Déli Hírlap, 1978. május (10. évfolyam, 101-126. szám)

1978-05-11 / 109. szám

'• ■} a miskolciaké a szó A Gömöri aluljáró — átadás előtt Elkészültek a Gömöri aluljáró belső építészeti munkái is. Szép a műkő, a csempe, a LUXAFLEX tetőburkolat. Hogy az utolsó „si­mítások” még mindig hátravannak, az nem az építők vétke. Mun­kájuk befejező szakaszát — már a múlt évtől — amellett végzik, hogy a gyalogosok közlekedését is biztosítják. Így vállalták. Akkor bizony senki sem gondolt arra, hogy mi- lyén pluszmunkába, mennyi pluszköltségbe kerül majd ez nekik. Hogy például az úgynevezett dilatációs hézagok műanyag tömítését egyszerűen lehetetlen befejezni. Ugyanis két-három nap szükséges ahhoz, hogy az anyag megszilárduljon, az arra járó unatkozók ne tudják kivájni a hézagból. Eddig háromszor tömítettek az épitők, s háromszor vájták ki a tömítést az „unatkozók”. Szakszerűen ki­pucolják a hézagokból a gittet. Aztán eldobják. Esztelen, indoko­latlan, ostoba rongálás. Érthetetlen...! Arra már találtunk némi magyarázatot, hogy a lépcsők fölötti zöld üvegtáblákból miért törött el tíz. Azért, mert a többit nem találták el. Kővel. Ugyanis dobálják... S dobálják a közösség pén­zét is, amibe az üveg cseréje kerül ... Uopják a forgalomkorlátozó, festett deszkákat az építési terü­letről. (S nemcsak az aluljárónál!) Aki ellopja, az valamit csinál vele. Kell neki. Nem fűtésre, s nem azért, mert nem tudna pár fo­rintot adni egy ilyen használt deszkáért. Csak! És nem érdekli, hogy az elvitt deszka helyén szabad lesz az út, jöhet egy kerék­páros, elütheti egy autó. Nem számít. Nem a „szarkának” lesz ba­ja. Ilyen kis értékű lopásért meg sem büntetik ... Annak az autósnak sem lesz semmi baja, aki nem hajlandó pár száz métert gyalogolni a munkahelyére, s ezért beáll az építési te­rületre a gépkocsijával. Látja, hogy aszfaltoznak, dehát korlát nincs. Azt ugye már ellopták. Leáll hát a kocsival és elmegy gvalog. Az építők is leállnak az aszfaltozó finischerrel és — elmennek. Rend­őrt hívnak, aki jön és bírságol. A — jó esetben — fel óra múlva visszaérkező autós vagy fizet vagy nem. Száz forintot. A leállások miatt foltokban készített út azonban soha sem lesz megfelelő mi­nőségű ... S az autós majd — egy ráérő órájában — valahol szó­vá teszi: „Alacsony színvonalú az útépítés... Nálunk mindig utó­lag javítgatnak...” Igaza lesz. Biztos, hogy javítgatnak majd a Gyors étterem—fe­lüljáró és a felüljáró—Baross Gábor utca közötti szakaszokon, s persze a szervizutakon. Ott javítgatnak majd. ahol az autók állták. Csak pár percig vagy néhány óráig, de szabálytalanul. S ezek a ja­vítgatások nem száz forintba kerülnek majd . .. A gyalogos-aluljárónál 1 millió 898 «zer forint értékű munkát kell átadniuk az építőknek. Csakhogy — a kikapart dilatációt, tö­rött üveges ablakokat nem veszi át a beruházó ... A felüljáró körül a szervizutak 9 millió 513 ezer forintba, a ja- vitások 1 millió 655 ezer forintba kerültek. Az építők már nagyon sok ió minőségű utat építettek. Itt is jó minőségű munkát akarnak átadni. Sikerül is. Ha hagyják őket zavartalanul dolgozni az unat­kozók, a szabálytalankodók, a rongálők... Lelkűk rajta. Bérezés József Miskolc Április 30-án, vasárnap dél­előtt 10 órákor a Gárdonyi Géza Művelődési Ház és a városi tanács művelődésügyi osztálya népművelési csoport­jának rendezésében városunk szimfonikus zenekara — Mu­ra Péter karnagy vezetésé­vel — hangversenyt adott az Avas-déli lakótelepen, a 3. számú általános iskola au­zán örvendetes számunkra, hiszen köztudott, hogy gyer­mekeink zenei ízlését jobban fejleszti az élő, mint a gép­zene. Mindnyájunk nevében kö­szönjük az élményt, s a ze­nekar 'áldozatkészségét. Re­méljük, hogy a következő évadban ismét találkozunk. Dr. Drótos Attiláné énektanár Jaj, de csicsás! Egy kis csomag papír- zset>Kendő 2 forint és 10 fillérbe kerül. Nos, ne várja tőlem senki, hogy megtámadom a papirzseD. kendőt. Szeretem, fo­gyasztom, rendszeres használója vagyok influ­enza-járványokban és nyáron, de . .. Kezemben a zsebkendőcsomag, gyö­nyörű műanyag tasaknan. A tasak az egészségvédel­mi előírásoknak megfelel, szigetelt, zárt, a csomago­lástechnikának megfelelő­en, sürgős tüsszentés ese­tén azonban nehezen nyitható. A lényeg vi­szont, hogy a zsebkendő változatlan minőségű és jó. ára is elviselhető . . . Nekem csak a műanyag tasakocskával van gon­dom. Gyönyörű rózsaszín, zöld, ág, levél és virág kompozícióból olyanten bukik elő, mint a jó pol­gári falvédőkről az őzike. Írjam, ne írjam? A tasa- kocska olyan tömény giccs, amilyen töményfe­hér a zsebkendő. Nem tu­dom, van-e olvasó, aki­nek az A—2-ről a tasak jutott eszébe és az jutott eszébe, hogy á, dehogy tulipán, legfeljebb marga­réta vagy kankalin. Még a legszentebb körülmé­nyek között összeszedett szénanátha is legfeljebb emlékeket idéz. Es nem giccses műanyag tasako- kat. Nem tudom, hogy ki volt, aki fizetett a tasa- kért, de az biztos, hogy valaki valakinek fizetett. Az is biztos, hogy ez a giccses tasakocska lénye­gesen többe kerül, mint egy fehér tasak egyetlen egészségre nevelő felirat­tal. Az egészségre nevelés­re viszont milliókat köl­tünk. Minden közbevetett szá­mítás nélkül tudom, és ígérem egyben, hogy ha 2,10 helyett 2 forintért ad­ják a zsebkendőt, virágok nélkül, akkor éppen így vevő leszek. Sőt, évenként egy náthával többel ösz- szeszedek ... 'bartha) Iájában. Az egyórás műsorban el­hangzott Strauss népszerű művei közül a Denevér nyi­tány, a Császár-keringő. a Kék Duna-keringő. majd Csajkovszkij: Anyegin című operájából a Polonaise, és Mo- niuszkínak, a lengyel ope­rairodalom legnagyobb mes­terének a Halka című operá­jából a Mazur. Az előadás nem szokványos koncert volt A műveket — bemutatásuk előtt — a zene­kar egyik tagja, Hegedűs Gyula ismertette. A közön­ség így mélyebb betekintést nyert a XIX. század roman­tikus zenei világába. A hall­gatóság soraiban egyaránt ott voltak a tanárok, a szülőkés a tanulók. Az utóbbiak vol­tak a legtöbben, és ez iga­Városszerte fűtenek Bűncselekmény? Tragédia? Nem! Részeg! ík :: ffk Ä«!ki: Gyakran csörgött tegnap szerkesztőségünk telefonja, a város különböző részeiről érdeklődtek: vajon mirelit­lakókat akarnak-e a központi fűtéses bérházakban, vagy netán még5 'csak megkezdik a fűtést hőközpontjaink. Vavrek Gyula, a távfűtési központ vezetője megnyugta­tó választ adott az igencsak nyugtalanító kérdésre. Mis­kolcon tegnap a kora délutá­ni órákban — a városi ta­nács elnökének utasítására — ismét megkezdték a laká­sok központi fűtését. Egyet, len kivétel a Bulgárföld nyu­gatiterülete, ahol — mint az ott lakók is tudják — május 2-től 6 hétig tartó csőszere­lési munkálatokat végeznek. Csöng a telefon, a hívó hang­ja riadt: _ Kérem, tegyenek valamit. A Zielinsky utca 4. sz. előtt a szemetes konténerben fekszik egy férfi. Már 9 őritől...! Pillantás a karórámra: 11 el­múlt. A szerkesztőségi szobában megnehezedik a levegő. — Tragédia? Bűncselekmény? K. Gyuláné csak azt tudja, hogy egy ember van a konté-* nerben, s a környező házakból öntik rá a szemetet a mit sem sejtők. Nem látnak a tartály belsejébe. K-né is az emeleti ablakból pillantotta meg. A látvány a helyszínen döbbe­netes. A férfi a konténerben alszik. Részeg. Felrázzuk, s bár zavarosan, de válaszol a kérdé­sekre. Kezdetben még csodálko­zik rajta, hogy a kukában fek­szik. Aztán körülnéz, s látható­an megnyugszik: szerinte jó he­lyen van! — Dolgozik? — ... igen. — Hogy hívják? — ,,, hm ,** — Táppénzen? — Nem. — Szabadságon? — ... Nem. — Akkor miért nincs a mun­kahelyén? — ... El van intézve a mai napom. — Ki intézte el? — ... Nem mindegy .. .? — Hol lakik? — ... Acs utca ... Itt a szom­szédban ... (Vagy hat kilométer ide.) — Szálljon ki és menjen haza. — ... jól vagyok én itt! Visszafekszik a szemétalomra. S még annyit elkottyant: a MI- ÉP dolgozója . .. A rendőrjárör délután fél ket­tő körül ébresztette fel. A ku­kából nyilván haza indult. Hisz letelt a műszak. S még szeren­cséje is volt. Aznap nem ürí­tették a konténert... Fckele Péter (Szabados György íelv.) Felőrlik az idegeinket és nevetnek rajta! — Már mindenhová telefo­náltunk. de fülebotját sem mozdítja senki. Idén már har­madszor ázunk be. Úsznak a lakások a harmadik eme­leten és a földszinten. A megbontott és nyitva hagyott csatornaeresz alól az eső, lent pedig a szennyvíz áztat min­ket. Mondtuk a kőművesek művezetőjének, hogy a sajtó nyilvánosságához fordulunk. „Majd ők megcsinálják!” — válaszolta. Felőrlik az ide­geinket, és nevetnek rajtunk. Gúnyolódnak a bajon, amit a felelőtlen és felületes mun­kájuk idéz elő... A Park utca 2. sz. alól te­lefonáltak szerkesztőségünk­be május 8-án délben. Kér­ték : legalább „örökítsük” meg azt az embertelen álla­potot, amit a felújítás idején el kell szenvedniük a bérház lakóinak. Ezekhez a fotókhoz nem kell kommentár. Tucat­nyit közölhetnénk még belő­lük. A Miskolci Építőipari Vál­lalat — a MIK megbízásá­ból — január óta folytatja a felújítást a Park utca 2. szám alatt. Vélemény róluk: „Be nem vernek egy szöget anélkül, hogy ne fizessük meg ... Nincs ellenőrzés. Mi­kor kezdenek, mikor végez­nek és mit végeznek — sen­ki sem törődik vele. Nincs munkaszervezés. Mindenkit oda visznek, ahová akarnak... ki ad többet érte... Ha csak egyszer végigszondáznák az itt dolgozókat...! Leszedték a lakók saját tulajdonú tv- ántennáit a tetőről. Leszed­ték? Ledobálták őket. Van, akinek még a garanciális idő sem telt le rá. Aztán össze­szedték, talicskára rakták, s elvitték őket... A lakásokból állandóan takarítjuk a mocs­kot, a törmeléket. Pedig azt mondják, hogy a kivitelező vállalat lakásonként kétezer forintot kap takarítás címén. Miért? Egy seprűhúzást sem tesznek érte. Meddig tart ez még ...?” Fotósunk találkozott az építők közül jónéhánnyal. A gúnyolódásukból kijutott ne­ki is. Látogatása azonban eredményes volt. Másnap már a felelős vezetők is ki­mentek a helyszínre, intéz­kedtek. De ki fizeti meg a hanyag munka által okozott beázások helyreállítását? A lakók kárát? Az idegsejtjei- ket? — A felújítás sok kényel­metlenséggel jár — mondják a lakóknak. De nem járhat ennyivel. Hiszen ezek alatt a hónapok alatt is lakni, élni kell a bérlőknek otthonaikban, ha már nem költöztették átme­neti lakásba őket. A MIK és a MIÉP vezető­inek figyelmébe ajánljuk a Park utca 2. sz. alatt történ­teket. Hisszük: meg tudják találni a módját, hogy nor­mális kerékvágásba terelőd­jék az ott folyó munka. Ám úgy véljük: ehhez a lakók segítsége is szükséges. Ne ki- nálgassanak, ne „adakozza­nak”, ne csábítgassák el a kijelölt munkáról az embe­reket ! , ; R. É. A MISKOLCIAKÉ A SZŐ Rovatvezető: Radványi Éva Levélcím: Déli Hírlap szerkesztősége SS?* Miskolc. Bajcsy-Zsilinszky út 15. Telefonszám: 18-221 Gyurkó Béláné Miskolc, Vo­logda u. 18. szám: Az Iparcikk Kölcsönző Vállalat miskolci részlegének vezetője szerint a 120 forintot joggal kér­te a tv-készüléket szállító em­ber. Kiszállásonként 60—60 fo­rint a taksa. Ha a választ nem tartja kielégítőnek, keresse fel a kölcsönzőt. A vezetőnő részle­tesen tájékoztatja majd a ren­delkezésről. „Vászonfehérítő u. 2—6. sz. la­kói” aláirású levélre: Kérjük a levél fogalmazóját, közölje nevét. S ugyanezt kér­jük az avas-déli levélírótól, aki. (B 28—34)-re hivatkozva írt: Rejtvényekkel nem foglalko­zunk. Ellenben nagyon szívesen közölnénk igen figyelemremél­tó levelét, ha vállalja az aláírá­sát is. Csontos Sándorné Tiszalúc, Al­kotmány út 151. szám: Ott követte el a hibát, hogy a romlott húst nem vitte vissza a boltba. A panaszkönyv átadását azonban nem tagadhatta volna meg a boltvezető. A történtekre mindenesetre felhívjuk a keres­kedelmi felügyelőség figyelmét. Panaszára, annak tanulságaira visszatérünk. Egy beteg rádió monológja A nevemmel igazán elégedett lehetek. Szép. s hangzatos (minden szerénytelenség nélkül): Saturnus de Luxe. Sztere- ós vagyok, s mivel úgy konstruáltak, lemezeket is le lehet ve­lem játszani. Forogtak is rajtam a könnyű- és komolyzenei lemezek, s hangszóróimból gyakran hallatszottak a rádió­műsorok is. Igen. most már így vagyok kénytelen beszélni, múlt idő­ben. Illetve már beszélni sem tudok. Kihunyt belőlem az életnek az utolsó szikrája is, megsüketültem, megnémultam, s lámpáim sem világítanak. Kikészültem. Itt belül valahol érzem, hogy egy biztosítékomban van a hiba. De sebaj, re­ménykedem, hogy nagyon hamar visszaállok a régi kerék­vágásba, megjavítanak a műszerészek. Be is jelentett gazdám a lakóhelyünk szerinti Gelka-szerviznél. Ugyanis nem Mis­kolcon lakunk, hanem vidéken, de itt is modern, nemrég épült szervizben székelnek a javítók. Aztán a meglepetés itt érte a gazdámat és később engem is. Helyben nem javítanak sztereó rádiót. Érdekes, ezt alig egy éve, mikor lekerültem a bolt polcáról, nem mondották az eladók. A mindentudó műszerészek viszont megmondták, hogy Mis­kolcon kell bejelenteni engem. Üjból reménykedni kezdtem, hogy megszólalhatok. De nem. Egyelőre csendben maradok. Nem jószántamból. A Gelka nem jön ki vidékre. Engem kell becipelni. Vonattal, hogy jól összerázkódjak. De van még egy megoldás. Híznom kell. Mert ha elérem a tizkilós súlyt, akkor a tévészerelők behoznak kocsijukon. Most még csak nyolckilós vagyok és parsuiciális. Igyek­szem ... íülcsy) Hangverseny az Avas-délen

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom