Déli Hírlap, 1978. április (10. évfolyam, 77-100. szám)
1978-04-29 / 100. szám
r Napjainkban ez a kép fogadja azt, aki elsétál a sportcsarnok mögötti építési területre. Csőcimbalom A műjégpálya: a város ügye Érdekes kérdés érkezett a miskolci műjégpálya építését szervező operatív bizottsághoz: „Igaz-e, hogy a pályát túlságosan kicsire méretezték, nem felel meg a város igényeinek, s ezért le is állították a munkálatokat?” Ügy látszik, hogy az ag*- godalmoskodó nem járt mostanában a sportcsarnok környékén. Ha ugyanis elsétál a Nép kertbe, akkor saját szemével győződhet meg róla. hogy szorgalmasan dolgoznak az építők. Napjainkban a Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat önkéntes brigádjai uralják a terepet. Fektetik, hegesztik a csővezetéket. Óriási munka ez, hiszen a hűtőanyagot 21 kilométer hosszúságú csőhálózaton kell majd keringtetni. Ennyi kell ahhoz, hogy a 30x60 méteres pályán kora ősztől késő tavaszig mindig jó minőségű jég legyen. És ezzel elérkeztünk a kérdés másik feléhez, tudniillik ahhoz, hogy nem méretezték-e túl kicsire a pályát? Nos, a 30x60 méter szabványméret. ilyen nagyságú pályán lehet műkorcsolyaversenyeket, jégkorongmeccseket rendezni. Hasonló méretű pályák épülnek országszerte. Más kérdés, hogy a város fiatalságára előrelátMint egy hatalmas hangszer húrjai. (Kerényi László felvételei) hatólag nagy vonzerőt gyakorol majd a pálya, és csak jó beosztással szolgálhatja a tömeg-, valamint a versenysportot. Elsődleges rendeltetése a tömessportigények kielégítése, ez azonban nem jelenti azt, hogy bizonyos napszakokban ne gyakoroljanak rajta a miskolci jégsport megalapítói. Különben is furcsa lenne máris azon siránkozni, hogy kicsi lesz a pálya, amikor még el sem készült. Több évtizedes terv válik valóra (teljes egészében társadalmi összefogással!). Voltak telek, amikor természetes jégpályákon sem szórakozhattak fiataljaink. Nem nyújtózkodhatunk tovább, mint ameddig a takarónk ér. Olvasóink tudják — hiszen rendszeresen foglalkozunk a jégpálya építésével —, hogy KióZ-liataljaink még mindig árusítják a téglajegyeket. Minden forintra szükség van a munkák befejező szakaszában is. Befejező? Nos, ebben van némi túlzás, hiszen májusban készül el a csővezeték, aztan még le kell betonozni a pályát, felszerelni a kompresszorházat, lelátót, palánkot építeni stb. Szóval van még munka éppen elég, de eddig semmi sem veszély-zteti az átadási határidő betartását. Azaz minden jel arra mutat, hogy november 7-re elkészül a város műjégpályája. (békés) KlSZ-küldőftgyűlés a DIGÉP-ben (Folytatás az 1. oldalról) A Dolgozz Hibátlanul munkarendszer egyik fontos elemévé lett a gépgyárban a „Vedd észre, tedd szóvá, oldd meg” jelszó jegyében indított Radar-mozgalom. Sikeres a gyárban az Alkotó Ifjúság Pályázat, öt pályamunkát jutalmaztak első díjjal. 22-t javasoltak kiállításra. Eredményesek voltak a fiatalok szakmai versenyei, jól működik a KISZ-bizottság mellett a Fiatal Műszakiak és Közgazdászok Tanácsa. Jelentős társadalmi munkát végeztek az iíiúkommunisták kommunista és VIT-műszakokon, az ellenértéket a VIT-alapra, a műjégpálya építésére, gyermekintézmények támogatására, illetve az ifjúsági alapra fizették be. A fiatalok bizonyították, hogy méltó utódai a hajdani vasasifiknek, tudják, hogy ez az örökség mire kötelezi őket. Ez az eszmei, politikai nevelő munka legfőbb jellemzője. Ugyanakkor egy önkritikus megállapítás: a vitakörök foglalkozásait a résztvevők Jobbára csak végigülik. Tömegesen vesznek részt az iíjÚKommunisták az „Edzett ifjúságért” akció jegyében szervezett tömegsport- rendezvényeken, s a gépgyár legjobbjai eredményesen szerepeinek a megyei és országos tómegsporlrendezvénye- ken, találkozókon. A KISZ- szervezeiek nagy fontosságot tulajdonítanak a közművelődési tevékenységnek, amely egyre inkább tartalommal töltődik meg. A döntő változást elsősorban az eredményezte.'hogy megtalálták azokat a sajátos művelődési formákat, melyeknek az alapszervezetek voltak önálló tervezői és szervező is. A vállalati Ifjúsági Ház programjai egyre színesebbek, mind több fiatal érdeklődését keltik fel. Fejlődött a szervezeti élet, a . káderelőkészítő tevékenység, kiforrottabb, eredményesebb a munkabizottságok munkája, jobb lett az érdek- védelem. Harmonikus a kapcsolata a párt- és tömegszervezetekkel. (Lapzártakor a küldöttgyűlés folytatta munkáját.) A Petneliázy utcában * Élelmiszer ABC-t avattak Üj ABC-áruházat avattak tegnap a Petneházy utcában. Talán idézőjel illett volna az új szóhoz, hiszen a korábban hús- és élelmiszer- boltként külön-külön működő egységekből alakították ki az ABC-t. Miután a területen nincs háztartási és ve- gyicikkbolt. több, e profilba tartozó cikket is kínálnak az önkiszolgáló polcok. A 840 ezer forintos árukészlettel rendelkező egység — amelynek vezetői abban bíznak, hogy a korábbi két bolt bevételénél 20—25 százalékkal többet sikerül elérniük — jelentős újítása: megoldották a kenyér és péksütemény ön- kiszolgáló értékesítését. A kenyeret teljesen becsomagolva rakták az önkiszolgáló polcokra, míg a péksüteményhez fogóvillát alkalmaztak, s a vevő magának rakja tasakba a kívánt mennyiségű kiflit, zsemlét. izem a Borsod megyei fáiziési Üzem A tegnap délután tartott ünnepség nem szokatlan a megyei távközlési üzem dolgozóinak. Voltak már élüzem, 74-ben és 75-ben, és most élüzemmé lettek 77- ben. Tegnap 230-an ünnepeltek a BÁÉV munkásszállójának éttermében. Két brigád aranykoszorús jelvényt, egy brigád ezüstkoszorús jelvényt, egy brigád vállalati kiváló jelvényt és jó néhá- nyan jutalmat kaptak. Azt hiszem, mindenkit meglepő adat: túl azon, hogy a távközlési üzem a tervét 107 százalékra teljesítette, az ott dolgozó 230 ember közül, írd és mondd, 250-en tanulnak. Azaz: vannak, akik két oktatási formában is részt vesznek. Kuriózum: ennél a vállalatnál, pontosabban a posta ennél a részlegénél ismeretlen a mimkáshiány. A keresetek nem haladják meg az átlagosat, következésképp, ha a vándorlási kedv le- csendesül' annak morális okai vannak. Lévai Bertalan igazgató szerint ez náluk valamiképpen természetes. A munka jellegéből adódik, hogy az egy kicsit hobbi is ... Az eredmények titka szerintem nem más, mint a jó hangulatú üzem. Kérdéseim voltak: mire a legbüszkébbek? Mondták, hogy arra, amit a nagyberuházásokon végeztek, és ahol minden igényt ki tudtak elégíteni. Kérdeztem: nem gond-e ez a nagyon sok tanuló ember? Mondták: szükséges a nagyon sokat tudó ember. Befejezésül a nagyon rövid információhoz csak any- nyit: randevút adtunk egymásnak 1979 májusára ... A visszaszerzett címet ugyanis őrizni szeretnék. B. G. Májusi íáklyák Tizenhatodik tavaszát számláló leányom fáklyát készít, nagy gondosan méricskél, fúr-farag. Fáklyás felvonulás lesz holnap este, ritka, izgalmas esemény az életében. Miért vonultok fel? Mit ünnepeltek? — vizsgáztatom, majdcsak belepirulva, hisz oly egyszerűnek tűnik a kérdés. Mindketten meglepődünk, amikor kiderül, hogy mennyire nem az. Válasza ugyanis tétova, s bizonytalan két szóval felel: a munka ünnepét... De miért? S miért éppen május elsején? — faggatom. Volt valami véres esemény... — bolydítja emlékezetét. Volt valami véres esemény a számára oly távol-történelmi időben, amely csak leckeként ragadt meg gondolataiban. Az 1886-os chicagói véres esemény, amelynek mártírjait a nyolcórás munkanapért folytatott küzdelem miatt juttatták koporsóba, s akiknek emlékére május elsejét a világ proletariátusának harcos ünnepévé avatta a II. Internacionálé alapító kongresszusa 1889-ben. Volt valami véres esemény, amely arra indította a világ proletariátusát, hogy generációról generációra plántálják tovább a munkásszolidaritást. Számlálni sem lehet a milliókat, akik ezen a napon a földkerekség minden táján kifejezik a nemzetközi haladás, a béke, a biztonság iránti együttérzésüket ... Hogy is magyarázzam el serdülő leányomnak, mit is jelent ez? Hogyan plántáljam én tovább, hogy majdan unokámban ő ültethesse el? Hisz magam sem emlékszem a harcos ünneplésekre, amikor csendőrök, rendőrök sorfala között, velük nemegyszer megütközve vonultak fel a magyar munkások tíz- és százezrei. Számomra is csak történelem a kor, amelyben a 8 órás munkanap, munkásvédelmi törvények, s az általános választójog követelése volt a május elsejei felvonulások fő jelszava. Részese én is már csak a szabad május elsejének voltam, bár őrzi emlékezetem az elsőt, amikor még frissek voltak a háború ütötte sebek, s romok között vonultunk, utcabálokon örvendezve az ünnepnek. És megvolt a program, amelyet követve újjáépült és minden akkori elképzelésünknél szebb lett hazánk. Hogyan magyarázzam el annak, akinek legfőbb gondja így, tizenhatévesen csak a tanulás, s nem ismer keny.érfél- tést, harcot, kizsákmányolást, hogy távoli országokban még ma is mily veszéllyel jár utcára menni, tüntetni akár a legalapvetőbbért is, a munkához való jogért. Hogy a modern fegyverekkel felszerelt katonák, rendőrök keze mind „idegesebb”, hamar elszabadul a gumibot, billen a ravasz... Hogy ezért sem lazulhat az internacionalista összefogás, hogy napjainkban ugyanúgy időszerű a harcra hívó felszólítás, mint majd kilenc évtizeddel ezelőtt: Világ proletárjai, egyesüljetek! Készül a fáklya, s gyújtogatom leányom képzeletét: míg menetel korosztálya soraiban, mindig tudja, hogy miért lángol kezükben az a fáklyatűz. R. É. r Úgy csinálják, ahogy a többiek... Kitüntetett kőművesek A BÁÉV November 24. nevet viselő kőmüvesbrigád- ja elnyerte a Központi Bizottság jubileumi oklevelét. A kitüntetést április 26-án adták át a BÁÉV székházában a tíztagú brigádnak. Az Avas II. lakótelep 264- es számú épületén dolgoznak. A tízemeletes ház hatodik szintjén. Számítottak erre a kitüntetésre? A kérdés provokatív, mert mit válaszoljon erre az ember? A brigádvezető is hallgat, gondolkozik. Ha számítottak, akkor ez — bármennyire jól dolgoztak is — nagyképűségnek tűnik. Ha azt feleli, hogy álmukban sem számítottak rá, akkor egyesek félreérthetik őket. Végül az arany középutat választja: „Tudtuk, hogy megy a munka... s januárban szóltak: van remény, elnyerhetünk valamit. Ez eddig ’67-től mindig sikerült. Most is. Tízen vannak... — Én innen élek. Nem maszekotok. Van úgy, hogy a legrosszabbat fogjuk ki... Igényesebb meló, mint a hagyományos javítás... — Csokor a hatodik emeleten lezajlott beszélgetésből. Tíz ember, fiatalok, idősebbek, a brigádvezetőt Miklós bá-nak szólítják, s van velük egy asszony is. Az egyedüli nő: Szűcs Istvánná. A férfiak mind szakmunkások, ő segédmunkás. Kőművesek. A közhit szerint húszat építenek, falat húznak, vakolnak. És mit csinál a November 24. brigád? Nem építenek házat — a paneleket szerelők kapcsolják ösz- sze. Falat is csak a pincében húznak fel, ott, ahol kezük munkájában már csak a beköltözött lakó gyönyörködhet. Vagy esetleg az sem. De vakolnak. Ez a munkájuk. „Van ezen sok munka, javítanivaló”. Mire mondják ezt? Egy pillanatig sem akarom megsérteni a készítőket, az öntőket, de a házgyári panelekben csaknem öklömnyi lyukak éktelenkednek; ezt, a toldásokat, a lépcsőhézagokat vakolják. Nyomukban a festők Majdnem egybeolvad a beton a javítással. Volt már panasz a munkájukra? A brigádvezető néz, néz, aztán hitetlenkedve megrázza a fejét, s úgy közli, hogy nem. Akkor nem kaptak volna semmit. A malterbe gipszet is kevernek, mondván, így jobban köt. A tizedikről haladnak mind lejjebb, s lejjebb. Nyomukban a szakipar, a festők, a villanyszerelők, a gázszerelők, s utánuk újból ők. A szerelők feltörik a betont, s azt ismét simára kell varázsolni. Érdekes, miért nem lehet ezt a munkát szépen, sorjában csinálni? Fűtést, villanyt, gázt beszerelni, majd vakolni, végül festeni? Rövid portré Fehér Miklós brigádvezetőről: A BÁÉV-hez 1951-ben került. Csábították más cégek, de ’55-ben nem engedték el. Aztán már nem is akart elmenni. Dolgozott a Selyemréten, a Kiliánban, a Felszabadítók útján, a belvárosi lakótelepen és az összekötő városrészben. Onnan jött a brigáddal át —, amely 1967-ben vette fel a November 24. nevet, a KMP 1918. november 24-i megalakulásának tiszteletére (előtte a brigád a vezető nevét viselte) az elmúlt év márciusában. A brigád „magja” azóta sem változott. Jöttek, mentek, de az alakuló társaság maradt. Nevelő brigád Tíz név, tíz kiváló munkás: Fontos Frigyes, Zelei György, Erdélyi István, Juhász József, Fehér Miklós, Szűcs Istvánná, Szabó Károly, Kiss István, Győri Sándor és Kiss Károly. Nem építenek, vakolnak. Ám, mikor brigádvezetőjük, illetve egykét társuk építkezett, ők is kézbevették a kőműveskalapácsot, a téglát, a kanalat. A szakmát nem lehet elfelejteni. Tavaly, márciustól decemberig 350 avasi lakást javítottak. Az idei terv is eny- nyi, a március pedig különösen jól sikerült: 33 lakást reparáltak meg. Amire büszkék: neveltek már ki építésvezetőt, oktatót. Az egyik, nemrégen távozott oktató új fiút küldött nekik maga helyett. Hétfőn már munkába is áll. Hogy mennyit kellett ahhoz dolgozni, hogy a tervet 130—135 százalékra teljesítsék, arról hallgatnak. Ügy csinálták, ahogy a többi brigád: nyáron 48, télen 40 órát dolgoztak... ILLÉSÉ SÁNDOR \
