Déli Hírlap, 1978. március (10. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-13 / 61. szám

a miskolciaké a szó imberséget és türelmet az utakon! Ködös, nyálkás, csúnya idővel ült a nyakunkon március délelőttié. Sokunk idegeit megviselte a nyomasztó légkör, olt, aki úrrá lett feszült idegállapotán, volt, aki talán meg ni próbálta. Közéjük tartozott az MKV GC 82-10 forgalmi :ndszámú autóbuszának vezetője. Türelmetlenségének ké­ss híján ketten lettünk áldozatai a Búza teret és az Ady ndre utcát összekötő zebrán, délelőtt fél tíz körül: egy idős ;ni és én. Egymás mellett haladtunk a kijelölt gyalogátkelőhelyen, lőttünk nagy tömeg, utánunk — szerencsére! — senki. Az .test közepére értünk, amikor észrevettük, hogy a Búza téri lomásról nagy sebességgel kanyarodva közeledik a busz. zebrához érve — fékezés helyett — felgyorsított a vezető, úszéves vagyok, a reflexeim épek, elugrottam a centimé- rekre levő busz bal első kereke elől. Szerencsére az idős jni is képes volt a korát hazudtoló tettre. Ennél többre •ónban nem futotta az erőnkből. Az ijedtség reakciója: ívé dermedtünk a zebra közepén. Csupán a rendszámot került leolvasnom az elrobogó busz hátán. Sajnos, már többször volt alkalmam átélni olyan helyze- t, amikor a testi épségem forgott kockán az utakon. De ;t az érzést nem lehet „megszokni”! Rajtunk kívül szerencsésnek mondható az autóbusz ve­tője is. Gyors reflexünknek köszönheti, hogy nem fenye- :ti a börtönbüntetés. S ez kizárólag csak rajtunk múlott! Mi miskolciak, jól tudjuk, mily forgalmas városunknak : Ady Endre utca—Zsolcai kapu—Szeles utca által hatá- ilt háromszöge. Régóta várjuk, hogy megépüljön itt a gya- gos aluljáró, vagy, ha mást nem, villanyrendőrt kapjunk e. Am addig is, mig sor kerül rá, egymásra kellene vi- 'áznunk a veszélyes forgalmi csomópontban. Itt fokozott nberséget és türelmet követel az adott helyzet. Ne élje- ;k vissza pozíciójukkal a gépjárművezetők. Ne sokkolják iravúrjaikkal” gyalogos embertásaikat. Higgyék el: nem az vezetői „technikájukat” csodálják ilyenkor a járókelők, mem azoknak a lélekjelenlétét, akik képesek megmenteni ret is a balsiker következményeitől. H. Gy. Miskolc, Szendrey utca .ehetne egy konténerrel több is...! Az igazsághoz tartozik, hogy ivász Attila olvasónk nem elö- ör hozott fényképfelvételt a [. kerületi tanácsi hivatal és a action étterem között elhelye- tt hulladéktároló konténerek- 1, bizonygatván: a bérházak vében nem szolgálja a köz- észséget az ily módon „gyűj- getett” szemét. Mert bár ig^z, így szinte naponként cseréli a egtelt tartályokat a közttszta- gi vállalat, a felvétel tanúsága érint sem megnyugtató a köz- rület higiénikussága. Nyilván- Jó, hogy a nap mint nap ki- írülö hulladékmennyiséghez ivés az egy-két konténer, nely rendelkezésre áll. Hiszen elegendő egy szellő, hogy távol­ra sodorja a tartályok tetejéről, s a melléjük szórt „fölösleget”. Olvasónk javaslata: lehetne egy konténerrel többet kihelyezni ide. Vagy: gyűjtögessék külön a papírhulladékot közintézmé­nyeink. (A vállalkozónak is megérné — nem keveset fizet érte a MÉH!) Ha ez sem, az sem megoldható, nyilván lehet­ne találni más, célravezető öt­letet arra. hogy eltűnjék ez a „dekoráció” a tanácsi hivatal, s az étterem tőszomszédságából. Legalább itt ne „öregbítsük” Miskolc tisztátalanságának „hír­nevét” ... A tetovált garbó Nem röstellem be­vallani, az alábbi pár­beszédet a Tanácsház téri pihenőparkban hallgattam végig, bár akaratlanul. Szereplői: két tinédzserkorú fia­talember. Tőlem kar­nyújtásnyira i'ltek, s egymást licitálták. — Az én haverom olyan csajt tetoválta- tott a bicepszére, ame­lyik levetkőzik, ha megfeszíti a karját! — Affene ... nekem csak egy karórát raj­zoltak — emelte fel a csuklójáról a zakóujjat a másik, s mutatta tár­sának a „mesterreme­ket”. — De a szomszé­dunkban van egy hapsi, annak van egy olyan élethű derékszíja, hogy kétlépésnyiről sem hin­néd, hogy nem igazi. Még a pisztolytokot is rávésette az oldalá­ra... — Az semmi! Isme­rek egy öreg rapsicot, aki garbót tetováltatott magára! Az a valami, papuskám! Három hétig nyomta az ágyat, olyan bőrgyulladás kapott... Nem akartam hinni a fülemnek. Aztán a szememnek. Két jólöl­tözött fiúcska volt. S a naptárom sem csal: 1978...! Bényei Árpád ny. pedagógus, Miskolc A hitegetésből is megárt a sok A Diósgyőri Vasas Műve­lési Központ műsorfüzete Jta közre, hogy felújítják híres vasasmatinékat, s déken először Miskolcon [Utatják be. Mivel én is a is ások széles táborába tar- izom, nagyon örültem a hír- ík. „Emlékezés egy régi vasas- atinéra” — lehetett olvas- i az első plakátokon. Jó- ?vű közreműködők remé­lőben — Lukács Sándor, agy Attila, Berek Kati és a olcsvay-együttes — sok fi­al is eljött a rendezvényre, ngem is elsősorban a sze- iplőgárda csábított. De csa- dtam, csalódtunk! Az ígért művészek közül inki sem jelent meg. Hogy iért? Azt a mai napig sem idom, mert a műsorközlő lég annyi fáradságot sem >tt magának, hogy elnézést írjen, s netán megmagya- izza a szép számú közönség­ek a változás okát. Min- enesetre a megjelentek igen- ;ak becsapva érezték magú­it, s elégedetlenül távoztak. EH fogok-e menni még egy- ar? Biztos! Hiszen bízom iban, hogy legközelebb már ;m lesz okom a csalódásra. Czoborczy Péter Miskolc, Petőfi u. 2. sz. Demcsik Iván, a Diós- /őri Vasas Művelődési Köz­ont igazgatójának válasza: műsorsorozatot az Üj Tü- ör szerkesztősége és a va- isszakszervezet központja A MISKOLCIAKÉ A SZÓ Szerkeszti: Radványt Éva Levélcím: Déli Hírlap szerkesztöségr 3521 Miskolc. Bajcsy-Zsilinszkv út IS Telefonszám: 18-221 indította el. A szerződést megkötötték velük, a válto­zásról azonban nem kaptak értesítést. A műsorközlő — dr. Bőzsöny Ferenc — nekik sem szolgált magyarázattal. Hibáztak a műsorszerkesztők. Erre fel is hívták a központ figyelmét. Hiszik, hogy ha­sonló eset valóban nem for­dul elő a sorozat további programjánál. A Diósgyőri Vasas Művelődési Központ helyettük is elnézést kér a csalódott közönségtől. „Saját kezűleg” vittem el ágyneműnket még a múlt év december 27-én a selyemréti 5. számú Patyolat-fiókba. Vállalási határidő: január 14. Már két hónap telt el azóta, de sehol semmi! Minden hé­ten érdeklődöm a 17 darab­ból álló garnitúrám után, ám csak hitegetnek. Már beleun­tam, belefáradtam a folyto­nos járkálásba, s hiányzik is háztartásunkból az ágynemű. Meddig kell még várnom, hogy visszakapjam? Jakab László Miskolc, Zielinszky u. 27. II/2 (A Patyolat miskolci köz­pontjának szives tájékoztatá­sát várjuk. A szerk.) Nemcsak reggeli „stop”! A kormánynak a közelmúltban hozott határozata alapján a bel­kereskedelmi miniszter szigorú előírásokkal korlátozza a sze­szes ital értékesítését. Ezek kö­zül az előírások közül érdekes módon csak annyi került a köz- tudatba, hogy a vendéglátóipari egységekben reggel 9 óráig al­koholstop van. Jóllehet szó volt arról is, hogy az új szabály sze­rint a továbbiakban nem sza­bad fél- és egydecis palackozás­ban szeszes italt forgalmazni az alkoholstoppal nem érintett élel­miszer-kereskedelemben sem. En­nek ellenére — tessék körülnéz­ni —, legtöbb élelmiszerüzle­tünkben megtalálhatók a félde- cis és decis pálinkáspalackok. Olyasmit is emlegettek, hogy a szeszes ital reklámozása és hir­detési tilalma alapján január 1-től korlátozzák a kirakatban és az eladótérben „bemutatható” alkoholtartalmú italok mennyi­ségét. llogv mekkora lehet az engedélyezett mennyiség, arról már jóval kevesebbet tudunk, regkivált azért, mert a kereske­delmi egységekben nemigen ta­pasztaljuk, hogy csökkent volna a különböző palackokkal tele­zsúfolt polcok száma. Vélemé­nyem szerint helyes volna na­gyobb nyilvánosságot biztosítani ezeknek a rendelkezéseknek. A társadalmi kontroll ugyanis csak abban az esetben valósulhat meg, ha részleteiben is ismerjük a rendelkoTóseket! — tette szó­vá Sz. Tiborné miskolci olva­sónk. VADÁSZUNK: az élelmi­szer-kereskedelemben a fél- és egydecis palackozású szeszes ital árusításának tilalma — a meg­levő készletekre tekintettel — csak 1978. július l-től érvénye­sül kötelezően. A tű pedig a ki­rakatokban és az eladótérben bemutatható szeszes Italok meny- nyiségét illeti, a rendelet ki­mondja: a szeszes ital árusításá­ra jogosított üzletekben az áru- kirakásra szolgáló területnek az alkoholtartalmú italok által el­foglalt aránya maximum 6—12 százalék lehet attól függően, hogy milyen jellegű kereskedel­mi egységről van szó. Így pél­dául gyógynövény szaküzletben ez az arány 6 százalék, édesség­boltban, valamint élelmiszert is árusító vegyesboltban 8 száza­lék, általános áruház élelmiszer- osztályán 10 százalék, ABC-áru- házakban és kisáruházakban 12 százalék. A tilalom megszegői ellen az illetékes szakigazgatási szerv szabálysértési eljárást kez­deményez, s a szabálysértő 3000 forintig terjedő pénzbírsággal sújtható. Az int^ kedés meg'*- telét társadalmi szervezetek is kérhetik. Avasi S. O. S. A tősgyökeres miskolciak között aligha akad olyan, akit ne érne utol a nosztalgia, ha olykor-olykor — nagy ritkán! — a kedves Avasra látogat. Számukra nem közhely a „kedves” jelző, hisz emlékezetük még őrzi a vadócan burjánzó, még „civilizálatlan” hegy képét. S amennyire hálásak ízületeik a betonjárdákkal könnyített kaptátokért, annyira szomorú a szemnek az összehasonlítás: pusztul a hegy vegetációja. Görcsösen kapaszkod­nak a fák csupasz gyökerei az esztendőről esztendőre vékonyodó humuszba. A „civilizáció” is fonákját mutatja: a hangulatos lámpatestek között sok a csonkult, a vandál rombolást tanúsító. S a fejlett technika fejletlen kultúrát bizonyít: a tv-tornyot megvilágító reflek­torokat szemétgyűjtőnek használják némelyek. Oly sok mindenre vállalkozott már Miskolc lakossága társadalmi összefogással. Ne kerülje el sokáig figyelmüket városunk „Gellért­hegye”. Nagytakarítást kívánnak a sétányok, pihenőhelyek, s „elsősegélyt” a fák. S. O. S.-t kiált az Avas. Figyeljünk rá! (Laczó József felvételei) Nem vitázni akarok, csak kérdezem... Köszönöm a kislányomat Tavaly augusztusban ikergyermekeim születtek a Vasgyári Kórházban. Világrajöttük segítéséért, megtartó kezelésükért kö­szönettel tartozom dr. Hardanyi András főor­vosnak, az osz‘ály vala­mennyi dolgozójának. Or­solya nevű kislányom csak 1600 grammal szüle­tett. Inkubátorban szállí­tották át a Megyei Kór­ház koraszülött osztályá­ra, ahová később én is követtem. Két nagyobb gyermekemet testvérem, idős édesanyám és a 73 éves dédike gondozta. Miután nem tudtam magam táplálni kislá­nyaimat, a nagyobb súly- lyal született Noémivel együtt hazatértem. Orsi­ka viszont továbbra is kórházi ápolást igényelt, öt tehát a koraszülött osztályon, három másik gyermekemet pedig itt­hon, a gyermek-körzeti orvos, dr. Jutási Klára és Erzsiké védőnő istá- polta. Noémi részére se­gítettek biztosítani a szükséges aryatejet. Orsika pár hónamg itt­hon volt közöttünk, de újra kórházba került, meg kellett operálni a fülét. Ez a nao rettene­tes volt számunkra. H^gv tíz nap elteltével ismét hazakerült gyermekem, azt a gyermekkórház in. csecsem őosz+álya főorvo­sának, dr. Marosi Pálnak, s az osztály gvóavító- személyzetének köszönhe­tem. Orsika most már egészséges, a műtét ó*a 800 grammot hízott. Bol­dogok vaeyunk, s ez*rt hálás köszönet egészség- ügyi dolgozóinknak. Egy sokat szenvedett, de boldog édesanya Miskolc, Kuruc u. 43. sz. Amikor 1974 őszén beköl­töztünk a Stadion utca 49. sz. alatti tanácsi lakásokba, ve­lünk, bérlőkkel közölték, hogy minden szintnek van egy pincerésze, ahova az azo­nos szinten lakók elhelyezhe­tik azokat a holmijaikat, amelyeknek lakásukban nincs helyük. Éltünk a lehetőség­gel. Aztán idén januárban hallottam róla, hogy a pince használatáért a továbbiakban bért kell fizetni. Ez eddig rendben is van. Csakhogy később közölték: a pincebért hat hónapra visszamenően kell megfizetni. Nem akartam hinni a fü­lemnek, telefonáltam hát a házkezelőségnek, s érdek­lődtem: miért alakult ez így. miért nem tájékoztattak bennünket erről ezelőtt hat hónappal, s egyáltalán: mi­ért állítottak kész tények elé? Nem tudom, kivel be­széltem — nem mutatkozott be —, a válasz mindenesetre kurta-furcsa volt. Ennyi: ne vitatkozzak vele! Ha „elfog­laltuk!” a pincét, fizessünk érte. Hát kérem! Én nem vitat­kozni akarok, csak kérdezem, miféle rendelkezések alap­ján akarnak visszamenőleg fizettetni velem, s lakótár­saimmal. Aztán: mi az, hogy „elfoglaltuk” a pincét? Ne­künk azt mondták, hogy a szintekhez tartozik, a laká­sokhoz dukál. A házfelügye­lő is állítja, hogy így volt. Amikor az épületet átadták, őt is így tájékoztatták. Ép­pen ezért sértő, hogy önké­nyeskedő „elfoglalóként” ke­zelnek. Végül pedig: talán vegyem megtiszteltetésnek, hogy vá­laszra méltatnak? S nincs jogom vitatkozni ? Remélem, azt megengedi a HKI ügy­intézője, hogy ebben erősen kételkedjek! Mozgó Lajosné Miskolc, Stadion u. 49. sz. Egy ismeretlen hölgynek A sajtó nyilvános­sága előtt szeretnék köszönetét mondani annak az ismeretlen hölgynek, aki március 4-én délután a sürgős orvosi ellátásra szoruló kisfiámat a Somlyó Zoltán utcából a Vas­gyári Kórházba szállí­totta. Segítőkészsége példát adó. Menyhárt László Miskolc, Somlyó Zoltán u. 6. Csalódtam, csalódtunk!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom