Déli Hírlap, 1978. április (10. évfolyam, 77-100. szám)

1978-04-08 / 82. szám

Nyár­próbáló séta Tapolcán Ha kisüt a nap. bizony nehéz helyet találni a 2-es autóbuszon. A napnak sem kell sütnie ahhoz, hogy a tapolcai autóparkoló bené­pesüljön autósokkal. Diák­csoport diákcsoportot követ. Dühöng a tavaszi szünet. Előnyös pozíció Tapolcán kérdezni az idegent, hogy milyen város Miskolc? Pél­dák: Szarvasi gimnazisták mond­ták, hogy menő hely ez. Gyulaiak, hogy klassz a vár Diósgyőrben, de nem ünnep­ük annyira, mint otthon Gyulán. Egy órát kellett vár­niuk, míg kísérőt találtak. Debreceniek. NeKünk csak egy Nagyerdőnk van, de hogyha hazavihetnénk leg­alább a hegy felét, akkor mi lennénk a legboldogab­bak ... * Tapolca megszökta az ide­geneket és a tavaszi szünet ideje már nyári főpróba is egy kicsit. Nos, nem volt helyhiány a tejivóban, pult­hoz fértünk az ABC-ben, vá­logathattunk az ajándékbolt­ban... Sajnos — és ezt meg kell írni — a barlangfürdő­ben sem volt nehéz kabint Még nincs csúcsforgalom, de ha kisüt a nap . .. (Sólymos László felvételei) # Tapolca még a tapolcai­aké. Nemsokára hely se lesz a parkban... kapni. Alig néhányon lézeng­tünk, s a lézengők között miskolci alig akadt. Csak do­kumentumként: — Ez csodálatos . .. Ilyen nincs több a vi­lágon ... Akik elmondták: dr. Szla- nics Gábor és Hornyák Imre. Mindketten Budapestről ér­keztek és két napig voltak Miskolc vendégei. A bennszülött tapolcaiak most kicsit sóhajtozva mond­ják, hogy idén is elvész a tavasz, egyszeriben nyár lesz és a nyártól Tapolca nem Tapolca többé ... Persze, aki majd elutazik tőlünk, annak Miskolc-Tapolca Miskolc is. Erre érdemes odafigyelni. * Esetleg úgy is, hogy lehetne tisztább a csónakázótó kör­nyéke, úgy is, hogyha a Pálházán táborozik Kereskedelmi az úttörőcsapat Korábban évről évre nagy sikert aratott mind a gyere­kek, mind a szülők körében a miskolci 6. sz, Általános Iskola úttörőcsapatának nyá­ri, kékmezői tábora. Külön­böző okok miatt, Kékmezőn már nem lehet folytatni a nyári táborozásokat. Az úttö­rőcsapat és az iskola vezetése új lehetőségek után nézett, s végül is a Zempléni hegy­ségre, pontosabban Pálházá- ra esett a választás. Az idei nyáron a 6. sz. Ál­talános Iskola úttörőcsapatá­nak 50 tagja tölt 12, min­den bizonnyal felejthetetlen napot Pálházán. A gyerekek az iskolában, illetve az is­kolaudvaron felállított sát­rakban laknak majd. A tá­borozás ideje alatt számos kirándulást szerveznek a cso­dálatos környékre. Egyebek között ellátogatnak Sátoral­jaújhelyre, Sárospatakra, Széphalomra, a füzéri vár­hoz, megmásszák a Nagy. Milicet. A túrák során telje­sítik az úttörőtáborok szá­mára kiírt 100 kilométeres túratávot is! Az ötven kijelölt úttörő máris megkezdte a felkészü­lést a nyári táborra. Már gyűjtik a Zempléni-hegység­gel és a környékkel kapcso­latos ismeretanyagot, műsor­ral készülnek a tábori élet nagy eseményére, a tábor­tűzre. Az úttörőcsapat vezetősége úgy döntött, hogy az oda- visszaútazás. a naponkénti kisvonatos utazás költségeit, valamint a tábori versenyek, vetélkedők legjobbjainak ju­talmazására fordított össze­get a csapatpénztárból fede­zik. Mégpedig abból a pénz­ből, amit év közben hasznos. anyag-gyüj léssel szereztek, illetve ami az úttörőcsapat karneválján folyt be. kesergő Sok minden nem szeretnék lenni; többek között kereskedő sem. S gyakran vásárló sem szeretek lenni. Bosszant, hogy az üvegvisszaváltásra tíz percig kell várni, hogy a kenyeres- stand előtt is kanyarog a sor, hogy megszokott áruimat nem mindig és nem mindenütt találom meg. hogy az önkiszol­gálás egyket jelent a zsúfoltsággal, a sorban állással. Okkal került mostanában a kirakatba a kereskedelem. Nemcsak azért, mert az országgyűlés napirendjén is szere­pelt, s nemcsak azért, mert a kereskedelemhez nálunk min­denki ért... Mindnyájan vásárlók vagyunk, s jövedelmünk nagyobbik fele a bolti pénztáraknál fogy el. Okos és józan statisztikák vallanak arról, hogy mire és mennyit költünk. Tudjuk azt, hogy egy borsodi vásárló egy év alatt átlagban ■14 százalékkal költ (költhet) kevesebbet el az üzletben, mint amennyi az országos átlag. Korántsem azért, mert takaré­kosabbak vagyunk, 's a pénzt az OTP-be tesszük, hanem azért, mert ennyi van. Hosszúra nyúlna á gazdasági okok ismertetése (többek között a nők mérsékeltebb foglalkozta­tása), de tény, hogy a nemzeti jövedelem termelésében, az egy főre jutó beruházások nagyságában vezető Borsod a ke­reskedelmi ranglistákon a mezőny végén kullog. Es nemcsak az abszolút számokról van szó. Az aprófalvas Borsod, s a léleikszám-gyarapodást, lakásépítést, ipari beruházást infra­struktúrával követni nem tudó Miskolc kereskedelmi kultú­rája — bár erre megbízható adatok aligha állnak rendel­kezésre — nemcsak az átlagnak marad alatta, hanem annak a joggal és okkal elvárható szintnek is, amelyet a nagy'ipari hagyományokkal rendelkező, foglalkoztatottjainak nehéz, de társadalmi méretekben jól jövedelmező munkát kínáló Bor­sod és Miskolc rangja és szerepe megkövetel. Nem titok, hogy az elmúlt tervidőszakban/ a kereskedelem hálózatbővítő célkitűzései nem teljesültek. A várt, s nagyon szükséges lakótelepi boltoknak csaknem a fele nem készült el. Városnyí városrészeket hamarabb húzunk fel, mint egy- egy üzletet, vagy üzlet-komplexumot. A jövő is csak annyit ígér, hogy talán sikerül a, lemaradás ütemét (s most mind­egy', hogy az országos átlaghoz, vág' az itteni igényekhez viszonyítunk!) mérsékelni. Aki nap mint nap sorba áll, s már hosszú idő óta nem érzi a vásárlás mindenkori ízét, örömét, azt nem hatják meg a grandiózus programok, a jövőben többet ígérő tervek. Tej, kenyér mindenrao kell, s a gyerek is szinte havonta növi ki az új cipőt... Nem túlzás azt állí­tani, hogy a jelenlegi, felemás viszonyok között az árukíná­lat színvonala meghaladja a kiszolgálás színvonalát, a vásár­lás tágan értelmezett kereskedelmi kultúráját. Sokan vagyunk? Sok az elkölteni való pénzünk? Az építő­ipar okkal húzódzkodik a boltépítéstől? Az ipari beruházás fontosabb, több patrónust toborzó társadalmi akció, mint az üzlethálózat fejlesztése? Csupa olyan kérdés, amelynél a kérdőjel után felkiáltójel kívánkozik. A vásárló jó közér­zete nemcsak azon múlik, hogy vastag-e a pénztárca. S mi mindnyájan vásárlók vagyunk ... (bracket Három napig Tapolcán Villantó # Pesti diákcsoport Diósgyőrben. Még nincs nyitva a vár. Nekik is külön engedély kellet* Köszöntünk V ÍT, köszöntünk Havanna! A KISZ Központi Bizott­sága által meghirdetett VIT- vetélkedő, amely a ..Köszön­tünk VIT, köszöntünk Ha­vanna!” címet viseli, a terü­leti döntőkhöz érkezett me- gyeszerte. Holnap délelőtt három helyszínen — Sáros­patakon, a 119. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben, Mezőkövesden, a városi Mű­velődési Központban és Ka­zincbarcikán, az NME Auto­matizálási Főiskolán — 12 csapat méri össze tudását, hogy eldöntsék: kik a legfel­készültebbek, kik jutnak majd a megyei döntőbe. \ őröskeresztesek továbbképző tanfolyama padokat festetjük, akkor te­gyünk ki valamiféle jelzést, hogy padokat festünk, mert az autóbuszmegállótól vagy tízen mentünk el hátsó fe­lünkön vörös csíkokkal; a padfelújítók elfelejtették ki­írni, hogy vigyázz, festve! Apró hiba? Lehet, hogy az. De hát a kabát sem nagy, legfeljebb tavaszi... Lapunk megjelenésével egyidőben fejeződik be Ta­polcán a Vöröskereszt Mis­kolc városi Szervezete há­romnapos továbbképző tan­folyama, amelyen a város vöröskeresztes szervezetei­nek titkárai és aktivistái vesznek részt. A jelenlevők ez idő alatt kilenc előadást hallgattak s vitattak meg, amelyek a Vöröskereszt V. kongresszusa határozatait és a módosított alapszabályt dolgozták fel. Kap a csuka Valamivel több mint egy hete, hogy feloldották az általános csukafogási tilal­mat. Március 1-től — sőt a horgászkezelésben levő vi­zeknél február 1-től — már­cius 31-ig a horgászok nem zavarták meg a krokodilpo- fájúnak, vízitigrisnek becé­zett csuka birodalmát, nyu­godtan rabolhatott (ha talált a jég alatt valami élőlényt), s ami a fő, zavartalanul ív­hatott. Ilyenkor, a szeszélyes áp­rilis elején még igencsak hideg a tavak, folyók vize. De a levegő már nem, A horgásznak. Így újból előve- heti az egy-két hónapra fél­retett csukázó készségét, s az alapos vizsgálat után, amely a bottól a horogig terjed, irány a vízpart. A „cél”, a tarkagúnyájú csuka. Biztos zsákmányra számít­hat az a horgász, aki olyan kis kiterjedésű csukás vízre akad, amelyből a ragadozók a tél folyamán felfalták az utolsó apróhalat is. Ilyen, sokszor jelentéktelennek tű­nő tavakban a kiéhezett hal minden óvatosságát félretéve kapja el a felkínált csalit. De mi is legyen a csali? Egy­aránt horgászhatunk rá élő kishallal (ha sikerül fog­nunk), vagy villantóval, wobblerrel ingerelhetjük ka­pásra. Ilyenkor nem annyira a módszer és a csali megvá­lasztása okoz gondot, hanem a halak tartózkodási helyé­nek felderítése. Minthogy a csuka termé­szeténél fogva nem ragasz­kodik a fedezékhez, hanem bolyongva keresi a kishal­népséget, az eredményre szá­mító horgásznak is keresnie kell a ragadozót. Jó keresést, s még jobb fo­gást! Pestet Telefonálok. Tele- foi iutimtii ietejonáió nemzet leltünk. Kü­lönösen reggel 9-iöl délután fel négyig. iiegget kilencig min­denki eldönti, kit aicar felhívni vidé­ken, telefon mellé ül és tárcsázni kezd. Nem jön. a magasabb búgó, mert a cross­bar csak korlátozott mennyiségben teremt összeköttetést. Az összeköttetést igény­lők száma viszont korlátlan. Végre be­jön a magas búgó. Örömömben dorom­bolni kezdek. Mihelyt a távválasztó első számát tárcsázom, a magas búgó át­megy még magasabb foglaltba, az én do­rombolásom lágy ká­romkodásba. Ilyenkor ugyanis az újabb tár­csázáskor a OS is fog­laltat jelez. Azért j megpróbálom. Lenyo- 1 mom és azonnal be- f cseng a város. Egyik } kollégámat keresi a I I felesége, mert már több mint másfél órá­ja nem találkoztak. Udvariasan szólok neki, mire ö tülem kérdi, mi a fenét akarhat anyó, nem­rég váltak el a ka­puban. Szerencsére a felesége csak any- nyit mond. hogy La­dákat hívja fel, mert visszajöttek külföld­ről és cuccot hoztak. Most rontsam el oz örömüket, hogy ne­kem viszont Pestet kell hívnom? Egy fontos tárgyalás idő­pontját elgépelték és nem tudom, hogy 29- én menjek, vagy pén­teken. Mind a kettő rajta van a meghí­vón, csak a naptár­ban nem stimmel. Olyan ez. mint. ha húsvéthétfő keddre esne. Végre befejezték. Újra hívom a nulla hatot. Megérte, mert lyen hangot még nem produkált magyar te- Icfo' Legalábbis ar én fülembe nem. Kéz tutu'ás méln búgó. de közben alatta serceg. Lenyomom. Most vá­rosi vonalat •sem ka­hívom polc. Érzéssel több­ször nyomogatom. Közben jön egy fog­lalt és a főnököm, hogy hívjam meg ne­ki. Ha már úgyis te­lefonálok. .. Azt, hogy mit hívjak meg. nem is értem, de ez most lényegtelen. Mennyi­vel nyugodtabb volt az emberiség, amikor még füstjelekkel tu­dósítottak. Vagy a maratoni futás. Az én telefonálásom soha vem lesz olimpiai fu­tószám. Az viszont előfor­dulhat. hogy holtan rogyok össze. Bejött a magas búgó. Hívom a számot és már nem is lepődöm mag azon. hogy foglalt. Népsze­rű szám.. Sokan hív­hatják. Bár elég, ha rajtam kívül csak egy hívja, de hamarabb. Ebből a szempontból a zászló jelek is jobbak voltak. 4 hajó teljes legénysége nézhette, mit integetnek a má­sik hajóról a zászló­val egyezményes je­lek alapján. Én csak egy egyez­ményes jelet ismerek, de azt mondani szok­tam. Röviden. Mint amilyen röviden most beszélni szeretnék. Végre kicseng. Már a nyolcadikat csengi. Élvezettel hallgatom. Egészen a huszonhe- tedík kicsengésig, mert ekkor már bíz. tosan tudom, hogy a telefonközpontos el­ment. .. de lehet, hogy magánlakás, vagy én hívtam rossz számot, vagy a kezem remegett, vagy engem hívnak, csak halluci- nálok, vagy nincs is telefon ott, ahová ki­cseng. vagy van te­lefon. de azért nem veszik fel. mert tud­ták, hogu én hívom ő'-et és haragszanak rém. Belinek könnyű dolna volt. Csak fel­találta a telefont, nem "ídta telefonált. Ha telefonálni is kellett vol-a, biztos, hogn a retür vnstagalambot találja fel. (bérezés) «

Next

/
Oldalképek
Tartalom