Déli Hírlap, 1978. július (10. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-05 / 156. szám
Világot látni Korall, kagyló, tengeri csillag + „Szebb, mint újkorában" — mondogatják az arra járók, s a lakók, akik másfél éve költöztek ki otthonaikból, a Kun Béla út 15. számú házból. Akkor kezdte meg az épület teljes felújítását — a Miskolci Ingatlankezelő Vállalat megbízásából — a Miskolci Építőipari Vállalat. A cülső tatarozás teljes egészében elkészült, s a 33 lakásból az első hétbe már ezen a héten beköltözhetnek a tulajdonosok. A többi lakást folyamatosan teszik ismét lakhatóvá az építőipari szakemberek. Megkérdeztem: mibeu hisznek? A brigád ma még legyőzhetetlen o Szokatlanságok és szorongás: Különös a meghívó, pedig egy brigádértekezletre szól. Nem írták rá, hogy nem lesz protokoll, de hát nem is lehetett volna: nincs igazgatójuk és főmérnökük, még csak vállalatuk sincs. Egyszerűen ők maguk vannak... Miért vanrak? Lettek. Miből lettek miért leltek, mit kezdtek valami szokatlant. újat és nehezet? És ha ' ezdtek valamit, akkor ho- gyar lehet ezt megírni? Tény, hogy Miskolcon van az ország első. a szocialista címért küzdő kisiparos brigádja. Hátha csak valamiféle ü"'eskedés rejlik mögötte, jól eldugott maszekreklám? Kollégám figyelmeztetett: — Nem hiszem, hogy lenne olyan léggömb, amelyik ne akarna szállni, amelynek az is elég, ha a földön észreveszik ... Ha nem mész el, alátfomban szúrsz tüskét a léggömbbe, amelyik szállani szeretne, és amelynek a töltésé'. sem - tudod . . . Elfogadtam a meghívást. & Csalódás és háttér: Pince. Egy kisiparos műhelye. Hátsó szobájában egy- egy csálád is boldog lehetne. — Ez az irodánk . .. Jó néhány nagyszerű, közöttük állami díjas brigádot ismerek, s egyiküknek sincs saját irodája. Nem vagyok mentes a társadalmilag kialakult előzetes megítélésektől. Akik közé megyek, azok lényegesen többet keresnek. mint én, vagy bármelyik, hasunió képességű szakmunkás a gyárban. Többet keresnek, mint bármelyik "brigádtag... Mi közük ezeknek az embereknek a szocializmus „egyenlösdijéhez”? Ha jó a brigádalakító szándék, akkor honnan az erő, hogy valamit elkezdjenek? Követni való példa ugyanis a brigád megalakulásának pillanatában nem ' voh. Kisiparosok Magyarországon brigádot még nem alapítottak ... — Legtöbbjük dolgozott vállalatnál is. Olyan is van, aki ma is csak félállásban kisiparos. Többüknek van itt régről őrzött brigádkitün- tetese. Szóval az ember valahogy úgy nő fel, hogy nagyon sok mindent megérzett az összetartásból. Valami olyat ismert meg, ami később hiányozni kezdett. Itt az em- oer kockáztat, keres vagy ne . keres, jó vagy rossz üzletet csinál, közben mindig egyedül van. Nem az ultipartner hiányzik, hanem ... — A legidősebb sincs még túl közöttünk a középkoron. A legfiatalabb ts régen túlvan a tizenéves korán. Ebben a világban nőttünk ... — Mit akarnak? — Szocialista brigádot. — Tizenegy különféle szakmában? — Tíz-húsz mai emberből. — Nincs maguk előtt példa. Nincs követelményrendszer, amelynek alapján megmérettetnek ... — Igaz, de mi úgy ismertük meg egymást, hogy a kollégium építésénél együtt dolgoztunk. Ettől a „közöstől” jobb lett a munka. A b-igád lényegében itt született, és hogy másokban is él valami hasonló, azt jelzi, hogy Győrben is alakult brigád, hogy itt Borsodban alakul még kettő... © Ültem a rendhagyó brigád- é’ ekezleten. Félévi mérleget készítettek. A jelenlevők munkájának 80—85 százaléka lakossági szolgáltatás. Brigádvállalás, hogy ellenük jogos panasz ne legyen. Egyes összetettebb feladatot a brigádtagok együtt végeznek el. A brigádból való a festő és a kőműves, a víz- és villanyszerelő ... Telefonügyeletet akarnak szervezni, gyorsítván ezzel mindenféle lakossági kérés megoldását. Már naplójuk is van. A naplóban a patronált óvoda neve, a naplóban a megjegyzés, hogy a napokban megkeresik a monoki hármas ikreket és ugyanebben a naplóban a fénykép a mar-már rendszeressé váló kirándulásaikról. Az olvasók nyilván észrevették, hogy nem írtam meg, merre található a Május 1. kisiparos brigád. Nem akarok réklámot csinálni nekik, de hát kiszúrni sem szeretném azt a bizonyos léggömböt. Kicsit úgy érzem, hogy a szándék jó, és ha ez így van, akkor a lakosság nyer ezzel a nagyon is korunkhoz illő vállalkozással. A holnapot persze nem tudom. De jóleső érzés arra gondolni, hogy egyszer majd a nálam dolgozó kisiparostól elkérhetem a brigádigazolványt. Na nem kíváncsiságból, csakhogy a brigád '"'Hálásában hiba ne essék... BARTHA GÁBOR Borsodi beruházási körkép líár az üzemi próbáknál tartanak (Folytatás az 1. oldalról) A leninvárosi Tiszai Hőerőműben éppen ezekben a napokban helyezték üzembe a harmadik 215 megawatt teljesítményű áramot termelő egységet. Üzemi próbái június elejétől folynak. Az első két blokkot már az elmúlt évben átadták, így az új erőmű — amely több mint 7,5 milliárd forintos költséggel épül — teljesítménye 650 megawattra növekszik. A beruházás kivitelezésében mintegy 30 vállalat szakemberei vesznek részt. Megkezdték a negyedik, egyben az utolsó blokk szerelésének előkészületi munkáit is. Ezekben a napokban a 37 méter magas, óránként 670 tonna gőzt szolgáltató óriás kazán 80 kilométer hosszúságú csővezeték-rendszerét tisztítják, savazzák. Várhatóan 10—15 nap múlva készülnek el e munkálatokkal, s ekkor gyújthatják be a gázüzemű kazánt. Augusztusban a blokk turbinájának, illetve generátorának forgatáspróbáira is sor kerül, s ezzel együtt a párhuzamos kapcsolást is kipróbálják a szakemberek. A Borsodi Vegyikombinát 11,2 milliárd forintos költséggel épülő kazincbarcikai PVC—III. gyárában is javában folynak az üzemi próbák. A beruházás kivitelezésében részt vevő mintegy 100 hazai és külföldi vállalat mellett egyre többet tartózkodnak Kazincbarcikán a berendezéseket szállító olasz, angol és japán cégek szakemberei, hogy ellenőrizzék az üzemi próbákat. A termelőberendezéseket — amelyek óránként 12 ezer köbméter víz cirkuláltatását kívánják — fokozatosan állítják üzembe; a legtöbb gépsort a polimerüzemben adták át, ahol az év első felében már ötezer tonna kifogástalan minőségű pvc-port termeltek. A közelmúltban megkezdődtek az üzemi próbák az elektrolízisüzemben és a monomerüzemben is. Gondot továbbra is a szennyvíztisztító építése körüli huzavona jelent a gyári szakembereknek. A Tiszai Vegyikombinát számítógépes tervezés alapján épülő 4,2 milliárd forintos beruházása, a polipropiléngyár kivitelezői már a termelőberendezések beszerelésén is túl vannak. Az építésen munkálkodó 30 hazai vállalat szakemberei 900 tonna csővezetéket, s ötszáz tonna összsúlyú villanymotort szereltek fel a gyártó- csarnokokban. A technológiai folyamatok irányítását és ellenőrzését kétezer mérő-, illetve szabályozóegység biztosítja majd. A gyár építésének befejezéséig körülbelül 4 hónapra van még szükség, ezen idő alatt elsősorban szakipari munkák várnak a kivitelezőkre. A technológiai berendezések mellett ebben az időszakban az új gyár mintegy 300, majdan itt tevékenykedő szakembere járatja a gépeket, hogy az ősz beköszöntővel már megkezdhessék a műanyaggyártást. T. Z. Egyre több magyar túrista jut el a világ különböző tengerpartjaira, s ott számtalan csiga, kagyló és más gerinctelen állat vázával találkozik. Üjabban a Fővárosi Állat- és Növénykert viváriumának előterében felállított vitrinekben már idehaza is megismerkedhetünk a tengerek különleges élővilágával: itt 37 korall. 164 csiga, 50 kagyló, 7 tengeri sün és 20 tengeri csillagfajta látható. A szép korallok, a kisebb-nagyobb kagylók, az érdekes porcelán kúp és más, gyakran bizarr alakú csigák nagy érdeklődést váltanak ki a látogatók körében. A gazdag anyag nagy részét Kovács Sándor mérnök utazásai során gyűjtötte és adományozta az Állatkertnek. Az Állatkert igazgatósága a jövőben ezt az érdekes kiállítást bővíteni kívánja további fajokkal, s ezért szívesen fogadják más gyűjtök adományait is. Évről évre nő a külföldre utazók száma. Ki turistabusz- szal, ki vonattal, ki saját kocsival, nem kevesen repülőgéppel indulnak világot látni. Jó dolog, hogy van rá módunk. Éleink közül ezreknek és ezreknek még az sem adatott meg, hogy lássák a fővárost vagy a magyar tengert. Voltak olyanok is, akik még a falujuk határán se jutottak túl egész életükben. Természetes emberi igény, hogy rákíváncsiskodjunk a szü- kebb pátriánkon túli világra. Nemcsak a közeli szomszédok ismeretlensége vonz már bennünket. Mit is mondok: ismeretlensége! Hiszen Ide. közeibe, nem is külföldre megyünk, hanem csakugyan szomszédolni. Évente nem is egyszer. Eljutunk mi messzebbre is. Moszkva, Párizs, Róma, az Adriai- vagy a Földközi-tenger sem elérhetetlen. Sokunkat lenyűgözték már az Alpok égbenyúló csúcsai; együtt sóhajtoztunk az olaszokkal Velence romlásán, s lélegzetünket visz- szaíojtottuk a Notre Dame előtt. Megkapó, ami nem mindennapi, ami életre szóló élményt ad, amire jó visszaemlékezni. És egy kicsit büszkélkedni vele, hogy részelhettünk a világ —, ha csak egy kis darabjának is — a megismeréséből. Ámde igaz-e, hogy minden magyart a megismerés vonz? Sajnos, nem. Vannak, akik csupán sikkből utaznak. A harmadik napon panaszkodnak —, ha társasutazók például gz IBUSZ révén —, hogy elég már a zsúfolt programból, legyen több szabad idő, csináljon ki, mit akar. Még nem tanultunk meg világot látni. Még nem éreztünk rá eléggé, hogy ha nem kimondottan pihenni megyünk, hanem látni, magunkba szívni az idegen föld természetes vagy ember alkotta szépségeit, élményértékeit — akkor minden perc drága. Még sokunkat a kapzsi természet tüzel a kirakatok bámulására. számolgatjuk a pénzünket, mit vegyünk, mire fúlja. Bóvliért képesek vagyunk száz, kétszáz schillinget kiadni — noha itthon