Déli Hírlap, 1978. április (10. évfolyam, 77-100. szám)

1978-04-05 / 79. szám

Miskolci Nemzeti Színházban mutatta be hazánk Vasárnap este, ...... - --- --------------■ i--------------------­A DH várospolitikai fóruma Városszerkezet kozmuvelodesi harmincadik évfordulója tiszteletére összeállított ünnepi műsorát a Középiskolai Diák Mű- vés? önképzőkör. Az ötvenperces műsor közönsége — köztük dr. Bodnár Ferenc, az MSZMP KB tagja, a megyei pártbizottság első titkára, Drótos László, a városi pártbizott­ság első titkára, dr. Ladányi József, a megyei tanács elnöke és Rózsa Kálmán, a városi ta­nács elnöke — hosszan tartó vastapssal fejezte ki elismerését a szereplőknek és a rendező Stoller Antalnak. (Kerényi László felvétele) Riporterek, mikrofonnal és ernyővel Fél óra,élőben ^ Interjú Fülöp. Péterrel. A riporter: Tolnai Attila. — Itt a Hősök tere!. — Itt a stúdió!... A vonal már jóval az adás­idő előtt „élt”. Ha valami, akkor csak a bizonytalan időjárás okozhatott gondot. A riporternek is két keze van; mikrofont, ernyőt és forgatókönyvet egyszerre tar­tani különös bravúr lenne. Aztán ez is megoldódott: az „asszisztáló” kollégák fogták meg az ernyő nyelét. Vasárnap, déli 12 óra 18 perc. A miskolci rádió jól ismert szignálja után megkezdődött a rendkívüli, élő adás a Hő­sök teréről. (Második ilyen jelentkezése ez fél év alatt a helyi stúdiónak.) — Megyünk. Pontosan a forgatókönyv szerint... — mondta Paulovits Ágoston, a műsor szerkesztője, s át­adta a zsebében levő rádió­hoz csatlakoztatott fülhallga­tót. A stúdióból Kertész Pé­ter a délelőtt híreit olvasta. A riporterek — csakúgy, mint a szerkesztő — fejhall­gatójukból mindent hallot­tak; tudták, kinek mikor kell „belépnie”, s meddig az övé a szó. Nagy István műsorve­zető rövid idő alatt tovább­adta a mikrofont; a tech­nikus csavart egyet a közve­títőkocsi végébe telepített keverőasztal egyik gombján, s a készülék máris az ünne­pi szónok, Drótos László szavait sugározta. Aztán az újdonsült KISZ-tagok ünne­pélyes eskütétele következett, s Tolnai Attila mikrofonja előtt máris ott állt Kovács László, a Zalka Máté Gép­ipari Szakközépiskola tanuló­ja, aki fogadalmat tett társai nevében nyilatkozott. Megszólalt még a műsor­ban Fülöp Péter, a KISZ Miskolc városi Bizottságának első titkára, Porkoláb László, az LKM KISZ-bizottságának titkára, megyénk egyik VIT- küldötte. Jakab Mária Miklós Imrét, a miskolci ÉPFU nyugdíjas igazgatóját kérte mikrofon elé. A felszabadulási megemlé­kezés talán legünnepélyesebb perceiben, az Internacionálé hangjai alatt dr. Bodnár Fe­renc, az MSZMP KB tagja, a megyei pártbizottság első titkára nyilatkozott Antal Magdának. S a félórás jelentkezés vé­gén, pontosan a nemzetközi munkásmozgalmi induló üte­mére köszönt el a hallgatók­tól a műsor vezetője.. — Ez aztán az, ünnepélyes befejezés! A lehető legjobb pillanatban!... — lelkende­zett a szerkesztő. Szavait a készülékek csak azért nem közvetítették, mert a techni­kus pillanatok alatt „lekever­te” az összes mikrofont,. • (keglovich) Városi tanácslapk fonadösrái igények Miskolc már elég nagy város ahhoz, hogy tagoltságról, vál­tozatos szerkezetről beszéljiiiík. A városrészek, övezetek la­kosságának összetétele pedig jelentősen eltérhet az átlagos életkort, az iskolázottságot, a jövedelmi viszonyokat, a lakás- helyzetet és még sok más mutatót tekintve. Ezt tudva köny- nyen belátjuk, hogy a művelődési igények, szokások is más­ként alakulhatnak — városrészenként. Például egy új lakó­telepen, ahol sok a fiatal, gyermekes házaspár, nyilván más művelődési programok számíthatnak sikerre, mint abban a régi városrészben, ahol a népesség nagyobbik hányadát at idős, nyugdíjas korosztály adja. 1978. április 5. Budai Barnáné, III 12. paii- alapszervezet, városközpont. 18 órától; Csetneki Józsefné, III 14. pártalapszervezet, Győri kapu 123., 17 órától; Kerepesi Ferenc, ÉSZAKTERV, igazgatói szoba, Zsigmondy u. 2., 16 órától; Vá­gó Péter, Fazola H. utcai ált. iskola, 17 órától. 1978. április 6. Gáspár Sándor, Erdei Termé­keket Feldolgozó Vállalat, Szcnt- péteri kapu 5—7., 18 órától. 1978. április 8. Endrédi József, OTP igazga­tói szoba, Széchenyi út 15—17., 15 órától. 1978. április 10. Bumbera László, Költő u. 23., 16 órától; Gadó László, II 1. pártalapszervezet, Csaba vezér u. 95., 17 órától; Halász András, III 5. pártalapszervezet, Gorkij- telep 1., 17 órától; Koltai Zoltán, öregek napközi otthona. Nagy S. u. 34., 17 órától; ökrös Bé!á- né, Gagarin u. 13., 18 órától; Se­bők Ferenc, Közdomb u. 46., 18 órától; Somossy Katalin, I 5. pártalapszervezet, Kassai u. 86., 18 órától; Szőnyi Gábor, III. kér. Hivatal, Marx K. u. 96., 18 órától; Sztrelcsik Ferenc, Jege- nyés u. 4., 17 órától; Toih Imre, 1/3. pártalapszervezet, Tizes hon­véd u. 21., 17 órától; Vanczák Gyula, III2. pártalapszervezet, Győri kapu 123., 17 órától; Vári Tamásné, Hegyalja u. 4., 18 órá­tól; Zsitnyár Tiborné, Thököly u. 30., 18 órától, 1978. április 11. Koval Pál, I 6. pártalapszerve­zet, Tanácsház tér 2., 16 órától; Vincit Márta, Brigád u. 18., 17 órától. 1978. április 12. Dr. ivánkiewícz Dénesnc, Sze­mere u. 3., 16 órától. Ennyit előre kellett bocsá­tani, hogy az olvasó megért­se: a város társadalmi és ur­banisztikai szerkezetét tag­laló tanulmányt jól haszno­síthatják majd a Miskolc köz­művelődési viszonyait kutató szociológusok. Az előbbit Tóth Pál, az ÉSZAKTERV szociológusa készítette, az utóbbi munkát pedig az egye­tem szociológiai csoportjától rendelte a miskolci tanács végrehajtó bizottsága. Városias társadalom „Bármelyik városrészt vizs­gáljuk — legyenek azok a korábban önálló falvak, vagy peremkerületek —, ezek tár­sadalma teljes egészében vá­rosias társadalom” — szöge­zi le a szociológus. Városias azért is, mert a lakosságnak csupán 1,8 százaléka terme­lőszövetkezeti tag. (1970-es adat.) Az önállók, azaz a kisipa­rosok, kiskereskedők többsé­ge mindmáig a belvárosban működik. Itt vannak a bolt­jaik, műhelyeik. A legdivato­sabb és ennek megfelelően magas jövedelmet biztosító szakmák művelői közül azon­ban nem kevesen élnék Ta­polcán — saját házukban, villájukban. Az új lakótele­peken sajnálatosan kevés kis­iparos, kiskereskedő műkö­dik, pedig a munkájukra — gondolunk elsősorban a kis­iparosokra — igen nagy szükség lenne. Miért nem használják ki a keresletet? Azért, mert a lakótelepi ott­honokban nem fér el a mű­hely, az a terv pedig, hogy a házak alsó szintjén egyes helyiségeket műhelyekké ala­kítanak át, lassacskán halad a megvalósulás felé. A lakosság egyharmada Az új lakótelepekkel sokat foglalkozik a szociológiai ta­nulmány szerzője. Érthető, hiszen ezekben él ma már a város lakosságának körülbe­lül egyharmada, azaz mint­egy 60—70 ezer ember. Ha összevetjük e negyedek és a városmag lakosságának az átlagos életkorát — mint tette ezt a szociológus —, megállapíthatjuk, hogy a centrum népessége elöregszik, az új lakótelepeken viszont kirívóan alacsony azoknak a családoknak az aránya, ahol a háztartásfő nyugdíjas. Ám az utóbbi arány változik, mégpedig úgy, hogy a lakó­telepeken is egyre több lesz az idős ember. A magyará­zat: a régebben épült lakó­telepek (például: Kilián) né­pessége öregszik. Felnőnek, családot alapítanak a fiatalok és elköltöznek, mert a mai lakásbk nem bővíthetők és szűkek két, önálló háztartás befogadására. A szanálások is az új lakótelepek átlagos életkorának növekedését si­ettetik, hiszen a lebontásra ítélt, elavult negyedek (Diós­győr, Vörösmarty utca kör­nyéke stb.) földszintes házai­Margarin A szignál ismerős: reklám. „Ehhez előbb...!” Pam, pam, pam „ „Ehhez előbb .... !” Pam, pam, pam ... „Boci, boci tarka..Közért. Nem me­gyünk mi a szomszédba semmiféle eszkö­zért, ugyanis, ha haragok gyűlnek bennem a mérkőzés szünetében adott reklámok miatt, haragszom, hogy ehhez előbb... És akkor feltűnik egy kislány a képer­nyőn, kenyérbe harap, s hallom a szót: margarin. Pontosabban Ráma margarin, amely kenyérre kenve is finom, de amely­nek ezt a titkát sok-sok ezer forintért ma­napság hirdetni kell. Egyszeriben margarinízű lesz a szám: és tejporból készített TEJET iszom hozzá. Bocsánatos bűnöm, de színtiszta nagy­betűvel írtam a TEJET. Kivételes pillana­tokban szabad megfiatalodni akár három évtizeddel is. „Kenyérre kenve is finom”. Mi akkor, éppen csak tizenévesek, Budán ostromot megért gyerekek, fel napot töltöttünk el a padokban. A többit? A várban a Szabó Ilonka és a Tótlifalussy utcában bányászok raktak le síneket, és mi a vár szétlőtt há­zait hordtuk a Vérmezőre. Ott, a romok felett barátságos park van azóta, de mi a téglahordás után bolyban rohantunk a Ju­rányi utcai leánygimnázium elé, ahol a kis­lányok pontosan olyan lassan készülődtek, hogy mi még elérjük őket. Nagy, talán óriás szerelmek is szövődtek közöttünk, hi­szen 30—40 méterrel mögöttük kísérgettük a kiválasztott kedveseket, s irigykedtünk, ha a „menőknek” a táskájukat is szabad volt vinni. Aztán a kislányok is sietni kezd­tek, mi is futottunk, mert a Bethlen' utcai iskolában várt ránk a tejporos tej és a se­gélyként küldött margarinos kenyér. Egyet­len szelet, de mert a vitpg így megyen, voltak, akik sót is szórhattak rá ... A Ráma margarin jóízű étel kenyérre kenve is. A margarin nekem történelem- izű étel. Valójában örülök, hogy hirdetni kell, de egy nagyon kicsit aggódom is. Na­gyon szép volt az a tavasz 1944-ben. 46- ban, 47-ben ... Soha becsületesebb, szebb, őszintébb és tisztább szerelmek nem kötnek az élethez, mint akkor, de ... Hallgatom a hirdetést, várom a meccs folytatását, és nagyon boldog vagyok a mö­göttem felfedezett világgal. Gazdagabb va­gyok ugyanis, mint a mi tizenéveseink, aki­ket csak a hirletés csábit. Gyökér, világ, magatartás, elindítás van az emlékeimben. Ismerős a szignál. Tévéreklám. „Ehhez előbb .. Elszomorító. Hogy milyen gyorsan felej­tünk mi, emberek. BAKTHA GÁBOR bői sok nyugdíjas korú em­ber költözik házgyári lakás­ba. Foglalkozás, iskolázottság Figyelemre méltó megállapí­tás, hogy a vezető beosztású­ak, értelmiségiek túlnyomó többsége az új lakótelepeken él. Tíz értelmiségi családból nyolc valamelyik lakótelep lakója! A lakásépítés ütemé­nek felgyorsulása, a lakásel­osztásban beállt változások viszont oda vezettek, hogy je­lentősen emelkedett a mun- •kások aránya a lakótelepi népességben. Az Avas-délen például a háztartásfők 45 szá­zaléka munkás, azaz körül­belül annyi, mint amennyi az arányuk Miskolc egész né­pességében. Érdekes megfigyelés, hogy a hagyományosan munkás­lakta negyedeknek ismert pe­remkerületekben csökken a szakmunkások és nő a beta­nított munkások aránya. Egyes várorészekben (Szondy telep, Béke szálló stb.) élnek a legalacsonyabb iskolázott- ságú, képzettségű és jövedel­mű réteghez tartozó családok, Ezek után nem hat meg­lepetésként, hogy a lakótele­pi népesség iskolázottsági szintje feltűnően magas a vá­ros egész lakosságáéhoz ké­pest. Sok az egyetemi, főis­kolai ' diplomával rendelkező, illetve legalább középiskolát végzett ember. A lakótelepen élő munkások között az érett­ségizettek aránya többszöröse annak, mint amennyit a vá­ros egész munkásságára ve­títve kapunk. A szociológiai tanulmány­ból csak néhány összefüggést ragadhattunk ki. De talán ennyi is elég annak bizonyí­tására, hogy a már működő, vagy ezután épülő közműve­lődési intézmények városré­szenként más-más környezet­be kerültek, kerülnek. E kör­nyezet alapos ismerete nél­kül pedig aligha végezhetnek teljes értékű munkát. (békés) Diákok, biztosítva Az Állami Biztosító Bor­sod megyei Bizottságának adatai szerint Miskolcon er­re a tanévre mintegy 40 ezer iskolai tanuló kötött baleset- biztosítást. S hogy ez a biz­tosítási forma mennyire he­lyénvaló, azt igazolja: az el­múlt évben másfél ezer ta­nuló szenvedett sérülést, zömmel végtagtörést. A sta­tisztikai adatok bizonyítják azt is, hogy a gyerekek leg­többje március—áprilisban, illetve november—december­ben sérül meg. Jó lesz tehát most is vigyázni, hiszen a ta­vaszi hancúrozás, az eső mi­att csúszós utakon való köz­lekedés gyakran végződik balesettel. '•if«***-- -á? ''' ’“S&k i \ .. . •< , r■ - -

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom