Rembas (lengyel) 9, 7. Kud- rna (csehszlovák) 9, 8. Proch (lengyel) 8, 9. Wiesbötzk (NSZK-beli) 6, 10. Piginato (olasz) 6, 11. Sziráczki István (magyar) 5, 12. Sova (cseh­szlovák ) 4, 13. Kornyev (szovjet) 4, lj. Fabisewski lengyel 4, 15. Müller (NSZK- beli) 2, 16. Pistny (lengyel) 2 ponttal. (Az azonos pontszámmal rendelkezők között a több jobb helyezés, illetve az egy­más elleni eredmény döntötte el a tulajdonképpen nem is nagyon fontos sorrendet, hi­szen itt csak az volt fontos, hogy kik kerültek az első öt ... Hajas-balett Szentpéteren. Történt mindez az NB II- jutásért folyó szombati osztályozón — amin az osztályozás m valósult meg. A szombati 1:1 után a szerdai edelényi sszavágóra maradt a döntés. (Szabó István felv.) .abdarúgás Ossétályoxóh Szombaton délután rendez­ik meg a labdarúgó NB II- e jutásért folyó osztályozó íásodik fordulójának első íérkőzéseit. Miskolci csapat em érdekelt az osztályozó- an, Borsod megyei azonban égy is akad. A mostani párosítás győz­őéi ősztől NB II-esnek te­inthetik magukat, éppen zért fokozott érdeklődés ki­éri a küzdelmeket. Sajó- zentpéteren például 3500 né- 5 volt kiváncsi a megyei ányász-rangadóra, s volt ta- úja a meglepetésnek szá­ntó eredménnyel végződött slálkozónak. Borsodi Bányász— Edelényi Bányász 1:1 (0:0). A megyei bajnok idegen­en szerzett pontja szinte lőnynek is számítható, hi- zen a visszavágó Edelény- en lesz, s egy picike gólocs- a is elég az osztályozókon ivaly elbukott csapatnak a iljutáshoz. Most ráadásul em az NB III-ba, hanem Tár az NB II-be kerülhet­ek. Feltehető azonban, hogy Borsodi Bányász nem igen fogja idegenben érezni ma­gát Edelén-yben, hiszen a két község közötti távolság alig néhány kilométer. Egy biz­tos: az NB Il-es hely a „csa­ládban marad”, hiszen bár­melyik csapat is kerül fel, ugyanazt a széntrösztöt, a borsodit fogja képviselni. LMTK—N agybátony 2:1 (1:0). Nem titok, hogy a leninvá- rosiak szeretnének a barci- kaiak nyomába lépni, s erre most itt az alkalom: ősztől egy osztályban játszhatnak, ha sikerül Nagybátonyban pontot szerezni. Sátoraljaújhely— Kisvárdai SE 1:2 Tavaly szintén osztályozót játszott az újhelyi gárda, ak­kor azonban — az edelényi- ekkel szemben — bentma­radt az NB Ill-ban. Ügy tű­nik, a második nekirugaszko­dás már nem lesz ilyen si­keres, hiszen a kisvárdai csa­pat 34 percig már csak 9 emberrel játszott, de így is veszélyesebben támadott. A visszavágó pedig Kisvárdán lesz, szerdán ... Totó 1. KKFSE—Vác 5:0 1 2. Borsodi V.-MVSC 1:1 x 3. Tiszalök—Papp J. SE. 0:2 2 4. Marcali—Nagykanizsa 2:0 1 5. Dombóvár—Kaposvári V. 2:1 1 6. Törökszentmiklós— Hódmezővásárhely 2:0 1 7. Csongrádi ß.—Szabó L, étO1 1­8. Törekvés—Sülysáp 2:0 1 9. Lőrinci Fonó—ÉRDÉRT 4:2 1 10. Hajdú V.—Püspökladány 1:3 2 11. Szeghalom—Balmazújv. 2:0 1 12. Balatonboglár—Bauxitb. 0:1 2 13. Balatonlelle—B.-földvár 3:1 1 14. Tokodi U.—Komárom 4:2 1 Kosárlabda A kosárlabda MNK közép­döntőinek budapesti csoport­jában: MTK-VM—DVTK 91:61 (42:34). A diósgyőriek kg jobb pontszerzői Áronné (18), Winter (16) és Hegedűs (10) voltak. A középdöntő csoportjaiból a legjobb két-két csapat jut az MNK négyes döntőjébe. A diósgyőriek az MTK-VM mellett a TFSE. a Csepel, a BSE és a KSC csapatával vannak egy csoportban. A hét végén Székesfehér­váron rendezték meg a kö­töttfogású birkózók országos bajnokságát. A lebonyolítás rendszere ugyanolyan volt, mint Miskolcon a szabadfo- gásúaké, s így a hírügynök­ségi egyéb jelentések is csak azokkal foglalkoztak, akik a selejtező csoportokból be­kerültek a legjobb hat közé. Ismeretes, hogy a DVTK — úgy is mint megyénk képvi­selője e bajnokságon — nem a kötöttfogásban jobb, s ezért a két bajnoki érem mindenképpen szép teljesít­ménynek mondható. Volt egy időszak, amikor Juhász Józsefet kicsit már „leírták” a legjobbak listá­járól, ő azonban erről nem igen vett tudomást, s ezt mostani bajnoki szereplésé-' vei is bizonyította. Bravúros fegyverténynek számít, hogy legyőzte Hegedűs Miklóst, a bajnoki cím védőjét, s végül ő birkózhatta a döntőt is. Arról, hogy ez miként ala­kult, már a televízió vasár­Csathó (MVSC) a hosszútava versenyt jfc ... Cél előtt — és a célban. Csathóék már ki is pihenték az alsó képen látható véghajrá megpróbáltatásait, amikor a mezőny nagyobb része beérkezett. Az alsó kép tanúsítja, hogy az MVSC versenyzője — igaz, kitűnő hajrával megelőz­ve — milyen minimális különbséggel verte meg Belvárit. (Szabó István felvételei) Kovács Károly, a megyei kerékpárosszövetség elnö­ke meglehetősen jó hangulat­ban biztatott bennünket a vasárnap délütáni ered­ményhirdetésnél arra, hogy ' el he felejtsük megemlíteni a jó rendezést, s azt a sok tá­mogatást, amit a lebonyolí­táshoz a különféle szervek­től kaptak. Nem egészen ko­molyan előadott kérése azon­ban teljes komolysággal meg­hallgatásra találhat, hiszen a Bükk Kupa valóban jól szervezett verseny volt, s zökkenők nélkül zajlott a ki­rándulók autóitól igencsak forgalmas borsodi utakon. A részvétel mértékére sem lehet panasz, hiszen az első nap több mint I50-en jelent­keztek a rajtnál. Az ez évi kerékpáros Bükk Kupát a nemzetközi jelző is megilleti, hiszen azon cseh­szlovák versenyzők is részt vettek. Nem tudjuk, a szak­emberek hogy vannak vele, de nekünk úgy tűnt, hogy az egy időben halódónak látszó Bükk Kupa ismét életre kel és egyre jobb versennyé vá­lik. Különösen a vasárnapi küzdelem után lehet ezt el­mondani, mert akkor a nagy létszámú mezőny már min­dent „bemutatott”, ami szép­pé és izgalmassá teszi ezt a rendkívül férfias sportot. A többféle szempontból is sike­resnek ítélhető verseny po­zitívumai közé sorolható az is, hogy a megye számos köz­ségében sokan látták az át­vonuló mezőnyt, s talán ez is feléleszti kissé az érdeklő­dést ez iránt az egészségmen­tőnek is nyugodtan nevezhető sportág iránt. Ha az eredményeket ösz- szegezzük — beleszámítva a pénteki hármas CSB-t is —, akkor az FTC-t emelhetjük ki, mint legeredményesebb egyesületet. Igaz, a Bükk Ku­pa elsősorban egyéni verseny, s a legjobbak között más egyesület versenyzői is szé­pen helytálltak, a vándorser­leg mégis a zöld-fehérek vit­rinjébe vándorolt. A Bükk Kupa három rész­re osztott verseny. Kezdődött szombaton délelőtt a 40 km­es egyenkénti indításos ver­sennyel, s ezt követte dél­után' a 110 km-es, vasárnap délelőtt pedig a 142 km-es mezönyverseny. Az első és az utolsó szám volt a tu­lajdonképpeni „vízválasztó”, hiszen a szombat délutáni 110 km-es versenyen ( Mis­kolc—Szerencs—Abaújszántó —Szikszó—Miskolc) nem tu­dott szétrázódni a mezőny, s a célba nyolcvanan egyszer­re értek. Az első három he­lyen végzett versenyző meg­állapítása is nehéz feladat volt. Vasárnap délelőtt az­után a sok szerpentin és emelkedő alaposan megritki- totta a sorokat, s ott a haj­rára igazán csak az tudott az élbolyban maradni, akinek megfelelő volt az ereje és felkészültsége. Ez a 142 km egyébként „jóváhagyta” azt a sorrendet, ami a szombati versenynap után kialakult, s így az első hat helyen azok végeztek, akik már az utolsó versenyszám előtt is azokon, a helyeken álltak. Az időjárás is kegyeibe fo­gadta a versenyt, mert boron- gós volta ellenére is csak egyszer kapott a mezőny kisebb „locsolást”. Bukás sem volt túlságosan sok, bár ahol csúszott az út, néhá- nyan közelebbi ismeretségbe kerültek a kemény betonnal. Sérülés azonban nem tör­tént, hiszen az ilyenkor sze­rethető kisebb horzsolásokat, zúzódásokat a kerékpárosok nem is nevezik annak. Az utolsó néhány száz méteren mégiscsak hajszálon múlott, hogy sikerült elkerülni a tö­meges bukást, hiszen két gyalogos nem vette figyelem­be a rendőrautó jelzéseit, s átment a versenyzők előtt a Szentpéteri kapui kórháznál lévő zebrán, miután a lám­pa nekik zöldet mutatott. Ha lehet valamit is felróni a rendezőségnek, akkor ez az eset az, hiszen a befutás ide­jére vagy ki kellett volna kapcsoltatni a lámpát, vagy b;ztosító őrt kellett volna oda állítani, hiszen feltehető, hogy a gyalogosok időben meg sem értették, hogy miért inte­getnek nekik a rendőrségi kocsiból. A Bükk Kupa második szakaszát szombaton délután a szekszárdi Pálinkás nyerte, de ezzel sem tudott bekerül­ni a legjobb hat közé, hiszen az összetett verseny a követ­kező végeredménnyel zárult: 1. Zsombok (FTC), 2. Halász L. (Szekszárdi Spartacus), 3. Belvári (BVSC), 4. Szemethi (MÁV DAC), 5. Csathó (MVSC), 6. Halász Z. (Szek­szárdi Spartacus). HORVATH KÁLMÁN T nap délutáni közvetítése is beszámolt, s inpen is tudo­mást szerezhettünk arról, hogy Nagy István, a Ganz- MÁVAG birkózója 5^arány­ban nyert Juhász ellen, aki ezzel az ezüstérem birtokosa lett. Juhász mögött egyéb­ként Hegedűs állt a bajno­ki dobogó harmadik fokán. Az MTI vasárnap délutáni jelentése is kiemelte Juhász teljesítményét, s a meglepe­tések emberének titulálta. Ugyanakkor megemlítette, hogy legyőzője élete első baj­noki címét szerezte — 30 éves korában. A nehézsúlyúak kategóriá­jában az első napon tizen­egyen versenyeztek. Közülük hárman kerültek nulla hiba­ponttal a legjobb hat közé, s közöttük volt a diósgyőri La­jos Zsigmond is. Lajos a dön­tőben tovább szaporította győzelmei számát, s a súly­csoport két legjobbja mö­gött biztosan szerezte meg a bajnoki bronzérmet. Ebben a kategóriában egyébként a bajnok Rovnyai, illetve az egri Nagy J. végzett Lajos előtt. Az egyesületek pontverse- j nyében a Diósgyőri VTK nem került a legjobb hat közé, bár kilenc pontjá­val nem vallott szégyent. A kötöttfogású mezőnyt egyéb­ként a fővárosiak uralták, hiszen mind a Ganz-MÁVAG. mind pedig mögötte végzett Vasas 34—34 ponttal áll a tabella élén. A harmadik he­lyezett Szondi SE után- pe­dig ismét budapesti csapatok következnek, a BVSC, az Ü. Dózsa és a Bp. Honvéd. A bajnokság krónikájához tar­tozik még az, hogy a tíz súlycsoportban csak négy bajnok tudta megőrizni ta­valy szerzett első helyét. A kötöttfogásban magyar bajnokok (48 kg-tól felfelé): Sántha (Ü. Dózsa), Rácz (Szondi SE), Molnár (Ganz- MÁVAG), Tóth I. (Ganz- MÁVAG, Gaál (DVSC), Ko­csis F. Ganz-MÁVAG), Nagy I. (Ganz-MÁVAG), Hegedűs Cs. (Vasas), Farkas (Vasas) Rovnyai (MTK-VM). Kajak-kenu Szolnokon rendezték meg a sportág első, ez évi válo­gató versenyét. Ez a ver­seny azonban több volt a szokásos válogatónál, hiszen részt vettek rajta a moszkvai Dinamó versenyzői, valamint jugoszláv kenusok is. A meg­lepetés erejével hatott, hogy szombaton három számban is szovjetek végeztek az első helyen, s a kajakosok négy versenyszámában csupán a Csapó—Svidró (SZEOL—AK) tudott az első helyen végez­ni. A kenuszámokban ma­gyar győzelmek születtek, bár a kenu egyesek 1000 m-es versenyében a harmadik he­lyen végzett Hajdú (MVSC) előtt — és Wichmann mö­gött — szintén szovjet ver­senyző evezett át a célvo­nalon. Hajdú eredménye így is figyelemre méltó, hiszen csak két másodperccel ma­radt le a győztes mögött. A legrövidebb távú ver­senyen már sokkal • jobban ment a miskolci kenusnak, igaz azonos idővel győzött, mint amennyit a szovjet An- tyipov ért el. (1000 m-en An- tyipov előzte meg Hajdút). Intesz Kist-, Lajos bronzérmes a birkózó OB-n

Next

/
Oldalképek
Tartalom