ugyanazt az árut esetleg ugyanannyiért, netán kevesebbért is megkapjuk; de hát az külföldi! —, s egy múzeumi belépőért sajnáljuk a pénzt. Nem a mások, a saját tapasztalataim alapján jegyzem a dorgáló szavakat, s próbálnék hatni jobbik énünkre. Negyvenhármán utaztunk társasgépkocsin Bécsbe. Huszonketten láttuk a schönbrunni kastélyt. S míg a látottakról beszéltünk hazafelé jövet, sokan a bőröndök tartalmáról és az árakról vitatkoztak. Moszkvában a GUM-áruházban az oszlopok mögé húzódva két magyar asszony kardigánt kínált... A görögországi Epidauroszban az első európai orvos, Aszklepiosz múzeumában egy pesti tanárember, a már kegytárgyaknak számító korabeli orvosi eszközök előtt fennhangon arról vitatkozott — nem éppen válogatott szavakat használva — a feleségével és anyósával, hogy az athéni áruházban mégsem a lábán levő, hanem azt a másik szandált kellett volna megvásárolni ... Az Akropoliszon egy turistatársunk márvánv- oszlopból próbált bicskával lefeszegetni egy darabka „emlékeztetőt”. Hogy magántulajdonába kerítsen valamit abból, ami az egész emberiségé ... Csörgedezne tán még ereinkben kevéske az Augsburgba, Merseburgba kalandozó ómagyarok véréből? Tudom, durva és erőltetett összevetés. De olykor a világra szomjas emberben összegyűlik a keserű rosszallás, ha arra gondol, hogy némelyek saját népük tekintélyét csorbítják mihaszna magatartásukkal. Mert a megítélés — és elítélés — gyakorta nem az összességből indul ki, azt véve- alapul, hanem az egyedek magatartásából általa nősít. Sokszor mi magunk is így vagyunk vele — helytelenül. Senki sem tiltja, hogy a külföldre utazók vásároljanak, amit tudnak. De ne az afféle vásár legyen az elsődleges, amely közben kiárusítja nemzeti becsületünket. Vegyen kiki azt, amire a pénze futja — a nem tiltott pénze! —, de jusson belőle szellemi értékekre is, múzeumokra, képtárakra, emberművelő értékekre. Azt sem kívánja senki, hogy szentek módjára viselkedjünk. De azt soha ne feledjük, hogy bárhol, bármerre járunk, népünk követei vagyunk. És felelősséggel tartozunk honfitársainknak, legyünk bár Prágában vagy Rómában. Ne tűnjék az intés afféle hegyibeszédnek. De józanul számot kell vetnünk vele, hogy ha megnyílik előttünk az országhatár sorompója — azon túl is magyarok vagyunk, nem engedhetjük rosszabbik ösztönünket szabadjára. Azért utazunk, hogy gazdagabban térjünk vissza, meghódítva saját szellemiségünknek mindazt, amit befogadott szemünk és fülünk. Szép emlékekkel térjünk haza. És soha ne hagyjunk magunk után rossz emléket... (csata) Aj ándékmüsor vasutasoknak Rabszolga volt A 136 éves Charile Smith tegnap tartotta születésnapját a floridai Bartowban. Az Egyesült Államok legidősebb volt néger rabszolgája pontosan már nem is tudja, mikor született, de egy dologra jól emlékezik: 1834. jú- . lius 4-én adták el New Orleans- t ben azok a rabszolga-kereske- I dők, akik libériái otthonából ra- I bokák el. A Miskolci Szimfonikus Zenekar Mura Péter Lisztdíjas, érdemes művész vezényletével ajándékműsort ad vasutas szocialista brigádtagok és családjaik részére holnap délután 5 órától a Vörösmarty Művelődési Házban. A hangversenyen Erkel, Bartók, Kodály, Schubert, Mendelssohn. Bize és Suppé népszerű műveiből játszanak.
