Déli Hírlap, 1978. június (10. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-13 / 137. szám
Vonzó legyen a kirakat A vevő a szeme után megy A kereskedő az ügyes kereskedő mindig is kirakatpolitikát folytatott, illetve folytat. A lehető legvonzóbb tálalásban rakja elénk a kirakatba, polcra, pultra az árut, hogy megnyerjen bennünket vásárlónak. Ha tisztességgel, mértéktartással teszi''ezt, akkor nem elmarasztalást, hanem dicséretet érdemel. Számos alkalommal kísértem el a városi tanacs Ke- reskecielmi osztályának munkatársait, társadalmi ellenőreit a miskolci piacokra. AliÁden alkalommal szemet Tzúrt — mindannyiunknak —, milyen nagy különbség van a magánkereskedők, illetve a ZÖLDÉRT és az Áfész standjai között — az áru kezelései, tálalását tekintve. A magánkereskedők pultján „kiglancolva”, szépen sorba rakva kínálják magukat a gyümölcsök, zöldségek, a másik szektor kereskedői viszont sokszor még annyi fáradságot sem vesznek. hogy kiválogassák és félretegyék a fonnyadt, rothadt, azaz fogyasztásra alkalmatlan paprikát, paradicsomot, káposztát, egyebet. A vevő a szeme után' tájékozódik, és jóllehet, az árjelző tábla a ZÖLDÉRT-hez, illetve az Afészhez csábítaná. hajlandó többet fizetni a szebbért. És itt álljunk meg egy szóra. Elismerem, hogy a magánkereskedők pultján az esetek többségében szebb, válogatottabb termékek kínálják magukat, ám nem olyan nagy a minőségi különbség. mint ahogy a vásárló hiszi. Pontosabban: nem lenne olyan nagy, ha — mint mondtam — a ZÖLDÉRT és az Áfész eladói is vennék maguknak a fáradságot és szép kirakatot csinálnának. Az áru helyes kezelése elsőrendű kötelessége a kereskedőnek. Munkaköri kötelessége. És „kezelés” alatt jóKözélet és közérzet Egy csónakban ülünk + Persze, ha olyan szegényes a választék, mint amilyet a szirmai Üj Élet Tsz Búza téri boltjában láttunk a közelmúltban, akkor a válogatás, ügyes tálalás sem segít. val többet kell érteni, mint amennyit a gyakorlatban tapasztalunk! Bizonyság erre, hogy például a ZÖLDÉRT boltjaiban egészen más kép fogadja a vásárlót, mint a piaci standokon. Szót váltottam erről a ZÖLDÉRT egyik szakemberével is. Nem vitatta észrevételem jogosságát, és valami olyasmit mondott, hogy az igazi kereskedőt nem is kell figyelmeztetni, a „vérében van’.’ az áru helyes kezelése. gusztusos tálalása. Én hozzáteszem: jól felfogott anyagi érdeke is ezt diktálná. Elhiszem, de el nem fogadhatom azt a magyarázatot, hogy a piaci standokra — tisztelet' a kivételnek — nem mindig sikerül jól képzett, becsületes, azaz „vérbeli” kereskedőket alkalmazni. Nem fogadhatom el, hogy az állami támogatással, vállalati erőfeszítéssel elfogadható árszinten tartott cikkek mindig sárosán, tépetten kerüljenek a szemünk elé a piacon. A ZÖLDÉRT és az Áfész árszabályozó szerepet játszik a piacon. Nem túlzás tehát azt mondani, hogy az áru tálalása kereskedelempolitikai kérdés. Legyen inkább egy-két standdal kevesebb, de amelyik nyitva tart, annak a pultja mögött olyan ember álljon, aki nem sajnálja a fáradságot és jó értelemben vett kirakatpolitikát folytat. (békés) Az elmúlt hét legjelentősebb belpolitikai eseménye Kádár János debreceni látogatása, illetve az ott elhangzott beszéd volt. A párt első titkára egy kérdésre válaszolva. hogy tudniillik mi volt jó és mi volt rossz az elmúlt időszakban. idézte egyik ismerős vendéglátója megjegyzését: rossz az, hogy megöregedtünk ... Rossz? Kádár János derűsen, bölcsen mondta: ha az ember harcban, a jobb jövőt bízó küzdelemben öregszik meg, az nem baj. Nem olyan nagy baj. mintha az ember, visszatekintve, nem lát, nem mutathat fel semmit. Izgalmas kor?’ A debreceni látogatásról részletesen beszámolt a rádió és á televízió is. De vasárnap hallottam Marosán Györgyöt is, akit születésének hetvenedik évfordulóján kértek a mikrofon elé. Ű arról beszélt, hogy az ember élete nem múlik el haszontalanul, ha folyton tanul, ha munkáját jókedvvel végzi, ha értelmes, emberhez méltó cselekedetekkel tölti napjait. összecsengenek, rímelnek a mondanivalók. A nagy tettekre, látványos cselekedetekre vágyó mai fiatalok kicsit talán irigylik is nagy öregeket... Nemrég jelent meg a katona, politikus Kádár Gyula könyve (A Ludo- vikától Sopronkőhidáig). Két világháború, sok sorsforduló! Micsoda izgalmas élet?! A háború után született nemzedék hajlamos rá. hogy a világ mai, viszonylag békés napjait eseménytelenebbnek, színtelenebbnek ítélje ... Világszerte becsült írónk nem szeretne a XXI. században élni, mert félti és féli a jövőt. Az utolsó magyar polihisztor, a televízióból is jól ismert orvos, író, irodalomtörténész stb. viszont szívesen született volna száz esztendővel ezelőtt; mondván, hogy a XIX. század színesebb, gazdagabb, több minőségi változást hozó korszak volt, mint ez - a század. Mit mutat a statisztika? Kinek van igaza? Mi határozza meg egy kor emberének közérzetét? A napokban került a kezembe az életünkről, gazdaságunkról és gazdagodásunkról valló Magyar Statisztikai Zsebkönyv. Az 1950 óta vezetett adatokból megtudhattam, hogy 37 esztendő alatt a villamosenergia-ter- melés csaknem nyolcszorosára. a bauxittermelés több mint ötszörösére, az acéltermelés 3,5-szeresére nőtt. Cementből hatszor többet állítunk elő, de megtudható az II Volán 3. sz. Vállalat (Miskolc, József Attila u. 7 0 sz. bejárat a Tüzér utca felől) az Autóközlekedési Tanintézetnél ifi: gépjárivezeiel z ki * A költségeket a vállalat téríti. JELENTKEZÉSI FELTÉTEL: • legalább 8 általános iskolai végzettség, O büntetlen előélet, O nőknél 18, férfiaknál 20 éves életkor, • szakmával nem rendelkezés. Jelentkezés 1978. június 15-én 7 órakor a vállalat ebédlőhelyiségében. . / Innen már nincs visszaút így végzik a mozdonyok — Nekünk tulajdonképpen nem is érdekes..: Mozdony, mozdony... Itt nem hatódik meg senki, ezek az emberek sosem voltak mozdonyon, csak most, mikor a kezük nyomán az utolsókat rúgja... Itt ne keressen nosztalgiát... Az utolsó mondatot félbeszakítja a hajtókar hatalmas puffanásai A lángvágó ezzel is végzett... AZ UTOLSÓ TALÁLKOZÁS Megy a gőzös, megy a gőzös ... Személyvonat érkezik a második vágányra ... Hatalmasakat fújtatva, még nagyobbakat sípolva berobog a gőzös vontatta személy a másodikra ... A masiniszta lemászik. raegtörli olajos kezét a nadrágjában, majd a homlokáról is letörli a nyári meleg és a tűztér okozta verejtéket — most már olyan, mint egy kéményseprő. — Két éve volt — meséli —, akkor, jártam a Truman- nal. Nem ezen a vonalon, ez nem bír el akkora nyomást. Tállya felé, meg mikor még nem volt villamosítva, Nyíregyháza felé közlekedtünk mi ketten... Aztán — két éve már — nem tudták megjavítani, vagy már nem érte meg kijavítani, nem tudom... Itt találkoztam vele utoljára... Végignéztem. hogy roggyan meg, hogy szabdalják össze... Könnyeket vártam, vagy legalábbis elhaló szavakat. De nem minden ember érzékeny ... • ' — így kellett lennie... Kiszolgált már. Ez is oda kerül vagy tíz év múlva — mutat az olajosán csillogó Nurmira, a 424-es vasparipára. — Ez egy univerzális gép. Szolgáltam én 324-esen, 375-ösön, 411-esen, 520-ason, de ég és föld. Na meg jártam dízellel is, de visszajöttem ide. A gőzös az én mozdonyom .., Vrbán István fiatal ember, fiatal vasutas, 1970 óta vezeti a monstrumokat,'háta mögött személy- és tehervagonokkal. Sátoraljaújhelyen, a fűtőház előtt beszélgettünk. Ö a mozdonyon volt, szenet lapátolt, én a földön. Felnéztem rá ... GYŐZ A HŐ — Mennyi cső van egy kazánban? — Vagy százötven. Mindegyiket kivágjuk, jó lesz kerítésnek ... — Nem adják el a kazánokat? — Nem kellett senkinek. A múltkorit megvette az erdészet, valamit fűtenek vele. Jól jártak, 218 ezret fizettek érte... Sátoraljaújhelyen vagyunk, az ország három mozdonybontójából az egyikben. A legnagyobban. Tavaly 18 mozdony került terítékre, de szétbontottak még 138 személykocsit, s 1128 teherkocsit ... Idén már a kilencedik mozdonynál tartanak. Pénteken kezdtek hozzá két Trumanhoz, a két 411-es mozdonyhoz, s tegnap végeztek velük ... A kémény a földre téve, búsan ásít, füst már nem gomolyog többé belőle. A borítólemezek is ott árválkodnak, rozsdásan, itt-ott még előtűnik a fekete szín. Egyszerre hárman támadnak a mozdonynak, három irányból zúdul rájuk a lángvágóból a hő. Még ... még ... Még meg lehetne ‘menteni őket. Most már nem... AMFRiXÁBÓL MISKOLCRA A mozdony* tábláját keresem, de nincs sehol. — Bent a könyvben megnézheti a számot — mondja Tóth Endre szertárfőnök. A kazánt tehát szétvágják. Ujjnyi vízkövek, peregnek alá, lent a földön legalább harminc fok, fent vagy a duplája. Stumpf Bálint nyolc éve adja a kegyelemdöféseket a csühösöknek. — Szeretjük mi a mozdonyt, csak most nagy meleg van. Sokkal könnyebb velük elbánni, mint a személyvagonokkal. — Hányat vágott szét? — Nem tudom, nem számoltam. A kerekek csaknem olyan magasak, mint én. Még a helyükön vannak. A sínen. Hatvanhat tonna volt a mozdony, 22.5 tonna a szerkocsi. A szerkocsi már eltűnt, valamelyik vagonban várja a mozdonydarabokat, hogy az utolsó utat, a kohó torkába is együtt tegyék meg. Ám használható alkatrészek is maradnak utánuk. Tavaly több mint 7 millió forint értékű alkatrészt vágtak ki a mozdonyokból, kocsikból. Megnéztem a két Truman könyvét. Az egyik mozdony a 411 294-es, a másik a 411 060- as számra hallgatott. A mozdonykönyv mindent elárul; születésétől kíséri a génét. Ám a 411-esek Amerikából jöttek. A 294-es első útja 1947-ben Debrecen—Záhony volt, az utolsó Debrecen— Ki sterenve, csaknem két évvel ezelőtt. A 060-as első útja — meglepetés — Amerika — Miskolc. A leghosszabb vasútvonal. Egy ilyen út megtétele után is megérdemelte volna, hogy nyugdíjazzák. De még harminc évig rótta a kilométereket, míg Debrecenből Miskolcra ért, s befejeződött pályafutása. Évről évre korszerűsödik a vasút. Eltűnnek a gőzösök. A bontóba már egy másik — még működő — társuk tolja be őket. És innen már nem saját kerekükön mennek ki... ILLÉSY SÁNDOR is, hogy mennyi lakás épült, hányán jutnak egészséges vízhez, mennyivel nőtt az eladott könyvek értéke, de tudjuk azt is, hogy a kórházi ágyak száma az elmúlt év végen meghaladta a 91 ezret. Az előbbi felsorolást még motiválni lehetne a nemzetközi összehasonlítás adataival, s ebből kiderülne, hogy életünk és életkörülményeink mennyivel rukkoltak előbbre a nemzetközi rangsorban, de az is kiviláglana, hogy az infrastrukturális fejlődés, a beruházási tevékenység, a munka termelékenysége elmarad a nemzetközi átlagtól. Nincsen köny- nyü helyzetben a ma embere! Nehéz eligazodni a gyorsan változó világ gyors történései között. A hirtelen átíródó értékrendek is zavart, bizonytalanságot, vagy éppen oktalan elbizakodottságot eredményezhetnek. Kritikusan A párt első titkára a Központi Bizottság áprilisi ülésén mondotta, utalva a két kongresszus közötti időszak ereoményeire és hiányosságaira: „... bár az általános mérleg a valóságos helyzetnek megfelelően pozitív, ez az okmány jelentős részben problémákkal foglalkozik. Ezenkívül, ha röviden is, de meglehetősen komoly formában, önkritika is van benne, amikor a Központi Bizottság a saját tevékenységéről mérleget készítve kimondja, hogy munkája az eredményekben is, és a hiányosságokban is tükröződik. Azt hiszem, ez az önkritikus hangvétel célszerű és helyes”. Igen, ez a — az ötvenes évek ruhaszaggató, fejre hamut szóró vonásaitól mentes, őszinte — kritika a helyénvaló. Jó társadalmi közérzetünkből nem engedve, nyesegetni kell önérzetünk vadhajtásait: hogy a vállalatok mentesüljenek a költséges gigantomániától, hogy a megfelelő ember a megfelelő helyre kerüljön, hogy a népgazdaság hajóiéban ne legyen eggyel több lyuk, mint ahány dugó van. Hisz’ végül is egy csónakban ülünk. .♦ B. I. Évzáró a szocialista hrigádvezetők fórumán Aki önmaga is többet tud, többet tud adni másoknak. Minden bizonnyal sokat tanultak azok a brigádvezetök is az előadóktól és egymástól, akik e tanév időtartama alatt látogatták a Rónai Sándor Művelődési Központban a szocialista brigádvezetők fórumát. Munkájukban többet kell nyújtaniuk egy szűkebb. kis közösség irányításánál. Ök azok, akiknek mindenki előtt kell szocialista módon dolgozni, tanulni és élni. Csak, ha személyes példamutatással járnak elöl, akkor követelhetik meg munkatársaiktól is a helyes magatartást. A fórumon sok-sok téma került terítékre. S most, mikor az évadzáráson van a sor, nem vitathatja senki sem a hasznosságát. Ma délután értékelik a klub munkáját és döntenek a jövő évi feladatokról.
