Déli Hírlap, 1978. június (10. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-12 / 136. szám

J 3fc Az Argentína— Olaszország mérkőzés egyik legmegbízha­tóbb embere Zoff, az olaszok kapusa igazítja a sorfalat egy szabadrúgás előtt. LABDARÚGÓ-VB — ARGENTÍNA — 1978. JÚNIUS 12. Lengyelország -Mexikó 3:1 (1:0) Rosárióban az iráni Namdar já- téK vezető irányításával a mexi­kói és a lengyel válogatott az alábbi összeállításban kezdett: Mexikó: soto — Flores, Cos- meros, Gomez, Vasques — De la Torre, Ceullar, Cardenas — Or- taga, Rangel, Sanchez. Lengyelország: Tomaszewski Szymanowski. Zmuda. Gorgon — Rudy, Kasperczak, Deyna, Bo­niek, — Masztaler, Lato, Iwan. I iragyar váiogaloit szombaton végleg elkícsízott a VB-től > Franciaország—Magyarország 3:1 (3:1) Argsnlína-Olaszirszái 0:1 (0:0) Az első csoport utolsó mérkő­zésére szombaton került sor. Az izraeli Klein játékvezető sípsza­vára a Buenos Aires-i River Pla­te stadionban 80 000 néző előtt futott ki a két együttes. Az összeállítások: Argentína: Flllol — Olguin, Galvan, Pa?sarella, Tarantini — ' Ardiles, Gallego, Valencia — Ber- ton:. Kempes, Ortiz* Olaszország: Zoff — Gentila, Eellugi, Scirea, Cabrini — Cau- sio. Tartíelli, Antognoni, Benetti — Bettega, Rossi. A találkozó első percei argen­tin fölény jegyében teltek, de a felidő egészében jobbára a két 16-os közötti területen folyt a já­ték. A második félidő elején az argentin szurkolók hatalmas kó­rusa szinte üzte-hajtóttá a ha­zaiakat a ro*'rmokra. Támadtak is, de az olasz védelem ekkor ta­nári módon védte kapuját, és csak szögleteket tudtak az ar­gentinok kiharcolni. Az 54. perc­ben 20 m-es szabadrúgáshoz ju­tottak az olaszok. Antognoni bombája alig jutott mellé. Óriási csatát vívott a két együttes. A 60. percben TaranMnt adogatások után fölé lőtt. majd Benetti fejbe rúgta Gallegót, amiért sárga la­pot kapott. A korábbi biztatás füttyre változott az argentin né­zők körében, s a hazai játéko­sok idegesen küzdöttek. Az ola­szok több ellentámadást vezet­tek. és az egyik meg is hozta az eredményt. A 67. percben part­dobás után, villámgyors adogatás végén Bettega laposan a jobb sarokba lőtt. (l :0 Olaszország ja­vára.) Ez is maradt a végered­mény. Három perccel az első félidő lefújása eiőtt, Boniek egy gyors támadás végén megszerezte a lengyel válogatottnak a vezetést (1:0). A második félidőre valamivel felgyorsult az iram, s a mexi­kóiak is támadásba lendültek. Az 51. percben egy gyors támadásuk után Rangel egyenlített is. (1:1). Az 56. percben a lengyel váloga­tott újra megszerezte a vezetést. Deyna használta ki a védelmi hibát, 20 m-ről lőtt a bal alsó sarokba (2:1). 7<ét kihagyott me­xikói helyzet következett, a 69. percben Cosmeros fejelt mellé, majd két perccel később Sanchez lövését védte Tomaszewski. A 76. percben frissített a lengyel válo­gatott, Iwant Lubanski, Rudyt Maculewicz váltotta fel. A mexi­kói középpályások rendre vezet­ték támadásaikat, azonban csak ritkán jutottak el a lengyel kapu közvetlen közelebe. a 82. perc­ben ezután a jól játszó Boniek belőtte a lengyelek harmadik gólját (3:i), és így biztos, két gól különbségű győzelmet aratott a legutóbbi VB bronzérmese. Végeredmény: Lengyelország— Mexikó 3:1 (1:0). Rosario. 25 OOö néző, v.: Nam­dar (iráni). Góllövők: Boniek (2), Deyna, illetve RangeL j(c Gujdár csak áll: íme a franciák második gólja. ,-sgaiBt-­NSZK—Tunézia 0:0 A 2. csoportban is szombaton rendezték az utolsó fordulót. A már többé-kevésbé biztos to­vábbjutónak számító két csapat, az NSZK és Lengyerors2ág'a kí- esőjelöltek ellen szerepelt. Córdobában a világbajnoki címet védő nyugatnémet válogatott' a VB-n kitűnően helytállt. * Tuné­ziával találkozott. A perui Oroz­co sípjelére ,a két csapat így állt fel: NSZK: Maier — Vogts, Rüss- mann, Kaltz, Dietz — Bonhof, Rummenigge. Flohe, H. Müller — D. Müller, Fischer. Tunézia: Attouga — Dhouib, Jeoali, Jendoubi, Kaabi — Agre- bi, Gommidh. Gasmi, Labidi — Akid, Ben Aziza. A közönség mindkét csapatot nagy ovációval fogadta, de ahogy teltek a percek, inkább a tunéziaiak mellé pártolt. Az af­rikaiak ugyanis igen erőteljes és ugyanekkor rugalmas védekező taktikát alkalmaztak, amellyel — szebben a vaágba:uok együttes nem tudott kibontakozni. A 37. percben Rüssmann és Agrebi összecsapott, a nézők a tuné­ziaiak javára 11-est követeltek, a játékvezető nem adta meg. Ered­ménytelenül teltek a percek, a nyugatnémet válogatott nem tu­dott vezetést szerezni. A tuné­ziaiak bebizonyították, hogy ed­digi jó szereplésük nem véletlen volt. A 60. percben a mérkőzés legnagyobb gólhelyzete maradt ki. Fischer egyedül tört a tuné­ziaiak kapujára, s végül a kifutó kapusba lőtt. Nem sokkal utána ismét Fischer hibázott. A tuné­ziaiak mindössze egy előretolt csatárral kísérleteztek, de ami­kor néhány társ is felzárkózott, veszélyesek voltak. A gólszerzés azonban nekik sem sikerült. J A DP A jelentése szerint egy nagy csalódást okozó játékkal fejezte be a világbajnok a cso­portmérkőzéseit. A három talál­kozó közül a második végződött úgy. hogy Schön legénysége nem tudott gólt szerezni. Az egyetlen, ami az NSZK válogatottja mel­lett szól, hogy az eddigi 270 perc alatt még nem kapott gólt. Végeredmény: NSZK—Tunézia 0:0. Córdoba, 35 000 néző, vj\ Oroz­co (perui). A második csoport végered­ménye : 1. Lengyelország 3 2 I — 4:1 5 2. NSZK 3 12-6-04 3. Tunézia 3 1113-2 3 4. Mexikó 3-------3 2-12___ Hogy a menetközbeni intenciók ezúttal se vesszenek kárba, ez a tudósítás is menetközben készült. Amikor megjelent a jól ismert labdas szignál, már ismert volt a magyar csapat összeállítása. Elhangzott mar eddig minden érv és ellenérv az összeállítást illetően, s minket két dolog gon- dolkoztatott el — természetesen Törőcsik és Nyilasi ismételt csa­tasorba állítása kapcsán. Az egyik: annak kihangsúlyozása, hogy beállításuk jelzi: ők nem „bűnbakok”. (Aminek kapcsán azért eszünkbe jutott egy felelős személy nyilatkozata —, ami az Argentína elleni mérkőzés után hangzott el a rádióban: nem le­het í g y cserbenhagyni egy nemzeti válogatottat. Az is igaz azonban, hogy a cselekmény el­követői megkapták büntetésüket, s ha ez nem a VB-n történt vol­na, már nem is emlékezne rá senki!) A másik: a kapitány „önkriti­kája”. Azzal, hogy Kocsis kima­radt a csapatból. Erről egyéb­ként csak .ennyit, hiszen a diós­győri szurkolók jól tudják, mi­ért is tűnt fel ez szűkebb pát­riánkban nagyon sokaknak — mondták nekünk is —, s miért meditálhatunk ezen nemzetközi és hazai vonatkozásban. Debrecenben furcsa dolgok történtek DVSC — K. Vegyész 2:1 (1:1) Aki vasárnap salakmotort, majd focit is nézni akart Deorecenoen, az bizony éhen maradt. A salakverseny ered­ményhirdetésére ugyanis va­lamivel két óra előtt került sor, és így éppen hogy csak át lehetett érni a Vágóiad ut­cába, ahol sorsdöntő mérkő­zését játszotta a KVSE az NB I-be törő debreceniek otthonában. A tények már is­meretesek: a DVSC 2:1 arányban győzött, s ez azt je­lenti, hogy a kazincbarcikaiak az utolsó forduló eredményé­től függetlenül elvesztették esélyüket az NB I-be jutás­ra. (Más lapra tartozik az, hogy tulajdonképpen most rajtunk múlik, hogy vidéki, avagy fővárosi csanat, kerül-é másodikként az NB I-be, hi­szen az utolsó fordulóban ná­luk játszik a Vasas Izzó. Kü­lönös kontraszt volt: a nem éppen szívderítőén viselkedő debreceni közönség szinte vé­gig szidalmazta a Vegyész já­tékosait. de a mérkőzés után szinte megélienez+ék őke*, és biztatták az Tzzó legyőzésére; azaz: kanarják ki nekik a gesztenyét.) Koleszárik már a 4. perc­ben vezetést szerzett a Ve­gyésznek, de Potyók a 18. percben kiegyenlített. Hely­zetei alapján még mindig a Vegyésznek állt a mérkőzés,, amikor — a II. félidő 8. per­cében — Czíkora a 16-oson belül hasra vágódott, s Pádár 11-est ítélt. A büntetőt Po­tyók lőtte a bal alsó sarokba, s ezt követően a hangulat to­vább romlott. A 11-es után a barcikaiak sokáig reklamál­tak, ami végül is Fülöp ka­pus kiállításához vezetett. Közben sörösüveg is repült a pályára, de a legcsúnyább eset — mesélték a barcikai vezetők — még a szünetben, az öltözőkhöz vezető folyosón történt. Kétségtelen, hogy Kendi talpalása miatt a deb­receni hátvéd, Halla komo­lyabb sérülést szenvedett, de ez sem jogosíthatott fel sen­kit arra, .hogy Kendit szabá­lyosan leüsse. Pedig a folyo­són ez történt. Valaki úgy le­ütötte a kazincbarcikai játé­kost, hogy az eszméletét vesz­tette, és nem is tudta foly­tatni a játékot. Az újonc Kazincbarcikától nem is olyan rég még senki sem várta, hogy az NB I-be jutásért harcoljon. Az evés közben alaposan megjöU az étvágy, és meg is volt a le­hetőség arra, hogy csapatunk feljebb jusson. Más kérdés az, hogy talán korai lett volna, de bizonyos, hogy a KVSE jobb csapat, mint a vasárnap látott DVSC. Mindezt már csak azért is volt időnk leírni, mert Mar del Pia- tában a VB-k történetében pél­dátlan eset borította fel az eddig oly precíz rendet. Igaz, erről — feltehetően — nem a szervezők tehetnek! Huszonöt perc eltelt már ugyanis a hivatalos kezdési Idő óta, s a csapatok még min­dig sehol. Kiderült: mindkét csa­pat fehér mezbe öltözött, s egyik sem volt hajlandó változtatni! Az a 15—20 ezer néző, aki kijött erre az érdektelen találkozóra, egyelőre türelmesen üldögélt, de el lehet képzelni, milyen idege­sítő lehetett ez a malőr a játé­kosok számára — akik bizonyo­san ezt megelőzően sem lehettek valami nyugodtak — már „zse­bükben lévén a repülőjegy”, ha­zafelé. Fél órát vártunk, mire Coelho (brazil) játékvezetővel az élen, megjelent a két csapat, s a fran­ciák egy közeli klubtól kapott kölcsönszerelést ölthettek ma­gukra. A FIFA-ellenőr is mu­ll. K. Az időjárás nem fogadta kegyeibe az egészségügyiek megyei spartakiádjának résztvevőit, azonban ők nem nagyon zavartatták magukat, s csuromvizesen is jókedvvel, játszva lőtték a gólokat kézi­labdával, focival, s még a röplabdásokat sem zavarta az időjárás abban, hogy eldönt­sék: ki a legjobb a megyé­ben. A megyei döntő ezúttal te­hát a labdajátékokban folyt a miskolci és több más bor­sodi város, helység egészség- ügyi dolgozóinak csapatai kö­zött. A diósgyőri stadion pá­lyái egyébként hamarabb el­áztak, mint a játékosok, de így is minden számban befe­jeződtek a küzdelmek. Az újhelyiek és a barci- kaiak több számban is meg­tépázták a miskolci reménye­ket, akiknek végül is — a megyei vezető kórház együt­tese révén — csak a kispá­lyás labdarúgásban1 sikerült az első helyet megszerezni. Tehát, kispályás labdarú­gásban: 1. Megyei Vezető Kórház, 2. Sátoraljaújhely, 3. OMSZ miskolci mentők. Röplabda, mind férfi, mind pedig női: í. Sátoraljaújhely, 2. Kazincbarcika. Kézilabda. Férfiak: 1. Sá­toraljaújhely, 2. Mentők, 3. MV Kórház, 4. Kazincbarci­ka. Nők: 1. Kazincbarcika, 2. Sátoraljaújhely, 3. MV Kór­ház, 4. Vasgyári Kórház. h. k. lasztott, tudtuk meg Zsolt 1st­Vaiitoi, rxitítt nem euenoi.u.aä okával a mei^ozes emu • a íei- sz.ei’cmsexei,, s nem vette eszre, ho^y a Iranern*, nem az emira- sos szína mezt vettek íei, na- nem azt, amit a magyarok. Azucan, majanem xei netkor, vegre eniezuoaott a mérkőzés, a kővetkező összeallnásoKKai. Magyarorszag: uajuar — Mar- too, r>aúnt, Keiem, loth J. — Nyilasi, Pintér, zmmoori — Pusz­tai, TorócsiK, i\agy L. r ranciaoiazag: uropsy — Jan- vion, Tresor, impez, faiacci, Pe­tit, Batnenay, Papi, Kocneteau, Berdon, Kouvyer. Francia prooaiKOzásokkal kez­dődött, azutan mi vettük át a kezdeményezést —de a lövések „pontosságát” is az első percek­ben látott francia példához mér­tük. Pusztai hagyott ki egy nagy helyzetet, majd a másik oldalon — Bálint hi baj a után — a fran­ciák középcsatára. Nyilasi drop- pol — egy szögletünk után — Dropsy kezébe, s ezzel le is telt az első negyedóra. Pintér — Martos — Pusztai — jó labda! — a 19. percben, de Janvion az ötösről saját kapuja fölé ment. Sajna, ritkán rúgunk jó szögle­tet, így a folytatás elmarad. Jobbról több beadás is érkezik — meglehetősen rosszul irányoz­va — Dropsy kapuja elé. Pusztai nagy helyzetben, de begurít — egy franciának. (22. p.) Pintér cipelgeti, Zombori sarkal —, de nem oda . . . Aztán: Lopez úgy eltalálta a 24. percben a bal fel­ső sarkot, hogy ezt még Zoff se igen fogta volna meg. És ezzel a franciák l:0-ra. vezettek. Lo- pezt hagyták 25 m-ről lőni, s ő egy pillanatig sem habozott. Nem úgy, mint Nyilasi, a goi után, már a 16-oson belül. Törőcsik már másként csinálta, balszeren­cséje volt, hogy az egyik védő lába között kapura küldött lövé­se elcsúszott a jobb kapufa mel­lett. Gujdár keresi másodpercekig a labdát, a ll-es pont tájékán tén- feregve, közben kis híján „meg­ettük” Papit, de a labda a fran­cia mögé érkezett. Nyilasi nem a sarokba, a kapusba lő. Martos jó csellel bemegy (30. p.), aztán hagyja magát elnyomni, a brazil bíró nem fúj. s kis híján bent a második, pedig határozottan les­gyanús volt a bal oldali táma­dás. (32. pí) Pusztait buktatták (?) betörés közben, s a játék ment tovább — ismét. Gujdár kis híján tacs- csot dobott, de meggondolta ma­gát. Közben megállaoítottuk, hogy a második negyedóra jobb volt számunkra, bár most is akadt több átadási hiba. hosszú szöktetés . . . Azután Kereki hi­bázott egy nagyot, két védő kí­sérte Berdollt, aki a rosszul he­lyezkedő Gujdár mellett a 1obb alsóba gurított, s máris 2:0. Ez pedig nem kíván különösebb kommentárt. . . Aztán pechünk is volt. Igaz, Nagy lövés helyett cselezgetett, de ebből lett a beadás, amit Nyilasi a felső lécre fejelt. Utá­na Zombori lőtt 14-ről — pontat­lanul. Na végre! zombori indít, maid visszakarna Nyilasitól, .s az eddig legmozgékonyabb játékosunk végre betalált, Zombori lábáról szépen szállt a labda a bal fel­sőbe. 2:1 (40. p.). Még le se ír­tuk, amikor Focheteau már be­lövi a harmadikat. Két csatár volt négy védőnkkel szemben! Mée ebben a félidőben 4:1 is le­hetett volna, de ezúttal kétszer is Guidárba akadt a franciák nagy helyzetből leadott lövése. Az első félidő tehát: Franria- ország—Magyarország 3 :L lia­jaj . .. Hát, ami a szép búcsút illeti. .. No de, várjuk meg a véget, van még 45 perc. A szünetben Papi helyett Pia­tini, s beadása máris zavart okoz kapunk e^őtt. Martos és Pintér nagy hibája, üres a kapu, végül Kereki tisztáz. Na, ez is jól kez­dődik. Aztán lesre szaladgálunk. (Intermezzo: kiderül; hogy Drop- synak van sapkája — Gujdárnak ugyanis nem volt, amikor az alacsonyan úszó nappal szemben védett! sehol nem találtak egyet, s már a sok magyar reklámsap­ka is elfogyott ekkorra. Hm . . .) Piatini! Egy hátragurított lab­dát óriási erővel lő, s a felső lé­cet találja el a bal felső sarok­nál. Es a franciák támadnak to­vább, mert szinte minden előre- adásunk ellenfélhez száll. Akik egyébként jól is helyezkednek... (Süt a nap és felkapcsolják a fényszórókat! A tévé miatt, mert a „stadionárnyékban” nagyon sötét van. Csapatunk helyzete se valami fényes, mert a franciák folyton-folyvást jönnek . . .) Egy­szer megyünk előre. Trésor azt is ellopja —, 15 perc után. Az­után Pusztai gurít be Törőcsik- hez —, hiába — a fiúnak se sze­rencséje, se formája . . . 17. perc: Pusztait buktatják a 16-os oldalvonalánál. Zombori beadása a kapufa külső lapjáról jön vissza. (Befelé semmiképpen sem pattanhatott volna.) A ma­gyar csapat most valamivel töb­bet próbál támadni, de igen sok hibával. Berdoll viszont jó lab­dát kap, s kis híján betalál. Pin­tér, jobbra Martosnak, a felfutó hátvéd bead, Pusztai mellé ... (25. p.) 27. perc: Nagy L. helyére Csa­pó áll. És az utolsó negyedóra kezdetén megint csak nézhetjük, hogy a franciák hogyan játsza­nak. Azután bejön a standard balszélső is, a fránóiá Six. Csá­pé, Törőcsik, Pusztai ezután a „csatársorunk”!? Ami egy kicsit tükre is annak, hogy a szépre­ményű magyar labdarúgás ho­gyan zilálódott szét a számára túlzottan nagy. feladat, a sikeres világbajnoki szereplés reményé­nek küszöbén. Kikaptunk 3:l-re, s ha jól em­lékszünk, ez az első eset, hogy a 16-os döntőbe jutott magyar csapat pont nélkül távozik a se­lejtezők végén. Ennyi azonban elég is az „értékelésből”, mert számunkra most már csak egy kérdés maradt: hogyan tovább? Hogyan, s kivel? Úgy hírlik, Ba- róti visszavonul. 1A csapat — amely nem a tavalyi volt — át­szervezésre szorul. A legfonto­sabb azonban az, hogy 1973-hoz hasonlóan, ismét felül kell vizs­gálni a magyar labdarúgás hely­zetét, melynek vezetői annak idején jó úton indultak el, de megrekedtek, s munkájuk ered­ménye — bármily komolyak is a szervezés eredményei — a várt­nál lassabban jelentkezik. Igaz. a cél elsősorban a bejutás volt. Nekünk azonban most úgy tűnt — ami a játékot illeti —, hogy csak a kijutás volt, Argentínába. Bizonyosan lesz még sok — ta­lán ennek ellentmondó értékelés is a jövőben, egy azonban biz­tos: nemcsak a játék eredmé­nyessége,, hanem színvonala is elmaradt attól, amit elvárhattunk volna,, HORVATH KALMAN Az első csoport végeredménye: 1. Olaszország 2. Argentína 3. Franciaország 4. Magyarország 3 3--------6-2 6 3 2 — 14-3 4 3 1 — 2 5-5 2 3-------3 3-8 — + Búcsú sípszóval; Francia- ország—Magyarország 3:1. (Szabó felv.) Snartakiád az esőben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom