Déli Hírlap, 1978. április (10. évfolyam, 77-100. szám)
1978-04-10 / 83. szám
En lanti ellenőrzés nyemában A Béke-szálló még mindig „békétlen ... 1 Mint arról lapunkban (december végén) beszámoltunk, Miskolc megyei város Tanácsa III. kerületi hivatala fokozottabban figyeli és ellenőrzi az úgynevezett Békeszálló területét. Az ellenőrzésre létrehozott bizottság március 30-án — a munka- tervekben rögzítetteknek megfelelően — helyszíni bejárást végzett. ! Röviden az előzményekről. A munkabizottság még decemberben elhatározta, hogy . az első negyedév végéig el- 1 lenőrzi e területet. Ezt külö. nősen indokolttá tette, hogy február 6-án, a tanácstagi beszámolón az itt élő választópolgárok közérdekű és magánbejelentéseikkel elősegítették a bizottság későbbi munkáját. Mindezek következménye , volt a tételes vizsgálat, majd az azt lezáró megállapodások sora. A Köztisztasági Vállalat feladatkörével kapcsolatban a szemét és annak elszállí- | tása állt első helyen. Külö. nősen az Ernyebán utca és a Béke-szálló közötti üres te- ' rületeken sok a szemét. Tarkítják azt az állati csontok és hulladékok. A Csillag utca egy részén sok az 1970-es évről visszamaradt gaz. Az úttest gödrös, egyenlőtlen. A műszaki osztály feladatkörét érintő megállapítások a szeméttárolás, az engedély nélküli építkezés és a lótartás hiányosságai köré csoportosíthatók. , A mezőgazdasági csoport feladatkörét az engedély nélküli eb- és lótartások nehezítik, intézkedésük csak a lakosság közreműködésével lehet hatékony. Az LKM-lakótelep gondnoksági osztály feladatkörét érintő vizsgálati eredmények a szemét elszállítása, a kerítések állapota és a munkakerülések tényének konstatálá- sában merülnek ki. Sajnálatos, hogy a művelődésügyi osztály hatáskörébe tartozó tankötelezettségi kérdés még mindig megoldatlan. Mindezek után általános megállapítások születtek. Először is a területen , élő lakosság nyugalmát, szépérzékét rontó esetek megelőzése: egy-két család erőszakossága — ami az itt lakók személyi biztonságát is fenyegeti —, a szemét, az előkertek rendezetlensége, a lommal való telítettség, a kóbor ebek nagy száma, az engedély nélkül tartott lovak... Az intézkedések az okokat kívánják megszüntetni. Az érdekelt (és a felsorolt) szervek soron kívül próbálják majd az állati tetemeket, a lakások, házak előterében levő lomot, szemetet elszállítani. A kóbor ebek összesze- dése éppúgy feladat, mint a közbiztonságot veszélyeztető egyének kikapcsolása a lakóterületről. A III. kerületi hivatal júniusban újabb ülést tart a koordinációs bizottsággal. Itt értékelik az intézkedések hatékonyságát, és a további feladatokat D. T. B, S*»S>!5 ' ' ' Szerkezetszerelők (Sólymos László felvétele) Politikai vitafórum Horvát János, a Magyar Televízió riportere lesz a vendége ma délután 6 órától a Molnár Béla Ifjúsági és Űttörőháznak, A népszerű riporter Politikai vitafórum címet viselő műsorában az érdeklődő fiatalok kérdéseire válaszok JJAranykuka”-díj Nem túl szerencsés módon, szemétbányáknak nevezik azokat a helyeket, ahová a város hulladékát szállítják a kukás kocsik. Ezek tehát olyan bányák, melyek akkor működnek jól, ha nem tér-, melődik, hanem gyűlik bennük a „nyersanyag” is. Igen ám, csakhogy a város határában értékes területeket kell erre a célra feláldozni. Most is egy új szemétbánya megnyitásán fáradoznak, Göröm- bölyön. A köztisztasági vállalat vezetői épp olyan jól tudják, mint mi, hogy egy ilyen bánya megnyitása pénzbe kerül, és anyagiakban ki sem fejezhető az értéke a szemét elhelyezésére kiszemelt területeknek. Bizonyára birokra kél lelkűkben a fizetett hivatás forró szeretete és az a vágy, hogy megóvják a szabad természetet a szennyezéstől. Birokra kél és hol az egyik, hol a másik kerekedik felül. Amikor a másik — azaz a környezetvédelem —, akkor szeretnék lassítani a szemétlerakók szaporodását, újabb bányák megnyitását. Ezt pedig csak egy módon érhetik el. Hogy milyen módon, arról meggyőződhet bárki, aki alaposan körülnéz jVl ískolcon. Feltéve, ha átlát azon a számumra emlékeztető por- és szemét - fellegen, melyet maga előtt hajt az áprilisi szél. Valamelyik reggel és is belekeveredtem egy ilyen szemét-számumba. Ifjúságom kedvenc olvasmányaira visz- szaemlékezve, azonnal tudtam, mi a teendő: lefekteti az ember a tevéjét, arcára tekeri a humuszát, és a szívós kétpúpú fedezékében türelmesen kivárja a vihar elmúltát. Sajnos, többnyire teve nélkül járok, sőt a bur- nuszOm is otthon feledtem, így kénytelen voltam lábon kihordani a vihart. Biztonságos oázist csupán az ‘a gondolat ígért számomra, hogy nem véletlenül van ez így. Sok-sok nyilatkozat, ígéret hangzott el a köztisztaság javítására, ám én már tudom, hogy az illetékesek egyben környezetvédők is és birokra kel lelkűkben a ..., de erről fentebb már szóltam. Mielőtt azonban bárki arab nacionalizmussal vádolna a beduin-kaland alapján (manapság nagyon kell vigyázni az ilyen kérdésekkel!), köte- lességszerűen szólok arról is, hogy a szemét nagy részét mi magunk, háborgó miskolci lakosok állítjuk elő. Eldobáljuk a villamosjegyet, a staniclit, aszfaltra köpjük a makuka héját, a csikket, és tovább nem sorolhatom, mit még. E magatartás helytelen, elítélendő. Aki azonban úgy nyilatkozik, hogy a város tisztaságáért tulajdonképpen a városlakók a felelősek, az bizonyára megbukna matematikából, mert az egyenlőségjel két oldalán nem azonos értékek szerepelnek! Hibáztatni mégsem lehet az illetékes vállalatot, hiszen mint környezet- és természetvédő szerv, a feladata magaslatán áll. Ettől indíttatva javaslom, hogy hozzuk ismét divatba a Ludas Matyi már-már elfeledett „Aranyikuka”-díját. Beara- nyozásra számos kukaedény kínálkozik a feleslegből. Igen, a feleslegből, hiszen afnit nem ürítenek ki rendszeresen — lásd a fotót! — az alighanem ■ feleslegesen csúfítja az utcát, foglalja a helyet. Nem lehet kérdéses, kinek ítéljük oda elsőként a szép díjat. Jóllehet, számos miskolci kiérdemelte sok évi áldozatos, lankadatlan szemeteléssel, én mégis a kukások főparancsnokát tüntetném ki. Azt, akinek a nemes lelkében újra meg újra birokra kél a fizetett hivatás, és a szabad természet forró szeretete. (békés) A többszöri figyelmeztetés és az elrendelt tűzgyújtási tilalom ellenére az elmúlt napokban 236 erdő- és avartűz pusztított az országban. A leégett terület nagysága meghaladja az 1500 hektárt, az anyagi kár pedig megközelíti a két és félmillió forintét. A vizsgálatok során szinte minden esetben megállapították a nagyfokú gondatlanságot és figyelmetlenséget. Gaz- és hulladékégetéstől 112 esetben, eldobott égő gyufától és cigarettától pedig 88 esetben lobbant fel a tűz az erdőben. Még nem zöldült ki az erdő, száraz az aljnövényzet és az avar. Ezért fokozott a tűz veszélye is. A BM Tűzoltóság Országos Parancsnokság felhívja a lakosság figyelmét, hogy az erdőkben és az erdőkhöz közeli hétvégi telkeken a tilalom feloldásáig még a kijelölt tűzrakóhelye. ken sem szabad tüzet gyújtani. Higiénikus tejtermelés A Borsod megyei Tanács Sátoraljaújhely járási Hivatala az érintett termelőszövetkezetek tehenészeti telepvezetői, tejkezelői, főállattenyésztői, valamint a járási állatorvosok részvételével kedden és szerdán délelőtt a higiénikus tejtermeléssel kapcsolatos szakmai továbbképzést tart. Keltős szerepben avagy kölcsönkenyér visszajár? Csúfolódott rajta film és írott példabeszéd, se szeri se száma az anekdotikus történeteknek, ám nehogy puszta tréfaként értelmezzük azt, ami igaz: a vevő dühöngve viszi haza a silányra sikeredett árut, holott — közvetve vagy közvetlenül — ő készítette! Furcsa kettősség él bennünk, szövi át mindennapjainkat. Vásárlóként egyre igényesebbek vagyunk, mind kevésbé érjük be a tessék-lássék módon előállított árukkal. Jogos magatartás. hiszen pénzünkért azt akarjuk kapni, ami jár érte. Termelőként viszont — hogy finoman fogalmazzunk — könnyen túltesszük magunkat az előírásokban szereplő igényeiken, formaságnak' véljük azt a jogos követelményt, hogy a pénzünkért —? azt a teljesítményt nyújtsuk, ami jár érte. Kézenfekvő: a kettős szerep azonosságainak eltérő értelmezése konfliktusokat teremt, a termelésben és a felhasználásban egyaránt. S mert másfajta szereposztás nincsen — a társadalmi munkamegosztásból következően nem is lehet —, magunknak kell vállalnunk mindazt, amit hol termelőként, hol fogyasztóként cselekedeteinkkel megtestesítünk. Tavaly az árhatóságok helyszíni ellenőrzéseinek száma meghaladta a százezret. Ebből valamivel több, mint hétezer esetben bukkantak szabálytalanságra. Sok ez vagy kevés? A mérlegelő töprengés helyett a tényeknek most azt a jellemzőjét ragadjuk meg. hogy az előírásokat megsértő termelők, kereskedők maguk is vásárlók, fogyasztók. Fölháborodva tiltakoznak, ha megkísérlik bárhol becsapni, megrövidíteni őket. Ez a kettősség, ez a veszéiyes gazdasági tudat- hasadás azonban sem átmenetileg, sem hosszabb távon nem viselhető el. Illetve elviselhető — mert hiszen létezik —. de az össztársadalmi érdekek sérelmével. Fogyasztói elégedetlenségünk egyedi, az esetek ‘túlnyomó részében meghatározott áru, szolgáltatás minőségének, árának következménye. Termelői igénytelenségünk sokféle jele azonban soha nem egyedi, hanem közös hatások teremtménye, mert mulasztásunk ugyan lehet egyéni, de az a legkevesebb, hogy mások asszisztálnak hozzá. A gyártmányszerkesztő hibás elképzelésére mások mondták ki a jóváhagyó igent, a művezető is tudja, hogy a gépeknél nem az előírt anyagot forgácsolják vagy darabolják, s a meóvezetőnek sinos kóros emlékezetkiesése, amikor a silányabbra ráüti, ráütteti a jobbat jelző pecsétet. Véletlenek persze vannak, s így megtörténhet, hogy a sebbel- lobbal összeszerelt háztartási gép. a szinhibás kelme, a gyatrán ragasztott cipő, a zsíros, vizes töltelékáru azokhoz is elkerül, akik készítették. Eljut viszont azokhoz is, akik pénzükért teljes értékű árut várnak, s ők szintén bűnhődnek, ártatlanul. Az adott esetben ártatlanul, de vajon mindig úgy?! Vagy kölcsönkenyér visszajár alapon csereberélnek termékeket, s mindenki a másikat szidja? Érdekes módon azonban elégedetlenségünk mindig csak egy dolgot, a terméket veszi célba, megfordítja tehát a logikus menetet, a végpontnál kutatja azt, ami a kezdőpontnál rejlik; úgy, mintha a lyukas tetőn beömlő égi áldásért az esőt kárhoztatnánk. Tavalyi gazdálkodásuk alapján a vállalatok, szövetkezetek eredménye 21 százalékkal nőtt 1976-hoz mérten, s 166 milliárd forintot tett ki. Csakhogy amíg a vállalatok, szövetkezetek költségvetési befizetései tíz százalékkal emelkedtek, a részükre nyújtott kedvezmények és támogatások húsz százalékkal lettek nagyobbak. Figyelmeztető arányok, még akkor is, ha a részesedési alapokra 10,7 milliárd forint jutott, 14 százalékkal több, mint az előző esztendőben. E növekedés könnyen kelthet olyan illúziókat egy-egy termelőhelyen, hogy náluk minden rendben van, lássuk tehát, mit kínálnak az üzletek. Tudomásul kell vennünk: azt kínálhatják, amire fedezetet teremtettünk. Ezért magunkat vezetjük orrunknál fogva, ha csupán a pultok előtt elégedetlenkedünk, ha kettős szerepünkből csak az egyiknek a szövegét tanuljuk meg. A színművészet ismeri az egyszereplős darabokat. A gazdasági életben az ilyesmi ismeretlen. L. G. Ha a világot körbejárnánk... Történt az ünnepek alatt, hogy kinézve a társasházban lakó házigazdám IV. emeleti ablakából, előbb pislákolni, később vígan lobogni, még később elparázslani láttam sok tüzet. Olykor az énekszó is felért a negye„ dikig, s házigazdám kicsit riadtan tolt el az ablaktól: — Ne nézd! Még azt hiszik, hogy őket figyeljük ... Ha a világot körbejárnánk, akkor gondolom, hogy nagyon sok hazahozni való szokást gyűjthetnénk össze. Ebben az esetben nincs is nagy dolgokról szó. A lakótelepeket úgy építik, hogy szalonnasütöket képeznek ki a parkok zöldjében. Ezek a szalonna. sütök esténként be is népesednek. Ahol a távolmaradó lakó elvon a tulajdon ablakától. hogy a nézésemmel se zavarjam őket. A város, ahoi a szalonnasütőket feltehetően nem inzultálja senki, ahol a bérházi életforma fellazításának egyik eszköze a parázsló tűz, a másokat sem zavaró ének... — Te, ez itt mindig így van? — Tudod, hogy hány ismerősöm van onnan? Mit tehetnék a töredék párbeszédhez, és az élményhez? Talán csak annyit, hogy a mesterségemből adódó kíváncsisággal le. mentem az egyik társasághoz. Egy lépcső- házból volt ott mérnök, könyvelő, adminisztrátor. nyugdíjas és szakmunkástanuló. Akikkel beszéltem, azok egy év előtt még nem is ismerték egymást. Nem tudom, hogy mitől kezd élni egy lakótelep. Gondolom, ettől a furcsa szokástól is. Ettől az érdekes és nagyon jó szokástól, amihez legfeljebb egy szalonnasütő építése kell, de ami emberek százainak otthonias érzést ad, és amit érdemes lenne nekünk is hazahozni. fia egy brigádtól vagy éppen egy lépcső, háztól szalonnasütéshez kapok meghívót, ígérem, hogy a magam szalonnaadagjával és „sörbeugrómmal” együtt ott leszek. BARTHA GÁBOR Puszi erdőtüzek
