Déli Hírlap, 1978. június (10. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-02 / 128. szám
+ Százötven esztendővel ezelőtt alapította meg a szép emlékezetű Brunswick Teréz Ángyaikért néven az első kisdedóvó intézetet. A főrangú hölgy — aki külföldi útjai során győződött meg róla, hogy milyen fontos feladat a kisgyermekekkel való foglalkozás — nem osztályának gyermekeire gondolt elsősorban, hanem a polgári családok gyermekeinek szellemi gondozására, nevelésére. Az Angyalkertben — jóval az első népiskolai törvény születése előtt — írni, olvasni is tanították a kicsinyeket. Képünkön egy mai Angyalkert a hazánkban levő négyezerből. Még korszerűbb termelést! A városi pártbizottság ülése A környezet védelem re is gondoltuk A város és az új acélmű Tisztább lesz a Szinva! — ígérik az LKM ncmesacél- müvének építői. Manapság joggal várjuk el az ipar fejlesztőitől. hogy a környezet- védelemre is gondoljanak, ■nitöbb. áldozzanak. Várakozásunkban — legalábbis a kohászat esetében — nem csalatkozunk. A városi tanács koordinációs bizottsága tegnap egyebek között arról tárgyalt, hogyan érinti a várost a nemesacélmű építése és később az üzemelése. Sok szó esett a környezetvédelmi kérdésekről. Joósz Gábor, az LKM beruházási igazgatója minden kérdésre alapos és többnyire megnyugtató választ adott. Tisztítják,- cirkulállaljáL A Lenin Kohászati Művek — jóllehet van tisztítóművé — ma még a Szinva szennyezői közé tartozik. Gondoltak-e a város patak-, jára a beruházás tervezésekor? A beruházási igazgató szerint: igen. Nem használnak tel több vizet, mint jelenleg és ezt úgy érik el, hogy előbb megtisztítják, majd nagyrészt visszatáplálják a vizet. Nagyon kevés szenny jut tehát a Szinvába. Ennek ellenére megfontolásra érdemes Pável János építési osztályvezető javaslata: Tisztítás után se a Szinvába vezessék a vizet, hanem a város csatornájába, ily módon ugyanis a most épülő szennyvíztisztító telepen kiszűrik belőle majd a mérgező anyagoknak a maradékát is. Megérné akkor is, ha valamivel megdrágítaná a beruházást. Tovább no a sál ab begy? A kohászat részben feldolgozza és elszállítja Miskolcról a salakot. Az összekötő városrész fölötti halna hegyei azonban, úgy tűnik, nem kopnak. Jogos c ’.godalom, hogy további területeket hódítanak el és még' jobban megközelítik a lakóházakat a nem éppen vonzó látványt nyújtó, bűzölgő dombok. Joósz Gábor elismerte, hogy az új acélmű munkába állítása után sem keletkezik majd kevesebb salak,- mint jelenleg. Az aggodalom ennyiben jogos. Ök mindent megtesznek annak érdekében, hogy az — építőiparban is hasznosítható — anyag halmai ne növekedjenek. Nagyobb mennyiséget is el tudnának szállítani. ám erre a célra igen kevés vasúti kocsit kapnak. A koordinációs bizottság álláspontja: olyan intézkedéseket vár a város, melyek elejét veszik a halna növekedésének, sőt előbb-utóbb meg is szüntetik a környezetet romboló lerakóhelyet. „Hulladék-hó” — fűtésre A múlt évben is megkí- nozia a miskolciakat a smog. Kulcskérdés tehát, hogy szennyezi-e májd a város levegőjét az új acélmű. Mint a beruházási igazgatótól hallottuk, a legjelentősebb por- íorrás a konverter, ahol 16U0 °C hőmérsékletű gáz keletkezik, mely tetemes mennyiségű port visz magával. Annak érdekében, hogy a port le lehessen választani, a gázt lehűtik, körülbelül 11U0 °C hőmérsékletűre. Ezt a célt szolgálja a konverter fölé telepített hűtőkörtő. A füstgázban levő mérgező anyagokat pedig a 60 méter magasságban levő kibocsátó (kémény) szájában elhelyezett fáklyával elégetik. A levegőt tehát nem szeny- nyezi majd a megengedettnél nagyobb mértékben az új acélmű. De vajon nem lehetne-e hasznosítani a röviden vázolt tisztítási folyamat során keletkezett „hulladék-hőt”? Példul távfűtésre? j’ Jóos Gábor szerint ehhez pótlólagos beruházásra lenne szükség, amire csak akkor gondolhatnak, ha a fejlesztés során sikerül egy bizonyos összeget megtakarítani. A koordinációs bizottság tagjaival értünk egyet: a mai energiaszegény világban egy ilyen beruházás mindenképpen megtérülne' (békés) Városi tanácstagok fogadóórái ISIS. június 5. Búméra László, Költő u. 23., IS órától; dr. Gyimesi Béla, III. kér. Hivatal, elnöki szoba, Marx K. u. SS., 1« órától; Harhai József, II., Mosolygó A. u. 17., 17 órától; Kiss Mártonné, Kilián- északi napközi otthonos óvoda, Kacsóh P. u. 8.. 12 órától; Majoros Ferenc, 1/6. pártalapszer- vezet, Tanácsház tér 2., 17 órától; Nagy Károlyné. Rozgonyi P. u. 6., 18 órától; Panp Gyula, III/10—11. pártalapszervezet, 18 órától; Rózsavölgyi József és Somossy Katalin, 1,5. pártalap- .szervezel, Kassai u. 86., 18 órától; Schön Péter, tűzoltólaktanya, Kerpely A. u. 12., 17 órától; Szönyi Gábor, III. kér.. Hivatal, Marx K. u. 86., 18 órától; Tóth Imre, 1/3. pártalapszervezet, Tizes honvéd u. 21., 17 órától. 1978. június 6. Csetneki Józsefné, Győri kapu 123., 17 órától; Kerepesi Ferenc, ÉSZAKTERV, igazgatói szoba, Zsigmondy u. 2., 16 órától; Koval Pál, I 6. pártalapszervezet, Tanácsház tér 2., 16 órától; Sztrelcsik Ferenc, Jegenyés u. 4., 17 órától; Tasnádi László, BAÉV, felvételi iroda. Magyar— Szovjet Barátság tér «.. IS órától; Vindt Márta, Brigád u. 18., 17 órától. Hogyan alakult a/, elmúlt évtizedekben Miskole termelő üzemeinek technikai- műszaki színvonala, termékstruktúrája, milyen lehetőségek vannak a továbbfejlesztésre, s melyek az ezzel ösz- szefüggő politikai feladatok? — Az e kérdéseket tanulmányozó jelentésről tárgyalt a minap — többek közölt — az MSZMP Miskolc városi Bizottsága. A felszabadulást követő években az egyes ágazatok technikai-műszaki eszközeinek fejlesztése — a hagyományos technológia alapján — a termelés mennyiségi növelésére irányult. A kisüzemek egész sora manufakturális körülmények között dolgozott. A műszakitechnikai fejlesztés a 60-as évek táján kezdett erőteljesebben kibontakozni: ekkortól jobban kifejeződött az arányosabb foglalkoztatás, a nehéz fizikai munka csökkentése, a végtermék minőségigénye, a gazdaságosság, s a környezeti ártalmak mérséklése. A hetvenes években felgyorsult a folyamat. A vizsgált vállalatoknál a gépek és berendezések bruttó értéke 1980-ra körülbelül megháromszorozódik, s eléri a 14 milliárd forintot. A technikai-műszaki színvonal alakulását tekintve kedvező, hogy a termelőberendezések átlagos műszaki állapota 1980-ra a vállalatok több mint felénél, az országosan is jónak minősíthető 70 százalék körül lesz. Hozzátéve ehhez, hogy az alapvető termelőberendezések életkora ágazatonként nagyon eltérő. (Például az építőanyag-ipari és élelmiszeripari vállalatoknál 0 és 5 év, az építőipari vállalatoknál 5 és 10 év között van a berendezések nagyobb hányada.) Szinte valamennyi vállalatnál gyors az állóeszközök — benne a gépek és berendezések — amortizációja. A gyors növekedést a vállalatok technikai-műszaki színvonalat fejlesztő beruházásokkal, rekonstrukciókkal igyekeznek fékezni. Az ipari háttér A gépek és berendezések üzemeltetésének eredményességét alapvetően a gyártási mód határozza meg. A vállalatok termelésére a növekvő sorozatnagyság, illetve a tömegszerű gyártás fokozódása jellemző. A sorozat- és tömeggyártás bővítését nehezíti, hogy a gépek és berendezések automatizáltsági foka, a gyártási kooperáció — általában az ipari háttér messze elmarad a kívánt követelményektől; a kiszolgáló és ellátó szervezet, a termelői inf- • rastruktúra elavult, az anyagmozgatás korszerűtlen. A termelésirányítás alkalmazott módszerei is, bárki- sebb-nagyobb mértékben, de mindenütt elmaradnak a követelményektől. A vállalatok fejlesztési politikájában — kettő kivételével — a gyártmányfejlesztéssel szemben a gyártásfejlesztési tevékenység dominál. Pedig a korszerű termékek előállítása, mint végső cél érdekében, a gyártmányfejlesztésnek lenne feladata meghatározni a gyártásfejlesztés tennivalóit. Ugyanis /kisebb kockázattal lehet új technikát telepíteni, mint új termékkel megjelenni; kényelmesebb beruházási támogatásokat kijárni felsőbb szervektől, mint új gyártmánnyal vesződni. A fejlesztési politika, a fejlesztési szervezet irányítása és működése azoknál a vállalatoknál, ahol a feladatokat folyamatosan meghatározzák, a szervezetben dolgozók felkészültsége kielégítő, végzett munkájuk anyagi elismerése megoldott — megfelelően illeszkedik az üzem feladatrendszerébe. A pártbizottság elé terjesztett jelentés a továbbiakban arról is szólt, hogy a vállalatoknak a külső kutatóintézetekkel való együttműködése messze elmarad a lehetőségektől. A város ipari szerkezete az elmúlt évtizedekben kialakult, összességében arányosnak mondható, összhangban áll Miskolc és környéke lehetőségeivel, adottságaival. Üj ágazatok telepítésére, az extenzív fejlesztésre sem szükség, sem lehetőség nincs. A lehetőség nagyobb! A gazdálkodás külső és belső feltételeiben beállt változások az 1970-es évek közepétől sürgetően vetették fel a termékszerkezet korszerűsítését. (A vizsgált vállalatok tapasztalatai szerint.) Összhangban a népgazdasági követelményekkel, az LKM- nél, a December 4. Drótműveknél minőségi irányú, szerkezetváltozást eredményező fejlesztéseket, a DIGÉP-nél az export bővítését jól szolgáló, erőteliesebb gyártmány szelekciót, a HCM-nél az építőipari fejlesztéseket minőségében is jól kielégítő termékválaszték biztosítását jelölték fő célul. Az élelmiszeriparban — a belföldi igények kielégítésén túl — erőteliesebb exportra törekszenek. összegészében azonban az jellemző, hogy a termékszerkezet korszerűsítése lassúbb a kívántnál, elmarad a lehetőségektől. A pártbizottság megállapította. hogy a vizsgált vállalatoknál a pártszervek és -szervezetek mindegyike szervezetten vesz részt a munkában és politikai eszközeivel segíti a termelés korszerűbbé tételét, majd további feladatokat jelölt meg. A felszólalók — Majtényi Lajos, az LKM pb-titkára, Rózsa Kálmán, a városi tanács elnöke, dr. Romvári Pál, a Nehézipari Műszaki Egyetem pb-titkára, Koszti Lajos, az LKM személyzeti és szociális igazgatója és Begyik János, a DIGEP pb-titkára — megerősítették a beterjesztést. A pártbizottság — amelynek ülésén Drótos László első titkár elnökölt — határozattá emelte a Kolláth Sándor titkár szóbeli kiegészítőjével előterjesztett jelentést. Kitüntetéseket adtak át A Vöröskeres megyei elnökségi ülése A Magyar Vöröskereszt Borsod megyei Szervezetének elnöksége tegnap Krasz- nai Gáborné megyei titkár elnökletével ülést tartott. Az elnökség meghallgatta Sajó Lászlónak, az ifjúsági bizottság vezetőjének beszámolóját az ifjúsági vöröskeresztes csoportok elmúlt tanévi munkájáról, s az 1978— 79. tanév feladatairól. Megállapították: a kongresszus határozatainak megfelelően fejlődtek az ifjúsági vöröskeresztes csoportok, ma már mind az általános, mind a középiskolákban a tanulók 15 százaléka tagja a Vörös- keresztnek. A továbbiakban Molnár Antal, a megyei szervezet munkatársa a tisztasági mozgalom értékeléséről, továbbfejlesztésének feladatairól tájékoztatta a jelenlevőket. Egyebek között arról •-szólhatott: a negyedszázados mozgalom eredményeként környezetünk a községek, városok többségében kulturáltabb. ízlésesebb lett, s ehhez lendítőerőt adott a tisztasági verseny. A vezetőségi ülés a továbbiakban kibővített, ünnepi titkári tanácskozásként folytatta munkáját. Laborczi Györgyné, a megyei szervezet alelnöke emlékezett meg á vöröskeresztes világnap jelentőségéről, annak jelszaváról. — Csatlakozzon hozzánk! —, majd kitüntetéseket adott át. A Magyar Vöröskereszt országos vezetősége több éves kiemelkedő vöröskeresztes munkája elismeréseként a Vöröskeresztes Munkáért kitüntetés arany fokozatát adományozta Orehovszki Istvánná, miskolci nyugdíjasnak, Körösvölgyi András ózdi nyugdíjasnak. Juza Ká- rolynak, az Északmagyarországi Vegyiművek igazgatójának, dr. Kozaróczy Gyulá- nénak, a tiszakeszi általános iskola tanárának. A Vöröskeresztes Munkáért kitüntetés ezüst fokozatát vette át Zádeczky Istvánná, a sátoraljaújhelyi általános iskola tanára. Unatényi Ti- borné, a miskolci Semmelweis Kórház vöröskeresztes csúcstitkára, Erdélyi Ernőné, a tiszatarjáni általános iskola tanítója. Kántor Gyula, a Szerencs járási Vöröskeresztszervezet titkára. Varga Lajos, a Sajószentpéteri Üveggyár munkaügyi előadója, dr. Peéván Lajos, a Sajószentpéteri Üveggyár üzemorvosa, Péczeli Endréné, a Volán 3. sz. Vállalat személyügyi előadója. A Vöröskeresztes Munkáért kitüntetés bronz fokozatában részesült: Üszögh La- josné, a Miskolci Postaigazgatóság dolgozója. Binó Imre, a Borsodi Ércelőkészítő Mű biztonságtechnikai csoportvezetője, dr. Zombori Je- nőné, a leninvárosi IV. sz. Általános Iskola nevelője. Szentkúti Józsefné, ormosbányai háztartásbeli. Serfőzö Béláné, a Lenin Kohászati Művek villamos javítóüzemének tekercselője és Balogh Győzőné, a Kazincbarcikai városi Kórház gyógyszertári asszisztense. A Vöröskereszt Kitüntető Emlékérmét kapta Bakonyi Emilia, Bogács község védőnője. T. Z. Az Oktatásügyi Dolgozók Munkaügyi Kiskönyvtára sorozatban megjelent a 23.. a Közlekedésre nevelés az általános iskola 5—8. osztályában című kötet. A Pedagógusok Szakszervezetének új kiadványa egy sorozat tagja, amely ázt segíti elő. hogy a felnövekvő nemzedék képes legyen önmaga és mások életének, testi épségének megóvása mellett részt venni a közúti közlekedésben. A Minisztertanács 2024/ 1972. sz. határozatának szellemében már 1973-ban megjelent az első kézikönyv, amely az óvodások és iskolások közlekedési ismereteinek oktatását-nevelé- sét segítette elő. Ezt a kiadványt továbbfejlesztve külön kötetben ielent meg az óvodások és külön '/sóletben az 1—i osztályosok, most pedig az 5—8 osztályosok kézikönyve, összeállítás alatt áll. s hamaruoH' megjelenik a középfokú ok tatási intézmények oktati nevelő munkáiát segítő k> tét is. Az új segédkönyv termi szetesen rendelkezésére áll miskolci-borsodi, a köziek; désre neveléssel íoglalkoz pedagógusoknak is. Segíti az iskolai KRESZ-oktatást
