Déli Hírlap, 1978. április (10. évfolyam, 77-100. szám)

1978-04-21 / 93. szám

Az ablak a Szín vára néz Gizella utca 20. Április közepéhez nem il­lő, csípős, hideg szél fúj. Nem lehet több két foknál. A fű­tési idényt meghosszabbítot­ták. Ám van, aki három éve nem rakott tüzet... A Gizella utca 20. számot keressük. Lakó, öt házzal odébb Idősebb néni szaporázza lépteit, ételhordó a kezében. — Melyik a Gizella utca? — Kik maguk? — kissé félénken nézi a nagy fotó­táskát. Megmondjuk. — Csak nem Tóth Erzsé­betet keresik? — Miért? Ismeri? — Méghogy ismer'em-e? Nézzék meg ezt! — mutat két ablakra. Megnézzük. Fi­noman fogalmazva is inkább ablakkeretről lehet szó, mert üveget régen láthatott. Új­ságpapír, deszka, rongytö­meg, az is eléggé hézagos. — Nem engedi be magukat, még ajtót se nyit. Az utca szégyene. Tudják, mit kelle­ne vele csinálni? Kimondja. Szomszéd, balról A Gizella utca 20. sarok- Tiáz. Tóth Erzsébet lakásának Az ablakkeret még ép: a többi... papír, rongy, deszka t Az ön órája pontos... A nyugdíjastalálkozókról sokféleképpen lehetne írni. Meghatottan vagy éppen ko­molyan, játékosan vagy pro­tokollal pontosan. JEgy nyugdíjastalálkozó ilyen is lehet: főzték a teát, kenték a szendvicset, rak-' ták a székeket a szervezők. A Miskolci Élelmiszer Kis­kereskedelmi Vállalat szak- szervezeti bizottságának ak­kori, és ma is „mindenese” szomorú táviratot kapott: meghalt az édesanyja. Lát­tam a vendégei között mo­solyogni, de sírni is az el­hagyott sarokban. Ö mondta: — Nyugdíjasaink évek óta szinte várják ezt a napot. Készülnek rá ... Nem lehet rontani ezen az örömön. Á szakszervezeti mindenes F orrai Istvánné, a tegnapi találkozó egyik szervezője, „lelke” volt. Háromszáz nyugdíjasát hívta meg a vállalat. Többen voltak másiélszáznál. Ismer­tetést hallhattak a vállalat mai hétköznapjairól, vissza­fiatalodtak a nyugdíj előtt­höz. Húsz új nyugdíjasát bú­csúztatta a vállalat. Vala­mennyien egy-egy karórát kaptak. Az örömet akkor éreztem igazán, amikor a negyedik embernek mondtam meg: „Az ön órája pontos.. ♦ Lakás, lakattal. Bent mi lehet? (Sólymos felv.) D. T. B. STOP! KÖZLEKEDÜNK! Nappal, városi lámpává* Ezt látni kell 1 Egy tanácstagi fogadóórán Konténer, lakattal Ügy tartják, ha az ember jól kipanaszkodja magát, megnyugszik. Kemény Jenönével, Mis­kolc megyei város tanács­tagjával választókörzetében, a martintelepi 1/7. számú párt- alapszervezet helyisége előtt találkoztunk. — Melyikből van több: pa­naszból vagy bejelentésből? — Legtöbbször együtt jár a kettő. Először megteszik a bejelentést, azután beszélge­tünk, s ilyenkor legtöbben személyes gondjaikat is el­mondják. — Maradjunk az előbbi­nél! Mi lesz a sorsa egy-egy bejelentésnek? — Csak a legszükségesebb adatokat jegyzem fel. Otthon jelentést készítek róluk, majd elküldöm a tanács titkársá­gára. Onnan a megfelelő szakigazgatási szervhez to­vábbítják azokat. Itt megte­szik a szükséges intézkedése­ket, amiről levélben értesíte­nek engem is, a bejelentőt is. A legközelebbi fogadóórán a bejelentővel megbeszéljük a tett intézkedéseket. — Általában mit panaszol a lakosság? ■ — Vannak vissza-visszaté- rő problémák. Rendkívül BÉLYEGGYŰJTÉS Hajszálnál vékonyabb kábel Új, az emberi hajszálnál is vékonyabb színesfém huzalok készítésére alkalmas kábelgé­pet fejlesztettek ki a Diós­győri Gépgyárban. A sorozat- gyártásukat jövőre kezdik meg. s attól kezdve évente mintegy negyven-hatvan da­rabot készítenek belőlük, túlnyomó részében szovjet exportra. A gépek teljesítmé­nye csaknem kétszer akkora, mint a Diósgyőrött eddig gyártott finomhuzal-készítő berendezéseké. ablaka a Színva felé néz. A háznak nyolc lakója van. Az udvar többé-kevésbé rende­zett. Megmutatják a lakást. Zárva. Lakat fityeg rajta. — Valahová elment. Le­het, hogy a házkezelőségre hivatták, lehet, hogy gyógy­kezelésre. — Kezelésre? — No, jöjjenek be! — in­vitál Andrejcsák Andrásné, a bal oldali szomszéd. — Vol­tak itt már fényképezni, azokat sem engedték be. Igaz, nem tudom, kifélék, mifé­lék ... — Ismeri jól? — Hát persze! Szomszé­dok vagyunk, bár sose vol­tam bent. De főleg az apjuk sokat tud róla. Pedig én mindig itthon voltam, az uram harmincnyolc évet dol­gozott a vasútnál, nekem maradni kellett... Dehát nem erről van szó. öt már nem bírjuk. Főleg nyáron nem! — Miért? — Mert olyan bűz van, hogy elviselhetetlen. Pedig jár ide egy nő meg egy ala­csony ember ... meg talán patkányt is irtottak, de a te­temek nem kerültek elő. Gyűjt az mindent... Andrejcsákné háziállatokat sorol fel. — Higgyék el, három éve nem fűt, a villanyt kikap­csolták, mert az a nő, az el­viszi a pénzét..., de a má­sik szomszéd az többet tud. Ö védi Erzsébetet. Szomszéd, jobbról Az ajtót még mindig őrzi a lakat. Az előtér kerítéssel A biztonságos közlekedés mi- kcntjé gyakorta téma házon belül, újságírók között is. A napokban közérdekű témáról váltotunk szót. Nem napfényes időben, ám nappal, városi ki­világítással közlekedett kollé­gánk a 3-as országúton. Hár­man is, akik szembe jöttek ve­le, veszettül integettek: ég a lámpa, sőt, akadt olyan is, aki félreérthetetlen mozdulattal kö­zölte, mit gondolj a nappal is világító városi lámpákról... Látni és látszani... Ugye, nem új a téma. Évek óta szajkózzuk, milyen veszélyt jelentenek az országúti köz­lekedésre a kivilágítatlan ke­rékpárok, fogatos járművek. S bevezettük a szürkülettől kötelező városi lámpák hasz­nálatát is, városon belül is. Emlékszem, milyen sokan szóltak akkor: minek ez a veszett kivilágítás, s szidták az erős lámpájú Zsigulikat, Wartburgokat... Ám meg­szoktuk az új KRESZ-elő- írást, s rájöttünk, a mi érde­künkben hozták, minket véd az olykor valóban vakító vá­rosi lámpa is (pláne vakít, ha rosszul van beállítva...). Mert bizony, szürkület előtt, se nem esős. se nem napos időben egy úttestbe beolvadó kocsinál sokat számit, ha lámpája ég! Nekünk számít, hiszen messziről meglátjuk, észleljük, esetleg pontosan ez zárva. Korcs kutya ugat. Er­re jön ki a másik. Erzsit keresik? Nincs itt. De nem tudnának úgyse be­menni. A múltkor még a testvére kezére is rácsapta az ajtót. — Van testvére? — Azt hiszem, testvére. Valakivel mindig eljön, mi­kor tudja, hogy nyugdíjat kap. Lehet az havonta hét­száz, nyolcszáz forint is. El­veszik tőle, merthogy fogya­tékos. Mármint szellemileg. Nem bízzák rá a pénzt. (?) — De valamit csak hagy­nak nála? — Biztosan. De én se hagy­nék. Egyszer — lehet vagy fél éve — volt egy kisci- cánls. Bement hozzá. Azóta se láttam. — Azután —foly­tatja — itt ez a patkányhis- tória. Nem voltam bent, de elszólta magát, mert külön­ben csak jónapottal ismer­jük egymást. Vagy harminc patkányt beeézgetett, persze, már döglötten. Csoda, hogy rothad a padló ... * Sikerül-e valaha bejutni Erzsikéhez? Megtudhatjuk-e, ki ö tulajdonképpen? Bár többször megkíséreltük, mind ez ideig nem sikerült. ígérem, újból megpróbál­juk ... Ezért: — folytatás le­hetséges. óv meg bennünket egy ve­szélyes kimenetelűvé válható előzéstől. Kollégám tehát nappal vá­rosi lámpával — 100 km-es sebességgel — haladt a 3-as úton, s ezt többen csodál­kozva vették tudomásul. A magam tapasztalata alapján hadd mondjam el, hogy nyugati országok autó­útjain, sztrádáin is szokásos a nappali kivilágítás. Meg­szokott dolog hazai autós­versenyeken is. S mi több, nem is olyan régen jelent meg hazai újságban a hír, miszerint északi államaink­ban kötelezővé teszik nappal is a városi világítás hasz­nálatát. Nem véletlenül, hi­szen északi országainkban is gyakori a felhős (ám még nem esős) idő, napszak, ami­kor a szembejövő forgalom messziről értesül a megvilá­gított jármű érkezéséről, elő­re felkészülhet (még időben) a manőverezésre, mások eset­leges hibáinak kivédésére. Maga az — érvelt munka­társunk —, hogy többen je­leztek, integettek, azt bi­zonyította, hogy észrevet­ték, vagyis: tudomásul vet­ték, hogy velük szemben közlekedem, s vigyáztak rám, vigyáztak magukra... Nemegyszer megtörténik a dolog ellenkezője is. Neveze­tesen az, amikor erős szür­kületben vagy közvetlenül sötétedés előtt és után sem hajlandók egyesek felgyújta­ni a városi fényt, hanem sö­tét lámpákkal, legfeljebb (egyébként szabálytalanul így is) helyzetlámpákkal köz­lekednek. Ez a vezetői típus a fény ellensége, esetleg az az ember, aki nehezen viseli el a szemközt jövő járművek lámpáit, s a maga veszélyes közlekedési módszerével akar példát mutatni másoknak is. Sőt, van még egy vezetői tí­pus (általában a laikusok között), aki azért nem gyújt­ja meg a lámpáit időben, mert úgymond, spórol az akkumulátorral, az izzók­kal ... Helytelen felfogás, hiszen egy eső esetén az ab­laktörlő sokszorosan veszi igénybe akkumulátorunkat, mint mondjuk a városi fény. Közlekedjünk-e tehát nap­pal is városi fénnyel ? Egy ragyogó, napfényes időszak­ban talán felesleges. Ám erő­sen felhős időben, országúton (de talán még a városban is) esetleg életünket, mások életét óvhatja a feltűnő, fi­gyelemfelkeltő fény. Ny. L rosszak a Martintelep útjai. Sokan ezt kifogásolják. Má­sok járdát igényelnek, facse­metét kérnek. Na, és a sze­mét ... — Az bizony! — hallja az utolsó mondatot Kaposvári Lászióné, a helyi Vöröske­reszt titkára, majd ellent­mondást nem túróén folytat­ja. — Jöjjenek velem. Ezt látr.l kell! Nincs messze! Míg a Dráva utcához érünk, hevesebben magyaráz: — Ez tűrhetetlen! Valamit tenni kell! Levelezek, telefo­nálok naponta a köztisztasági vállalatnak, az ingatlankeze­lőnek, de... de nézzék! Nézzük. A Dráva utca ele­jének két házában semmi rendkívüli: a kert felásva, úgy-ahogy az udvar is rend­ben. A 3. számú ház előtt egy üres tér, azazhogy be­építetlen terület. Valamikor fű lehetett itt, mert üdezöld­je elő-előtűnik a szemét alól. Valakik szemétgyűjtő telep­nek, lerakóhelynek nézik: sa­lak, papírrengeteg, sörösku- pak-erdő, ruhamaradványok, roncsok, trágyalé-ereCskék, tócsák színesítik. Mintegy 20—25 méterre a vadonatúj óvodától! — Nyáron mi lesz itt? — kérdi Kaposváriné, majd az óvoda előtti szemétkonténert mutatja. — Lakattal kell es­ténként lezárni, mert reggel­re már többször kipakolták, széthordták, szétszórták a környéken a tartalmát. A szombathelyi Szocíilex-kiál- litást köszöntő feláras bélyeg május C-án jelenik meg, hármas kisívben. E bélyegkiadásnak két­féle elsőnapi borilék készül. Ez­után, május 10-én adja ki a Pos­ta a hires pilótákat és gépekét bemutató sorozatot és blokkot. A kiadás elnevezése: 75 éves a motoros repülés. A hét bélyeg névértéke IS forint, a blokké pedig 20 forint. Május 20-án 1 forint névértékű bélyeg kiadá­sával emlékezik meg a Magyar Posta arról, hogy 100 éve ala­pították meg az Ajkai Üveggyá­rat. ★ A szocialista országok nyolca­dik nemzetközi bélyegkiáliitásá- ról, amely május 7-én Szombat­helyen nyílik meg, több ország postája bélyegkiadással, illetve levelezőlap kiadásával emlékezik meg. A Szocfllex-kiállítás ren­dező bizottsága közölte, hogy május 7-én — ha az Időjárás en­gedi — ballonposta-repülést is rendez Szombathelyen. A Kubai Köztársaság 30. e. névértékű bé­lyeg kiadásával köszönti a szom­bathelyi Szocfilex-kiállítást. A bélyegképen az Országház és a Tanácsköztársaság egyik bélye­gének képe látható. * A Magyar Posta Bélyegmúze­uma ( ballonlevél küldeménnyel rendelkezik, amelyek az állandó kiállításon most is láthatók. A ballonlevelek történetéről több érdeklődő gyűjtőnek a követke­zőkét közölhetjük: 1870. szeptember 18-án á poro­szok gyűrűje bezárult Párizs kő­és a Miskolc megyei városi Tanács V. B. kereskedelmi osz­tályai — a KPVDSZ megyei bi­zottsága véleményének meghall­gatása után — a 12 1970. (VIII. 30.) Bk. M. sz. rendelet, valamint az azt módosító 3/1971. (VII. 17.) Bk. M. sz., és a 15/197«. (Vm. 25.) Bk. M. sz. rendelet alapján, a megye és a megyeszékhely te­rületén lévő üzletek május 1. előtti és alatti nyitvatartási rendjét az alábbiak szerint sza­bályozzák : ÁPRILIS 29. (SZOMBAT) Az egyműszakos és hossza bbf- lott nyltvalartással üzemelő ál­talános élelmiszer-, zöldség-gyü­mölcs, hús- tej- és kenvérbol- tok 1« óráig, a kétműszakos élelmiszerboltok 18 óráig, a ki­jelölt és egész évben szombati napokon 19 óráig nyitva tartó élelmiszerüzletek a szokásos rendjük szerint tartanak nyitva. Az iparcikk-, ruházati és kul­Mindez bekerül a noteszba, Miközben visszafelé sétálunk, az utcán csatlakozik hozzánk egy újabb bejelentő, Pálfalvi Lajosné. . Ütrendezésről, sze­métről szól, majd szinte hisz­térikus sírással folytatja: — Már megint a szomszé­dom! Ezt nem lehet kibírni! Mindenfélét kitalál, csakhogy megmérgezze az életemet. Nem tudunk nyugodtan élni a férjemmel. Icuka! Csinál­jon valamit! Icuka, Kemény Jenőné megértőén hallgatja, olykor bólogat, de hát itt mit tehet­ne. Megnyugtatja, s ez, úgy látszik, elég is. Ügyfelek mennek, ügyfelek jönnek. Van, aki csak be­szélgetni akar. Szinte min­denkit név szerint szólít a tanácstag. — Mindenkit ismer? — Nézze! Most ugyan nyugdíjas vagyok, de azelőtt könyvtárvezető voltam. Meg aztán itt éltem. Hogyne is­merném a telepieket! A fogadóórának vége. Nem számoltam a bejelentőket, de azt láttam, hogy a kis jegy­zetfüzetbe igencsak gyűltek a feljegyzések. A munka ezután kezdődik- — a bejelentések nyomá­ban ... D. T. B. rül. Ezzel Párizs és egyúttal a postaigazgatás helyzete is re­ménytelenné vált. Az utolsó pos­tavonatot — a poroszok kiját­szásával — még sikerült kijut­tatniuk a nyugati vaspályán, de ezt követően a különböző pró­bálkozások nem sok eredményt hoztak. A futárok, vagy a Szaj­nán leúsztatott, zárt golyókba helyezett levelek, a kutyák hasa alatt továbbított hírek sem ér­tek el céljukhoz. A megoldást a ballon adta. A ballonok — az első 1783-as felszállásokhoz hasonlóan — még gázzal töltöt­tek. A felszálláshoz szükséges gázt kőszénből állították elő, amelyből Párizs nagy készletté! rendelkezett, ez lehel övé tette a napi háromszori felszállást is. Legfontosabb szerepük a Tours- ba menekült kormány és a Pá­rizs közötti kapcsolat fenntartá­sa volt. Ezért minden léghajó­ban hírnök is utazott a kormány híreivel. A közönség leveleit a postahivatalok vették fel — 2é szó 50 centime volt. A levelek megérkezéséért felelősséget nem vállaltak. 1870. szeptember 23-átóI 1871. január 28-ig 84 léghajó 9 ezer sürgönyt, 3 millió levelet, utast és 354 galambot juttatott ki Párizsból. A galambokat ki­szállították, és a válaszok visz- szaküldésénél használták. A sür­gönyt apró betűvel írták, majd mikroszkopikusan lefényképez­ték. Egy alkalommal 20 darabot tudtak továbbítani oly módon, hogy a galamb farktollához erő­sítették. A célhoz érkező galamb szállította a leveleket, a posta­hivatal lemásolta és továbbította a címzettnek. v. Gy. túrcikkboltok, piacok, vásárcsar­nokok és vendéglátó egységek a szombati nyitvatartási rendjük szerint üzemelnek. ÁPRILIS 30. (VASÁRNAP) Valamennyi kereskedelmi egy­ség zárva tart, kivéve az édes. ség-, a dohány-, a virágboltokat, a piacokat, a vásárcsarnokokat és a vendéglátóipari egységeket, melyek vasárnapi nyitvatartási rendjük szerint árusítanak. A kijelölt, vendéglátóipari egységek tejet és sütőipari termékeket for­galmaznak. MÁJUS L (HÉTFŐ) Valamennyi kereskedelmi egy­ség, a piacok és vásárcsarnokok zárva tartanak, kivéve az édes­ség-, dohány, és virágboltokat, valamint a vendéglátóipari egy­ségeket, melyek vasárnapi nyit­vatartási rendjük szerint üze­melnek. A kijelölt vendéglátó, ipari üzletek tejet és sütőipari termékeket árusítanak. As üzletek ünnepi nyitvatartása A B.-A.-Z. m. Tanács V. B.

Next

/
Oldalképek
Tartalom