Déli Hírlap, 1978. március (10. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-10 / 59. szám

STOP! KÖZLEKEDÜNK! Holnap: 8. Centrum Bükk Kupa ILYEN RANGOS VERSENY MÉG NEM VOLT A BÚZA TÉRRŐL ÉS A CENTRUM ELÖL AZ ADY-HID ÉS A TANACSHÁZ TÉR KÖZÖTT: ÚTLEZÁRÁS Sokáig úgy volt, hogy vég­leg megszűnik a Bükk Kupa autóverseny. A rendezők dol­gát számtalan nehézség gá­tolta, s már-már lemondtunk az egyébként mindig sok iz­galmat hozó, s valóban ne­héz versenyről, amikor meg­született a megoldás: létre­jött a Centrum Bükk Kupa. így holnap a Miskolci AFIT Autósportklub rendezésében nyolcadik alkalommal vág­nak neki a legjobb magyar túra- és rali-versenyzők a Bükk kanyargós útjainak. Külön rangot ad a verseny­nek, hogy az egyben a Ma­gyar Népköztársaság rali- és túrabajnokságának 1. fordu­lója is. Egyébként ennek kö­szönhető, hogy itt lesz úgy­szólván az egész magyar ver­senyzői gárda, s ha nem is jön el mindenki, akire szá­mítottak, háromszá körül lesz a versenyen induló ko­csik száma. Ilyen óriási me­zőnyű autóverseny még nem volt Miskolcon. A túraosztály versenyzői raj­tolnak először. Az első túra- versenykocsi szombaton 12 óra­kor indul a Búza térről, hogy a 247 km-es táv megtétele után 16.33-kor célba érjen a Szentpé- teri kapui új városi temető par­kírozójánál. A túraosztály út­vonala: Miskolc, Búza tér —• Sajószentpéler — Parasznya — Varbó — Lillafüred — Miskolc — Bükkszentlászló — BUkkszent- kereszt — Hollóstető — Felső- tárkány — Eger — Szarvaskő — Monosbél — Bélapátfalva — Szilvásvárad — Bükkmogyorósd — Csernely — ózd — Sajópüs- pöki — Bánréve — Serényfalva — Kelemér — Putnok — Dubi- csány — Vadna — Sajókaza — Felsönyárád — Felsőkelecsény — Rudabánya — Ormosbánya — Izsófalva — Szhakálló — Mú- csony — Kazincbarcika — Sa- jószentpéter — Miskolc. A gyorsasági szakaszok össz- távolsága 48,4 km. Hallatlanul nehéz feladatra vállalkozik a rali-osztály mező­nye. Az első kocsi (Ferjánc A. —Dr. Tandari J., Renault 5 Al­pin) 18 órakor rajtol a miskolci Centrum Aruház elől, s 634 km megtétele után vasárnap reggel 6.03-kor ugyanitt ér célba. Az útvonal először megegyezik a túraosztály útvonalával, azzal a különbséggel, hogy több kört tesznek. Változás lényegében csak az, hogy a verseny vége felé teljesíteniük kell a Hollós­tető — Cserépfalu — Bogács — Noszvaj — Eger útvonalat is. A ralisok gyorsasági szakaszai­nak össztávolsága is lényegesen nagyobb, 145,8 km. Mivel a gyorsasági szakaszok mindig is a verseny legérdeke­sebb mozzanatait adják, közöl­jük helyeiket. A túraosztály gyorsasági sza­kaszai (zárójelben az első kocsi érkezése): Varbó — Középga^ radna (12.35); Bükkszentlászló — Bíikkszentkereszt (13.07): Ré­páshuta — Oldalvölgv (13.27); Kelemér — Putnok (15.17): Sa­jókaza — Felsönyárád (15.41); Felsőkelecsény — Rudabánya (15.50). A rali-osztály gyorsasági sza­kaszainak helye ugyanaz, csak ideje más: Varbó — Középga- radna (18.25); Bükkszentlászló — Bükkszentkereszt (18.57); Répás­huta — Oldalvölgy (19.17); Ke­lemér — Putnok (21.07): Sajó­kaza — Felsönyárád (21.30); Fel­sőkelecsény — Rudabánya (21.35); majd a további körökben ugyan­ezeken a helyeken, csak termé­szetesen későbbi időpontokban. Hadd hívjuk fel a figyel­met újólag arra, hogy a ver­seny rendezősége minden né­zőt óvatosságra, körültekintő magatartásra kér. A tegnap lapunkban kö- zöltekkel ellentétben — egy csőtörés miatt — változott a délután, a Széchenyi útról elterelt autóbusz-forgalom útvonala. Az MKV ma reg­geli közlése szerint szomba­ton délután 17.30 és 19.30 között az 1-es, 101-es, 101 B-s és 1 D-s autóbuszok az aláb­bi útvonalon közlekednek: Bajcsy-Zs. út—Ady E. utca —Madarász V. út—Batthyány utca—Palóczy utca—Szabó Lajos utca. A verseny eredménylistáját vasárnap 12 órakor függesz­tik ki a Rónai Sándor Me­gyei Művelődési Központ elő­csarnokában. Az ünnepélyes eredményhirdetés és díjki­osztás a művelődési központ színháztermében vasárnap 14 órakor lesz/ Ny. I. „Lenin ifjú távír ászai” Gyerekek a tavaszi szünetben A tavaszi szünet április 3- án kezdődik az általános és a középiskolákban, de a gye­rekek szórakozásának, kikap­csolódásának biztosítására már országszerte megtörtén­tek az előkészületek. Hódme­zővásárhelyen rendezik a ha­gyományos kisdobos torna­versenyt, Nagykanizsán a Fabik vívó kupaversenyt, Tö- rökszentmiklóson lesz az út- törő-sakkolimpia, Budapesten a Kozma István birkózó em­lékverseny. Leninvárosban pe­dig „Lenin ifjú távírászai” találkoznak. Az izgalmas ve­télkedőnek az úttörőszervezet és az MHSZ közös rendez­vényének kiemelkedő esemé­nye lesz annak a rádióállo­másnak a beindítása, amelyet a gyerekek tartanak majd üzemben. BÉLYEGGYŰJTÉS Ma hozta forga­lomba a posta a „Fantasztikum az űrkutatásban” elne­vezésű, 40, 60 fiilé. rés, 2, 3, 4 és 5 fo­rintos címletekből álló bélvegsorozatot, Verne Gyula szüle­tésének 150. évfor­dulója alkalmából. A sorozat 462 000 foga­zott és 8300 foga- zatlan példánvban, több színű ofszet­nyomással az Állami Nyomdában készült, Varga Pál grafikus­művész tervei alap. ján, 40 bélyeget tar­talmazó ívekben. A 4o filléres bélyeg „Holdállomás”, a 60 filléres béyeg „Lu- na-ürtelep”, az i fo­rintos bélyeg „Pho- bos”, a 2 forintos bélyeg „Felderítő az Aszteroidán”, a 3 fo­rintos bélyeg „A Mars vonzásában”, a 4 forintos bélyeg „Saturnus-gyűrű”, az 5 forintos bélyeg „Jupiter—3.” felirat, tál egy-egy tudomá­nyos fantasztikus, elképzelt helyzetet, illetve szerkezetet ábrázol a világűr­ben, több színnel. II világ ieghosszatit SÜBCfii Az oslói ''múzeumban sok- érdekes tárgy látható. Töb­bek között több mint 2500 éves sícipők Norvégiából, Kanadából és Szibériából, XVII. századi finn szánok, amelyeket rénszarvasok von­tattak, és 1870-ből származó sítalpak, amelyeknek hosszú­sága 3,76 méter. Ezek a világ leghosszabb sílécei. A Német Demokratikus Köztársaságban öt gyógyüdü­lő kimondottan a vakok foga­dására készült fel; ezekben az elmúlt négy évben tizen, hatezren fordultak meg. A Harz-hegységbeli Wernigero­de szanatóriuma követésre méltó gyógymódot talált: tor­na, úszás, tekézés mellett gyalogtúrákon edzik a beutal­takat. Az intézmény terüle­tén különféle fajtájú séta- utakat alakítottak ki. Keze­lőorvosuk fokozatosan szok- tátja hozzá a gyengelátósú vagy vak pácienseket az út, a séta nehézségeihez. A kü­lönleges terápia igen népsze­rű Wernigerodéban, ahol a gondos ápolást, jó pihenést, külföldiek, a kísérőikkel ér­kező magyarok, lengyelek, bolgárok is élvezhetik. sfc Előszobát fest a mester Van aki segíti... Garancia 8-tól fél 5-ig — Csak iígy nekifognak? Lesz, ahogy lesz? — Hogy gondolja? Meg­van annak a maga sora! Saiga János művezető és Csontó János brigádvezető párban járják a lakásokat. Nemcsak a szakmunkásokat ellenőrzik; a szakmunkát is. Kérdéseim előtt kéréssel kezdték: írjam meg, hogy ez nem felúiitás,, hanem garan­ciális munka. íme, megtet­tem. — Mi a leggyakoribb ja­vítás? — A tapéta, a festés. — Ezeken kívül? — Szinte minden: a W. C.- től az erkélyajtóig. , Pál mester iskolája BM Öröm és ütöm Azt hiszem, túlzás nélkül mondhatjuk, hogy kedves, szá­mon tartott ünnepeink sorában előkelő helyet foglalnak el a nőnapi megemlékezések. E megemlékezések bensöségessége, meghittsége és sokszínűsége olyan, mintha évszázados ha­gyományok tisztelete fejeződne ki benne. Ügy tűnik azonban, hogy valóságos tartalmának megíté­lése tekintetében már nem ilyen egyértelmű a helyzet. Hallgató részese voltam munkahelyemre utaztamban kö­zépiskolás lányok beszélgetésének. Boldogan és lelkesen me­sélték egymásnak, hogyan emlékeztek meg iskoláikban a nemzetközi nőnapról. Egyikük büszkén újságolta, hogy osz­tályuk fiútanulói virágokkal kedveskedtek leánytársaiknak. Hasonlóan nyilatkoztak mások is. Az örömteli hangba azon­ban üröm is vegyült. A beszélgetők egyike felháborodottan mesélte: férfitaná­ruk osztályfoglalkozás keretében ezzel ösztönözte a lányo­kat: tanuljatok, s igyekezzetek okosak lenni, hogy méltók­ká váljatok a férfiakhoz... Nem kételkedem az ösztönzés jó indítékaiban, abban azon­ban már igen — s meggyőződésem, hogy ma már soka.u egyetértünk ebben —, hogy az egyenjogúság szellemében nevelt leányainkra ez valóban ösztönzően is hatna. Az a gyanúm — ez esetben konkrét tapasztalatom is —, hogy ösztönzés helyett bosszúságot, felháborodást vált ki. Nem tikolom, bennem is! O. Gy. Miskolcon csakúgy, mint szerte e hon más városaiban, szinte éjjel-nappal ott gurulnak, ballagnak, kóvályognak, olykor száguldanak az utcákon és utakon a T betűvel jelzett autók, riasztgatva a közlekedés biztonságá­ért aggódókat: nemsokára újabb mazsolák ülnek önállóan a volán mögött, célszerű lesz még jobban vigyázni. Bár meglehetősen so­kan tanulnak vezetést magánjellegű keretek között is, s úgy vizsgáznak állami intézmény szárnyai alatt, a gépkocsivezetés tudomá­nyát valójában két nagyobb szervezet ok­tatja: az MHSZ erre létesített szerve; meg az Autóközlekedési Tanintézet. Mindkettő­nek modern felszerelései, több típust felso­rakoztató kocsiparkja, oktatótermei, tanpá­lyái, s egyéb kellékei vannak. E két nagy „tömegszervezet” árnyékában már lassan a feledés homályába merül a sok évtized előtti miskolci autós oktatás egyik legismertebb fóruma: Pál Sámuel so­főriskolája (Széchenyi u. 111.). Ez az intéz­mény már a felszabadulás után lassan el­sorvadt, a ház. ahol működött, a hatvanas évek végén eltűnt — o helyén most a Cent­rum Áruház áll —, s nemrégen olvastam a gyászhírt, hogy jóval túl a nyolcvanon meg­halt a mester, Pál Sámuel is. Az állami engedéllyel működő sofőriskola igazgatója, tulajdonosa, föoktatója, gazdasá­gi főnöke és mindenese Sajókeresztúrban lakott, betakarítás idején cséplőgéppel dol­gozott, a Széchenyi utca 111. alatt pedig egy nagyméretű udvari termet bérelt. Ez volt az iskola. Néhány asztal, pad a hallgatóságnak, a falakon pár színes ábra, motormetszet, a főhelyen egy motorblokk metszete, amely a négyütemű „szív, sűrít, robban, kipufog” folyamatot szemléltette. Az oktatás munká­jában segédkezett néhány rendőrségi ember, akik nem fizettek rá a közreműködésre, s jól jött ez a kapcsolat a mesternek is, meg be-bejártak némi ellenszolgáltatásért a ko­rábbi tanítványok, akik ném úrvezetői szándékkal vizsgáztak, hanem foglalkozás­ként választották a gépkocsivezetést. Mesterien irányította Pál Samu a céget, illetve iskolát. Egykori tanítványai közül alighanem még ma is igen sokan ülnek vo­lán mögött a környéken. Módszere egysze­rű volt. A tanteremben megmutogatta a leg­szükségesebbeket — vagy ö, vagy valame­lyik segítője —, kiadta a tankönyveket, hogy azt tanulják meg, a hangsúlyt pedig a gya­korlati oktatásra helyezte, öreg Nash-gyárt- mányú kocsija a Szentpály István utcán várta a tanulni vágyókat. Az utca közepén parksáv húzódott (ez a most felbontott Be­loiannisz utca helyén volt), itt oktatta az ele­mi fogásokat, majd a delikvenst átültette a vezető melletti ülésre, vagy hátra, s közöl­te, hogy kimennek a városból, figyeljen, lesse el, mit csinál ő. Sok ismerőse volt a megye legtávolabbi községeiben, hol vinni kellett hozzájuk valamit, hol hozni tőlük, a tanulónak meg mindegy volt, merre gurul vele az öreg járgány. Visszafelé, ha ráérő, sebb volt az út, a delikvens is volánhoz ül­hetett, hadd lássa a mester, mit jegyzett meg odafelé menet. Ha valamit rosszul csi­nált, Pál mester sajátos, de nem hatástalan módszerrel büntette: kirántotta a slusszkul­csot, kiszállította a tanulót a kocsiból, az egyik kerékből kiengedte a levegőt, s kéz­zel kellett a vétkes nebulónak azt újra fel­pumpálni. Kétszer is meggondolta máskor, tévedjen-e. Aztán eljött a vizsga ideje, meg­jelent egy aranygalléros rendörtanácsos, meg egyéb hatósági emberek kisded csapata, el­kezdődött a szőrszálhasogatás. De végül is a többség átment, aki meg nem, hát újra megpróbálta. Talán kevesebb volt a hivataloskodás, az iskolaszerű szervezettség, mint napjainkban, de Pál mester tanítványai jól megtanulták a kocsivezetést. Ahányszor ma T betűs autókkal bizonytalankodó holnapi vezetőket látok, mindig eszembe jut az öreg Nash- kocsi. BENEDEK MIKLÓS — És milyenek a lakók? — Milyenek? ... A két vezető egymásra néz. Biztos valami lényegeset akartak mondani, de ehelyett mindössze egy szó csúszik ki a szájukon: — Hát...?! Ennyiben maradtunk. A belvárosi lakótelepen az építő BÁÉV brigádjai végzik a garanciális javításokat. A munkát úgy szervezik meg, hogy egy-egy épületben idő­pontot kérnek a lakóktól: mikor lenne a legideálisabb. Ha minden rendben van, ak­kor a felső emeletekről in­dulva, lakásonként tüntetik el a hibákat. — Brigádtag? — Természetesen. — Akkor miért dolgozik egyedül? — Tudja, a társam felesé­ge szül, ezért nincs itt.' Mert különben a tapétázást, a fes­tést ketten csináljuk. Egye­dül szinte lehetetlen. — Itt mégis sikerült! — Az más — mondja Rácz András —, itt segített a tu­laj is. Szabadságot vett ki, csakhogy a lakása két nap alatt meglegyen. — Gyakori ez? — Nem mondhatnám, De így majdnem ugyanannyi idő alatt sikerült befejezni, mint­ha ketten csináltuk volna. Persze az egyéb szakmun­ka hátra van. — Az mennyi lesz? — Azt kérdezze a vezető­ségtől ! A bérlők többsége úgy gondolkodik: a saját ottho­nomról van szó, nem akadá­lyozom a munkát. Mert ha valakinek nem jó az az idő­pont, ami a többinek, nem­csak a lakás, de az egész lépcsőház átadása is csúszik. És ilyesmi sajnos előfordul... D. T. B. Márciusi ifjak Miskolc közművelődési in­tézményeiben is köszöntik el­ső tavaszi ünnepünket, az 1848-as forradalom 130. év­fordulóját. Az Ady Művelő­dési Házban Márciusi ifjak című irodalmi összeállítás em­lékeztet a múltra. Az előadás 14-én, este fél hétkor kezdő­dik. Ilii, világlalaiio^nak

Next

/
Oldalképek
Tartalom