Déli Hírlap, 1978. április (10. évfolyam, 77-100. szám)
1978-04-12 / 85. szám
t Iláromntilliárd ide-oda Lehet-e korlátozni a borravalót? Bevallom, nem kis várakozással ültem be héttőn délután a budapesti Hungária kávéház irodalmi szalonjába. Ide invitálták ugyanis az újságírókat és a témában illetékes szakembereket. A téma pedig rendkívül Izgalmasnak ígérkezett. Legalábbis a meghívó után ítélve: lchet-c a borravalót korlátozni? Az ankétot a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság és a Közlekedéstudományi Egyesület szervezte. 1976-ban és ’77-ben ugyanis vizsgálatot végzett a Közlekedés. és Postaügyi Minisztérium a szállításban és a hírközlésben dolgozók között, a borravaló és a csúszópénz ügyében. Megállapítot. ták az ágazatra Jellemző főbb borravalós és csúszópénzes munkaköröket, a borravalók nagyságát és becsült társadalmi kihatásait. Eszerint a dolgozóiknak mintegy húsz .százaléka részesül borravalóban, s a becslések szerint ezen a címen több mint hárommilliárd forintot vonnak el a lakosságtól. Az ilyen munkakörökben dolgozók — taxisofőrök, pénzespostások, utasellátó pincérek stb. — jövedelme háromszorosa a hasonló munkát végző, de borravalóban nem részesülő dolgozókénak. A KPM tervezetet dolgozott ki a jelenlegi gyakorlat korlátozására, a borravalózás szokásának csökkentésére. Egyik zsebből a másikba Kohut László előadásában kevés konkrétummal ismerkedhettünk meg. A tájékoztató mindössze a borravalós és csúszópénzes ismereteink felmelegítésére volt jó. Arra, hogy újból elmondjuk: ez az egyre erősödő tendencia kihat a fogyasztás és a társadalom szerkezetére, a jövedelemarányok megítélésére és a munkerő-gazdálkodásra. De nem is kell különösebben ecsetelni, milyen mértékben befolyásolja a munkaerő- mozgást. A fiatalok a pálya- választás alkalmával jobban kacsingatnak a borravalós munkakörök felé. Kohut László .iem tört égyértelműen pálcát a borravalózás fölött, hiszen — igen okosan — különbséget tett az úgynevezett tradicionális borravaló és a csúszópénz között. Amíg a borravaló a kiskeresetűek jövedelmét egészíti ki, a csúszópénzes munkakörökben munka nélkül jut aránytalanul nggy jövedelemhez, aki elfogadja, vagy kiköveteli, A társadalmi veszélyessége az utóbbinak a nagyobb, különösen akkor, ha a borravalót újra elosztják. Például, ha egy taxi gépkocsivezetője, hogy minél jobban fusson az autója, minél előbb kikerüljön a szervizből, jattot ad a szerelőnek. líía, nem itta Egy garázsmester, akit fe- gyeunivel elbocsátottak, 10 iorintért főzte a kávét. Minden gépkocsivezetőnek — itta, nem itta — le kellett tenni a jattot. Ha jó akart lenni, még többet is. Aztán egy vállalattól valaki beül a taxiba, s lényegesen magasabb ösz- szeget számiáztat el, mint amennyit az óra mutat. Aztán már csak megegyezés kérdése, hogy az utasnak is maradjon valami. Az AFIT-trösztnél kialakult ad Ady-sok tábora. Aki ilyen belépővel megy a szervizbe, annak biztos és rövid úton készül el az autója, s még alkatrészt is kap hozzá. Mint megtudtuk, itt intézkednek, s megtiltják, hogy a kuncsaft bemenjen a műhelybe. De nemcsak pénz formájában jelenik meg a jatt. Egy tsz, ha nagyon kell a cégnek a teherautó, borban és krumpliban is fizet.,. Tudják az illetékesek, de tudjuk mi is, hogy a borravaló halad a korral. Lassacskán már túlhaladja az árszínvonalat. Azok az emberek, akik kikövetelik, a hiány- pszichózist használják ki. Azt, hogy kevés a munkaerő, hogy hosszú az átfutási idő, hogy nincs elegendő alkatrész, hogy még mindig nem elegendő a jó minőségű áru. A három rl terve Székely László, a Fővárosi Taxivállulattól mintegy mellékesen jegyezte meg, hogy az elbocsátott garázsmester, aki a kávéfőzéssel manipulált, a munkaügyi bírósághoz fordult, s a vállalatával szemben ő kapott Igazat. A vállalatot 17 ezer forint kártérítésre kötelezték A Fővárosi Taxinál kidolgozták a három T tervét: Tilt,' Tűr, Támogat. Taxiutalványokkal próbálják elejét venni, hogy egyes személyek a taxiszámlával manipulálhassanak. ^ Egy másik felszólaló az év végi rohamszállításokról beszélt. Egy vállalat ugyanis csak akkor tesz eleget évi exportkötelezettségének, ha szilveszter éjjel az áruja elhagyja az országhatárt. Nos, ha nem adták fel Idejében, felültetnek a vonatra valakit, aki bizonyos ajándékcsomagokkal kedveskedik arra kapható MÁV-osoknak, hogy egyengessék az áru útját. De említettek olyan vállalatot is, amelynek emberei több fuvart igazolnak a volánosok- nnk. hogy másnapra „meg ne hibásodjék” az autó. Végül is abban egyetértettek a résztvevők: a szocialista lét fejlődése után kullog a tudat ezen a téren. Felvetődött — mivel ’drákói szigorral, tiltással kevés eredmény érhető el —, mi lenne, ha a szocialista brigádokat vetnék be a borravaló elleni harc élvonalába? De addig, amíg a borravalózás alapvető okait, és egyes szakmák alacsony fizetéseit nem korrigáljuk, nem várható lényeges előrehaladás a borravalófronton. OLÁH ERZSI Másfél millió forint, terven felül Nem akármilyen erdészek A szocialista brigádmozgalomnak évek óta szép eredményeket köszönhet a lillafüredi erdészet. Résztvevői a közösségért Is munkálkodni tudó emberekké nevelődnek, s a példamutatásuk ösztönzően hat az erdészet többi dolgozójára is. Az* elmúlt évben kilenc brigád felelt meg a nem könnyű követelményeknek, s kapta meg a kitüntető szocialista cím különböző fokozatait. Ez év elején már 11 brigád az erdészet vezetőségével kötött szerződésben rögzítette, hogy részt vesz az idén is a szocialista munkaversenyben. A fakitermelők öt, az erdőművelők három, s a fafeldolgozók, a gépkocsivezetők, valamint az adminisztrátorok egy-egy kollektívájának összesen 122 tagja vállalta, hogy a tervükön felül 1 549 000 forint értéket állítanak elő. Ebben valamivel több mint százezer forint összeggel a megtakarítandó anyag és energia értéke is szerepéi. Azt is vállalták a brigádok, hogy összesen 115 napon át társadalmi munkát végeznek, 266 napot pedig kommunista műszakban dolgoznak. Kélr példa a termelésre vonatkozó vállalásokból. Az állami díjas Lévai László szocialista brigádvezető a három ómassai nagygépes fakitermelő brigád nevében az erdészet pártszervezetének ülésén is bejelentette, hogy az idei fakitermelési tervüket 4 százalékkal túlteljesítik, s ipari fából a tervezettnél egy százalékkal többet termelnek ki. Ceglédi Jánosné, a bükkszentlászlói erdőművelő asszonyok szocialista brigádjának vezetője arról tájékoztatta a párt- szervezetet, hogy mennyiségi és eredménytervüket egy százalékkal túlteljesítik. A két brigádvezető — kollektíváik nevében — felhívással fordult a Borsodi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság valamennyi erdésr étének7 fakitermelő, illetve erdőművelő brigádjaihoz, hogy szintén tegyenek terven felüli vállalásokat Só a tengerekben Kiszámították, hogy a világ összes tengerében és óceánjában 48 billió tonna só van, 25-ször több, mint amekkorák a Föld sókészletei, Az óceánok átlagos sótartalma 35 ezrelék, az Atlanti-óceáné azonban 37 ezrelék, a Vörös-tengeré pedig eléri a 49 ezreléket. $ A besorolás sikerült. Két sávban az útkereszteződés felé... Hová tegyem a mentőt? Az óvodások is közlekednek — Pistike! Nézd meg jobban, mit hová kell tenni! — De hát ide, óvó néni! — Villamost az úttestre? — De hát ott megy! Pistikének igaza volt, Nagy Piroska óvónőnek is, aki a belvárosi óvodában tartott bemutató foglalkozást a közlekedésbiztonságról. — Mi az a megkülönböztetett jármű? — Én tudom! — Én is, én is, én is ... — Tegyétek fel valahová! A mentőautó felkerül a helyére, a főútvonalra. Az óvodai dolgozók, a szülői munkaközösség tagjai társadalmi munkában készítettek egy 2x 3 méteres „közlekedési szőnyeget”. — Hová tegyük a teher, gépkocsit? Zsolti fészkelődik, aztán keze a magasban: — Én tudom! — Gyere, tedd oda! Zsolti megkeresi a tehergépkocsit, a mellékútvonalra helyezi, s kíváncsian néz Pl ri óvó nénire, no meg a kö zönségre: a mezőcsáti, a mis kolci járás óvodai nevelőire akik azért jöttek Miskolcra hogy a bemutató foglalkozó sokat látva, otthon is be tud ják vezetni a „KRESZ-órá kát”. — Miért tetted a mellékútvonalra? — Mert a megengedettnél ★ Munkában a forgalomirányító (Sólymos felv.) nagyobb teherrel közlekedik... Ezek után felkerül a busz, a taxi, a kis óvodások mindegyikről elmondják azok jellemzőit. A szőnyegen azonban található még repülőtér, tó Is. — Noémi! Mit tudsz a hajóról? — hangzik a kérdés és Noémi a világ legtermészetesebb hangján közli: CSÚZLI Népkert. Az eső elállt, s percek alatt benépesülnek az utak. Hallom az izgatott suttogást: — Ott... ott. A pad mögött az ágon. Veréb. .. Látom a verebet, ami nem veréb ugyan, hanem egy cinke. Látom a két parittyás legénykét is. A parittya sem parittya, csak csúzli, az apák gyárthatták gyerekörömnek. Egy hirtelen mozdulatomtól távolabbi ágra röppent a cinke. Tudom, hogy a két fiú rám haragszik, békítőn mondom hát: — Nem veréb volt, fiúk. Cinke. — Veréb volt! Olyan volt mint egy veréb. — Mindegy — mondta a másik. Már mennének is. Settenkednének a távolabbi ághoz, ősi ösztönnel belopnák a vadat, de ott vagyok én, az átkozott felnőtt és meg akarom magyarázni, hogy mi a különbség a veréb és cinke között, meg talán azt is hogy ilyenkor a veréb is hasznos... Hallgatnak, de szemmel láthatóan nem hisznek nekem. A cinkét lesik, ami közben maga mellé kiabálja társát, s most már ketten vannak az ágon. Gyanútlanul egymásnak panaszolják az előbbi esőt. Onnan, ahol állunk, akár lőni is lehetne rájuk, de a két fiú elmegy keresni másik madarat, hiszen kezükben ott van a fegyver, a csúzli, és szünet van, övék a nap, nélkülem talán azóta övék lehetne az Élmény. Kicsit még sajnálom is őket az elrontott játékért, de akkor és ott hiába mondtam volna el nekik, hogy kemény törvényünk van a természet védelemére, hogy vannak madaraink, amelyeknek az elpusztításáért 50—60 ezer forint büntetést kell fizetni, hogy a csúzlit készítő édesapáknak is súlyos ezreseibe kerülne egyetlen cinke. Ezt ugyanis az édesapáknak kellene elmondani, még csúzliké miié s közben. Számokban megnevezhetetlen az a kár — az erdészek tudói ennek —, amit légpuskák, csúzlik, fészekfosztó kirándulások okoznak ilyenkor tavasszal. A büntetésekre is szükség van, de még inkább szükség lenne arra. hogy felnőtt és gyerek egyformán tudja, mi a cinke, a héja, a barázdabillegető, a réti sas, a túzok, a bölömbika ... Nem a csúzli, hanem a nem tudás veszélyes. És nem is a büntetés a megoldás, mert nincsen akkora büntetés, amelyből egyetle játék okozta kárt helyrehozni lehessen. B. G. — A hajó tömegközlekedési eszköz, mert sok utast szállít vízen, és szárazon nem megy, mert nincs víz. Az ovis társaknak a válasz természetes, a meghívottak halkan nevetgélnek. — Ügyes vagy, János! Jó helyre tetted a repülőt. Láttál már a valóságban is? — Repültem is vele! — mondja büszkén az emberpalánta —, Moszkvában volt apu, mi is mentünk vele. Meg aztán nem is volt egészen tele, én egy hármas ülésen egyedül ültem. Az óvó néni — bár esett az eső — ezután felöltöztette nebulóit és kivitte az udvarra. Tavaly novemberben a belvárosi óvodában közlekedési udvart adtak át: itt gyülekeztek az apróságok. Közülük egy — rendőrnek öltözve — elindult az útkereszteződéshez, miközben magyarázta : — Tudják, nem Jó a villanylámpa! Megindult az autók, rollerek, a kerékpárok áradata. Akiknek nem jutott jármű, tömött sorokba rendeződve a zebra felé tartottak. Péter, a rendőr, mind az autók, mind a gyalogosok áthaladását tökéletes biztonsággal irányította. Sőt, rendőrbotja olykor jobban pörgött, mint felnőtt „igazi” társaié. Aztán véget ért a játék, az oktatás. A negyvenkét nagy- csoportos óvodás nyugodtan indulhat a valódi, mindennapi forgalomba is ... D. T. B. Tavasz a Mátrában A Mátra csak most vetette le téli süvegét: keddre eltűntek az utolsó hófoltok az északi hegyoldalakról is. Az enyhébb levegő és a kedden éjjel lehullott langyos eső hatására gyors ütemben bontakozik a tavasz a hegyek között. A Mátra lábánál elhelyezkedő erdőségek egyik napról a másikra élénk színű tavaszi ruhát öltöttek. Tavaszodik a gyümölcsösökben is. A Mátra alján virágba borultak a barackfák, s bontogatják szirmaikat a cseresznyefák virágai is. A korábbi napokban ezen a vidéken sehol sem észleltek fagykárt
