Déli Hírlap, 1978. április (10. évfolyam, 77-100. szám)

1978-04-11 / 84. szám

Textilgépen tapétát Fejezetek egy üzem életéből Súlyemelők, negyvenért Mi lesz az ebéd? Tapétaszínezés (Sólymos felv.) Történelem, amit nagyon kevesen jegyeztek fel: A borsodsziráki Bartók Béla Termelőszövetkezet há­rom évvel ezelőtt, 1975-ben újabb melléküzemágat alapí­tott, a nyolcadikat: papír alapanyagú tapétát kezdtek gyártani. Amíg ebre, a ter­melőszövetkezetektől megle­hetősen szokatlan lépésre szánták magukat: piackuta­tás, elvégre vevő nélkül ők sem mennek semmire. Az eredmény: igény van erre, nosza, hozzálátták. És nem is akárhogy.: ma már szinte kor­látlan urai a tapétagyártásnak. Igaz, konkurreneia. van. az országban még két heíyen foglalkoznak e mesterséggel (szintén termelőszövetkezetek melléküzemágai), de a bor- sodszirákiak rendeléseket kapnak a Győr-Sopron, a Fejér, a Heves, és más me. gyei állami építőipari válla­latoktól. A BÁÉV teljes tapé­taszükségletét innen elégíti ki: a miskolci, ózdi. kazinc­barcikai paneles lakások fa­la ezzel van burkolva. Üjab- ban a mennyezete is: ilyen tapétát is készítenek már. A hőskor, a ma és a jövő: Aki már járt textilüzem. ben (jó pár évvel ezelőtt), az itt nagyon meglepődik: „ősi” textilnyomó gépeken készül a keresett tapéta. Mert, bár az országban f ollózás lapokban, folyóiratokban Jóleső érzés hétről hétre tapasztalni, hogy mennyire nyühetetien téma országos lapjainkban a diósgyőri Le­nin Kohászati Művek „lép­tékváltása”. ..ÖREG HARCOSOK” ÉS IFJÚ VÉDNÖKÖK A Szabad Föld legutóbbi számában &± „öreg harcosok” négyszeresen aranykoszorús szocialista brigádjáról, szól „Az 1-es kohónál: Paulikék” című írás. „ . .. a brigád átlagéletkora meghaladja a 48 évet. Ezért mondta Paulik Miklós, kissé ke­sernyés fintorral, hogy öt éven belül itt égen-fuldün mindössze négy ember marad a mostaniak­ból, a többiek nyugdíjba men­nek, s az olvasztárok alaposan kiérdemelt pihenését élvezik majd.” Ám szerencsére nemrég . két fiatal olvasztárral „fia­talodott” az egész brigád is: „A hegyet el lehetne ve­lük húzatni” — ez a jellem­zése a brigádnak. A csupa fiatalt egyesítő társadalmi szervezetnek pe­dig a következő vállalás — ahogy a Népszabadság most vasárnapi számában olvasha­tó: „A Lenin . Kohászati Müvek KitSZ-bizöttjága a gazdasági és műszaki vezetéssel egyetértésben határozatot hozott, hogy az 1978 —1982. között épülő új — kom­binált technológiával működő — acélmű állami nagyberuházás fölött védnökségei vállal. * A régi acélmű rászolgált jelzőjére. Tárgyilagos szak- vélemény szerint megállapí­tották, hogy nem emelked­het nyol~"z. zs” r tonna fö>* a termelése. Aztán a múlt év végére lecsapolták az esz­tendő egymilliomodik tonna acélját. Ebben már benne vöt a fiatalok munkája is. Pedig gyakran „azt lehet hallani, hogy nincs, vagy nagyon kevés az utánpót­lás a kohász szakmákban, külö­nösen az olvasztárokból.” A TURISTAHÁZAKBAN ..A HELYZET VÁLTOZATLAN" A Népszabadság április 8-i számában összeállítás jelent meg a turistaházakról — a főidény kezdete alkalmából. S bizony nem hízelgő a vé­lemény az észak-magyaror­szági helyzetről. ,.Ha arra kérnénk a turista- hazak rendszeres látogatóit, hoa t’ érdemjegyekkel fejezzék ki a .. Borsod megyei turistaházak álla- potaban, színvonalában az utóbbi evekben tapasztalható változáso­-í’^,bizony az °sztályzatok átla­gából ma sem kerekedne jobb bizonyítvány, mint három-négy esztendeje.” Következnek a konkrét példák. A fehérkőlápai turis­taház többszöri gazdacsere után bezárt, Hollóstetőn csak az étterem működik, a szál­lodai rész éleíveszélves. Üdítő a néhány kivétel: „a szemlleki Herman Oltó tuu ta.iáz tavaly óssr;el fél ii i , forintért végre megfelelő szenny- vizderítő rendszert kapott, rend- beisozák a szobákat és a •}■,- termet, felállítottak négy fahá- íí* Az iűén “Jabb ao áiryas ERDÉ,RT-faházzal bővül a férő­hely. Mindez azonban nem vi- ""'i ■•'-"■'mák, akik Borsod '•'-í.'vein a hétvégeken szállás és ellátás * - ■ n arr.-iiök, mert az igények ilyenkor messze meg­haladják a lehetőségeket.” BEItECZ JÓZSEF igaz, hogy a nyugatnémet berendezéseken gyorsabban halad a „papírszalag’-gyár­tás, de sokkal drágábban. Így hát a szövetkezet vásá. roit leselejtezett textilnyomo- gépeket, mint ahogy ók mondják, ócskavasakat, s a tmk-s brigádok felújították, átalakították ezeket a masi­nákat. A későbbiek folya­mán persze majd fejleszte. nek. A papírt az első évben külföldről szerezték be, de áttértek a jobb minőségű du. naújvárosira. A festéket a TVK-tól veszik, s a mélynyo­mású tapéta így lesz kész. Munkások: Fizikai munka. Nehéz is, könnyű is. Nehéz, mert a súlyos papírtekercseket kéz­zel kell emelgetni, könnyű, mert ha már fenn van a gé­pen, akkor „csak nézni”, s vigyázni kell azt. Közben festékkel utántölteni, szabá. lyozni. Három évvel ezelőtt senki sem tudta közülük, hogy mi fán terem a tapéta­készítés. Megtanulták, s most már ők tanítanak be fiatalo­kat. Tizenhatan vannak. És amit készítenek: A tervük erre az évre 8,6 millió forint, de tízmillió fo­rint értékre van rendelésük. A nyereségterv 1,2 millió. Ha méterben kellene számolni, akkor a 8,6 millió forint, 1,6 milliárd méter tapétának fe­lel meg. Csak összehasonlí­tásképp, egy kétszobás ház­gyári lakáshoz 400 méter ta. péta szükséges. Két műszak­ban 10 ezer métert készíte. nek. öt mintával, s számta­lan színvariációval. (illcsy) jfc Kóstolás nagyüzemi szinten, normál kanállal. Még nem tudni, ízlik-e ... A Miskolci Vendéglátóipa­ri Vállalat 143. számú Építők Konyhája vezetőjét megtalál­va, bemutatkoztam: — D. Tóth Béla. — Tóth Béla (!). A kapcsolatteremtés meg­történt ... i Mi készül ebédre? — Húsleves, finom metélt­tel, a második fogást vá­0» Örökzöld tavaszi sirámok laszthatják megrendelőink. Az egyik lecsós sertésszelet rizzsel, savanyúsággal. A má­sik lehetőség: vadas marha­szelet, kagylótésztával, süte­ménnyel. Kiknek? — Csak egy párat sorolok fel: a kohászati gyárépítők, a MEDICOR, a Volán, a Ke­nyérgyár, a Tejgyár, az is­kolák ... A Lorántffy utcán levő ÉAÉV-munkásszálló konyhá­járól van szó. Naponta ezer­száz—ezerkétszáz ebédet, öt­hatszáz vacsorát készítenek. Eddig a minőségre panasz alig érkezett. — Mennyiből állítanak elő egy-egy ebédet? — Attól függ, mit, meny­nyit és kinek. A nyersanyag- normák megrendelőinktől függnek. Például az ÉÁÉV tizenegy forinttal, az iskolák 7.30-cal, a súlyemelők 40 fo­rinttal gazdálkodhatnak... Mindenfelé a tavasz jele. A közterületeiken is. A minap a miskolci. Bajcsy-Zsilinszky úton átfestették a lánckorlátokat, s néhány napig emiatt nagyobb elővigyázatossággal kellett átlépni mindazoknak, akik nem tudják, hogy a gyepes park­sáv nem arra való, hogy két-három méterrel lerövidítsék út­jukat az útszélen álló autójukig. Talán már kötetre menő sirámot írtam össze az elmúlt években a parksávok, Miskolc meghökkentően kevés zöld foltjának védelmére. Lehet, hogy a lánckorlátokban is részem volt, meg abban is, hogy a park­sáv út felőli szélére keskeny kőjárda került, az autósok ké­nyelmére. Igaz, azóta is a fűre rakják a csomagokat és a lánckorlátot átlépve gázolnak át a gyepen, a virágágyáson. Lánckorlát. A XX. század utolsó negyedében is szükség van még rá. Mert nem tudunk önakaratunkból lemondani a közterületi parkok rongálásáról, mások munkájának semmi­bevevéséről, saját apró kényelmünkért. Minden tavasszal visszatérő örök kép, hogy megjelennek a kertészeti vállalat emberei, rendbehozzák a parksávokat, virágokat ültetnek ki, pótolják a vandál módon kitördelt kis fákat, aztán mások ráeresztik a kutyákat játszani, meg egyéb okokból, odasep- rik a járdák szemetét, a fűre rakják a boltok ládáit, ott bo­nyolítják ' külkereskedelmi üzleteiket az autós turisták és hazai üzletfeleik. Nem tudunk vigyázni apró kis zöldterületeinkre. Vadcsa­pások jelzik mindenfelé, hogy az arra járók között vannak nem kis számban, akik még nem tudnak, vagy nem is akar­nak kulturált környezetben élni. Tavasz van újra, s ezek a sirámok azért jutottak újra eszembe, mert látom, hogy a belvárosi új lakótelepen Is parkosítani készülnek. A Korvin Ottó utca hosszában, meg az Arany János utca új épületeinél, immár nem tudni há­nyadszor, megjelentek a termőföldet hozó autók, s hatalmas földkupacokat raktak le. Rá az építési törmelékre, betonra, kői-e, egyéb terméketlen hulladékra. Valaha talán majd szét­szórják ezeket a kupacokat, ebből lesz hihetőleg a környék zöld sávjainak, virágágyásainak alapja. Igen ám, de járda nincsen. Még a helyét sem jelzik egyelőre! Nagyon félő, hogy a zöldterület lesz a járda. Mert valahol járni kell, és az ut­cák autóforgalma nem engedi, hogy mindig az úttesten köz­lekedjünk.. A jó szándékú ember is kénytelen lesz a fűre taposni. Ez pedig nem jó! Nézem a magasból a környéket és lassan már kivehetők a majdani vadcsapások nyomvonalai. Nem lenne talán oktalan, ha a parksávok tervezői ezeket a már kialakult közlekedési szokásokat is figyelembe vennék, és a gyalogjárókat, a parkot átszelő gyalogutakat ott jelöl­nék ki és építenék meg, ahol az emberek többsége jár. Eleve elkerülhető lenne, hogy majd a kész zöld sávon, az ápolt gyepen keletkezzenek újabb vadcsapások. És mindenekelőtt a közúttal párhuzamosan járda kell. Mert annak hiányában a házakat megközelíteni többségben csak a majdani parkokon keresztül lehet. Vagy onnan kijönni csakúgy. Különösen, ha az út szélén egymást érik a parkoló autók is, és eltorlaszolj ált a házak kijáratait. Tavasz van, a már korábban kialakított parksávokon igye­keznek eltüntetni a tavalyi pusztítások nyomait. Az új park­sávokat már a fentiek szerint lenne jó kialakítani. És talán kevesebb lánckorlát is kellene majd akkor, mert hátha va­lamikor megtanulunk a zöldterületen is korlátok és láncok nélkül élni. BENEDEK MIKLÓS megváltoztatására. Ha a nor­mába belefér, kérésüket tel­jesítjük. A konyha óriási: üstök egy­más mellett, szakmunkások sürögnek-forognak (húszán vannak), a legmodernebb el­járással, gőzzel fűtik az üs­töket. A munkások önkiszol­gáló rendszerben viszik asz­talukhoz az ételt. A moso­gató három fázisú, a szenny­víz levezetése megoldott. — Olvasgattam a szakács- könyvet. Az egyes ételek el­készítése így kezdődik: végy egy csipetnyi sót, egy ne­gyedkiló lisztet. .. — A mennyiség nálunk kissé más. A szállítólapon, amely egy-két nap ellátásá­hoz szükséges mennyiséget közöl, ilyen tételek állnak: 98 kiló csont, 10 kiló só, 17 kiló hagyma. 22 kiló zsír ... D. TÓTH BÉLA „Bomba'’ a város alatt A Caracasban tartott har­madik geológiai kongresszus arra á megállapításra ju­tott, hogy a venezuelai fő­város a szeizmikus tevé­kenység állandóan működő epicentrumában helyezkedik el. A hárommilliós város la­kosai már többször átéltek különböző erősségű földren­géseket. Tíz évvel ezelőtt Caracast 600 emberéletet és óriási anyagi károkat köve­telő földrengés sújtotta. Az Elite című lap emlékeztet az utóbbi években Peruban, Nicaraguában és Guatema­lában lezajlott szörnyű ka­tasztrófákra és felszólítja a városi hatóságokat, hogy le­gyenek hatékony intézkedé­seket Caracas biztonsága ér­dekében. A „szeizmikus bomba — írja a lap — bár­melyik pillanatban felrob­banhat a lábunk alatt.” y A merőkanál nem házi méretű. Több mint két kiló rizs fér bele. Ennyi egy négytagú háztartásnak két napra ele­gendő ... (Sólymos felv.) — Kitől függ az, hogy mit főznek? — A megrendelőtől és tő­lünk. A kívánt időszakra összeállítunk egy étrendet, amit vagy elfogadnak, vagy javaslatot tesznek . annak A- -A í 9 .»v. «S SMW •y A kiszolgálás önálló fel­adat. Gyorsasága az ebédki- mérőn múlik

Next

/
Oldalképek
Tartalom