Déli Hírlap, 1978. április (10. évfolyam, 77-100. szám)
1978-04-24 / 95. szám
„Két év leforgása alatt a lehetőségekhez mérten pótolni, kellett tanulóink lemaradását. Fel kellett készíteni őket a középfokú intézmények sikeres elvégzésére." j/jjcLuo) oíacc űxfiicrul! iaajláaM.Lá^. 'VtáJUL (£^ ex. vxfä&Cjtj LrA^Cy^yi^cLXaxM^ t/l&JjtjCf' Ősz, (VVOt^7í^V»- *-/3 r^\ZA^C^L dU>Ccj^Ol^i, ^ C/)oJc CtJoOVL Kx&LO- <XJ£f C>7cJt- * *t-d'u tc*xU^-eJc- zií/r>i^O~ kvu^i^ t£o^C<~ ßncLc "**^ , /lÍ 0^jLjtcyyá!lxt^lcí í^i. 'téU--r -tJL n-lío~ , <5*Igazgató Úr! Apám és Anyám, Laci bácsi Betűhív levelek „Kedves Apám és Anyám! Ne haragudjatok, hogy levelemmel zavarlak benneteket. Nem tudom, hogy mi lehet veletek, hogy a levelemre nem válaszoltatok. Ez nagyon fáj nekem, és azótától nem tudom mi van velem, de nagyon rossz vagyok az iskolában és az egységben is. Megpróbálok mindent, hogy megjavuljak, mert ha így olytatom, javító intézet lesz belőle. Itt, ebben az intézetben nagyon megszerettem egy lányt, és úgy tekintem, mint ha a saját testvérem lenne, és ezért is fáj legjobban a szívem. Ha még nem harag- szotok, akkor megírom nektek őszintén, hogy tetováltam. írjátok meg, ha haragudtok rám, és ha lehet küldjétek pénzt Ezzel zárom soraimat. Maradok hű szeretettel szerető fiatok: János” Kenyeret je’entő szakmát... Évenként 20—25 nyolcadikos végez itt. A tavalyi húsz gyerekből 17-en szakmunkás- képzőben folytatták tanulmányaikat. Az a cél. hogy ki-ki kenyeret jelentő szakmát szerezzen 18 éves korára, hiszen ezen túl nem terjedhet a Gyermekváros gondoskodása. S bizony, nagyon nehéz helyzetbe kerülhet az a fiatalember, aki megszerzi az érettségijét, de nem veszik fel egyetemre és szakma sincs a kezében. Klárival — a jövőről Klárit már nem lehet tegezni, ahhoz sajnos nem vagyok elég fiatal. Egyelőre csak derűsen nézem, mert Klári szép és csinos. A gyermekotthoni nevelteknél sosem tudhatja az ember, hogy a jószándékú kérdéseivel mikor érint esetleg fájó pontot... így hát maradunk a töltött csirke mellett. Bár a kislány ezekben a hetekben éppen a leveses és főzelékes placcon dolgozik, de az egyik kedvence a töltött csirke. Örülök, hogy — úgy, ahogy — ismerem a szakács szakmát, így jól elboldogulunk a különböző receptek, ételek között. — Tulajdonképpen alig tudtam valamit a szakács- mesterségről, mikor felvettek tanulónak. Azt hiszem, jól választottam, bár a munka egyáltalán nem könnyű, különösen a lányoknak. Sokat kell emslni, bőven van balesetveszély is, és bizony egész műszakban talpon van az ember. Aztán a rengeteg mosás! (Két napnál tovább semmiképpen nem bírja egy köpeny és a vállalat mosodája nem győzi.) Itt szinte csak játék a tiszta ruhák előteremtése; de mi lesz velem maid az albérletben? Csak fürdőszobás lakásba mehetek. s o’vat nem kanok 800 —1000 forintnál olcsóbban. Azonnal be kell szereznem mosógénet. vasalót, miecv- mást. Nagyon szeretném, ha mondjuk, befogadna egv kedves néni. akinek szívesen főznék is. meg rendben tartanám a lakást... — A Gyermekváros nem tudná szakácsként foglalkoztatni? — Nem is tudom. De azt hiszem, nem volna ió. ha itt maradnék. Én ezektől a gyerekektől semmit sem tudnék megtagadni. Az egész raktárt szétosztogatnám köztük. Hallgatok, hallgatunk, mert ilyenkor hallgatni kell. — És nincs valaki, mondjuk ... — Hát hogyne volna, vannak munkatársaim, akikkel jól megvagyok; rengeteget nevetünk, de hát az az igazság, hogy néha nagyon haragszom az emberekre. Egykét forintért szidják, szapul- ják egymást, minden szívességet elfogadnak, de ha más bajban van. nem mozdulnak. Ezért jó hazajönni ide, a Gyermekvárosba, ahol mindenki és minden egészen más. Amikor csak lesz időm, jövök majd akkor is. ha már nem lakhatok itt. Mert a gyerekeket is szeretem. — Előbb-utóbb lesznek saját gyerekei... — Az még messze van. Egyelőre tanulok (vagy ötven tételt kell még átvennem a vizsgáig), s fogom, gyűjtöm a pénzt. A gyermekotthoni neveltek utógondozása ma még megoldásra vár. Az első lépés, hogy van egy szakember (vagy inkább lesz), aki próbálja egyengetni a fiatal munkakezdők sorsát. De hát ez nem elég. kellene — a gyermekváros mellett — egy munkásszállás, hogy ezek a fiatalok a több éves gyermekvárosi nevelés után is érezzék: törődnek velük. Andrea, a boldogságom A játékoktól zsúfolt gyermekszobának pici kis úrnője van; Szűcs Andrea. Bűbájos arcocskája csupa derű. amint ügyesen kapaszkodik fel az állókr oan. Minden bizonnyal más élete lesz, mint édesanyjának. Renyhárt Piroskának volt. Csecsemőkorától kezdve nevelőotthonban. illetve nevelőszülőknél élt. Igaz, voltak emberek, akik nagyon szerették. és még a mai napig is szeretik, de vannak kellemetlen emlékei is. Ki ne irigyelte volna a gyermekvárosi nagylányok közül, amikor komolyra fordult a dolog udvarlójával. Szűcs Jó- z ,fel ? Persze csak ő igazán a megmondhatója, hogy a boldog percek mellett milyen aggódva gondolt eljövendő, új életére. Mert most már őszintén bevallhatja. hogy félt egy kicsit; hogyan # Piroska mama Andreával fogadja be őt egy új család, tud-e a merőben új viszonyokhoz alkalmazkodni. Amikor a Gyermekvárosból szárnyra bocsátották, az elAz óvó néni ereklyéje-#• Meseváros, a városban Olyan ez az óvoda, mint egy mesevilág. A csodálatos ..kerámiafalon” megelevenített mesejelenetek, .-figurák a picikék kedvencei. S olyan, mintha ők is a meséből jöttek volna. Fehér fejkendősen. kötényesen sürgölődnek az aprócska asztalok között, hogy feltálalják az ebédet a család mind a húsz tagjának. S amikor délután már az igazak álmát alusszák, az óvó nénik is szusszanhatnak egy kicsit. Berták Valéria és Suhainé Schusztig Márta mindketten huszonévesek. A sárospataki óvónőképző elsőként bocsátotta őket szárnyra. s ezelőtt öt évVel mind a ketten ide. az „induló” Gyermekvárosba pályáztak. Az itt folyó oktató-nevelő munkára viszont nem vértezte fel őket az iskola. Almukban sem sejtették, mire vállalkozna . Azóta már ők a törzsgárdatagok. az „öregek”. a szakmai tanácsadók. Más világ ez. mint má óvoda Itt a cipőtől kezdve a fogkefe megismertetéséig, a hajszárítótól, a fürdőkádtól való félelem leküzdéséig, a matematikába, a zeneiségbe, a mesevilágba való bevezetésig. mind-mind rájuk hárul S itt nincs ünnep- és vasárnap. nincs munkaidő, csak paoíron. Mi ad ehhez erőt? A sikerélmény. vallják egybehangzóan. Az hogy ezek a szemek, ezek az ölelő, csimpaszkodó karok viszonozzák a szeretetet. Márti óvó néni meséli: már negyedik osztályos az az ikerpár, akik elkerültek Tor- nanádaskára tőle. Azóta leveleznek. Amikor elsősök voltak, s megtanulták a betűvetést, neki írták az első sorokat. Ez pályafutása legkedvesebb ereklyéje... Idézetek egy jegyzőkönyvből „A három részleg (óvoda, nevelőotthon és általános iskola) egy intézet keretében működve, egy sajátos pedagógiai légkör kialakítását tételezte fel.” * „1977-ben négyezren látogatták meg intézményünket. A látogatók ötven százaléka pedagógus, és ezen belül döntő több. ségben a gyermekvédelem területén dolgozó tanító, illetve tanár volt." ' * „A nevelési, oktatási és gondozási munka mellett alapvető feladatnak tartottuk a nyílt intézet megteremtését, a beutaltak kulturális szintjének emelését, a társadalommal való kontaktusteremtést." A gyermekvárosi oldal munkatársai: Békés Dezső, Gyarmati Béla, Oláh Erzsébet és Szabados Gábor. A fényképfelvételeket Keré- nyi László készítette. adói szakma mellé teljes sta- fírivigot is kapott. Ajándékba pedig egy csodálatos jénai készletet, s a felfrissitett ruhatára éppen hogy belefért három bőröndbe. Persze, ö is takarékoskodott s ebből vett két paplant, ágyneműt, jó nébrny törülközőt és törlőt. De akkor sem feledkezett meg róla az intézet, amikor a kicsi Andrea megérkezett. A gyermekszobában ott áll az ajándék, a piros etetőasztal. Andreának a napokban volt a névnapja, s anyukája- boldogan mutatja az új szerzeményeket. Nagy Gyuláné, akinél tíz évig nevelkedett. egy kis dzsekit ajándékozott a picinek. Az Avas-déli lakásuktól gyakran teszhek még ma is sétát a Gyermekvárosba. Volt nevelőinek mindig büszkén újságolja, mit tud már az ő BOLDOGSÁGA. Teknőcök A mi biológiai tantermünkben annak idején egy terrá- rium képviselte a szabad természetet. Pontosabban a jókora üvegketrec lomha lakói: két boldogtalan teknős- béka. Boldogtalanságuknak nemcsak az örökös rabság volt az oka, hanem a kedvenc játékunk is: óra előtt hátára fordítottuk mindkettőt, és fogadásokat kötöttünk. hogy Jancsi (a nagyobbik) avagy Juliska (a kisebbik) tornássza vissza magát nagy keservesen, négy lábra. Ma már én is szégyenlem a régmúlt diákcsínyt, és ki is hullott volna emlékezetem rostáján örökre, ha nem fordulok meg vendégként a gyermekvárosi iskola csodálatos „élővilág” tantermében. Akaratlanul is párhuzamot vontam ama régi tanterem szegényes felszerelése és az utóbbi között, amiben hosz- szú órákat is eltölthetne — gyermeki szemmel bámészkodva — az ember. A Bükk flórájáról, ft uná- járól beszélt a tanárnő, és mindaz, amit mondott, meg is elevenedett az osztály előtt: a vetítővásznon színes képek peregtek, közben magnóról hallhatták az erdő hangjait, a madárdalt. A terem teljes hosszában akváriumok, terráriumok sorakoznak, a hátsó traktust pedig egy hatalmas dioráma foglalja el. Nyúl lapul a domb oldalához, menyét lo- pakszik a nádtorzsák között, a facsonkon ülő vércse pedig mintha csak egy pillanatra pihent Volna meg a pocokvadászat közben. Itt ünnep lehet minden óra a gyerekeknek — állapítottam meg magamban, és az a lurkó, akivel — súgva — véleményt cseréltem a hátsó pad- ban. meg is erősítette véleményemet. # „itt ünnep lehet minden óra” Talán ezzel kellett volna kezdenem: Ce ‘terkj Lajost, az Elnöki Tanács titkárát és a város több vezetőjét kísérhettem el a Gyermekvárosba. Cseterki elvtársból kibújt a pedagógus, és az óra végén teljesen belefeledkezett a beszélgetésbe' a „kollégákkal”. Arról folyt a szó, hogy ez már nem is a ma, hanem a holnap iskolája. Ha nem is páratlan — felszereltségét, a szemléltetőeszközök gazdagságát, színvonalát tekintve —. de nem is az átlagszínvonalat jelzi. Ezért szűkén vett oktatási feladatain túl. válla' ia kell azt is. hogy a jövő iskolájának modellje legyen. Ahogy Cseterki Lajos megfogalmazta:a cselekvő oktatás modellje, népszerűsítője. Péter — • . • fis téged hogy hívnak? — Gubicsák Péter. Tizenkét éves vagyok, négy éve lakom itt. Negyedik osztályos vagyok. — Mi a kedvenc tantárgyad? — Az olvasás és a nyelvtan. — Most mit olvasol? — Az ősállatokról olvasok egy könyvet, azt ott. — Tudnál monda ni néhány ősállatot? — ... Repülőgyík ősgyík ... és . .. nehéz kimondani. — Dinoszaurusz? — Igen. az! — Mit csinálsz amikor nem olvasol, és nincs tanítás? — Focizok, kártvá- zok. — Mit látszol? — Fociban vagy kár;/ában? — Is, is. — Balszélső vagyok. makaózni és fajerezni tudok. — Testvéred van? — Igen. Otthon három kisebb, itt bent szintén három. Egv nővérem, egy öcsém és húgom. — Azt hallottam, hogy néhányszor már . .. Szóval elmentél egy időre. — Igen. — Hányszor szöktél meg? — Nem tudom. — És miért? — Van egy bará tóm, ő már nagyobb, és vele akartunk elmenni' Ruda bányára. — És máskor? — Egyszer két napig voltunk kint. — Hol aludtatok? — Az e- *eml presszóban. — De azt éjszaka bezárják. Elbújtatok, és kim aludtatok az előtérben? — Igen. — Mit ettetek? — Nem voltunk éhesek Aztán elkaptak minket. — Elképzelhető, hogy legközelebb megint? — Többet nem fogok megszökni. Utána mindie megkapom a büntetést, oéldául a többiek nézik a tévét, én mes nem. — Cigizel? — Néha ...
