Déli Hírlap, 1978. július (10. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-24 / 172. szám
I I m h •■ fs* A megyei Ifjú Gárda-szemle ünnepélyes megnyitóján, a Hősök terén. Az emelvényen az elnökség tagjai fogadják az egységek tisztelgését (felső képünk). A zászlóbehozatal ünnepélyes pillanatai. Akik kísérik: a Lenin Kohászati Művek ifjúgárdistái; ők tavaly az országos szemlén is eredményesen szerepeltek. (Kerényi László felvételei) IX. megyei Ifjú Gárda-szemle Menetdalversen y a Hősök terén Kitüntető oklevél a legjobbaknak A esanyiki Ságvári Endre KISZ Vezetőképző Iskolát szombaton délután egyenruhás fiatalok népesítették be. A megye minden járásából és városából egy-egy szakasz érkezett, hogy részt vegyen a IX. megyei Ifjú Gárda-szemlén, Miskolc várost három egység képviselte. A fiatalok gyorsan elhelyezkedtek, s készültek a vasárnapi, bizony nem kis erőpróbát jelentő versenyekre. Kora reggel harsant tegnap az ébresztő, s nyolc órakor már forgószínpadszerűen kezdték meg a rajok a vetélkedést a minél jobb eredményekért. A esanyiki lőtéren a pontos célzás elsajátításából vizsgáztak, a diósgyőri strand meglehetősen hideg vízében úszástudásukról adtak számot, míg a Csanyikban kijelölt pályán fegyveres váltófutásban a fizikai felkészültség bizonyítására nyílt lehetőség. Csoda-e ezek ismeretében, hogy kora délután farkasétvággyal ebédeltek a fiatalok, pihenni azonban nem volt idő. Készültek az ünnepélyes megnyitóra. Hétágra sütött a nap, amikor a Hősök terén felsorakozott az ünnepélyes megnyitóra a 18 szakasz. A zászlóbehozatal, a jelentéstétel, majd a Himnusz elhangzása után Lajtos Ilona, a KISZ Borsod megyei Bizottságának titkára köszöntötte az ifjúgárdistákat, s a meghívott vendégeket, közöttük Kutika Károly vezérőrnagyot. az Ifjú Gárda Országos Parancsnokság képviselőjét, Nagy László ezredest. Hajnal András ezredest, a fegyveres erők és testületek jelenlevő képviselőit. Török Lászlót, a KISZ KB tagját, a KISZ Borsod megyei Bizottságának első titkárát és Kovács Zoltánt, a KISZ Miskolc városi Bizottságának titkárát. Ünnepi beszédét Nagy László ezredes így kezdte: — Több, mint két évtizeddel ezelőtt lelkes, mindenre elszánt fiatalok, ifjúkommunista csoportok járták Gyöngyös város utcáit. Tagjai elhatározták, hogy akár fegyverrel is részt vesznek a munkáshatalom védelmében. Bár erre nem volt szükség, a fegyveres ellenforradalom leverése után még számos olyan tett várt népünk leg- jobbjaira, amelybe önként kapcsolódtak be a kommunista fiatalok. A továbbiakban a szónok emlékeztetett rá: elsőnek éppen Gyöngyös város KISZ- végrehajtóbizottsága hagyta jóvá az ily módon kialakult Ifjú Gárda szervezeti felépítését es programját, majd 1970-ben létrejöttek az Ifjú Gárda megyei parancsnokságai és országos irányító testületük. Az Ifjú Gárda a KISZ honvédelmi felkészítést segítő munkaformájává lett, amely magas szintű erkölcsi, politikai, fizikai és technikai követelményeket támaszt tagjaival szemben. Szólt a szemlék egyre tökéletesedő rendszeréről, arról, hogy az országos rendezvényeken megyénk fiataljai eredményesen helytálltak, s a mostani rendezvénysorozat is azt szolgálja: az Ifjú Gárda IX. országos szemléjén az itt legjobbak tudásuk legjavát adva vehessenek részt. Az ünnepi beszédet követően a legjobb szakaszok kitüntető oklevél elismerésben részesültek, majd diszlépés- ben vonultak el az emelvény előtt a szakaszok. A villany- rendőr táján felhangzottak az ismert menetdalok, a 18 Ifjú Gárda-szakasz így vonult a sportcsarnokig. Alaki és menetdalversenyük ugyanis része a megyei szemlének. Az ifjúgárdisták ma tábort bontanak a Csanyikban. Reggel riadóra ébredtek, valamennyi egység harci túrán vesz részt, ahol különböző feladatok megoldása vár rájuk. Este Bükkszentkereszt térségében táboroznak le, itt töltik az éjszakát, majd holnap térnek vissza a Csanyik- ba. ahol a fakultatív sport- versenyek döntőit rendezik. Az ünnepélyes eredményhirdetést szerdán délelőtt tartják. T. Z. Tizen nyolc borsodi tanulmány Megjelent a múzeumi évkönyv A napokban hagyta el a nyomdát a miskolci Hermán Öttó Múzeum évkönyve, amelyben az intézmény munkatársai tizennyolc tanulmányban tették közzé kutatásaik eredményét. Négy tanulmány foglalkozik a megyében az utóbbi években végzett fontosabb ásatások eredményeivel, köztük a Miskolc-Tapolcán előkerült kő- korszakbeli leletekkel, valamint az Abaújvár nemzetségfői székhely ásatásainál talált mezőgazdasági eszközök kormeghatározásával, amelynek során megállapították, hogy a 12. században ezen a vidéken már szőlőművelés folyt. A néprajzi tanulmányok egyikében ismertetett a 18. század végéről származó, kéziratos ..Gyógyító könyv”, többek között javasolja, hogy fejfájásnál fenyőmagot borecettel keverjenek össze, s azt tegyék „lágyan flastro- mul” a fájós fejre. A síró gyermeket — a tanács szerint — mogyorófa levelében kell füröszteni. Több mint tíz gyógymódot iavallanak az álmatlanság ellen, közülük az egyik: aki nem tud aludni, a nyúl epéjét kell „innya”. Taktaszadai gyűjtés alapján a növények szerepét ismertetik a népi gyógyászatban. A „tudós asszonyok” a bodza virágát köhögés ellen és vérzéscsillapítónak használták. Vérszaporítónak. illetve ve- ■sebántalmak ellen a csipkerózsa teát alkalmazták. Akinek szoptatásnál nincs elég teje, annak azt ajánlották, hogy — harmatfűből főzött teát fogyasszon. Akinek pedig gyulladt a szeme —, az fátyolvirágból készült főzettel mosogassa. Tájékozottság Lényeges kérdésekről bajosan állíthatja nálunk bárkit nem tudok róla. Hiszen párt- és állami határozatok gondoskodnak róla. hogy mindenki, minden szinten megkapja azt a tájékoztatást, amelyre szüksége van nemcsak a munkája jó elvégzéséhez, hanem az általános gazdasági, politikai tájékozódáshoz is. Persze, nem tökéletes a tájékoztatásunk. S akadnak még. akik szándékosan befogják a fülüket, vagy azt vallják: amiről nem beszélünk az nincs. A tájékoztatás kötelessége azonban kapcsolódik a tájékozódás felelősségéhez. Az utasítások módszerének elvetése egyúttal feladattá és kötelességé teszi az állandó és folyamatos tájékozódást, hiszen akinek nincsenek naprakész,, friss és .megbízható értesülései, nem foglalhat állást, nem dönthet önállóan. A folyamatos, egymást kiegészítő tájékoztatás és tájékozódás kötelességének teljesítéséből példamutatóan veszik ki részüket vezetőink. Szinte naponta kapjuk a híreket arról, hogy a Politikai Bizottság tagjai, a Központi Bizottság titkárai. a miniszterek és államtitkárok melyik megyébe, városba, üzembe, vagy intézménybe látogattak. A hírekből azt is megtudjuk, hogy a látogatók elbeszélgetnek a dolgozókkal. brigádvezetőkkel, meghallgatják a párt- és állami tisztségviselők beszámolóit. Utána pedig aktívaértekezleteken, üzemi gyűléseken, vagy más fórumokon tájékoztatót tartanak. A látogatásokról szóló beszámolók az érintett megyei, üzemi lapokban bővebbek, a központi sajtóban, a rádióban, tévében rövidebbek. Terjedelmüktől függetlenül azonban azt bizonyítják, hogy ezek a látogatások nem formális protokoll jellegűek, hanem a nagyon alapos, lényegbevágó tájékozódás, és a tájékoztatás rendszeres, lelkiismeretesen fölhasznált és örömmel, megelégedéssel fogadott eszközei. Ezt ország-világ ellenőrizhette-tapasztalhatta legutóbb Kádár János debreceni látogatása alkalmából. A debreceni látogatásból — a többi látogatáshoz hasonlóan — újból megbizonyosodhatott mindenki arról, hogy vezetőink türelemmel, figyelemmel, őszinte érdeklődéssel hallgatnak meg mindenkit, s ugyancsak őszintén, nyíltan, felelősen tájékoztatnak. Ez nem is lehet nálunk másként. Felelős vezető — a párt első titkárától a ijlűvezetöig — nem dolgozhat jól. ha nem ismeri alaposan a rábízott területet — és ehhez szüntelenül tájékozódnia kell. mindenről tudnia kell. Ugyanakkor semmiféle poszton, még az automata gép kezelője sem dolgozhat jól, ha nem tájékoztatják kielégítőn, nemcsak a rábízott feladatokról, hanem arról a kisebb-nagyobb területről is, amelynek nélkülözhetetlen része az ő munkája, az ó személye is. Ma. a szocialista demokrácia szélesítésére és hatékonyságának növelésére törekedve, különösen fontos a tájékoztatás és a tájékozódás. Demokrácia nincs őszinte és nyílt tájékoztatás nélkül. A demokratikus jogokat viszont, nem gyakorolhatja tájékozatlan ember: akinek nincsenek kielégítő információi, nehezen ejthet érdemleges szót bármilyen kérdésben. Nem követelhetjük meg mindenkitől persze, hogy tudós értője legyen a legbonyolultabb társadalmi-gazdasági, politikai -kérdéseknek is. Alapvető tájékozottságra azonban mindenkinek szüksége van. A látogatások sorában Debrecen is bizonyította: teljesen őszinték, nyíltak vagyunk, mert nincs titkolni-,.r.eAtegeínÍ7.el- hallgátnivalóhk; nincséfiék leplézett céljaink. Hiszen a céljainkat a dolgozó néppeL folyamatosan szót értve, az egyes embereket és szószólóikat meghallgatva, a milliók vágyai és törekvései alapján tűzzük ki, lehetőségeinket és képességeinket okosan számba véve. HOMORŐDI JÓZSEF Színe és Kinek viszket? Régi igazság, hogy akinek a nyán szabadsága elmúlik néhány szúnyogcsípés nélkül, az nem is nyaralt igazán jól, mert elkerülte a szabad természetet. Az idén mégsem merném a viszkető göbök számával minősíteni a nyaralást, hiszen ott is zümmögnek és szívják a vérünket, ahol eddig ír magjuk sem volt. A szúnyoginváziót minden bizonnyal a csapadékos időjárás zúdította ránk. rátéve még egy lapáttal a többi kellemetlenségre. S mert a -no- vemberies nyárért — ateisták lévén — senkit sem hibáztathatunk. legfeljebb azzal vigasztalhatjuk magunkat, hogy gúnyoljuk a meteorológusokat és szidjuk azokat, akik elrendelhetnék a repülőgépes, helikopteres permetezést. De lám. ebben sincs igazunk! A Kuckó című televíziós műsorban felvilágosítottak bennünket, hogy a repülőgépről szórt mérges permet nemcsak a vérszívókat pusztítja el, hanem a hasznos rovarokat, köztük a katicabogarat és a fátyolkát is. Ha pedig így van, akkor a permetezés után ott lennénk, ahol a part szakad. Az egyéni védekezést javasolták ehelyett: például a szúnyogriasztó sprék használatát. Ilyen bonyolult összefüggésekkel kell tehát számolnunk akkor is, ha viszonylag kis dologról, kis kellemetlenségről, a szúnyogcsípésről van szó. Hát még ha olyan nagy, társadalmi méretű gondot próbálunk enyhíteni, mint amilyen az alkoholizmus! Mától drágábban mérik a szeszt. A rendelkezést nemcsak gazdasági megfontolások indokolják, hanem az a tény is. hogy az elsők, pontosabban fogalmazva az utolsók között vagyunk világviszonylatban az egy főre jutó szeszfogyasztás alapján. Ha drágábban mérik a mámort, talán jobban meggondolja a szeszbarát, hogy behajint-e még egy féldecit, s ha naponta akár csak egy pohárkával kevesebbet iszik, már az is eredmény. Mert annyira azért nem lehetünk optimisták, hogy reméljük: kakaóval, joghurttal kezdi a napot az iszákos, és madártej mellett húzatja majd a régi szép kesergőket. Igen ám, csakhogy a szeszt egy áron, azaz drágábban mérik, akár alkoholistáról, akár mértékletes fogyasztóról van szó. S az utóbbiak táborában — kár lenne tagadnunk! — mérsékelt a lelkesedés. Némiképpen hasonlít a helyzet a vegyszeres permetezéshez, mivel a mértékletes fogyasztók olyan hétpettyes katicabogárkának tudják magukat, akikre — ha nem is pusztító erővel —, épp úgy hullik a rendelet „áldása”, mint azokra, akik tulajdonképpen rászolgáltak határt nem ismerő vedelé- sükkel. Hogyan lehetne diszting- válni ? Gyárthatnának olyan • sprét. mely megkülönböztető szagjelzessel látná el az alkoholistákat. A pincér, vagy a bolti kiszolgáló finoman, tapintatosan körülszaglászná a vásárlót, és ha érezne valamit, akkor a magasabb, ha nem, az alacsonyabb árat számítaná. Bár tetszetős, attól tartok, hogy megvalósíthatatlan az ötletem. A megkülönböztető szagjelzést ugyanis ca'ak önkéntes alapon lehetne alkalmazni és itt azért még nem tartunk az öntudatban. Különben sem találkoztam olyan iszákossal, aki nyíltan vállalta ezt a jelzőt. Ha mégis, ezer szívbemarkoló magyarázatot tudott adni arra, miért néz gyakran a pohár fenekére. (Nem ismeri fel zsenialitását a főnök, kivételes férfiasságát az asszony, krisztusi jóságát a világ stb.) De ha így nem, akkor hogyan védekezhetünk az áremelkedés kellemetlen hatásai ellen? Ne siessük el a választ, kedves férfitársaim, (mert a jól kitaposott utak a továbbiakban nem biztos, hogy járhatók lesznek. Nem biztos, hogy még ennyit is el lehet tagadni a prémiumból! Addig is, amíg rájövünk a megoldásra — mert rájövünk előbb-utóbb! —, esetleg igyunk kevesebbet, hogy ne kelljen annyit vakaróznunk, amikor sorra kerül a fizetés utáni elszámoltatás! (békési %
