Déli Hírlap, 1978. március (10. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-28 / 73. szám

A vörös kakas megadta magát... Gyakorlat, a tűz ellen Telefon nincs, pedig már több éve kérik, hogy szerel­jék fel. A legközelebbi ké­szülék 2—2,5 kilométerre van. Délelőtt, néhány perccel há­romnegyed tizenegy előtt. Egy dolgozó tüzet vesz észre a takarmányraktárban. Félre­veri a harangként szolgáló síndarabot, s a telepen dolgo­zók villámgyorsan hozzálát­nak az oltáshoz. Tömlő a tűzcsapra, s máris erős víz­sugár támadja a veszélyes tüzet. Valaki elrohan értesí­teni a tűzoltókat. A raktár­ban mintegy 35 millió forint értékű takarmányt tárolnak. Vizet...! Az öt darab „E”-tömlő száz méter hosszú, az egy vízsu­gár épp hogy csak fékezi a lángokat. A füst miatt az épületbe behatolni már szin­te lehetetlen. A helyszín, ahol a tűz pusztít, a sárospataki Kos­suth Termelőszövetkezet ta­karmánytárolója. 10 óra 59 perc; megérkezik Sátoralja­újhelyből az ideiglenes tűz­oltási csoport, Kosztárt Mik­lós őrnagy, az újhelyi pa­rancsnok vezetésével. A ri­asztás hármas fokozatú, így a parancsnok is vonul. Köz­ben rádión értesítik Szerencs és Miskolc tűzoltóegységeit. Ök két-két kocsival indul­nak az égő raktárhoz. # Tűzoltó, teljes felszere, lésben.A víz nyolc atmoszfé- ra nyomással hagyja el a csövet... I Vezetéképítés. A vizet hatszáz méterről hozzák. (Sólymos László felvételei) Felderítés, a háttér kiépí­tése, valamint a híradós .há­lózat megszervezése. Az új­helyi parancsnok kiosztja a feladatokat. A tűz mindjobban elhara- pódzik. 11 óra 4 perc; három tűzoltókócsi érkezik Sátoral­jaújhelyből. Víz sehol, a tűz­csapról az önkéntesek dol­goznak. Hatszáz méterre egy tó, nyolcszázra a Bodrog. A két kocsi saját tartályaiból oltáshoz lát. A kétszer két­ezer liter víz, kétszer öt per­cig elegendő. Tíz perc alatt kell hatszáz méterről vizet hozni. 11 óra 7 perc, a hírforga­lom kiépítve, a tűz oltását el­kezdték. 11 óra 17 perc. Megérkezik a két szerencsi kocsi. Az egyik tartalékba áll. a másik „elviharzik” az újhelyi har­madik kocsihoz, a tóhoz, se­gíteni a vízszolgáltatást. A tűz vége... Idézetek a jegyzőkönyvből: 11 óra 19 perc. 'Egy veze­tékpár kiépítve, öt perc múl­va megindul a víz, 600 mé­terről, nyolc atmoszféra nyo­máson. Óriási csapás a tűz­re. De a vörös kakas még tartja magát. A raktárba a tűzoltók légzőkészülékekkel hatolnak be, de a kesernyés füstszagot még így is érezni. Kosztán őrnagy URH-rádión tartja a kapcsolatot a harci szakaszparancsnokokkal. Fél tizenkettő. A másik ve- zetékoár is kiépítve. Egyszer­re négy vezeték kígyózik az út mentén. A tüzet a nagy füst miatt nem látni. A tetőt tartó acélszerkezet erősen melegszik. — Hűtés! Egy vízsugár a tetőre — jön rádión a pa­rancs. 11 ói'a 42 perc. Miskolc egy­ségei és a tartalék légzőké­szüléket szállító kocsi a hely­színen. Ök is megkapják a feladatot. Megérkezik a me­gyei parancsnok. Csapó And­rás mérnök ezredes is. Helyzetjelentés. — Átveszem a tűzoltás irá­nyítását — közli a vezetési törzs tagjaival, Kosztán őr­naggyal, Krénusz Sándor fő­hadnaggyal, a háttérparancs­nokkal, és a harci szakaszpa­rancsnokokkal. Felderítés. — Űjabb sugarakat kérek — adja ki utasítását. öt perc, s ez is megvan. 11 óra 53 perc. A tűz meg­adta magát. Csak 50 perc... Karajz Miklós, a sárospa­taki Kossuth Termelőszövet­kezet elnöke: — Örömmel vettük, hogy ránk esett a választás a tűz­oltógyakorlat során. Rámuta­tott a hiányosságainkra, kü­lönösen a telefon hiányára. Ezen a telepen a takarmány­raktáron kívül szárítónk és tehenészetünk is van. Ha tűz keletkezik ... Belső riasztá­sunk és üzemi tűzoltásunk alaposan meg van szervezve, a gyakorlat nekik is jól jött... Megyei tűzoltógyakorlat Sá­rospatakon. Ebben az évben az első, még három követi. A fentebb leírt események tűz nélkül játszódtak le. Fe­gyelmezetten, tervszerűen, pontosan. Miskolc és Sze­rencs tűzoltókocsijai zsugorí­tott idővel érkeztek, vagyis már úton voltak, mikor a ri­asztást kapták. A tüzet piros, a füstöt kék színű kendő je­lezte. A gyakorlat ideje 50 perc volt. Ennyi idő alatt megfé­kezték a „tüzet”... ILLÉSY SÁNDOR A kooperálok fegyelme és figyelme Lánc, lánc... AUergikus pontjai gazdasá­gunknak a beruházások. Nem­csak azért, mert az idén pél­dául a tervezettnél három-, három és félszer nagyobb összeget 'ordítottak a válla­latok új építkezések, fejlesz­tések megindítására —, s ez­zel tovább élez .ék a kivite­lezői lehetőségek feszültségeit —, hanem azért is, mert e tevékenység produkálja a legnagyobb kooperációs zűr­zavart. Nem túlzás ez a minősítés? Aligha. Elegendő lenne en­nek bizonyítására csupán az időről időre megjelenő bíró­sági híreket citálni. KÉSNEK A SZAKIPAROSOK A kooperációs lánc mind gyakoribb szakadásai nem csupán a beruházások gond­jaira vetnek fényt. Az állami építőipar súlyos problémáinak egyik forrása az, hogy még saját kereteiben sem sikerült az együttműködést, a külön­böző munkafolyamatokat végző egységek munkáját ki­fogástalanul megszerveznie. A lakásépítés, amely az idén jobb eredményeket ért el, mint tavaly, változatlanul azért tarad el még mindig a kívánt ütemtől, mert a kü­lönböző szakiparosok nem használják ki jól az időt, kü­lönféle okok miatt rossz kö­zöttük az összhang, illetve ne legyünk túl szigorúak: még mindig nem olyan, mintami­lyen lehetne. Közismert, hogy az előre gyártott elemekből épülő há­zak, lakások sorsa két, egy­mástól meglehetősen külön­böző időszakot ölel föl. Az első a gyors, iparszerűen szervezett, a sorozatgyártás igényeit kielégítő elem — elő- regyártás és -szerelés fázisa, a második az úgynevezett szakipari tennivalóké. Az utóbbiról — bár az építőipar mind nagyobb erőfeszítéseket tesz a gépesítéstől a munka­fegyelem megszilárdításáig — nem mondható el sem az, hogy iparszerű, sem az, hogy akárcsak hasonlítható lenne hatékonyságban az első sza­kaszhoz. ZÖLD AG A TETON A házgyárakban, a vasúton beérkező . alapanyagokból, több műszakban, szigorú nor­mák követelményei szerint a szó szoros értelmében gyárt­ják a lakások elemeit. Ezt — több-kevesebb várakozás után — menetrendszerűen kiszál­lítják a helyszínre, ahol az alapokra rövid napok, hetek alatt fölszerelik a házat. A betonszerelő brigádok látványos gyorsasággal rak­ják egymásra, egymás fölé az elemeket; az ellenőrzés egy­szerű, s ha valamiért áll a munka, az ol. azonnal kide­rül. Csakhamar zöld ág ke­rülhet — régi építős hagyo­mány szerint — a tetőre. Ezt követően a brigád már szedi is sátorfáját, azaz daruját, s eggyel tovább áll. Ez a mun­ka korszerű, valamennyi ele­me jól szervezhető, még egy­szer érdemes hangsúlyozni — ellenőrizhető, az esetek mesz- sze túlnyomó többségében ez az építőipari szakasz megy a legjobban. Aztán ott áll a ház — nem is tudnám megmondani hir­telenjében, milyen készültsé­gi fokban. De ott van, sok­szor felkiáltójelként! Mert előfordul, hogy falainak fel­húzása, elemeinek összesze­relése csak töredékét jelen­tette annak az időnek, amely­nek el kell telnie, hogy las- san-lassan megjelenjenek a szakiparosok: a víz-, gázsze­relők, a tapétázók, megérkez­zenek a szükséges tárgyak — a villanykapcsolótól a gáztűz­helyekig. Ki vonná kétségbe, hogy a szakipari tevékenység többféle szakma jól szerve­zett kooperációját követeli meg? Ki kételkedik abban, hogy az alkatrész- és anyag- ellátás nem tartozik a köny­nyű feladatok közé, nemkü­lönben az esetleges módosí­tások kivitelezése? Dehát ép­pen itt a lényeg: e több sze­replős, bonyolult koreográfia szerinti mozgást igénylő tevé­kenység az építő vállalatok­nak ma is leggyengébb pont­ja. A kis és nagy munkák egyeztetése, a folyamatok szervezése, a szükséges mun­kaerő és anyag határidőre való „előállítása”. Még akkor is, ha a feltételek egyébként kedvezőek —, ha akad mun­kaerő, anyag, szállítóeszköz —, nos, akkor is nagy a hi­baszázalék. Mert vagy nem megfelelő a kooperáció terve, vagy a szervezésben vétenek rendre hibát. Mindez esetleg tükrözője a minden tevékeny­ségre kiterjedő fegyelem hi­ányának is. AHOL ELSZAKAD... Az eredményes munkameg­osztás nélkülözhetetlen tar­tozéka a fegyelmezett együtt­működés. Ahogy azt a köve­telmények megfogalmazzák: a szervezett, tervszerű kooperá­ció. És ha bármelyik vonat­kozásban támad rövidzárlat — akkor a kooperációs lánc azonnal elszakad, ez pedig az össztevékenységet bénítja meg szükségszerűen. Érdemes fölidézni a Központi Bizott­ság decemberi határozatát, amely — megállapítván, hogy az építőipar termelése a ter­vezettnél gyorsabb ütemben nőtt —, azt is hangsúlyozza: „A beruházások jelentős ré­szénél — döntően az elkészí­tési és szervezési hibák mi­att —, a kivitelezés időtarta­ma és költségei meghaladják a tervezettet.” Aligha kétséges: e pasz- szus a kooperáció kritikája is. Ezt a kritikát, éppen úgy, mint tapasztalatainkat a szer­vezés állapotáról, a jövő esz­tendő tennivalóinak végre­hajtása érdekében szükséges mindenütt megfontolni. MATKÖ ISTVÁN Április bolondja Az Ady Endre Művelődési Ház vargahegyi ifjúsági klubjában ma este 18.30-kor kezdődik az a klubest, amely minden bizonnyal jó szóra­kozást ígér. Legalábbis a cí­me ezt sejteti: Április bo­londja ... Termálvizet találtak a Tisza-parton Tervpályázat fürdők, üdülők építésére Szegeden ezer méter körü­li mélységből 52—90 fokos termálvizet hoztak felszínre a fúrások. A magas hőmér­sékletű és gazdag termálvíz­kincs komplex felhasználásá­ra tervpályázatot hirdetett a Szegedi városi Tanács, az ÉVM, az Országos Energia­gazdálkodási Intézet, az OHV, a SZOT Üdülési Fő­igazgatósága és a Kommuná­lis Beruházási Vállalat. A pályázóknak az új-szege­di Tisza-parton, a jelenlegi és a tervezett közúti híd között kijelölt területsávra kell tervezniük termálfürdőt. SZOT-gyógvüdülőt és okta- ? tási központot, vállalati üdü- i löket, strand'"rdőt szállód»* j üdülőterületi központot és ; megfelelő hálózatot a létesít- ■ mények, lakások, intézmé- j nyék fűtésére és melegvíz- j ellátására, I Drót és cement Megjelent a Borsodi Műszaki és Ipargazdasági Élet Gazdag tartalommal jelent meg az MTESZ Borsod me­gyei Szervezete kiadványa, a Borsodi Műszaki és Ipar- gazdasági Élet legújabb szá­ma. A lapszám egyik izgalmas olvasmánya Mártha László­nak, a December 4. Drót­művek osztályvezetőjének cikke vállalata külgazdasági kapcsolatairól. A vállalat — 1912-ben Deichsel Adolf né­met tőkés alapította — már a felszabadulás előtt is ex­portált, többek között pél­dául zongorahúrt (!) Olasz­országba ... A felszabadulás után, de különösen a hatva­nas évek elejétől aztán már tucatnyi tőkés és szocialista ország megrendelőinek igé­nyeit elégítette és elégíti ki. Drótgyárunk termékei ma már olyan távoli országok­ban is ismertek, mint Kína. Indonézia, Nepál, Tanzánia, Brazília, Argentína, hogy csak néhányat említsünk. Napjainkban a gyár évi ex­portja meghaladja az évi 5 millió dollárt, illetve az évi 3 millió rubelt, 1932-ben pe­dig, amikorra az exportbő­vítő beruházások teljes fel­futást biztosítanak, majdnem 9 millió dollár és 3,2 millió rubel értékben exportálnak. Még csupán egyetlen adat: 65 éves fennállása alatt 50 országgal állt üzleti kapcso­latban a December 4. Drót­művek, s Ausztrália kivéte­lével minden földrészen megtalálhatók a gyár termé­kei... Lám György, a HCM ok­leveles gépészmérnöke a he- jőcsabai cementgyár kör­nyezetvédelmi tevékenysé­géről ad számot. Egyebek között utal arra; a teljesít­mény négyszeres növelése mellett meg kell oldani, hogy a kibocsátott bormennyiség kevesebb, mint egytizedére csökkenjen. Ennek érdeké­ben több mint 600 millió fo­rintot, a teljes beruházási érték több mint 12 százalé­kát fordították környezetvé­delmi intézkedések megva­lósítására. Figyelemre méltó, hogy cementgyárunkban a hazánkban jelenleg található legjobb hatásfokú portalanf- tókat építették be, amelyek óránként 1 millió köbméter levegő portalanítására al­kalmasak. A számos cikk, tanulmány közül hadd említsük még meg Fekete Ivánnak, az NME Ipargazdaságtani Tan­széke adjunktusának írását, amely a számszerűsíthető teljesítménytényezőknek a dolgozók átlagteljesítményé­re gyakorolt hatását elemzi. Amennyire szívesen for­gatjuk, várjuk mi magunk is a sok ezer borsodi műszaki­val együtt az MTESZ Bor­sod megyei Szervezetének szaklapját, annyira nem ért­jük: miért csúszik a megje­lenése. Ez a legfrissebb szám ugyanis, amelynek tulajdon­képpen már az 1978/1. szám­nak kellene lennie, borítójú'■ még ezzel a jelzéssel „büsz­kélkedik1977/3... Ny. I. Szép a napló Ha ráér, rajzol — Nehezen kimondható neve van! — Leírni sem könnyű! — toldja meg Smizsánszky István, miközben türelem­mel nézegeti, hogy nevének írásakor betűnként haladok. Nem szól. Lehet, hogy nem jól írtam? Majd kike­rülök a plakátjára! Ez ugyanis a hobbija. A rajzo­lás, festegetés. Főállásban pedig az LKM gép- és vil­lamos karbantartó gyáregy­ségének technológiai osztá­lyán technológus, az MSZBT szocialista brigád tagja. A brigádvállalásokat, -tel­jesítéseket olvasva, többször ráismerni, pedig a neve nem is szerepel. Ilyenekre gon­dolok: „A Kilián-északi óvoda ré­szére különféle tájékoztató, dekorációs feliratokat ké­szítünk.” A brigádnapló is rendhagyóan szépnek tű­nik ... — Én csináltam, s a vál­lalatvezetés értékelte is. — Itt is magáról van szó? — citálok egy másik részt: „Megalakult az LKM Ama­tőr Képzőművész Stúdió. A brigádnak is van egy tagja, aki képeivel részt vett a ki­állításon.” — Rólam van szó! De a régiek helyett inkább eze­ket nézze! — varázsol elő újabb munkáiból néhány grafikát, festményt, plakát­tervet. Az egyik plakát dí­jat nyert egy országos kiál­lításon. — Sikerek? — Pár helyezés a helyi, városi, megyei, országos ki­állításokon. De szerintem nem a díj a fontos, hanem a tevékenység; a szabad idő értelmes eltöltése. Kipihe­nem vele magam, s közben tanulok is. A brigád egyéb vállalása­it nézve, nem sok szabad ideje lehet. Az új acélmű­ről készített grafikája rajz­készségről, tehetségről árul­kodik. — Nem „fedezték" még fel? — Értékelik munkáimat. — Főállásban csinálná? — Nem hiszem. Annyira együtt a brigád, hogy nem adnám fel a magányos al­kotás gyötrelmeiért... D. T. B. Az elefántok megérzik az esőt Az elefántok már jóval az eső kezdete előtt megérzik annak közeledtét. Erre a következtetésre jutottak a kenyai nemzeti parkban dol­gozó zoológusok. A tudósok olyan adókat szereltek az állatokra, amelyek az ele- íántcsordák minden mozdu­latáról információt adnak az állomásnak. Amikor a park valamelyik körzetében esik. az elefántok oda igyekez­nek. Ismeretes, hogy az ele­fántok szaglása igen fejlett, ormányuk segítségével öt kilométer távolságból felis­merik a szagokat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom