Déli Hírlap, 1978. április (10. évfolyam, 77-100. szám)

1978-04-10 / 83. szám

Az NB Ill-ban Három pontot szereztek a mieink A kihagyott gólhelyzetek mérkőzésén DVTK—Békéscsaba 2:1 (1:1) IfHlffWTOW mmmm m mm W ■■ > * A két pontot érő gól... Tatár (a 7-es számú békéscsabai játékostól erősen takarva) kapura lő, s az alsó képen a lab­da már a hálóból vágódik ki, miközben a képen szereplők arcáról minden leolvasható. (Szabó István felv.) A megelőző fordulóban Dunaújvárosban több helyi veze­tőtől hallottuk: „A támadóbb játékot a Diósgyőrtől láttuk, de a jegyzőkönyvben a mi győzelmünk szerepel..Nos ez­úttal valami hasonlót tapasztalhattunk Diósgyőrött is. Igaz, a Békéscsaba nem játszott jobban, mint a DVTK, az is igaz, hogy kínkeservesen kiharcolt győzelem volt a viharsarki együttes elleni mérkőzés 2:1 arányú végeredménye, ám a fáma csak arról szól, hogy az utolsó tavaszi hazai mérkőzé­sen a piros-fehérek fontos két bajnoki ponttal lettek gazda­gabbak. Ezzel ugyanis elérték a bajnoki rajt időszakában még bűvösnek vélt 35 pontot, s eggyel magasabb kategóriá­ba léptek a premizálásnál. Három pont két mérkőzé­sen — különösen úgy, hogy az egyik találkozó idegenben zajlott le — nem lebecsülen­dő, a miskolci szurkolók kis­sé mégis csalódottnak érzik magukat; Ugyanis mindkét együttesünktől — az erővi­szonyokat tekintve — győzel­met vártunk, ám óhajunknak csak az MVSC felelt meg, a Honvéd Papp J. SE viszont „hazai” pályán vesztett pon­tot! H. Papp J. SE—Hódmezővásár­hely i:i (1:1) Kis túlzással azt lehet monda­ni, hogy a zászlóerdő, transzpa- rensözön, a különböző hang­szerek bábeli hangzavara és az egyfolytában zúgó ütemes „haj­rá MESE!” kiáltozás hamisítat­lan hódmezővásárhelyi hangula­tot teremtett — Hejőcsabán! Ugyanis az alig félezres néző- közönség közé beékelődött 200 főnyi (!) vendégszürkolók „B közepe” az indítást jelző sípszó­tól a lefújásig harsány biztatás­sal lelkesítette csapatát. Bizony, a miskolci, sőt a legtöbb diós­győri találkozót is beleértve szo­katlan volt ez nekünk .. . A vendégek rá is szolgáltak a szurkolók eme megnyilvánulásá­ra. Bátran és lendületesen roha­moztak, szigorú emberfogást al­kalmazva jól és biztosan véde­keztek. A Honvéd egyelőre nem tudott kibontakozni és vezető gólját is pontrúgásból érte el. A 15. percben Osváth labdájá­val Móricz iramodott meg, akit a 16-oson belül buktattak. A megítélt 11-est Szűcs I. a jobb alsó sarokba helyezte, 1:0. A gól lendületbe hozta a kék­fehérben futballozó hazaiakat; többet játszottak a szélekre, kö­zéppályásaik határozottabban szűrték meg az ellenakciókat és jól is indítottak, a csatárok pe­dig többször elszakadtak őrzőik­től. A mezőnyfölény azonban igazi nagy helyzetet nem ered­ményezett, sőt a 25. percben egy ártalmatlannak tűnő ellentáma­dásból a vendégek egyenlítet­tek. Hertzka, Dorogi, Emsber- ger és Zsolt után ötödikként Palotai Károlyt érte az a nagy tisztesség, hogy a ma­gyar labdarúgó játékvezetők képviseletében világbajnok­ságon is „fújhatott”. A győri dirigens ilyen bemutatkozá­sára 1974-ben az NSZK-ban került sor, s most, négy év elteltével az argentínai Mun- dialra is beválogatta a FIFA. • • Ötkarikás éremmel — Mint játékos, sajnos nem sokat törődtem az „ad­minisztrációval”, ezért lab­darúgó pályafutásommal kap­csolatban kevés jellemző adatot tudok fevonultatni — mondja a 43. születésnapját csak a VB után ünneplő Pa­lotai. — A legbüszkébb ter­mészetesen a Tokióban kiér­demelt olimpiai bajnoki cí­memre vagyok, de nem sok­kal kevésbé arra az arany­éremre, amelyet mint a Győ­ri ETO labdarúgója nyertem, egy évvel a nyári játékok előtt, tehát 1963 őszén. A Budapest válogatottban há­romszor jutottam szóhoz, amely akkor csaknem az or­szág legerősebb együttese volt, a „B” és az olimpiai válogatottban viszont har­mincnál is többször szerepel­tem. A 31 országot képviselő 35 „argentinás” játékvezető kö­zött Palotai az egyetlen, aki olimpiai bajnoki aranyérmet is őriz a vitrinjében. Erre is nagyon büszke, s még a kö­vetkezőkre : — A játékvezetői vizsgát 1967-ben tettem le, s 1970 októberében már NB I-es Bal oldalról keresztbe ívelték a labdát, Szögedi kapujában ra­gadt és Nádasdi a jobb sarokba fejelt, 1:1. .Röviddel ezután újra a közép­re húzódott, a mezőny legjobb­jának bizonyult Nádasdi fejei- netett teljesen szaoaaon kapura, majd a kitörő szélső lábáról szeute le merész vetődéssel a labdat Szógeui. S ez azt jelen­tette, hogy a fellazult hazai vé­delem meglepően könnyen za­varba hoznato! ibnnek ellenére — jól játszó középpályásaik révén — továbbra is a Honvéd maradt enyhe fölényben, de — helyzetek nélkül. A távoli lövések is na­gyon pontatlanok voltak. Szép, majd Szűcs I. szerezhetett volna vezetést, de előbbi négy lépés- rői(!) a dermedten álló kapus kezébe fejelte a labdát, utóbbi pedig csúnyán a léc mellé lőtt. A 45. percben Osváth 20 méter­ről a felső léc közepét találta el. Szünet után ismét nagyon bá­tor játékkal kezdtek a vendé­gek és a félidő jelentős részé­ben többet birtokolták a labdát. A Honvéd támadásai lassúak, körülményesek voltak, a leadá­sok nem sikerültek és a pon­tatlan lövések sem árulkodtak nagy meggyőződésről. A tervsze­rűbb futballt határozottan a vá­sárhelyiek játszották, helyzetek tekintetében azonban sem az egyik, sem a másik oldalon egyetlen eset kivételével feljegy­zésre méltó nem akadt. A 72. percben egy erős, 20 m-es sza­badrúgást Szűcs I. a gólvonalról fejelt ki! Továbbra is sok volt a hazaiak részéről az egyéni próbálkozás, a labdacipelés, és ez a csapatjáték rovására ment, mi­vel _ mindenki gólt akart rúg­ni... A hajrában a vendégek erősítettek, ám döntésre ők sem tudták vinni a dolgot és akár csak ősszel, ezúttal is pontosz­tozkodással végződött a talál­kozó. A H. Papp J. SE Szögedi — Szűcs II., Derzsényi, Szűcs I„ Bakos — Móricz, Ligeti (Szilá­gyi), Osváth — Szép, Stark, Uta­si összetételben játszott együt­teséből ezúttal csak Derzsényit és Osváthot lehet maradéktala­nul dicsérni. mérkőzést bíztak rám. Űjabb két év elteltével megkaptam első válogatott találkozómat, a cseppet sem könnyűnek ígérkező Spanyolország— Uruguay összecsapást. Aztán egymást követték a nagy események az életemben: a müncheni és montreali olim­pia, aß 1974-es VB, ahol a Hollandia—Uruguay találko­zó jutott nekem, 1976-ban a BEK-döntő a Bayern Mün­chen és a St. Etiénne részvé­telével, az angolok és a skó­tok két nagy párviadala a Brit Kupában, s még folytat­hatnám. Eddig összesen —az április 5-i Brazília—NSZK találkozóval együtt — 49 nemzetközi mérkőzést vezet­tem, s ha igaz. a jubileumi ötvenediket a világbajnoksá­gon! Nem jósol... Palotai már tavaly ízelítőt kapott a közelgő világbajno­ki küzdelmekből, amikor az Anglia—Olaszország selejte­ző vezető bírója volt. Olasz­ország a magyarok csoport­társa lett... — Nem legyőzhetetlenek — tippel a FIFA-játékvezető, de csak ennyit mond. s nem töb­bet, mert a játékvezetőktől nem veszik jónéven, ha jó­solgatnak a saját sportáguk­ban. Ehelyett egy érdekes ta­lálkozásának felelevenítésével búcsúzik. — Az 1976-os BEK-döntőn az a Csurkovics védte a fran­ciák hálóját, aki ellen még ér is játszottam. Igaz. abban az időben a kitűnő kapus a jugoszláv válogatottat erősí­tette. És egy statisztikai adat: Palotai 1974-ben 47, 1975- ben 42, 1976-ban 45, tavaly pedig 53 (!) mérkőzésen lát­ta el a játékvezetői teendő­ket MVSC—S. Síküveggyár 2:» (0:0) A hazaiak számára az egyenes kiesés elkerülése szempontjából sorsdöntő volt ez a találkozó, mégis alig 300 néző foglalt he­lyet a lelátókon, amikor pályá­ra lépett a Síküveggyár együtte­se, valamint a Kun — Szabó, Kovács, Locher, István — Czerva (Gyöngyösi), Leiszt — Varga K. (Lipták), Egri, Török, Kiss fel­állításban szereplő MVSC csa­pata. Az első félidőben — különösen az első 20 percben — igazán em­lítésre méltó esemény alig akadt. ..Ismerkedéssel”, tapogatózó já­tékkal teltek a percek, a szoros emberfogás egyik oldalon sem engedte a kibontakozást, illetve százszázalékos gólhelyzet te­remtését. A 35 percben viszont Leiszt, majd 5 perccel később Varga K. szerezhetett volna a zöld-fehéreknek vezetést. ám mindketten nagyot hibáztak. Előbbi 14 méterről az üres kapu mellé lőtt. utóbbi pedig a kapus­ba rúgta a labdát. Szünet után nagyot változott a játék képe. Az MVSC nemcsak átvette a kezdeményezést, hanem két, gólján kivül számos nagy helyzetet is .teremtett a hazaiak kapuja előtt. Előbb Varga K., az­tán Leiszt, majd Egri hibázott nagy helyzetben. S az állandó zöld-fehér nyomás a 19. perc­ben góllá érett. Kiss — Egri — Kiss volt a lab­da útja, s a tehetetlen hazai vé­dők mellett Egri a hálóba fejelt, 1:0. A gól még inkább lendületbe hozta az amúgy is sokat akciózó miskolciakat és a 30. percben a Síküveggyár kapusa másodszor nyúlt maga mögé. Török a félpályáról indulva három védőt is kicselezett és éles szögből a kapuba lőtt, 2:0. Ezután még Egri, majd Kiss növelhette volna az előnyt, azon­ban a jó alkalmakat nem tud­ták kihasználni. A szünet után nagyon magabiztosan és meg­győzően játszó MVSC lényege­sen több góllal is nyerhetett volna! István, Locher, Lipták és Török játéka érdemel külön is dicséretet. MONOSTORI GYULA Totó­eredmények 1. bVSC—Dorog 0:0 x 2. Szekszárd— Budafok 2:2 x 3. Kossuth KFSE—Volán 1:2 2 4. Szolnoki MTE— Salgótarján 0:2 2 5. Síküveggyár—Miskolc 0:2 2 6. S.-újhely—Szegedi D. 2^3 2 7. H.-szoboszló—Szarvas 1:2 2 8. Szabó L. SE—DMTE 1:1 x 9. Szegedi VSE—Kisvárda 2:1 1 10. Milan—Torino 1:1 x 11. Genoa—Róma 1:0 1 12. Foggia—Napoli 1:1 x 13. Bologna—Lanerossi 3:2 1 +l-es: 14. Bp. Spartacus— Pénzügyőr 0:2 2 Hírek LABDARÚGÁS A labdarúgó NB I. harminc- keLtedik fordulója ugyan döntést még nem hozott a két legfonto­sabb kérdésben — a bajnoki cím sorsát, illetve a kiesést illetően —, de alaposan szűkítette az ér­dekeltek körét. Ugyanis az MTK -VM gyakorlatilag kiesett az aranyéremért folyó küzdelemből, mivel Győrben nagyarányú vere­séget szenvedett. A Népstadion­ban rendezett rangadót ugyan­akkor az Ü. Dózsa nyerte, így kétpontos előnyt szerzett a to­vábbra is versenyben maradt egyetlen vetélytársával, a Bp. Honvéddal szemben. A kieső zó­na is három csapatra csökkent, mert a ZTE és a Rába ETO győ­zelmével annyira eltávolodott a vereséget szenvedett SZEOL, Ka­posvár és Sz. MÁV Előre együt­tesétől, hogy a pontkülönbség már „papíron” sem hozható be. A SZEOL helyzete véglegesen „megpecsételtnek” látszik, a má­sik kieső kérdése pedig aligha­nem a 33. fordulóban sorra ke­rülő Kaposvár—Sz. MÁV Előre találkozón dől el. A DVTK a Békéscsaba felett aratott győzel­mével szilárdan tartja hatodik helyét. Eredmények: Ü. Dózsa—Bp. Honvéd 3:2 (1:0) Góllövők: Fe­kete, Fazekas, Tóth A., illetve Kozma, Pintér. DVTK—Békéscsa­ba 2:1 (1:1). Góllövők: Fükő, Tatár, illetve Pásztor. Pécsi MSC —Csepel 0:1 (0:1). Góllövő Mar­tha. Rába ETO—MTK-VM 4 :0 (2:0). Góllövők: Szabó Han- nich, Szabó O., Mile (11-esből). Székesfehérvári MÁV Előre—Du­naújváros 1:3 (0:2). Góllövők: Tóth, illetve Sulis., Judik, Bar­tók. Tatabánya—Kaposvár 3:0 (1:0). Góllövők* Arany, Halász, Csapó (11-esből). SZEOL—Video­ton 1:2 (0:1). Góllövők: Garics, iletve Baranyi, Szabó. Zalaeger­szeg—Haladás 3:2 (2:0). Góiio­A mérkőzés előtt Mészöly Kálmánnal, a csabaiak fiatal edzőjével beszélgettünk, aki elmondotta, hogy egy pontért jöttek, s ennek megfelelően a védekezésre helyezik a fő hangsúlyt. Persze, a gyors kortratámadásokról sem mondanak le. Nos ezt a tak­tikát vajmi kevéssé sikerült a liláknak végrehajtaniuk. Az első félidőben • alig kétszer vők: Mihalecz (11-esből), Józsi, Soós, illetve Kereki (11-esből), Hauzer. Ferencváros—Vasas l :l (1:0). Góllövők: Ebedli (11-esből), illetve Váradi 11-esből). AZ NB I. ÁLLÁSA 1. Ü. Dózsa 32 18 12 2 90:43 48 2. , Honvéd 32 20 6 6 62:20 46 3. MTK-VM 32 17 10 5 50:28 44 4. Videoton 32 16 10 6 72:44 42 5. Vasas 32 15 12 5 56:36 42 6. DVTK 32 11 13 8 42:33 35 7. Tatabánya 32 12 10 10 47:42 34 8. FTC 32 11 11 10 51:47 33 9. D.-újv. 32 11 11 10 54:51 33 10. B.-csaba 32 11 7 14 39:54 29 11. PMSC 32 10 8 14 41:44 28 12. Csepel 32 10 8 14 44:55 28 13. Rába ETO 32 6 13 13 37:46 25 14. Haladás 32 8 9 15 38:54 25 15. ZTE 32 7 11 14 34:62 25 16. MÁV Előre 32 8 5 19 41:76 21 17. Kaposvár 32 7 6 19 30:60 20 18. SZEOL AK 32 6 6 20 35:68 18 Az NB II-ben a 28. fordulót játszották. Általában a várt ered­mények születtek, némi megle­petést csak a Komló váci győ­zelme jelentett. A KVSE az idény legjobb játékát nyújtva fö­lényes győzelmet aratott a Nagy­kanizsa ellen. Különösen csatár­játékuk volt korszerű, s a szü­net után ellenállhatatlan. Győ­zelmük akár nagyobb arányú is lehetett volna. A barcikai gólo­kat Mikula (2), Koleszárik és Tóth (ll-esből) szerezte. A táb­lázat élén nem történt változás, az első hat helyezett megtartot­ta pozícióját, a kiesőj elöltek sorrendje is maradt a régiben. Eredmények: Szolnoki MTE— STC 0:2 (0:0), DVSC—MÁV DAC 2:0 (0:0), Szekszárd—Budafok 2:2 (1:0), Eger—Fűzfő 0:0, KVSE— jutottak el Veréb kapujához. Igaz, az egyik alkalommal gólt szereztek, s a másik is meleg helyzet volt. Az utób. binál ugyanis — még a 7. percben — Szántó és Veréb egymást zavarták, a labda Mátrai elé került, de a csatár szerencsére kisodródott. Per­sze, mindjárt azt is tegyük hozzá: ekkor már vezethetett volna a hazai gárda, hiszen Nagykanizsa 4:0 (1:0), Vasas Iz­zó— B. TASK 1:0 (l:0), Kossuth KFSE—Volán SC 1:2 (0:1), BVSC —Dorog 0:0, Várpalota—BKV Elő­re 3:1 (2:1), Vác—Komló 0:1 (0:0). A bajnokság élcsoportja: 1. Salgótarján 28 16 7 a 49:23 39 2. Izzó 28 16 6 6 43:19 38 3. Kazincbarcika 28 15 7 6 50:28 37 4. Eger 28 14 8 6 45:29 36 5. Debrecen 28 16 4 8 36:30 36 Az NB III. Keleti csoportjában a 28. forduló bővelkedett megle­petésekben. Ezek élén a Borsodi Bányász Nyíregyházán aratott 2:1 arányú szép győzelme áll. Nem várt eredménynek számít a H. Papp J. SE hazai pontvesztése is. A küzdelem élesedésére egyébként jellemző, hogy a 10 mérkőzés közül csak három vég­ződött 2—2 gólos győzelemmel, kettő pedig pontosztozkodással ért véget. Eredmények: Nyíregyháza—B. Bányász 1:2, Síküveggyár—MVSC 0:2, Ózdi Kohász—Szolnoki MÁV 2:l. Sátoraljaújhely—Szegedi Dó­zsa 2:3, Hajdúszoboszló—Szarvas 1:2, Gyula—LMTK 3:1, H. Szabó L. SE—DMTE 1 :l, Szegedi VSE— Kisvárda 2:1, Lehel SC—Recsk 2:0, H. Papp J. SE—Hódmezővá­sárhely 1:1. A bajnokság állása: 1. Szarvas 66:31 40, 2. ózdi Kohász 56:22 39, 3. Szegedi Dózsa 51:34 37, 4. MVSC 64:34 35, 5. H. Papp J. S£ 49:28 34, 6. DMTE 44:33 33. 7. Nyíregy­háza 28:18 33, 8. Hódmezővásár­hely 43:36 32, 9. LMTK 48:38 30, 10. H. Szabó L. SE 42:32 30, 11. Gyula 38:38 30, 12. Lehel SC 36:47 27. 13. Szolnoki MÁV 47:58 24, 14. B. Bányász 42:59 24, 15. Recsk 31:45 23, 16. Kisvárda 33:50 21, 17. Hajdúszoboszló 28:45 19, 18. Sátoraljaújhely 29:59 18, 19. Szegedi VSE 20:48 16, 20. S. Sík­üveggyár 22:62 15. a 3. percben Fükő beívelése után Oláh fejesénél Bugyik már verve volt, ám a labda a gólvonal környékén tartóz­kodó Csepregi hátáról kiper­dült. A kapujához szorított Békéscsaba a 24. percben megszerezte a vezetést. Mártái vezette a labdát a diósgyőri 16-os közelében, Oláh feleslegesen buktatta a csatárt. A szabadrúgást Pász­tor csavarta a bal felső sa­rokba. (Veréb elkésett...) 1:0. A gól után még inkább nyo­más alá került a csabai ka­pu. Nem is késett sokáig az egyenlítés. A 30. percben Bugyik hálójában táncolt a labda. Görgei remekül húzott el a baloldalon, belőtt labdáját többen elvétették, az Fükő elé pattant, aki 8 méterről élesen lőtt a bal alsó sarok­ba. 1:1. A szurkolók azt remélték, a gól után nyugodtabban, tervszerűbben íutballozik majd a hazai csapat, s az egyenlítést' újabb gólok kö­vetik. Hogy nem így lett, ab­ban a hazaiak ötlettelen já­téka a ludas. Képtelenek vol­tak feltörni a békéscsabai védelmet, Fekete kirívóan gyengén játszott, de nem sok jót lehet elmondani Oláh, Görgei, vagy Borostyán játé­káról sem. Fordulás után széllel szem­ben is a hazai csapat ma­radt támadásban. Egyre, másra alakították ki a jobb­nál jobb helyzeteket, s hagy­ták is ki azokat. A 49. perc­ben például Görgei a már fekvő Bugyik lába közé gu_ rította a labdát, nem sokkal később Szántó nagy lövését „kapta ki” bravúrosan a jobb felső sarokból a reme­kelő Bugyik. A DVTK nagy fölényére jellemző, hogy a 60. percben Salamon nagy lövé­se jelentett veszélyt a ven­dégkapura — alig szállt mel­lé a labda —, majd néhány perccel később középhátvé­dünk a csabai 16-osnál a be- állós szerepköréből előretörő Váradit indította, aki a fek­vő kapusba lőtte a labdát. Helyzet helyzetet követett, de már-már úgy tűnt, „ponto­san” távozik a viharsarki együttes, amikor a B-válo- tottba ismét meghívott Ta­tár, a diósgyőriek gólspecia­listája érkezett... A 80. percben Fükő a 13. szögletet ívelte a kapu elé, a lábak között pattogó labdát Tatár 6 méterről élesen a ka­pu bal sarkába vágta. 2:1. A továbbiakban újabb két hazai szöglet jelezte a Diós­győr fölényét — 15:2 volt a szögletarány — ám újabb gól már nem esett. így, ha kínkeservesen is, de sikerült a lényegesen többet támadó, ám helyzeteit sorra elhibázó piros-fehéreknek megszerez­niük a fontos két bajnoki pontot. Az 5 ezer néző előtt leját. szott találkozót Nagy B. ve­zette, s azon a DVTK a Ve­réb — Szántó, Salamon, Vá­radi, Kutasi, Oláh, Tatár, Görgei (Kerekes), Borostyán, Fükő, Fekete (Szalai) össze­tételű csapatát szerepeltette, míg a vendégek Bugyik — Alberti, Kerekes A., Láza, Zsömbörgi, Pásztor, Csepregi, Pogács, Fehérvári, Mártái (Magyar), Budavári (Kerekes Gy.) összeállításban szerepel­tek. TÓTH ZOLTÁN Birkózás Szűkszavú jelentést kaptunk a Pozsonyban megrendezett nagy­szabású nemzetközi szabadfogá­sú birkózóversenyről, melyen « ország közel 100 birkózója vett részt. A 10 magyar fiú közül ha­tan győztek, s_ közöttük volt az 57 kg-os mezőnyben szőnyegre lépett diósgyőri Szalontai Imre is. Szabó az 52 kg-os súlycso­portban, Szalontai Zoltán pedig a 62 kg-osafc között szerzett ezüstérmet. Palotai a VB-n jubilál- eredmények

Next

/
Oldalképek
Tartalom