Déli Hírlap, 1978. július (10. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-21 / 170. szám

Ezt nem szervezték... Újdonságok egy folyton újuló gyárban Amikor bő két évvel ez­előtt a MEDICOR Müvek Miskolcra telepítette világhí­rű orvosi-elektronikai mű­szereinek gyártását, s külö­nösen. hogy azt a volt VI- MELUX szakembereinek gondjaira bízta, sokan a vész­harangot kongatták. A kol­lektíva azonban — s ezt a világpiacon is a legiobbak kö­zött jegyzett gyár vezérigaz­gatója is elismerte — bizo­nyított. Lieg, ha egyszer elolvassa Ma már 22 terméket gyár­tanak sorozatban, s egyre újabb és újabb műszerekkel jelennek meg a miskolci ME- DICOR-osok. A legújabbról mondotta Mag Sándor, mű­szaki főosztályvezető: — Minden valószínűség szerint forradalmasítjuk e műszerrel a vérnyomásmé­rést. Már az elnevezése — HVM—1 — is jelzi: elsősor­ban a vérnyomásbetegségben szenvedőknek készítjük. A rövidítés ugyanis azt jelenti: A MEDICOR —OREL-t nem kell félteni... SegédiütiÉás Misi Nem azért a húsz fillérért Nem kis kockázatot vállal az a bolti eladó vagy pincér, aki szántszándékkal megkárosítja a vendéget. Ha rajtakapják, megbírságolják, súlyosabb esetben fegyelmi felelősségre vo­nás, esetleg elbocsátás következik. De mi a helyzet a „né­ma kiszolgálókkal”, az automatákkal? Kit, és hogyan lehet felelősségre vonni, ha ezek a masinák károsítják meg a vendéget? A kérdésre saját — meglehetősen bosszantó — tapaszta­latom indított, de azt hiszem, nem én voltam az első — sem az utolsó —. aki a miskolci Tiszai pályaudvaron, vagy másutt, semmit sem kapott az automatába betáplált pén­zéért. Szót váltottam erről az Utasellátó miskolci igazgatóságá­nak vezetőjével is. Azzal kezdte, hogy a Tiszáin működő automatákkal lényegesen több bajuk van. mint azokkal, melyek zárt helyen, valamelyik állomás épületében működ­nek. Kint a peronon — néhány méterre az első vágánytól — könnyen szennyeződik a gép, és az átgördülő szerelvé­nyek által keltett rezgés is károsítja az érzékeny szerke­zetet. Ha ehhez még hozzászámítjuk, hogy óriási forgalma van a Tiszainak — a statisztika szerint naponta átlagosan 80 ezer ember fordul meg itt —, akkor elhihetjük, hogy nem könnyű állandóan üzemképes állapotban tartani a so­kat használt, sokat rongált automatasort. Gazdag gyűjteményük van a valódi pénz formáját és súlyát híven utánzó érmékből is. Ezzel kapcsolatban né­hány kérdés: kinek éri meg, hogy szívós munkával forintot imitáló érméket gyártson? De ha megéri a fáradságot a „fusi”, akkor ez tulajdonképpen pénzhamisításnak minő­sül. Vajon tudják és vállalják ennek az esetleges követ­kezményeit is a hamisítók? De vissza az eredeti témához, hiszen most nem az auto­maták, hanem vendégeik megkárosításáról van szó. A szán­dékosság kizárt az igazgatóság vezetője szerint, mert a gé­peket gondozó dolgozók nem jutnak hozzá a bevételhez. Semmi hasznuk nem származik tehát abból, hogy — mint velem is előfordult — több kétforintosomat felfalt az auto­mata, anélkül, hogy egy korty kakaót adott volna érte cse­rébe. Figyelemre méltó információ, de nem nyújt tökéletes vigaszt. Mit tehet, hogyan reklamálhat a pórul járt vendég? Előadhatja panaszát az állomáson működő Utasellátó ven­déglő vezetőségének — kaptam a választ. Ha úgy találják, hogy jogos, megtérítik a kárt. Igen ám. de hogyan lehét bizonyítani, hogy nem egyszer, hanem többször kísérlete­zett az ember, azaz nem kettő, hanem mondjuk hat forint­ja bánja, hogy hitt a gépnek, melyre nem volt kifüggeszt­ve a „Nem működik!” tábla? Nos, ezt elég nehéz bebizonyítani és — bár sohasem pró­báltam — el tudom képzelni, hogy a vendéglő vezetői nem tapsikolnának az örömtől, ha túl gyakran állítanának be hozzájuk ilyen kérelemmel. És van itt még más probléma is: az automaták azután is működnek, miután a vendéglő már bezárt, és ha a zárástól nyitásig terjedő napszakban zabálja meg a rossz gép a» ember forintjait, akkor csak másnap mehet reklamálni. Nem tudom, hogy megkísérel­te-e már valaki? Summa summárum, gyakorlatilag rendezetlen a kártérí­tés. És azzal sem térhetünk napirendre e tény fölött, hogy a rongálok, csalók több kárt okoznak az Utasellátónak, mint az esetenként elromló gépek az utasoknak. Megnyug­tató jogi megoldást én nem tudok javasolni, mindössze azt kérhetem — megelőzendő sok ember bosszúságát —. hogy* a nehéz körülmények ellenére igyekezzen az Utasellátó jó állapotban tartani az automatákat. És ha ez nem mindig sikerül, akkor legalább a figyelmeztető táblát akasszák ki. Nem azért a 20 fillérért, azaz két forintért! . . . (bekes) háztartási MEDICOR vérnyo­másmérő. Az egyszerű keze­lési utasítást a kis. alig 1.6 kilogramm súlyú műszer hát­lapjára rögzítettük, szerin­tünk egyszeri elolvasás után bárki tudja majd használni. A vérnyomásos betegek sok­szor nem tudják eldönteni: magas- vagy alacsony-e a . vérnyomásuk. Nemegyszer előfordul, hogy a másik gyógyszert kellett volna be­venni. .. Arra pedig nem mindig jut idő, hogy orvos­hoz fordulianak. A berende­zés alapelve a Korotkoff- hangok észlelésén, s a vér- nvomós műszeres kijelzésén alapul. A nullszéria elkészült, s még ebben az évben meg­kezdődik a sorozatgvártás. A 9 voltos telepről 500 mérést lehet egyhuzamban elvégezni. Csarnok, szilveszterre A gyár udvarán paneleket szerelnek, új csarnokot építe­nek. — Szocialista és tőkés pia­con egyaránt nagy az érdek­lődés termékeink iránt. Ah­hoz, hogy e mind nagyobb igényeknek eleget tudjunk tenni, szükség volt arra. a csaknem 60 millió forintos be­ruházásra, amelynek részét képezi a kerítésen belüli építkezés — adja a magyará­zatot Mag Sándor. — Egy 2300 négyzetméter alapterü­letű, háromszintes gyártó- csarnok épül, 10 millió fo­rintos költséggel. Az elektror nikai. valamint a nem pneu­matikus műszerek készresze- reléséf és végszerelési mun­kahelyeit alakítjuk majd itt ki úgy, hogy két műszakban, 360-an végzik e helyütt a munkát. A korszerű üzemet december 31-én szeretnénk átadni... — Reális határidőnek tű­nik — teszi hozzá Hrabár Sándor igazgató —, mivel a Miskolci Mélyépítő Vállalat és a Beton- és Vasbetonipari Művek alsózsolcai gyára igen jó munkát végzett az alapo­zásnál és a panelszerelésnél. Bízunk benne: hasonlóan ha­tékonyan segítik majd beru­házasunkat a Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat és a Villanyszerelő Ipari Válla­lat dolgozói is. Van gazdájuk! Köztudott, hogy a MEDI­COR—OREL átvette a Mis­kolci Vasipari Vállalatot, s az is, hogy megválik a korábban ott gyártott termékektől, az Öltözőszerényektől, s a gyer­mekkocsiktól. A pesszimisták ismét hallatták hangjukat, miszerint további importra kényszerülünk majd emiatt gyerekkocsikból. — Szó sincs erről! — nyug­tat meg az igazgató. — Azt hiszem, a legtermészetesebb dolog, hogy ha valaminek a gyártását megszüntetjük, ab­ból az ellátás továbbra is fo­lyamatos legyen. Az öltöző- szekrények készítését 1978. március 1-ével átadtuk a Kunhegyes és Vidéke Ipari Szövetkezetnek, célgépeink­kel együtt. A gyermekkocsi­gyártást a Győri Lakatosipa­ri Szövetkezet vállalta: meg- kaoták valamennyi, ehhez szükséges berendezésünket. Még többet fognak készíteni, mint mi... Mindenki jól jár — Mi készül majd. ezek he­lyett? — A szocialista országok­ban keresett kórházi gyer­mekágy, amelyből az idén már 19 milliós exportunk lesz, valamint urológiai, nő- gyógyászati és orr-fül-gégé- szeti vizsgálóasztal. Megren­deléseink és exportterveink alapján jövőre már 36 millió forint értékben szállítunk be­lőle — a hazai ellátás mel­lett — határainkon túlra. Gondolkodunk további pro­filrendezésen is, s akkor ez az összeg már 60 millió fo­rint körül lesz, ugyanakkor további tőkés exportot is biz­tosít. A termékválasztással tehát nem lettünk szegényebbek. Ami a népgazdaságnak jó — azzal mi is gazdagszunk. TÓTH ZOLTÁN Uj módszerrel, korai dinnye A jövőben egy hónappal előbb, már június végén megjelenhet a piacon a diny- nye, s korábban terem az uborka is annak a termesz­tési technológiának az alkal­mazásával. amelyet a Kerté­szeti Egyetem kutatói dol­goztak ki. A módszerről teg­nap háromnapos tanácskozás kezdődött az egyetemen. Ez­zel egvidőben kiállítás is nyílt, ahol az új dinnye- és uborkatermesztési- technoló­gia eredményei a gyakorlat­ban láthatók. Különösen a sárgadinnye­termesztésben kínálkozik jó lehetőség az új technológia alkalmazására. Néhány gaz­daságban már sikerrel alkal­mazzák az új eljárást, így a nagykarácsonyi termelőszö­vetkezetben ezekben a na­pokban szüretelhetnek már. a buzsáki termelőszövetke­zet pedig egy vagon gö­rögdinnyét szedhetett le ezen a héten. A tanácskozás és a bemu­tató nyomán jövőre több gazdaság lát hozzá az új módszerrel a dinnye és az uborka termesztéséhez. Eger a távhívó hálózatban o Ma délután bekapcsolják a távhívó hálózatba Eger új telefonközpontját — jelen­tette be tegnap az egri saj­tótájékoztatón Koczka Antal, a Miskolci Postaigazgatóság vezetője. Mint elmondotta, az új egri telefonközpontot a Beloiannisz Híradástechnikai Gyár egy hónappal a terve­zett határidő előtt adta át. A város központjában emelke­dő kétszintes új épületben Crossbar-rendszerű távhívó központot szereltek fel. amelyhez 8000 telefonállo­más kapcsolható. A város­ban a telefonszámokat négy­jegyűről ötjegyűre változtat ták. A központ üzembe he lyezésével Eger is bekap csolódik az országos távhí­vásba. 3<c A siló, az a bizonyos kisujj ... Ki ne hallott volna már rosszízű tréfát vagy vitát ar­ról. hogy hol dolgoznak töb­bet, hogy dolgoznak, hol nem, hogy lapátot támaszt a mun­kás. hogv unatkozik az ad­minisztrátor, hogy ... Hogyan is volt az a mon­dóka? Gyerekkorra emléke­ző jóérzéssel idézem magam­ban: „Ez elment vadászni, az meglőtte, ez hazavitte, ez meg­sütötte. ez az ici-pici mind megette”. — A Pattantyús A. Géza gépészbrigád kitalálta, a mű­szakiak segítettek, az Ybl Miklós brigád beszállt... Puskás Zoltánná, a Beton- és Vasbetonipari Müvek mis­kolci gyárának munkaver- seny-felelőse három betonsiló szerelésének történetét mond­ja el. Bennem jó íz a mon­dóka. hiszen az „ici-pici”. aki mind megette, a képen látható siló, már áll. — Az előbbi két brigád egy-egy siló szerelését végez­te el. 470—500 óra kell egy- nek-egynek a szereléséhez. A harmadiknál már a közben kedvet kapott jelentkezők dolgoztak... Eötvös Loránd. Március 21., Radnóti Miklós. Barátság, Széchenyi brigád ... — Lényegében — a mű­szaki irányítást leszámítva — segédmunkáról volt szó. Fes­tésről, tisztításról, csavarok beszereléséről. Ha az irodák­ból nem jönnek le segíteni, akkor ezt valamelyik külső vállalat végezte volna, és mert nem nagy munka, nagy határidővel. Így két és fél, három hét alatt befejeztük... Teremtődött mintegy 200 ezer forintnyi érték, amit te­téz az időben élért eredmény. Fentebb brigádneveket sorol­tam, de ugyanezt írhattam volna úgy is, hogy itt voltak a gépészeti, a termelési, a meó, a műszaki, az anyagi és értékesítési, a pénzügyi, a munkaügyi, a könyvelési osz­tályokon dolgozók. Munkaidőn és munkaköri kötelességen túl, nekiláttak a szerelésnek. 1 jjc Csavarozok a szokatlan íróasztal körül. A gyermekkori mondóka öt szereplője, egyetlen kéz. Azt hiszem, innen a jóérzés. Adat­szerűén leírható 70 ember. 1500 társadalmi munkaórában, 200 ezer forint értéket ter­melt. Ez így önrhagában is jó annak az egyetlen kéznek. A bevezetőben utaltam ar­ra, hogy ki ne hallott volna már rosszízű megjegyzések­ről, vélt ellentétekről, „iro­disták” és „melósok” között. Ha most körbejártam volna azokat, akik munkaidő után a fehér köpenyt kékre cserél­ték. akkor találtam volna olyan embert, aki a régi szakmájába feledkezett, olyat, aki alkotó szándékkal elkezdett valamit, olyat, aki tudatosan csatlakozott, olyat, akit a többiek lendülete, jó kedve és le merem írni a szót: öröme vitt magával. Tudom, hogy mennyit ér a siló, de csak a jóérzésemből sejtem, hogy mennyit ér a példa. kaversenyhez? Zárja az írást az ő mondata: — Ezt nem szervezték. Ez lett. De azt hiszem, hogy ver­seny nélkül ki sem találtuk volna ... BARTHA GÁBOR Puskás Zoltánnétól külön­ben megkérdeztem, hogy mi köze ennek a némileg szokat­lan vállalkozásnak a mun­Ki-ki maga mérheti a vérnyomását

Next

/
Oldalképek
Tartalom