Déli Hírlap, 1978. április (10. évfolyam, 77-100. szám)
1978-04-08 / 82. szám
Nyárpróbáló séta Tapolcán Ha kisüt a nap. bizony nehéz helyet találni a 2-es autóbuszon. A napnak sem kell sütnie ahhoz, hogy a tapolcai autóparkoló benépesüljön autósokkal. Diákcsoport diákcsoportot követ. Dühöng a tavaszi szünet. Előnyös pozíció Tapolcán kérdezni az idegent, hogy milyen város Miskolc? Példák: Szarvasi gimnazisták mondták, hogy menő hely ez. Gyulaiak, hogy klassz a vár Diósgyőrben, de nem ünnepük annyira, mint otthon Gyulán. Egy órát kellett várniuk, míg kísérőt találtak. Debreceniek. NeKünk csak egy Nagyerdőnk van, de hogyha hazavihetnénk legalább a hegy felét, akkor mi lennénk a legboldogabbak ... * Tapolca megszökta az idegeneket és a tavaszi szünet ideje már nyári főpróba is egy kicsit. Nos, nem volt helyhiány a tejivóban, pulthoz fértünk az ABC-ben, válogathattunk az ajándékboltban... Sajnos — és ezt meg kell írni — a barlangfürdőben sem volt nehéz kabint Még nincs csúcsforgalom, de ha kisüt a nap . .. (Sólymos László felvételei) # Tapolca még a tapolcaiaké. Nemsokára hely se lesz a parkban... kapni. Alig néhányon lézengtünk, s a lézengők között miskolci alig akadt. Csak dokumentumként: — Ez csodálatos . .. Ilyen nincs több a világon ... Akik elmondták: dr. Szla- nics Gábor és Hornyák Imre. Mindketten Budapestről érkeztek és két napig voltak Miskolc vendégei. A bennszülött tapolcaiak most kicsit sóhajtozva mondják, hogy idén is elvész a tavasz, egyszeriben nyár lesz és a nyártól Tapolca nem Tapolca többé ... Persze, aki majd elutazik tőlünk, annak Miskolc-Tapolca Miskolc is. Erre érdemes odafigyelni. * Esetleg úgy is, hogy lehetne tisztább a csónakázótó környéke, úgy is, hogyha a Pálházán táborozik Kereskedelmi az úttörőcsapat Korábban évről évre nagy sikert aratott mind a gyerekek, mind a szülők körében a miskolci 6. sz, Általános Iskola úttörőcsapatának nyári, kékmezői tábora. Különböző okok miatt, Kékmezőn már nem lehet folytatni a nyári táborozásokat. Az úttörőcsapat és az iskola vezetése új lehetőségek után nézett, s végül is a Zempléni hegységre, pontosabban Pálházá- ra esett a választás. Az idei nyáron a 6. sz. Általános Iskola úttörőcsapatának 50 tagja tölt 12, minden bizonnyal felejthetetlen napot Pálházán. A gyerekek az iskolában, illetve az iskolaudvaron felállított sátrakban laknak majd. A táborozás ideje alatt számos kirándulást szerveznek a csodálatos környékre. Egyebek között ellátogatnak Sátoraljaújhelyre, Sárospatakra, Széphalomra, a füzéri várhoz, megmásszák a Nagy. Milicet. A túrák során teljesítik az úttörőtáborok számára kiírt 100 kilométeres túratávot is! Az ötven kijelölt úttörő máris megkezdte a felkészülést a nyári táborra. Már gyűjtik a Zempléni-hegységgel és a környékkel kapcsolatos ismeretanyagot, műsorral készülnek a tábori élet nagy eseményére, a tábortűzre. Az úttörőcsapat vezetősége úgy döntött, hogy az oda- visszaútazás. a naponkénti kisvonatos utazás költségeit, valamint a tábori versenyek, vetélkedők legjobbjainak jutalmazására fordított összeget a csapatpénztárból fedezik. Mégpedig abból a pénzből, amit év közben hasznos. anyag-gyüj léssel szereztek, illetve ami az úttörőcsapat karneválján folyt be. kesergő Sok minden nem szeretnék lenni; többek között kereskedő sem. S gyakran vásárló sem szeretek lenni. Bosszant, hogy az üvegvisszaváltásra tíz percig kell várni, hogy a kenyeres- stand előtt is kanyarog a sor, hogy megszokott áruimat nem mindig és nem mindenütt találom meg. hogy az önkiszolgálás egyket jelent a zsúfoltsággal, a sorban állással. Okkal került mostanában a kirakatba a kereskedelem. Nemcsak azért, mert az országgyűlés napirendjén is szerepelt, s nemcsak azért, mert a kereskedelemhez nálunk mindenki ért... Mindnyájan vásárlók vagyunk, s jövedelmünk nagyobbik fele a bolti pénztáraknál fogy el. Okos és józan statisztikák vallanak arról, hogy mire és mennyit költünk. Tudjuk azt, hogy egy borsodi vásárló egy év alatt átlagban ■14 százalékkal költ (költhet) kevesebbet el az üzletben, mint amennyi az országos átlag. Korántsem azért, mert takarékosabbak vagyunk, 's a pénzt az OTP-be tesszük, hanem azért, mert ennyi van. Hosszúra nyúlna á gazdasági okok ismertetése (többek között a nők mérsékeltebb foglalkoztatása), de tény, hogy a nemzeti jövedelem termelésében, az egy főre jutó beruházások nagyságában vezető Borsod a kereskedelmi ranglistákon a mezőny végén kullog. Es nemcsak az abszolút számokról van szó. Az aprófalvas Borsod, s a léleikszám-gyarapodást, lakásépítést, ipari beruházást infrastruktúrával követni nem tudó Miskolc kereskedelmi kultúrája — bár erre megbízható adatok aligha állnak rendelkezésre — nemcsak az átlagnak marad alatta, hanem annak a joggal és okkal elvárható szintnek is, amelyet a nagy'ipari hagyományokkal rendelkező, foglalkoztatottjainak nehéz, de társadalmi méretekben jól jövedelmező munkát kínáló Borsod és Miskolc rangja és szerepe megkövetel. Nem titok, hogy az elmúlt tervidőszakban/ a kereskedelem hálózatbővítő célkitűzései nem teljesültek. A várt, s nagyon szükséges lakótelepi boltoknak csaknem a fele nem készült el. Városnyí városrészeket hamarabb húzunk fel, mint egy- egy üzletet, vagy üzlet-komplexumot. A jövő is csak annyit ígér, hogy talán sikerül a, lemaradás ütemét (s most mindegy', hogy az országos átlaghoz, vág' az itteni igényekhez viszonyítunk!) mérsékelni. Aki nap mint nap sorba áll, s már hosszú idő óta nem érzi a vásárlás mindenkori ízét, örömét, azt nem hatják meg a grandiózus programok, a jövőben többet ígérő tervek. Tej, kenyér mindenrao kell, s a gyerek is szinte havonta növi ki az új cipőt... Nem túlzás azt állítani, hogy a jelenlegi, felemás viszonyok között az árukínálat színvonala meghaladja a kiszolgálás színvonalát, a vásárlás tágan értelmezett kereskedelmi kultúráját. Sokan vagyunk? Sok az elkölteni való pénzünk? Az építőipar okkal húzódzkodik a boltépítéstől? Az ipari beruházás fontosabb, több patrónust toborzó társadalmi akció, mint az üzlethálózat fejlesztése? Csupa olyan kérdés, amelynél a kérdőjel után felkiáltójel kívánkozik. A vásárló jó közérzete nemcsak azon múlik, hogy vastag-e a pénztárca. S mi mindnyájan vásárlók vagyunk ... (bracket Három napig Tapolcán Villantó # Pesti diákcsoport Diósgyőrben. Még nincs nyitva a vár. Nekik is külön engedély kellet* Köszöntünk V ÍT, köszöntünk Havanna! A KISZ Központi Bizottsága által meghirdetett VIT- vetélkedő, amely a ..Köszöntünk VIT, köszöntünk Havanna!” címet viseli, a területi döntőkhöz érkezett me- gyeszerte. Holnap délelőtt három helyszínen — Sárospatakon, a 119. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben, Mezőkövesden, a városi Művelődési Központban és Kazincbarcikán, az NME Automatizálási Főiskolán — 12 csapat méri össze tudását, hogy eldöntsék: kik a legfelkészültebbek, kik jutnak majd a megyei döntőbe. \ őröskeresztesek továbbképző tanfolyama padokat festetjük, akkor tegyünk ki valamiféle jelzést, hogy padokat festünk, mert az autóbuszmegállótól vagy tízen mentünk el hátsó felünkön vörös csíkokkal; a padfelújítók elfelejtették kiírni, hogy vigyázz, festve! Apró hiba? Lehet, hogy az. De hát a kabát sem nagy, legfeljebb tavaszi... Lapunk megjelenésével egyidőben fejeződik be Tapolcán a Vöröskereszt Miskolc városi Szervezete háromnapos továbbképző tanfolyama, amelyen a város vöröskeresztes szervezeteinek titkárai és aktivistái vesznek részt. A jelenlevők ez idő alatt kilenc előadást hallgattak s vitattak meg, amelyek a Vöröskereszt V. kongresszusa határozatait és a módosított alapszabályt dolgozták fel. Kap a csuka Valamivel több mint egy hete, hogy feloldották az általános csukafogási tilalmat. Március 1-től — sőt a horgászkezelésben levő vizeknél február 1-től — március 31-ig a horgászok nem zavarták meg a krokodilpo- fájúnak, vízitigrisnek becézett csuka birodalmát, nyugodtan rabolhatott (ha talált a jég alatt valami élőlényt), s ami a fő, zavartalanul ívhatott. Ilyenkor, a szeszélyes április elején még igencsak hideg a tavak, folyók vize. De a levegő már nem, A horgásznak. Így újból előve- heti az egy-két hónapra félretett csukázó készségét, s az alapos vizsgálat után, amely a bottól a horogig terjed, irány a vízpart. A „cél”, a tarkagúnyájú csuka. Biztos zsákmányra számíthat az a horgász, aki olyan kis kiterjedésű csukás vízre akad, amelyből a ragadozók a tél folyamán felfalták az utolsó apróhalat is. Ilyen, sokszor jelentéktelennek tűnő tavakban a kiéhezett hal minden óvatosságát félretéve kapja el a felkínált csalit. De mi is legyen a csali? Egyaránt horgászhatunk rá élő kishallal (ha sikerül fognunk), vagy villantóval, wobblerrel ingerelhetjük kapásra. Ilyenkor nem annyira a módszer és a csali megválasztása okoz gondot, hanem a halak tartózkodási helyének felderítése. Minthogy a csuka természeténél fogva nem ragaszkodik a fedezékhez, hanem bolyongva keresi a kishalnépséget, az eredményre számító horgásznak is keresnie kell a ragadozót. Jó keresést, s még jobb fogást! Pestet Telefonálok. Tele- foi iutimtii ietejonáió nemzet leltünk. Különösen reggel 9-iöl délután fel négyig. iiegget kilencig mindenki eldönti, kit aicar felhívni vidéken, telefon mellé ül és tárcsázni kezd. Nem jön. a magasabb búgó, mert a crossbar csak korlátozott mennyiségben teremt összeköttetést. Az összeköttetést igénylők száma viszont korlátlan. Végre bejön a magas búgó. Örömömben dorombolni kezdek. Mihelyt a távválasztó első számát tárcsázom, a magas búgó átmegy még magasabb foglaltba, az én dorombolásom lágy káromkodásba. Ilyenkor ugyanis az újabb tárcsázáskor a OS is foglaltat jelez. Azért j megpróbálom. Lenyo- 1 mom és azonnal be- f cseng a város. Egyik } kollégámat keresi a I I felesége, mert már több mint másfél órája nem találkoztak. Udvariasan szólok neki, mire ö tülem kérdi, mi a fenét akarhat anyó, nemrég váltak el a kapuban. Szerencsére a felesége csak any- nyit mond. hogy Ladákat hívja fel, mert visszajöttek külföldről és cuccot hoztak. Most rontsam el oz örömüket, hogy nekem viszont Pestet kell hívnom? Egy fontos tárgyalás időpontját elgépelték és nem tudom, hogy 29- én menjek, vagy pénteken. Mind a kettő rajta van a meghívón, csak a naptárban nem stimmel. Olyan ez. mint. ha húsvéthétfő keddre esne. Végre befejezték. Újra hívom a nulla hatot. Megérte, mert lyen hangot még nem produkált magyar te- Icfo' Legalábbis ar én fülembe nem. Kéz tutu'ás méln búgó. de közben alatta serceg. Lenyomom. Most városi vonalat •sem kahívom polc. Érzéssel többször nyomogatom. Közben jön egy foglalt és a főnököm, hogy hívjam meg neki. Ha már úgyis telefonálok. .. Azt, hogy mit hívjak meg. nem is értem, de ez most lényegtelen. Mennyivel nyugodtabb volt az emberiség, amikor még füstjelekkel tudósítottak. Vagy a maratoni futás. Az én telefonálásom soha vem lesz olimpiai futószám. Az viszont előfordulhat. hogy holtan rogyok össze. Bejött a magas búgó. Hívom a számot és már nem is lepődöm mag azon. hogy foglalt. Népszerű szám.. Sokan hívhatják. Bár elég, ha rajtam kívül csak egy hívja, de hamarabb. Ebből a szempontból a zászló jelek is jobbak voltak. 4 hajó teljes legénysége nézhette, mit integetnek a másik hajóról a zászlóval egyezményes jelek alapján. Én csak egy egyezményes jelet ismerek, de azt mondani szoktam. Röviden. Mint amilyen röviden most beszélni szeretnék. Végre kicseng. Már a nyolcadikat csengi. Élvezettel hallgatom. Egészen a huszonhe- tedík kicsengésig, mert ekkor már bíz. tosan tudom, hogy a telefonközpontos elment. .. de lehet, hogy magánlakás, vagy én hívtam rossz számot, vagy a kezem remegett, vagy engem hívnak, csak halluci- nálok, vagy nincs is telefon ott, ahová kicseng. vagy van telefon. de azért nem veszik fel. mert tudták, hogu én hívom ő'-et és haragszanak rém. Belinek könnyű dolna volt. Csak feltalálta a telefont, nem "ídta telefonált. Ha telefonálni is kellett vol-a, biztos, hogn a retür vnstagalambot találja fel. (bérezés) «
