Déli Hírlap, 1978. március (10. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-28 / 73. szám
A vörös kakas megadta magát... Gyakorlat, a tűz ellen Telefon nincs, pedig már több éve kérik, hogy szereljék fel. A legközelebbi készülék 2—2,5 kilométerre van. Délelőtt, néhány perccel háromnegyed tizenegy előtt. Egy dolgozó tüzet vesz észre a takarmányraktárban. Félreveri a harangként szolgáló síndarabot, s a telepen dolgozók villámgyorsan hozzálátnak az oltáshoz. Tömlő a tűzcsapra, s máris erős vízsugár támadja a veszélyes tüzet. Valaki elrohan értesíteni a tűzoltókat. A raktárban mintegy 35 millió forint értékű takarmányt tárolnak. Vizet...! Az öt darab „E”-tömlő száz méter hosszú, az egy vízsugár épp hogy csak fékezi a lángokat. A füst miatt az épületbe behatolni már szinte lehetetlen. A helyszín, ahol a tűz pusztít, a sárospataki Kossuth Termelőszövetkezet takarmánytárolója. 10 óra 59 perc; megérkezik Sátoraljaújhelyből az ideiglenes tűzoltási csoport, Kosztárt Miklós őrnagy, az újhelyi parancsnok vezetésével. A riasztás hármas fokozatú, így a parancsnok is vonul. Közben rádión értesítik Szerencs és Miskolc tűzoltóegységeit. Ök két-két kocsival indulnak az égő raktárhoz. # Tűzoltó, teljes felszere, lésben.A víz nyolc atmoszfé- ra nyomással hagyja el a csövet... I Vezetéképítés. A vizet hatszáz méterről hozzák. (Sólymos László felvételei) Felderítés, a háttér kiépítése, valamint a híradós .hálózat megszervezése. Az újhelyi parancsnok kiosztja a feladatokat. A tűz mindjobban elhara- pódzik. 11 óra 4 perc; három tűzoltókócsi érkezik Sátoraljaújhelyből. Víz sehol, a tűzcsapról az önkéntesek dolgoznak. Hatszáz méterre egy tó, nyolcszázra a Bodrog. A két kocsi saját tartályaiból oltáshoz lát. A kétszer kétezer liter víz, kétszer öt percig elegendő. Tíz perc alatt kell hatszáz méterről vizet hozni. 11 óra 7 perc, a hírforgalom kiépítve, a tűz oltását elkezdték. 11 óra 17 perc. Megérkezik a két szerencsi kocsi. Az egyik tartalékba áll. a másik „elviharzik” az újhelyi harmadik kocsihoz, a tóhoz, segíteni a vízszolgáltatást. A tűz vége... Idézetek a jegyzőkönyvből: 11 óra 19 perc. 'Egy vezetékpár kiépítve, öt perc múlva megindul a víz, 600 méterről, nyolc atmoszféra nyomáson. Óriási csapás a tűzre. De a vörös kakas még tartja magát. A raktárba a tűzoltók légzőkészülékekkel hatolnak be, de a kesernyés füstszagot még így is érezni. Kosztán őrnagy URH-rádión tartja a kapcsolatot a harci szakaszparancsnokokkal. Fél tizenkettő. A másik ve- zetékoár is kiépítve. Egyszerre négy vezeték kígyózik az út mentén. A tüzet a nagy füst miatt nem látni. A tetőt tartó acélszerkezet erősen melegszik. — Hűtés! Egy vízsugár a tetőre — jön rádión a parancs. 11 ói'a 42 perc. Miskolc egységei és a tartalék légzőkészüléket szállító kocsi a helyszínen. Ök is megkapják a feladatot. Megérkezik a megyei parancsnok. Csapó András mérnök ezredes is. Helyzetjelentés. — Átveszem a tűzoltás irányítását — közli a vezetési törzs tagjaival, Kosztán őrnaggyal, Krénusz Sándor főhadnaggyal, a háttérparancsnokkal, és a harci szakaszparancsnokokkal. Felderítés. — Űjabb sugarakat kérek — adja ki utasítását. öt perc, s ez is megvan. 11 óra 53 perc. A tűz megadta magát. Csak 50 perc... Karajz Miklós, a sárospataki Kossuth Termelőszövetkezet elnöke: — Örömmel vettük, hogy ránk esett a választás a tűzoltógyakorlat során. Rámutatott a hiányosságainkra, különösen a telefon hiányára. Ezen a telepen a takarmányraktáron kívül szárítónk és tehenészetünk is van. Ha tűz keletkezik ... Belső riasztásunk és üzemi tűzoltásunk alaposan meg van szervezve, a gyakorlat nekik is jól jött... Megyei tűzoltógyakorlat Sárospatakon. Ebben az évben az első, még három követi. A fentebb leírt események tűz nélkül játszódtak le. Fegyelmezetten, tervszerűen, pontosan. Miskolc és Szerencs tűzoltókocsijai zsugorított idővel érkeztek, vagyis már úton voltak, mikor a riasztást kapták. A tüzet piros, a füstöt kék színű kendő jelezte. A gyakorlat ideje 50 perc volt. Ennyi idő alatt megfékezték a „tüzet”... ILLÉSY SÁNDOR A kooperálok fegyelme és figyelme Lánc, lánc... AUergikus pontjai gazdaságunknak a beruházások. Nemcsak azért, mert az idén például a tervezettnél három-, három és félszer nagyobb összeget 'ordítottak a vállalatok új építkezések, fejlesztések megindítására —, s ezzel tovább élez .ék a kivitelezői lehetőségek feszültségeit —, hanem azért is, mert e tevékenység produkálja a legnagyobb kooperációs zűrzavart. Nem túlzás ez a minősítés? Aligha. Elegendő lenne ennek bizonyítására csupán az időről időre megjelenő bírósági híreket citálni. KÉSNEK A SZAKIPAROSOK A kooperációs lánc mind gyakoribb szakadásai nem csupán a beruházások gondjaira vetnek fényt. Az állami építőipar súlyos problémáinak egyik forrása az, hogy még saját kereteiben sem sikerült az együttműködést, a különböző munkafolyamatokat végző egységek munkáját kifogástalanul megszerveznie. A lakásépítés, amely az idén jobb eredményeket ért el, mint tavaly, változatlanul azért tarad el még mindig a kívánt ütemtől, mert a különböző szakiparosok nem használják ki jól az időt, különféle okok miatt rossz közöttük az összhang, illetve ne legyünk túl szigorúak: még mindig nem olyan, mintamilyen lehetne. Közismert, hogy az előre gyártott elemekből épülő házak, lakások sorsa két, egymástól meglehetősen különböző időszakot ölel föl. Az első a gyors, iparszerűen szervezett, a sorozatgyártás igényeit kielégítő elem — elő- regyártás és -szerelés fázisa, a második az úgynevezett szakipari tennivalóké. Az utóbbiról — bár az építőipar mind nagyobb erőfeszítéseket tesz a gépesítéstől a munkafegyelem megszilárdításáig — nem mondható el sem az, hogy iparszerű, sem az, hogy akárcsak hasonlítható lenne hatékonyságban az első szakaszhoz. ZÖLD AG A TETON A házgyárakban, a vasúton beérkező . alapanyagokból, több műszakban, szigorú normák követelményei szerint a szó szoros értelmében gyártják a lakások elemeit. Ezt — több-kevesebb várakozás után — menetrendszerűen kiszállítják a helyszínre, ahol az alapokra rövid napok, hetek alatt fölszerelik a házat. A betonszerelő brigádok látványos gyorsasággal rakják egymásra, egymás fölé az elemeket; az ellenőrzés egyszerű, s ha valamiért áll a munka, az ol. azonnal kiderül. Csakhamar zöld ág kerülhet — régi építős hagyomány szerint — a tetőre. Ezt követően a brigád már szedi is sátorfáját, azaz daruját, s eggyel tovább áll. Ez a munka korszerű, valamennyi eleme jól szervezhető, még egyszer érdemes hangsúlyozni — ellenőrizhető, az esetek mesz- sze túlnyomó többségében ez az építőipari szakasz megy a legjobban. Aztán ott áll a ház — nem is tudnám megmondani hirtelenjében, milyen készültségi fokban. De ott van, sokszor felkiáltójelként! Mert előfordul, hogy falainak felhúzása, elemeinek összeszerelése csak töredékét jelentette annak az időnek, amelynek el kell telnie, hogy las- san-lassan megjelenjenek a szakiparosok: a víz-, gázszerelők, a tapétázók, megérkezzenek a szükséges tárgyak — a villanykapcsolótól a gáztűzhelyekig. Ki vonná kétségbe, hogy a szakipari tevékenység többféle szakma jól szervezett kooperációját követeli meg? Ki kételkedik abban, hogy az alkatrész- és anyag- ellátás nem tartozik a könynyű feladatok közé, nemkülönben az esetleges módosítások kivitelezése? Dehát éppen itt a lényeg: e több szereplős, bonyolult koreográfia szerinti mozgást igénylő tevékenység az építő vállalatoknak ma is leggyengébb pontja. A kis és nagy munkák egyeztetése, a folyamatok szervezése, a szükséges munkaerő és anyag határidőre való „előállítása”. Még akkor is, ha a feltételek egyébként kedvezőek —, ha akad munkaerő, anyag, szállítóeszköz —, nos, akkor is nagy a hibaszázalék. Mert vagy nem megfelelő a kooperáció terve, vagy a szervezésben vétenek rendre hibát. Mindez esetleg tükrözője a minden tevékenységre kiterjedő fegyelem hiányának is. AHOL ELSZAKAD... Az eredményes munkamegosztás nélkülözhetetlen tartozéka a fegyelmezett együttműködés. Ahogy azt a követelmények megfogalmazzák: a szervezett, tervszerű kooperáció. És ha bármelyik vonatkozásban támad rövidzárlat — akkor a kooperációs lánc azonnal elszakad, ez pedig az össztevékenységet bénítja meg szükségszerűen. Érdemes fölidézni a Központi Bizottság decemberi határozatát, amely — megállapítván, hogy az építőipar termelése a tervezettnél gyorsabb ütemben nőtt —, azt is hangsúlyozza: „A beruházások jelentős részénél — döntően az elkészítési és szervezési hibák miatt —, a kivitelezés időtartama és költségei meghaladják a tervezettet.” Aligha kétséges: e pasz- szus a kooperáció kritikája is. Ezt a kritikát, éppen úgy, mint tapasztalatainkat a szervezés állapotáról, a jövő esztendő tennivalóinak végrehajtása érdekében szükséges mindenütt megfontolni. MATKÖ ISTVÁN Április bolondja Az Ady Endre Művelődési Ház vargahegyi ifjúsági klubjában ma este 18.30-kor kezdődik az a klubest, amely minden bizonnyal jó szórakozást ígér. Legalábbis a címe ezt sejteti: Április bolondja ... Termálvizet találtak a Tisza-parton Tervpályázat fürdők, üdülők építésére Szegeden ezer méter körüli mélységből 52—90 fokos termálvizet hoztak felszínre a fúrások. A magas hőmérsékletű és gazdag termálvízkincs komplex felhasználására tervpályázatot hirdetett a Szegedi városi Tanács, az ÉVM, az Országos Energiagazdálkodási Intézet, az OHV, a SZOT Üdülési Főigazgatósága és a Kommunális Beruházási Vállalat. A pályázóknak az új-szegedi Tisza-parton, a jelenlegi és a tervezett közúti híd között kijelölt területsávra kell tervezniük termálfürdőt. SZOT-gyógvüdülőt és okta- ? tási központot, vállalati üdü- i löket, strand'"rdőt szállód»* j üdülőterületi központot és ; megfelelő hálózatot a létesít- ■ mények, lakások, intézmé- j nyék fűtésére és melegvíz- j ellátására, I Drót és cement Megjelent a Borsodi Műszaki és Ipargazdasági Élet Gazdag tartalommal jelent meg az MTESZ Borsod megyei Szervezete kiadványa, a Borsodi Műszaki és Ipar- gazdasági Élet legújabb száma. A lapszám egyik izgalmas olvasmánya Mártha Lászlónak, a December 4. Drótművek osztályvezetőjének cikke vállalata külgazdasági kapcsolatairól. A vállalat — 1912-ben Deichsel Adolf német tőkés alapította — már a felszabadulás előtt is exportált, többek között például zongorahúrt (!) Olaszországba ... A felszabadulás után, de különösen a hatvanas évek elejétől aztán már tucatnyi tőkés és szocialista ország megrendelőinek igényeit elégítette és elégíti ki. Drótgyárunk termékei ma már olyan távoli országokban is ismertek, mint Kína. Indonézia, Nepál, Tanzánia, Brazília, Argentína, hogy csak néhányat említsünk. Napjainkban a gyár évi exportja meghaladja az évi 5 millió dollárt, illetve az évi 3 millió rubelt, 1932-ben pedig, amikorra az exportbővítő beruházások teljes felfutást biztosítanak, majdnem 9 millió dollár és 3,2 millió rubel értékben exportálnak. Még csupán egyetlen adat: 65 éves fennállása alatt 50 országgal állt üzleti kapcsolatban a December 4. Drótművek, s Ausztrália kivételével minden földrészen megtalálhatók a gyár termékei... Lám György, a HCM okleveles gépészmérnöke a he- jőcsabai cementgyár környezetvédelmi tevékenységéről ad számot. Egyebek között utal arra; a teljesítmény négyszeres növelése mellett meg kell oldani, hogy a kibocsátott bormennyiség kevesebb, mint egytizedére csökkenjen. Ennek érdekében több mint 600 millió forintot, a teljes beruházási érték több mint 12 százalékát fordították környezetvédelmi intézkedések megvalósítására. Figyelemre méltó, hogy cementgyárunkban a hazánkban jelenleg található legjobb hatásfokú portalanf- tókat építették be, amelyek óránként 1 millió köbméter levegő portalanítására alkalmasak. A számos cikk, tanulmány közül hadd említsük még meg Fekete Ivánnak, az NME Ipargazdaságtani Tanszéke adjunktusának írását, amely a számszerűsíthető teljesítménytényezőknek a dolgozók átlagteljesítményére gyakorolt hatását elemzi. Amennyire szívesen forgatjuk, várjuk mi magunk is a sok ezer borsodi műszakival együtt az MTESZ Borsod megyei Szervezetének szaklapját, annyira nem értjük: miért csúszik a megjelenése. Ez a legfrissebb szám ugyanis, amelynek tulajdonképpen már az 1978/1. számnak kellene lennie, borítójú'■ még ezzel a jelzéssel „büszkélkedik1977/3... Ny. I. Szép a napló Ha ráér, rajzol — Nehezen kimondható neve van! — Leírni sem könnyű! — toldja meg Smizsánszky István, miközben türelemmel nézegeti, hogy nevének írásakor betűnként haladok. Nem szól. Lehet, hogy nem jól írtam? Majd kikerülök a plakátjára! Ez ugyanis a hobbija. A rajzolás, festegetés. Főállásban pedig az LKM gép- és villamos karbantartó gyáregységének technológiai osztályán technológus, az MSZBT szocialista brigád tagja. A brigádvállalásokat, -teljesítéseket olvasva, többször ráismerni, pedig a neve nem is szerepel. Ilyenekre gondolok: „A Kilián-északi óvoda részére különféle tájékoztató, dekorációs feliratokat készítünk.” A brigádnapló is rendhagyóan szépnek tűnik ... — Én csináltam, s a vállalatvezetés értékelte is. — Itt is magáról van szó? — citálok egy másik részt: „Megalakult az LKM Amatőr Képzőművész Stúdió. A brigádnak is van egy tagja, aki képeivel részt vett a kiállításon.” — Rólam van szó! De a régiek helyett inkább ezeket nézze! — varázsol elő újabb munkáiból néhány grafikát, festményt, plakáttervet. Az egyik plakát díjat nyert egy országos kiállításon. — Sikerek? — Pár helyezés a helyi, városi, megyei, országos kiállításokon. De szerintem nem a díj a fontos, hanem a tevékenység; a szabad idő értelmes eltöltése. Kipihenem vele magam, s közben tanulok is. A brigád egyéb vállalásait nézve, nem sok szabad ideje lehet. Az új acélműről készített grafikája rajzkészségről, tehetségről árulkodik. — Nem „fedezték" még fel? — Értékelik munkáimat. — Főállásban csinálná? — Nem hiszem. Annyira együtt a brigád, hogy nem adnám fel a magányos alkotás gyötrelmeiért... D. T. B. Az elefántok megérzik az esőt Az elefántok már jóval az eső kezdete előtt megérzik annak közeledtét. Erre a következtetésre jutottak a kenyai nemzeti parkban dolgozó zoológusok. A tudósok olyan adókat szereltek az állatokra, amelyek az ele- íántcsordák minden mozdulatáról információt adnak az állomásnak. Amikor a park valamelyik körzetében esik. az elefántok oda igyekeznek. Ismeretes, hogy az elefántok szaglása igen fejlett, ormányuk segítségével öt kilométer távolságból felismerik a szagokat.
