Déli Hírlap, 1978. április (10. évfolyam, 77-100. szám)
1978-04-06 / 80. szám
{ a miskolciaké a szó Reklám volt... Kit büntetnek? Az Avas-déli óvodából a múlt hónap közepén kizártak egy gyermeket, mert a szülők egy nappal később fizették volna be az óvodai térítési díjat, mint ahogyan azt inkasszálták. Tulajdonképpen ezzel indult Bráz Gézáék kislányának — de maguknak a szülőknek is — a kálváriája. A história kronológiai sorrendje a következő; Bráz Gézáék a múlt év novemberében költöztek az Avas-délre, az Ifjúság utcába. Korábban Diósgyőrben, a Papírgyárnál laktak, s gyermekük is az ottani óvodába járt. Miután a család átkerült az Avas-délre, a gyermeket is felvették a lakótelep ideiglenes, úgynevezett lakásóvodájába. Természetesen nagyon örültek ajmak, hogy sikerült kicsinyüket is elhelyezni, örömük azonban nem tartott sokáig. Ugyanis miután a lakótelepen megnyílt a korszerű és végleges óvoda, a Bráz kislányt odairányították. Problémájuk akkor kezdődött, amikor kiderült, hogy az új óvodában — mint minden új intézménynél — még nincsenek kialakult szokások, például a térítési díjak befizetésének rendjében sem. A lakásóvodában a hónap elején, az új óvodában viszont a hónap közepén kérték a befizetést. Március 15-én délután 3-tól fél 6-ig, 16-án pedig reggel 7-től 9-ig hirdették meg a befizetés időpontját. Bráz anyuka az első napon nem vitt magával elegendő pénzt, délután pedig csupán pár perc híja volt a végső befizetési időpontnak, amikor az óvodához érkezett. Úgy vélte; majd másnap reggel rendezi fizetési kötelezettségét. Nem sikerült. Hasonló céllal már igen sok szülő sorakozott előtte, s neki fél 8-ig meg a kisfiát is el kellett kísérnie az iskolai napközibe, nyolcra viszont viszont már a munkahelyén, a Lenin Kohászati Művekben kellett lennie. Döntött; majd délután próbálja meg rendezni az óvodai díjat, bízva benne, hogy a csekély késedelem nem okoz különösebb problémát az óvodának sem. Brázék csalódtak. Délután már senkitől sem fogadtak el befizetést az óvodában. Menjenek másnap — mondták a szülőknek —■ s keressék fel az óvodavezetőt. Bráz apuka „begurult”. Bement a gazdasági irodába, letett (az ott dolgozók szerint „levágott!”) az asztalra 500 forintot, mondván; vonják ki belőle a térítési díjat, s majd később visszaadják a maradék összeget. Az óvoda dolgozói tiltakoztak. A szülök szerint az is elhangzott, hogy a következő héttől már nem vihetik gyermeküket az óvodába. Szó szót követett, s majdhogy tettlegességig fajult a vita. A végeredmény: Brázék kislányát egyik napról a másikra kizárták az óvodából. Azóta az Avas tetejéről naponta utaztatják a kicsit a város másik végébe, a papírgyári óvodába. Az Avas-déli óvoda vezetőnője „nagyon sajnálja a kislányt is, és szüleit is” — nyilatkozta, amikor felkerestük a szülők panaszával. Ugyanakkor hozzáfűzte; nevetséges, hogy a sajtó ilyesfajta panaszokkal foglalkozik. Az óvodavezető többrendbeli „tévhitét” ezúton is szeretnénk eloszlatni : 1. Nem a szülőket büntette a — véleménye szerint „megmásíthatatlan” — döntésével, hanem az aprócska gyermeket, aki tulajdonkeppen semmiről sem tehet. Hiszen a kislánynak most naponta kétszer is meg kell tennie a felnőtteknek is megterhelő utat az Avas- tetőről a papírgyárig. 2. A szülők magatartása nem oka, hanem okozata a történteknek. 3. Az óvodavezető nem hatóság, hogy megfellebbezhetetlen döntéseket hozhasson. Természetesen Brázéknak is van lehetőségük arra, hogy a városi tanács művelődésügyi osztályához fellebbezzenek, ahol kimondhatják a végső szót. (Erről „elfeledkeztek” tájékoztatni a szülőket !) 4. Ebben a „nevetséges” ügyben egy óvodás gj'crmck évekre szóló sorsáról van szó. A sajtó éppen ezért foglalkozik vele. Sem ezt a felfogást, sem ezt a gyakorlatot nem lehet helyeselni. Bízunk benne, hogy erről az óvoda felettes szerve is igyekszik majd meggyőzni az óvodavezetőt. Molnár Gizella Mennyi jut rám a száz- milliárdból? A napokban a rádió rövid hírt közölt arról, hogy becslések szerint évente 100 milliárd dollárt költenek a dohányosok füstölnivalóra. Az Egyesült Államokban fejenként 2700, Japánban 2600, Tanzániában pedig 400 cigarettát szívnak évente. A tetemes összeg — mint mondta a hírmagyarázó — az Egyesült Államok egyévi katonai költség- vetése egyharmadának felel meg. Engem azóta is gyötört a kíváncsiság: vajon mennyi jut rám a tetemes összegből? A számok azt mutatják, hogy ugyancsak tisztességesen részesülök belőle. Naponta ugyanis minimálisan 40 cigarettát szívok el. Ez havonta 1200, egy év alatt 14 400 darab. Több mint ötszöröse tehát annak, mint ameny- nyit egy átlag amerikai megenged magának. Az én 720 doboz cigarettám kevés híján négy és fél ezer forintba kerül nekem. Akárhogy számolom, ez bizony 200 dollár körüli összeget eredményez. i Megkérdőjelezem az eszem ...! S. P. Miskolc * ... ma már csak hulló vakolat. Az Ady- hídnál csupán ily csúnya foltokban látható az Állami Biztositó egykori reklámja. Nyilván . nem kell bizonygatni, hogy mennyire ráférne a felújítás, hiszen a város legforgalmasabb csomópontját ékteleníti el ez a „rongyos” tűzfal — tette szóvá K. A., Miskolc. Fölösleges titkolózás Kedden este a Zemplén expresszel vártuk haza gyér. mekünket Budapestről. Mivel nem érkezett meg időben, telefonon felhívtuk a MÁV tudakozót, ahonnan a következő választ kaptuk: „Hosszú késés várható, de többet nem mondhatok.” Elképzelhető a kétségbeesésünk, hiszen ilyen, kor az ember mindjárt a legrosszabbra gondol. Telefonon mégkerestük az állomásfőnököt is, aki nagyon udvariasan de röviden annyit közölt: „Baleset nem történt, de többet nem mondhatok.” Sem az egyik, sem a másik „tájékoztatás” nem nyugtatott meg bennünket. S gondolom, nemcsak mi éltünk át hasonló kétségbeesett órákat, amíg a várt hozzátartozónk meg nem érkezett. Miért kellett ez a nagy titokzatosság? Bordás Jenő Miskolc, Bársony János u. Mi sem értjük, hiszen lapunk tegnapi (április 5-i) számában már közölhettük a vonatkésések okát: egy leszakadt villamosvezeték miatt kigyulladt egy tartálykocsi, s jó pár órára megbénította a forgalmat Miskolc és Budapest között. Helyes lett volna, ha a MÁV-nál a tényeket közlik az érdeklődőkkel, s nem okoznak sokaknak nagyon kellemetlen és idegfeszítő perceket. Natkó Mihály Miskolc, Fém u. 7. 111! Az Ön által is közölt javaslattal rovatunk legutóbbi számában is foglalkoztunk. Rövidesen közöljük az MKV válaszát arról, hogy milyen megoldást találtak a 32-es jelzésű autóbusz csúcs, időszakban való túlzsúfoltságának gondjára. Észrevételét köszönjük. P. Dánielné Kazincbarcika, Építők útja 30. sz.: Panaszát az illetékes városi tanács szakigazgatási szervéhez továbbítjuk kivizsgálás és Intézkedés végett. Türelmet kérünk. H. I. Miskolc, Lorántffy Zsuzsa u. 34. sz.: Sajnáljuk. K. Zsuzsa nevű újságíró nem dolgozik és nem dolgozott lapunknál. A leányzó nem mondott igazat. Ha mondandó, ját nem a „széplánynak”, hanem újságírónak szánja, keresse fel rovatunkat. Drága félreértés Számomra nincs táppénz? Rosszak az utcai tűzcsapok Sétáim során felfigyeltem rá, hogy ritka kivétellel rosszak az utcai tűzcsapok. Tapasztaltam ezt a Fazekas utcában, a Jókai utcában és a Szeles utcában is. Tíz csap közül átlag 6—8 használha. tatlan. Még rágondolni is rossz, ha netán szükség lenne rájuk. Állampolgári kötelességemnek éreztem, hogy bejelentsem tapasztalatomat ü tűzoltóságnak is. Legnagyobb meglepetésemre közölték, hogy „nem az ő asztaluk”, ez nem tartozik rájuk. Azt sajnos nem tudom máig sem, hogy végül is „kinek az asztala” az utcai tűzcsapok karbantartása. Kérem, segítsenek kinyomozni — tetfe szóvá Auerswald László Miskolc, Eperjesi u. 17/5. sz. alatti olvasónk. Örömmel közöljük: sikerült megtudnunk, ki az illetékes, A tűzoltóság tájékoztatása szerint a tűzcsapok karbantartása a vízművekre tartozik. Hogy ott kire — rovatunk zártáig nem sikerült kideríteni. A „nyomozást” folytatjuk ... Az eredményre visszatérünk. Két régi típusú órámat el szándékoztam adni. Az egyiket — Doxát — előbb szakemberrel rendbehozattam, majd a .Kossuth utcában levő Órások Szövetkezetébe vittem, mivel a kirakatukban láttam kiírva: „Óravétel, óraeladás”. Bent, a pultablaknál nem mondtam, hogy eladásra kínálom az órát, mivel ott is az volt kiírva: „Óravétel”. Át is vették mindkét karórát, s kaptam róluk átvételi elismervényt: az egyiken 150, a másikon 160 forint volt feltüntetve. Azt gondoltam, eny- nyiért hajlandók megvenni. Mondták, menjek majd visz- sza januárban. (Az eset még decemberben történt!) Amikor a megadott időpontban elmentem, nagy meg. lepetés ért. Kiderült, hogy az óráimat nem eladásra, hanem javításra vették át, s nem én kapom a feltüntetett összegeket, hanem nekem kellene megfizetnem. Természetesen erre nem voltam kapható. Az óráim azóta is a szövetkezetnél vannak. Hogy mi lesz a sorsuk, azt nem tudom, Pedig — kíváncsian várom a fejleményeket... Kertész Artúr Miskolc, Középszer u. 7. sz. * Mádai Attiláné, az Örás Szövetkezet vezetője elmondotta: A fenti sajnálatos eset teljes félreértésen alapult. 4 panaszos nem a megfelelő ablakhoz állt, s nem figyelt az órák átadásakor sem. A felvevő ugyanis minden esetben megkérdezi, hogy mi a panasz az órákra, hiszen annak alapján állapítják meg a javítás hozzávetőleges árát is. A kiállított, s a részére átadott Télen sárban — nyáron porban-X; Ügy tűnik, n tervezők megfeledkeztek az Avas-délen lakó legifjobbakról, s a kismamákról. Vagy a kivitelező kapacitásából nem futotta már arra. hogy lebetonozzák a lépcsősorok között a gyerekkocsi-utat? Az Avas tetején lakó kismamák kérik: pótolják mihamarabb a sokakat érintő hiányt. Vcüavács Attila felvétele) elismervényen is fel volt tüntetve, hogy az órát nem eladásra, hanem javításra vették át. Mindkét órán jelentős javításokat kellett végezniük — a Doxában például a rugó, a kerék és a visszatartókar törött volt. Mindenesetre hasonló história még sohasem fordult elő náluk, ezért felhívta a budapesti központjukat. Itt — a további kellemetlenségek elkerülése végett — engedélyezték, hogy Kertész Artúr csak a bedolgozott alkatrészek árát fizesse meg. (A két óránál ez 50 forint 40 fillér.) Egyébként a szövetkezet ezeket az órákat megvásárolni nem tudja, mivel már nagyon régi típusúak, további értékesítésük szinte lehetetlen. A MISKOLCIAKÉ A SZÓ Szerkeszti; Radványi Éva Levélcím; Déli Hírlap szerkesztősége 3521 Miskolc, Bajesy-Zsillnszky út 15. Telefonszám: 18-221 ■■ 1 A Zöldség- és Gyümölcs Göngyöleg Gyártó Vállalatnál dolgozom, mint segédmunkás, nem egészen egy éve. Két kisgyermekem van. Ha valamelyik beteg, a rendeletek értelmében táppénzre vesznek. Így történt ez januárban is, amikor két alkalommal, összesen tíz napig voltam táppénzen. Amikor kiírtak dolgozni, vállalatomnál leadtam a táppénzes papírjaimat. Az elsőt még január 10-én. Azóta két és fél hónap telt el, időközben ismét táppénzre kerültem — legutóbb mór a veszélyeztetett terhességem miatt —, ám táppénzt azóta sem kapok. Munkáltatóm arra hivatkozik: még nem vagyok náluk egy éve, szerezzek hót be egy kereseti kimutatást az előző munkahelyemről, mert csak akkor tudják az egyévi átlagkeresetemet megállapítani, amely a táppénz alapjául szolgál. Csakhogy: az előző munkahelyemen is ezelőtt hat évvel dolgoztam, mivel csaknem hat esztendeig gyes-en voltam. A gyes-ről kerültem ehhez a vállalathoz. A hat évvel ezelőtti keresetem 1700 forint volt. Most akkor annak kellene a táppénz alapjául szolgálni? Igazságtalan volna, hiszen több száz forinttal kapnék kevesebbet, mint a jelenlegi keresetem után járna. Sok iuus nyugdíj astársam nevében kérem, hogy a tapolcai úton — Miskolc felé jövet, az Enyedi utcával szemben — levő autóbuszmegállóba helyezzenek ki padokat, hogy ott megpihenhessünk. Itt a jó idő, egyre többen megyünk ki naponta a terméKérdésem: mitévő legyek, 1 hogy megkapjam a táppénzemet? (Most már négy táppénzes utalványra!) S mit tegyek, hogy a továbbiakban ne kelljen kanosszát járnom a törvény szerint megillető pénzemért? L. Gusztávnc Miskolc, Tégla utca 36, sz. Válaszunk: a Társadalom- biztosítási Igazgatóság tájékoztatása szerint már kiutalták L. Gusztávné elmaradt táppénzét, s o. jövőben nem lesz hasonló késedelem. A problémát valóban az okozta, hogy korábbi munkahelyéről a többszöri sürgetés ellenére sem küldték el jelenlegi munkáltatójához a táppénz kiszámításához szükséges MIL-lapot. Kár, hogy nem fogadta meg a vállalati SZTK-ügyintéző tanácsát, s nem próbálta meg személyesen elkérni az elengedhetetlen okmányt volt munkahelyétől, Elkerülhető lett volna a hosszas és bürokratikus huzavona. Ellenben az is igaz: senkinek és semmilyen indokkal nincs joga hónapokig késleltetni a jogos ösz- szeg kifizetését! Erre semmiféle magyarázat nem szolgál mentségül. Sem a régi, sem az új munkahelyén! szetbe, s bizony séta közben — vagy a megállóban várakozva — jólesnék megpihenni. Gondolom, rövidesen sor kerül a közterületi padok kihelyezésére, s kérésünknek nem lesz semmi akadálya. Sípos Endre Miskolc, Vörösmarty u. i. Pihenőpadokat kérnek a nyugdíjasok
