Déli Hírlap, 1978. április (10. évfolyam, 77-100. szám)
1978-04-11 / 84. szám
Export uz i\SZK*ba Jó bú az Avas-bútor? ★ Az előkészítést főként nők végzik. Az ő munkájukat is könnyítik az importgépek. Kis létszámú gyárban könnyű a termékváltás, az átállás — vallják sokan. Helytelenül? Az alig több mint 250 dolgozót íoglalközfató Avas Bútorgyár mégis bátran vállalkozott a termékszerkezet korszerűsítésére, s az V. ötéves tervet már úgy kezdte, hogy teljesen átalakította termékválasztékát. Ma pedig már ott tartanak, hogy az 1975-ben korszerűnek ítélt termékek egy részének gyártása is csökkent, s következetes munkával újabb és újabb gyártmányok készítését kezdik meg a Tüzér utcában. A hogyanra, s a miértre kerestük a választ, amikor a Szolgáltatóipari pártbizottság ülése után — ahol a gyár technikai-műszaki színvonaláról, termékstruktúrájának állapotáról számoltak be a vezetők — Nagy István vállalati főmérnökkel és Balia Dezsővel, a pártalaoszer- vezet megbízott titkárával ültünk le beszélgetni. Történt valami... — Középtávú tervünkben egy számunkra új gazdaság- politikai koncepciót vázoltunk — kezdte a beszélgetést a ■ főmérnök. Magas import- hányaddal dolgozik a bútoripar, szinte nincs olyan anyag, amiben ne lenne import. Csak úgy tudunk mind nyereségesebben dolgozni, ‘ha fokozottabb exportot tervezünk. S a hangsúlyt a tőkés piacon értékesített bútoroknak kell adni. A tervek egyértelműen sikert' arattak mind a Köny- nyűipari Minisztériumban, mind Miskolc megyei város Tanácsa tervzsürije előtt. A megvalósításban jelentős szerep jutott az ARTEX Külkereskedelmi Vállalatnak is. Aptárgyalások során, ahol a miskolci bútorok exportjáról volt szó, kiderült: a külkereskedelmi vállalat szakemberei nem ismerik a gyárat. így azután az üzletkötőtől az osztályvezetőkig sokakat vezettek végig az üzemen, hogy ismerjék meg a technológiát, az üzemet, s annak gyártmányait. E látogatás alapján készült el az első külkereskedelmi szerződés. amelynek értelmében az 1930-as moszkvai olimpiához kapcsolódó szállodai programban vett részt az Avas Bútorgyár kollektívája. 1976- ban mintegy 2 millió forint értékű berendezést — 200 ágyas szálloda bútorzatát szállították Miskolcról a Szovjetunióba. Azután történt egy esemény, amely váratlanul érintette a kollektívát. Erről így beszélt Nagy István: Ugrott al olimpia? — Több kiállításon szerepeltek eredményesen termékeink, s ez mutatta: helyes úton járunk. Eredeti terveinkben a szocialista export nagyobb hányaddal szerepelt ugyan, de a tőkések — főleg az NSZK — egyre nagyobb érdeklődése „változást'’ eredményezett. Az is hozzájárult ehhez, hogy szocialista országokból nem tudtunk beszerezni korszerű gépeket. s a szigorú játékszabályoknak megfelelően, a tőkés gépbehozatalért exporttal kellett „fizetnünk”. így azután — bármennyire fájó volt —, lemondtuk.a moszkvai olimpiára tervbe vett szállításokat, s az átlagosnál jobb devizakitermeléssel az NSZK-piacon értékesítünk az idén több mint 10 millió forint értékű bútort, elsősorban a többcélú — úgynevezett komód — szekrényből. Miután a nyugatnémet partner megtekintette üzemünket, szerette volna megháromszorozni a tervezett exportot. ám ezt mi kapacitás hiányában nem vállalhattuk. — A beszerzett nyugati importgépek — teszi hozzá Bállá Dezső — jelentősen növelték gyárunkban a műszaki-technológiai színvonalat, javították a munkakörülményeket, jelentősen csökkentették a fizikai munkát, s emellett a termelékenység növelésére is előnyös hatással voltak. Igaz, új technológiát kellett megtanulniuk a dolgozóknak, de szívesen telték, mert ez a borítékot is vastagította. Múlt és jelen E rekonstrukció eredményeként ebben az esztendőben az Avas Bútorgyár 75 millió forintos összes termelési értéket tervezhetett, s ebből 10,5 millió forint a nyugati — elsősorban NSZK — piacra kerülő export. A korábban értékesítési gondokkal küzdő kis gyár kilépett a szürkeségből, s technikai-műszaki fejlesztéssel. a termékstruktúra változásával olyan előnyre tett szert, amely már gondokat okoz a gyárvezetésnek. Ugyanis vissza kell utasítaniuk számos, külföldről —, s főként nyugatról — érkező megrendelést. TÓTH ZOLTÁN Akinek nem inge...? Pletykás természetű ismerősöm mesélte: egy vezető beosztású férfit „hírbe hoztak” beosztottjával a munkahelyén. Szűk körben port is kavart az ügy, aztán elhelyezték — a nem éppen ártatlan hölgyet és elcsitult minden. Hétvégi házat építő lakótársam szikrázó szemmel szidja a fuvarost: tegnapra ígérte, hogy kiszállítja a téglát és még ma sincs semmi. Szerencse, hogy nem adott rá előleget. Panaszkodik a kollégám: kölcsön adott egy százast a szomszédjának elsejéig, az viszont azóta messziről elkerüli. Hogy miféle emberek vannak...?! Hívatták a vállalat igazgatóját a minisztériumba. Nem nehéz kitalálni az okát: a vállalat nem teljesítette a tervet, a legutóbbi exportszállítmányt visszaküldte a megrendelő, minőségi kifogások miatt. A minisztériumi „fejmosást” követő fél órán belül együtt ült a vállalat vezérkara, hogy kiókumláljon egy tucatnyi érvet az ártatlanságuk bizonyítására. Nem kis feladatra vállalkozott ezzel, hiszen a rossz tervezésükön, a szervezési hibákon, a fegyelmezetlenségeken kívül nem sokat lehetett volna felsorolni, ha őszinték. A többi csak szerecsenmosdatás volt; szóhalmaz. Ám mire összeállt a védekezés, úgy belelovalták magukat, hogy szinte személyes sértésnek vették, amiért magyarázat >t kell adniok a sikertelen évre. Az építő szövetkezet őszi befejezésre felvállalta egy épület felújítását. Már a szerződés megkötésekor látható volt: a folyamatban levő munkák annyira lekötik, hogy december közepe előtt nem lesz semmi a felújításból. A megrendelő már úgy is számolt: január elejéig nem tud mit kezdeni a területtel, Kisebb-nagyobb lendülettel folyt a munka december elejéig, akkor aztán hajrá, mindent bele. Kitűzték az átadás napját; december harmincra. Persze, hogy nem történt csoda: több oldalas hiányjegyzék tanúsította a kapkodás eredményét. A megrendelő közölte: nem fizet. A szövetkezet vezetői könyörgésre fogták a dolgot. Ne tegyék őket tönkre. Náluk a befejezett munkákat élet-halál kérdése, hogy az év végéig leszámlázzák. Ha nem, hát elzavarják őket, csődbe jutnak. Bizonygatták: egy héten belül mindent rendbe tesznek. Ne szaporítsuk a szót: átutalták nekik a pénzt, azóta sem fejezték be teljesen a munkát. Viszont szép nyereségre számíthatnak az évzáró közgyűlés után. Különös módon, az ember hajlamos arra, hogy az első példa szereplőinek erkölcsi fogyatékosságán azon nyomban felháborodjon, míg a másik kettőnél egy bizonyos időnek kell eltelnie, amíg felfogja: itt is megrövidültek valakik, egy csoport vagy talán az egész társadalom. Mégis, mintha az utóbbi két példát a megbocsátható esetek kategóriájába sorolnánk. A felháborodás is erőtlenebb, a megítélésben is közel áll az elnézés, a fejcsóválással kísért megbocsátás. Ügy tűnik, mintha az erkölcsi normák körét kissé szűk határok közé szorítanánk. Mintha csak azt tartanánk erkölcstelennek, amit egy ember, egy ember ellen követ el. A többeket érintő munkaköri kötelességszegés, az légüres térben mozgó kategória, amiért esetleg valahol, valakik felelősségre vonják az elkövetőt. De ahhoz már senkinek sincs személyes köze, legfeljebb annak, akit beszámoltatnak. Rendjén van ez így? Miért tartjuk súlyosabb vétségnek a százforintos kölcsön visszafizetésének elhúzódását, mint egy létesítmény át nem adásából származó több százezer forintos veszteséget ? F. I. Körcsarnok és a KRESZ Előbb születik az ötlet... Sárgarézből való £ Retten az üsttel (Kerényi felv.) Szárnyashajó Dtmaúj városba Űj szárnyashajó-járatot indított tegnaptól a MAHART Budapest és Dunaújváros között. A napi két járatpár egy óra tizenöt perc alatt teszi meg az utat a Dunán. A 64 személyes szárnyashajó hétköznapokon *'10 és 15.30 órakor indul Dunaújvárosból Eudapciirj térj hajóállomásról pedig 8.45' és 17.15 órakor indul Dunaújvárosba. Többen nézegetjük, csodál, juk az arany fényben csillogó világhírű hajót, az Aurórát. Igaz, nem az eredetit, a Néván, hanem csak egy hű . ását az ÉMÁSZ-székház egyik műhelyében. Ékszerként pompázik, ragyog minden darabja, üveg- szekrény védi még a levegőtől is. A látszat ellenére azonban nem aranyból, csupán sárgarézből készült, de minden darabja polírozott. Attól fénylik ilyen káprázatosán. A kis műhely kopottas gépei büszkék lehetnek az újszülöttre: finom mívű darabok készültek rajtuk. A történelmi hajó 1:66-os kicsinyítése csaknem egy méter hosszú, 10 kilogramm súlyú. Rézlemezekből, rézrudakból, több mint 2000 elemből formázta eggyé a készítője. Juhász Imre. — Csak türelem és kitartás kell ehhez — hárít el szerényen minden dicséretet, pedig valamennyien tudjuk; nem akármilyen munkával végzett most. Egy évig készült a napi feladatok mellett a vállalat központjának újításokat kivitelező műhelyében. Itt ő a főnök és a beosztott. Amivel megbízzák, mindent meg kell, és persze meg is tud csinálni. Legtöbbször nem rajzról dolgozik. Előbb születik az ötlet, majd a rajz készül el. ö valóban ezer- I mester. Eredeti foglalkozása villanyszerelő. Azóta több szakmát is megtanult, valamennyiből kiváló eredménynyel vizsgázott. Amiről pedig nincs papírja, azt „mindössze” mesteri fokon űzi. A vállalat egyik legrégibb dolgozója. 1945 májusában jelentkezett az ÉMÁSZ jogelődjéhez, a „Részvénytársaság Villamos és Közlekedési Vállalatok számára” nevű cég Miskolci Villamos Üzemeihez. Az ÉMÁSZ-nál évek óta készülnek rézből kis transz- formátor-modellek, amelyeket a szakma szimbólumaként szoktak ajándékba adni. Kevesen tudják, hogy ezeket is Juhász Imre készíti. A hajókat a katonaságnál szerette meg, mivel a szolgálatot a folyamőrségnél töltötte. Egy ’abban az időben épített dunai monitort most is otthon őriz. a szekrényben. Az Auróra egy kicsit bonyolultabb. Pedig az építésnél csak képekre és egy mo- dellrajzra tudott támaszkodni, mert az eredetit még nem látta. A történelmi hajót az ÉMÁSZ a megyei pártbizottságnak ajándékozta, és rövidesen méltó helyet kap az új pártházban. (kerényi) Lisszabon, miskolciak nélkül Vásár a szomszédban Országos állat- és kirakodó- vásárt rendeztek tegnap Miskolc szomszédságában, Sajó- szentpéteren. A korábbi hideg napok nem kedveztek az eladóknak, bár a vásárlási kedv pangásában része volt a makacsul kitartott áraknak is. Egy-egy választási malac ára 900—1200 forint. Ez volt az ár még sátorbontáskor is. A legközelebbi állat- és kirakodóvásár Mezőcsáton lesz láprilis 12-én. Kerékpár, segédmotor-kerékpár. E két — a közlekedésben talán a leginkább balesetet előidéző — jármű utasaival elindul majd Lisz- szabonba, hogy Magyarországot képviselve bizonyítsa: a közlekedési kultúrát nálunk a fiatalok is ismerik. Ugyanis Budapesten rendezték meg az Iskola Közlekedésbiztonsági Kupa országos döntőjét április 5-én, 7-én, a Körcsarnok impozánsan berendezett pályáján. Miskolciakért, Borsod megyeiekért is szurkolhattunk. Ezen a pályán volt minden: egyenes, görbe út. főút, mellékútvonal, közlekedési lámpa, fénysorompó ..., de volt ügyességi feladat, amit út közben kellett teljesíteni: billenő pad, karika-rádobás, stop-kör... és a többi. Sajnos, a miskolciak (Borsod megyeiek) szereplését nem kísérte szerencse — aminek egyébként óriási szerepe volt a végső értékelésben. Nem jutottak a kiküldendők közé. Így tehát nélkülük indulnak majd az európai nemzetközi versenyre a Békést. Vast, Szolnokot, Tolnát, Fejért, Csongrádot képviselők. Tehetünk-e mást, mint gratulálunk nekik? Tavaszi csúcsforöa'om az Avason Mint minden tavasszal, idén is a kiskertek népesedtek be előbb, de az elmúlt hétvége meghozta a tavaszi csúcsforgalmat. Több mint 20 diákcsoport jutott el a kilátóig, s bár jócskán fogyott a hazai útravalóból is. az április 2-án nyitó, s azóta napi 1000—1500 forint forgalmat elérő Tv-presszó is feléledt téli álmából. A két nap itt ezúttal 12 ezer forintot ért. Hatféle kóla, tízféle sütemény várta és állta a kirándulók invázióját. A fellendült forgalom döntő módon frissítőkből és süteményekből adódott. Tüzek Országos adatok szerint az elmúlt napokban hazánkban 236 helyen lángolt fel erdő- vagy avartüz. Megyénkben a hét végén egy erdőtűz volt. a kár 27 ezer forint, és 29 helyről jeleztek avartüzet. A tüzek okai: dohányzás, játék, a kellő óvatosság hiánya ... A javuló idő kirándulni csábít. Kirándulnak a vakációzó gyerekeink is, és sokuknak fogalmuk sincs arról, hogy milyen óriási károkat okozhatnak. A fák még lombtalanok, aljnövényzet még nincs, az avar száraz. Az országos tüzrendészti hatóságok tűzgyújtási tilalmat rendeltek el. Nem szabad tehát tüzet gyújtani még a kijelölt tűzgyújtó helyeken sem, s erdők közelében 200 méter távolságon belül mindenféle tűzgyújtás tilos. , Ha a 236 tüzeset kárértékűt összeadnánk, akkor sajnos óriási számot kapnánk. Ráadásul ezek a károk nemegyszer pótolhatatlanok. Vigyázzunk hát a mások és mindünk, valamennyiünk vagyonára! B. G.
