Déli Hírlap, 1978. március (10. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-29 / 74. szám

Április í. (szombat Valamennyi kereskedelmi és vendéglátóipari egység, piac és vásárcsarnok a hétköznapi (nem szombati) nyitvatartási rend szerint üzemel. Április 2. (vasárnap) Az ogymüszakos és hosszabbik- tolt nyitvatartassal üzemelő ál­talános élelmiszer-, zöidség-gyü* mölíg-, hús-, tej- és kenyérbol- tok 1« óráig, a kétműszakos élelmiszerboltok 18 óráig, a kije­lölt és egész évben szombati na­pokon 10 óráig nyitva tartó élel­miszerüzletek a szokásos rend­jük szerint tartanak nyitva. Az iparcikk-, ruházati és kultúrcikk. boltok, piacok, vásárcsarnokok és vendéglátó egységek szombati nyitvatartási rendjük szerint üzemelnek. Április 3. (héttő) Valamennyi kiskereskedelmi bolt zárva tart, kivéve az édes­ség-. dohány- és virágboltokat, a vendéglátóipar! egységeket, me­lyek vasárnapi nyitvatartási rendjük szerint árusítanak. A kijelölt vendéglátóipari egységek tejet és sütőipari termékeket forgalmaznak. Április l. (kedd) valamennyi kiskereskedelmi egység, piac és vásárcsarnok zárva tart, kivéve az édesség-, dohány- és virágboltokat, vala­mint a vendéglátóipari egysége­ket, melyek vasárnapi nyitva­tartási rendjük szerint tartanak nyitva. A kijelölt vendéglátóipa. ri üzletek tejet és sütőipari ter­mékeket árusítanak. A DH várospolitikai fóruma + Csendélet a parton... Az igazi tavaszra, az igazi napsü­tésre, az igazi melegre még várni kell. De nem telt csendesen a kettős ünnep a miskolci Augusztus 20. Strandfürdőben. Az első napon háromszázharmincan, a másodikon kétszázhúszan keresték fel, ami nagyjából megegyezik az előző évi adatok­kal. A kombinált acélműért Mire szerződött az LKM és az ÉÁÉV? Az acélműi beruházás ed­digi történetének egyik ki­emelkedő jelentőségű ese­ményéről tudósítottunk, ami­kor az LKM. .az ÉÁÉV (il­letve a Fejlesztési Bank) vezetői aláírták a beruházó és az egyik generálkivitele­ző közötti koordinációs vál­lalkozási szerződést. Azóta is többen érdeklődtek, mit tartalmaz tulajdonképpen egy ilyen fontos dokumentum? A szerződés nyolc fejezet­ből, két mellékletből áll. Az első fejezet foglalkozik a koordinációs vállalkozási szerződés tárgyával, az ÉÁÉV-re jutó 1 milliárd 192 millió forint értékű építési munkákkal, azok szakaszok­ra és ütemekre történő bon­tásával. Az ÉÁÉV tevékeny­sége három fő területen (acélműi csarnok, technoló­giai alapok, csarnokon belü­li létesítmények) valósul meg, a megrendelő által szolgáltatott tervdokumentá­ció alapján, s az abban meghatározott mennyiségben és minőségben, illetve ren­deltetésszerű használatra al­kalmas módon. Ez a fejezet két fő építési szakaszra és öt ütemre bontja az ÉÁÉV tevékenységét. Az első sza­kasz három ütemet foglal magába, s ezen belül való­sul meg az új acélműi kon­verter és üstmetallurgia, míg a második szakasz két ütemében a folyamatos ön­tőmű és elektrokemence. A soron következő feje­zet tárgyalja az alapárakat. A fentebb említett három fő tevékenységi terület közül a legjelentősebb az acélműi csarnok (88Ü millió forint), majd a technológiai alapok (240 millió forint) és a csar­nokon belüli létesítmények (72 millió forint) következ­nek. E fejezeten belül vál­lal kötelezettséget az LKM arra, hogy kielégíti az ÉÁÉV olyan igényeit, mint például a 2000 adagos étterem, egy 900 fős szociális épület, vagy például a nádasréti elősze­relő telep és létesítményei­nek megvalósítása. Több mint 10 oldalon ke­resztül tárgyalja a harma­dik fejezet a tervszolgálta­tási szakaszokat és határ­időket, Csak érdekesség­képpen említjük: az utolsó résztervszállítási határ­idő 1981. június 1. (Ám még ez a tervdokumentáció is 22 millió forint értéket képvi­sel!) A munkaterületek átadá­sával és kitűzésével folytató­dik a szerződés negyedik fe­jezete, majd a befejezési részhatáridőket rögzíti az ötödik fejezet. A kombinált acélmű végső befejezési ha­tárideje 1983. június 30.: ezen belül az első szakaszé 1980. szeptember 30., a má­sodik szakaszé pedig 1082. szeptember 30. Fontos része a koordiná­ciós vállalkozási szerződés­nek a hátralevő három feje­zet is. ezek a fizetési feltéte­lekkel, a beruházó egyéb szolgáltatásaival (villamos energia, víz, sűrített levegő, gépek, terület stb,), illetve az egyéb feltételekkel fog­lalkoznak. Utóbbi írja elő például, hogy az LKM nyolc­naponként ellenőrzi a kivi­telező munkáját, s ebben rögzítik a két vállalat kép­viselőinek neveit, illetve a késedelem miatti kötbér­kulcsokat, a műszaki és ár­vita részleteit. Mint mondottuk, két mel­léklete is van a szerződés­nek. Ezek közül külön kö­tésben kapott helyett a 2. szá­mú, amely a részhatáridők­kel' foglalkozik. Egy-egy ilyen részhatáridő a szerző­dés aláírásakor még vita tárgyát képezte, ám, amint az aláírás ünnepélyes per­ceiben elhangzott, ezek a vi­ták napokon belül megol­dódtak, vagy megoldódnak. A részhatáridőket tartalmazó 2. számú melléklet az első építési szakaszra vonatkozik. A benne foglaltak betartásá­tól függ tulajdonképpen, hogy csapolhatunk-e acélt 1980 második felében az új diósgyőri acélműben ... Nem véletlenül jegyezte meg az aláíráskor dr. Szeppelfeld Sándor, az LKM vezérigaz­gatója: a szerződésben fog­laltak teljesülése létkérdés a diósgyőri nagyüzem több mint 18 ezer dolgozója szá­lnyiké*) Még a kerti törpe is jobb? A példaként idézett Fasor utca Darhol, bármelyik kert­városban lehet. Ha elvetodik egy ilyen részre a nagyvá­rosi, plgne uj lakótelepen élő emoer, irigykedve nézelő­dik. Ápoltak, tiszták az udva­rok, virulnak a kiskertek, minden talpalatnyi helyen van valami, ami a latrok hasznát, gyönyörűségét szol­gaija. Elvetve a sokat emle­geted kerti törpével is talál­kozni, de még ez is kelleme­sebb látvány — elnézést a giees elleni harc bajnokai­tól! —, mint a szerteszét do­bált szemét, kitaposott fu. derékba tört facsemete, egy­szóval mindaz, ami sajnos, közös kertjeinket jellemzi. Nem hiszem, hogy a kertes hazakban kizárólag kifino­mult szépérzékkel megáldott emberek élnek, a bérházakban pedig csupa olyanok, akiket egyáltalán nem érdekel a la­kókörnyezetük. „INTÉZMÉNYESÍTETT” KEN O Mielőbb tovább szőném — kissé kesernyés — gondola­taimat, sietem leszögezni: én is tudom, hogy alapvető kü­lönbség van a magántulaj­donban levő és a Közösség által használt kertek kö­zött ..., a gondozás módját illetően. Az előbbiekben min­dent a „tulaj” keze munkája teremt, az utóbbiak ápolása viszont „intézményesítve” van, azaz a kertészeti és a köztisztasági vállalat felada­ta. Azt is elismerem, hogy a szóban forgó vállalatok mun­káját sok kritika illetheti. Pedig e munka minőségét mindannyian számon kérhet­jük, tekintve, hogy működé­sük bérét a közös kasszából fizetik, abból a kasszából, melybe minden dolgozó, adófizető polgár beteszi a forintjait. Szóval, a sáros járdák, dudvával benőtt törmelék- és szemétkupacok, az elhanyagolt parkok, vi­rágágyak miatt joggal ma­rasztalhatjuk el az említett vállalatokat. Ám attól, ameny- nyit és ahogyan dolgoznak, lehetne szebb, tisztább, ren­dezettebb egy-e / új város­rész. Lehetne, ha mi lakók legalább megközelítőleg any- nvit tennénk a közös kerte­kért, mint a magánházak tu­lajdonosai a sajátjukért. JÓ PÉLDÁK IS VANNAK Nem állítom, hogy nincse­nek olyan lakótelepek, negye­dek Miskolcon, ahol talál­kozhatunk a lakók öntevé­keny munkájának nyomai­val. A III, kerületben — kü­lönösen a régebben, épült, már jól „belakott” negye­dekben — de másutt is, sze­met gyönyörködtető, lélekvi- ditó kiskertek virítanak nyá­ron a házak között, és első pillantásra látszik, hogy az ásózástól a locsolásig min­dent azok vállaltak maguk­ra, akik a kornyéken élnek. Ám az egész városra még nem ez a jellemző! Ilyenkor a társadalmi mun­ka szervezőit és a szervezés fogyatékosságait szoktuk em­legetni, mondván: ahol ügyes, lelkes mozgatói vannak a társadalmi akcióknak, ott van eredmény; ahol viszont félvállról veszik a lakókör­nyezet ily módon való szépí­tését, ott közömbössé válnak az emberek. Sok igazság van ebben a véleményben, de az alapvető okot mégis másutt kell keresni. Elkedvetlenítheti a tenni kész embereket, ha azt ta­pasztalják, hogy a közpénzen, nagy keservesen kialakított kerteket, parkokat újra meg újra feltúrják, csak azért, mert nem egyeztették a köz­művesítés! munkákat. Elke­serítheti a lakókat az iá, ha olyan munkára szerveznek társadalmi megmozdulást, amit valakiknek meg kellett volna csinálni, mive] ezért kapják a bérüket. Ám ha még tovább sorolom is — mert sorolhatnám — a kedv- hervasztó okokat, tökéletes felmentést mégsem állíthat­nék ki számunkra. Számunk­ra, akik éppúgy áhítjuk a szépet, mint a kertvárosok lakói, mégis megmaradunk az irigykedésnél. MITŐL DUGUL A CSATORNA? Idevág ’'Mányi Béla (Kö­zépszer utca 56.) levele, mely­ben meggyőzően bizonyítja, hogy a lakótelepi szennyvíz­csatornák gyakori eldugulá­sáért többnyire magukat vá­dolhatják a használók. A bű­zös, fertőző szenny azért árasztja el egy-egy akna kör­nyékét, mert a lefolyókba — a lakásokban levő W. C.- ken, mosogatókon keresztül — olyan hulladékok kerül­nek, melyek eldugaszolják a csatornát. A levélíró régi pezsgősüveg műanyag dugó­jából — egyetlen metszés­sel — olyan szűrőt fabrikált a konyhai mosogató lefolyó­nyílásába, mely kitűnően funkcionál. De hányán veszik maguknak ezt a fáradságot? A nagyvárosi élet sok előnnyel jár, de azt tudomá­sul kell vennünk, hogy a la­kosság egyre növekvő hánya­da csak a közös kertekben, parkokban találhat felüdü­lést. Nem a kerti törpét hiá­nyolom, bár — mint a beve­zetőben mondtam — egy kupac szemétnél még a sokat átkozott piros sipkájával is szívesebben találkozom. (békés) Napontu : 8—9 ezer Nyulak külföldre Az érelmeszesedés veszé­lye nélkül fogyasztható há- zinyúlhús külföldi keresett­ségének kielégítésére, az Utóbbi években, meghárom­szorozta termelését a Kecs­keméti Baromfifeldolgozó Vállalat, Az idén már 300 vagon konyhakész „fülest" exportál. A feldolgozására a vaskúti Bácska Termelőszö­vetkezettel alakított ki a vállalat széles körű koope­rációt. A szövetkezetben fel­szerelt vágóhídról naponta 8—9 ezer nyulat indítanak útba olasz, osztrák és NSZK megrendelésre. Kiskereskedők tanácskoznak Ma délután három órakor a KISOSZ Borsod megyei Szervezete évi rendes tag­gyűlését tartja Miskolcon, a Régiposta utcai székházuk­ban. Az elnöki megnyitó és be­számoló után értékelik az 1977. év tevékenységét. Ez­után kerül sor a tisztújítás­ra: az elnökség, a számvizs­gáló bizottság, valamint a vála. tmányi tagok újjává- lasztására. Az előadók között ott tah ^uk Simon Jánost, a KISOSZ megyei elnökét és Nagy Andrást, a szervezet titkárát. Védnökség! találkozó a DIGÉP-ben Újszerű tanácskozás, illetve találkozás színhelye lesz hol­nap a DIGÉP Ifjúsági Háza. A vállalat KISZ-bizottsága védnökség! találkozóra hívta a megye nagyüzemeinek KISZ-munUatársait. azokat, akik valamilyen védnökséget vállaltak egy-egy munka (be­ruházás, iétesítrr.ányépité;...) felett. Többek között ott lesznek a Tiszai Hőerőmű, a Tiszai Vegyikombinát, az Ózdi Ko­hászati Üzemek, az LKM fia­taljai. A találkozó célja az, hogy megbeszéljék az eddigi ta­pasztalatokat, véleményt cse­réljenek a jövőt illetően. Programjuk egész napos. Dél­előtt tájékoztatót hallhatnak a DIGÉP-ről, illetve a válla­lati KISZ felépítéséről, mun. kájáról. Ezt gyárlátogatás kö­veti. A tulajdonképpeni ta­pasztalatcserére délután ke­rül sor. Munkásmecénások Régi kis iskola a Fadrusz utcai. Pirostéglás falait a század elején, 1903-ban emelték. Az ódon falak mégsem konzervál­ták az oktatást. S ebben részük van a patronáló brigádoknak is. Egy egész sornak. Igaz, a szocialista szerződések évekig csak papírfor­mulák maradtak. A mondás viszont igaz: néma gyereknek anyja sem érti a szavát. A brigádok nem tudhatják, hogy az iskolákban mire áhítoznak a pedagógusok. A Fadrusz utcában pedig akartak valamit, mégpedig sokat. És most következzék az egyszerű, de nagyszerű történet, ahogyan a brigádok „csodát tettek” az iskolában. A tantestület vezetői még a múlt év elején Kazincbarcikán jártak, továbbképzésen. Ott látták meg álmuk iskoláját. Igen, ők is ilyet szeretnének. De hogyan? összehívták a brigádo­kat, elmondták, mit láttak, mit szeretnének. Megkérdezték, hajlandók lennének-e ilyen nagy fába vágni a fejszéjüket? Vállalkozókedvbő] nem volt hiány. A múlt. év márciusában hozzáláttak a munkához, hogy ebben a régi kis iskolában a legmodernebb eszközök szolgál­ják a gyerekeket A pedagógusok azt mondták: ezek az aranykezű emberek csodát műveltek. Megcsodálhattam a csodát. Egész táblarendszer a falakon. Valamennyit ők szerelték. Persze, a táblák sem közönsége­sek. A vonalas és a kockás táblát üveglap fedi, amin nem csúszik a kréta. Mindig a gond volt vele, mert minden évben újra kellett festeni. Alája filcet tettek az emberek, hogy az üveglap össze ne roppanjon. Ügynevezett lapozható táblát készítettek, amelynek a csuklóit szintén egy brigád ötölte ki. Felszerelték a rolószerűen működő vetítővásznakat az írás­vetítőkhöz. Egy szekrénybe rejtették minden tanteremben a konnektorokat, hogy a gyerekek nem férjenek hozzá. Nem kis fejtörésbe került, amíg megtervezték a tükörreflexet, ami a vetítőgép képét nagyítja fel a gyerekeknek. Minden tan­teremben van televízió. A falra szerelt polc szintén az ő kezük munkáját dicséri. Kik voltak ezek az aranykezű emberek? A Lenin Kohá­szati Művek nemesacél-hengerművében dolgozó Kupecz Ist­ván vezette villanyszerelő brigád, a „Kerpely Antal” szocia­lista brigád, a durvahengerde forrasztárbrigádja, a Miskolci Ingatlankezelő Vállalat távhőszolgáltatási főosztályán dolgozó „Viktória” szocialista brigád. A Borsod megyei Állami Építő­ipari Vállalat Oláh Balázs vezette brigádja pedig 3 éve festi minden nyári szünetben az iskolát, társadalmi munkában. A brigádok a múlt évben 100 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek. Azt a pénzt, amit általuk megtakarítottak, uz iskola audiovizuális eszközökre fordította. Felmerülhet a kérdés: érdekeltek voltak-e a jótevők? Nem saját gyerekeikért tették, amit tettek? De még e halvány gyanúmat is eloszlatták, mert megtudtam, egyetlen társa­dalmi munkásnak sem jár ebbe az iskolába a gyereke. Lehet így is mecénásnak lenni. Nem önérdekből! O. E. Az üzletek ünnepi nyitvatartási rendje

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom