Déli Hírlap, 1978. március (10. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-24 / 71. szám
Szövelvizsga Mitől farmer a farmer? A kirakat: a város szeme Kirakatban a kirakatok Van telitalálat is A fogyasztók lapjának márciusi számában a farmerszövetek kerültek a nagyító ulá. A mintl.a — mi is lehetne más —. az eredeti Levi’s és Lee nadrágok szövete. S bár ezek méteráruként nem vásárolhatók meg, a viszonyítás kedvéért ezek jellemzői is szerepelnek a Nagyitó tesztjében. A Levi’s farmerek minősége kiváló, a teszt megállapításai — ritka éset —. a közhiedelmet támasztják alá. A Lee farmerek minősége egy árnyalattal, pontosabban egy minőségi fokozattal pyengébb. Ha nedves ruhával dörzsöljük... A legfontosabb követelmény a jó farmeranyaggal szemben, hogy strapabíró, vagyis tartós és erős legyen. A jó farmerszövet — bizonyos határok között — nehéz és vastag. A kopásállóság és a színtartóság szempontjából már teljesen mások a követelmények a farmerszövetekkel szemben, mint a hagyományos kelméknél. Csupán egy példa: az amatőr szakértők szerint is csak az a farmer jó minőségű, amelyet ha nedves ruhával megdörzsöl- nel- a ruhát elszínezi. Továbbá: a jó farmeranyag kismértékben ereszti a színét, a használatban megfakul stb. Persze, a farmerek esetében ugyan ki „hinne” a műszaki vizsgálatoknak, a küAl utóbbi napokban néhány napra visszatért a kellemetlen, tél végi időjárás. Reggelente sok-sok autós kínlódik indítási nehézségekkel. „Hiába húzom ki a szívatót, az istennek sem akar indulni!’’ — panaszkodik egyik olvasónk, hozzátéve: kár volt elővenni a télre egyébként eltett autót. Valóban kár lett volna? Aligha adhatunk neki igazat, hiszen nagyon sokan télen is biztonságosan autózunk, a téli hidegben is viszonylag biztonságosan beindítjuk reggel az autót. A hideg több okból is akadályozza a gyors indítást. Alacsony hőmérsékletnél a benzinpárolgás, az akkumulátor kapacitásának csökkenése, az üzemanyagkondenzáció, vagy például a kenőolaj-viszkozitás növekedése egyaránt problémát okozhat. Mit tegyünk, hogyha egyébként a motor és tartozékai jó állapotban vannak, ám mégis gond az indulás? Az indítóporlasz- tós, kézi működtetésű szíva- tókkal ellátott autóknál (például a Zsigulik) tartsuk be az alábbi sorrendet: 1. húzzuk ki a szívatót, 2. a gázpedál néhányszori benyomásával fecskendezzünk üzemanyagot a motorba, teljesen nyomjuk be a kuplungpedált, s utána indítózzunk. A szakemberek különösen felhívják a figyelmet a kuplung kinyomására, hiszen ezzel jelentős mértékben tehermentesítjük az indítómotort. Ugyancsak szakemberek ajánlják a kétütemű autók tulajdonosainak, hogy ha hosszabb időre állnak le télen, vagy ilyenkor tavasszal (több órára), leálláskor kissé pörgessük fel a motort, s kihúzott szívató- val állítsuk le. (Ugyanez négyütemű motornál nem ajánlatos.) Sokáig vitatkoztak a szakértők azon is. meddig melegítsük a motort? A jelenlegi álláspont az, hogy ne solönféle szakító és egyéb próbák eredményének, amikor az igazi „farmerszakértők” szerint valójában a fogásnak a „farmerjellegnek” van jelentősége? A farmereknek ezt a sajátosságát mindenképpen figyelembe kell venni, s ezé - a Nagyító olvasóit is megkérdezte, az ifjú hozzáértők véleményét is felhasználta az objektív minősítés meghatározására. A (természetesen megváltoztatott nevű) farmerszövet-min- tákat kellett „osztályozniuk”. Texas, Derszi, Kansas Nos, a minták között szereplő két márkás anyag, a Levi’s és a Lee farmerek anyaga szerepelt a legjobban. Ezeket követi a Texas nevű jugoszláv farmernadrágok anyaga és néhány magyar farmerszövet is jól megállta a helyét; míg a rangsorban szinte a legutolsó a nálunk is kapható lengyel farmerek anyaga. A méteráruként is megvásárolható farmeranyagok közül a SZEGED tetszett a legjobban, s a legtöbbeknek. Igaz, nem is a legolcsóbb áru (a 140 cm széles anyag ára 252 Ft). Talán ennél a szövetnél sikerült a leginkább megközelíteni az eredeti far- me.anyagok jellegét. De nemcsak a jellegét, minőségét is, hiszen tartósága jó, kopásállósága kiváló. (Az anyag egyébként a Derszi néven kapható íarmernadkáig. Mérsékelt gázadagolással kapcsoljunk sebességbe, s a szívatót kissé toljuk vissza (nem teljesen, mert akkor lefullad a motor), s induljunk el. Ahogyan a motor szemlátomást melegszik, óvatosan teljesen visszatoljuk a szívatót, hiszen az egyébként nem használ a már meleg motor üzemének, sőt, kifejezetten káros. Szí- vatónk helyes működéséről meggyőződhetünk, ha meleg motorunkat alapjáraton járatjuk. s kihúzzuk a szívatót. Amennyiben ilyenkor autónk motorja nem fullad be, a szívatónk rosszul van beállítva. Sokan (természetesen csak a laikusok) tanácstalanok akkor is, amikor egyébként meleg a motor, s mégsem tudunk indítani. Ilyenkor a motort túlszívattuk üzemanyaggal, s az indításnál a gázpedált kell benyomnunk, ameddig csak bemegy, s azután kell — természetesen visszatolt szívatóval — indítanunk. E sorok írójának a napokban teljesen más természetű indítási nehézsége akadt. Mivel ugyancsak a laikusok széles táborába tartozik, kénytelen volt hivatásos gépjárművezető ismerőse segítségét kérni az utcán hagyott autó beindításához. Utóbbi pillanatok alatt rájött, hogy az akkumulátor kábelsaruk beoxidálódtak, a zsír leszáradt róluk, s az indítómotor ezért nem kapott feszültséget. Ebből a tanulság, hogy ne feledjük el soha ellenőrizni a laikusok által is megközelíthető olyan, az üzembiztonságot garantáló helyeket autónkon, mint például az akkumulátor és környezete, a gyújtó- gyertyák, az olaj nívószint állása. Ny. L rágok, öltözékek alapanyaga.) Jóval olcsóbb a KANSAS nevű anyag (150 cm széles, 154 Ft métere, a Lenfonó és Szövőpari Vállalat terméke). Feszes, jó fogású szövet, talán ezért is tetszett többek- ne' . A műszaki tulajdonságokat letóen is jó minőségű. Nem tetszettek Hogy a hagyományos szövetektől mennyire eltérőek a farmerszövetekkel szembeni igények, azt két szövet, a JURA és a COWBOY példázza. (Mindkét anyag viszonylag olcsó, az előbbi 150 cm széles és métere 129 Ft- ba kerül, az utóbbi 80 cm széles és ára 87 Ft.) Tulajdonképpen mindkettő jó minőségű szövet, s különösen a második, tartós és strapabíró — csakhogy nem pamutból készülnek, ami pedig a farmeranyagoknál mondhatni „követelmény”. Ezért sem nyerte el a fiatalok tetszését — legalábbis a megkérdezetteknek kevésbé tetszett. A legolcsóbb farmerszövet a FIKUSZ. Nem mérettartó, mosás után eléggé összemegy — ez még a kisebbik baj, hiszen ez majd minden farmerra (a márkásokra is!) jellemző, csakhogy a szövet jellegében nemcsak- fogásra, de ránézésre sem, „nem igazi farmer”. Kár, mert igazán olcsó (a 80 cm széles szövet ára 55 Ft). Sz. I. VIT-vetélkedő Leninvárosban Leninvárosban szinte valamennyi oktatási intézmény, gyár és üzem fiatalsága képviselteti magát a VIT-vetélkedő ma délutáni városi döntőjén. A Derkovits Gyula Művelődési Központban rendezendő seregszemlén csak a legtehetségesebb együttes vagy szólista jut tovább a megyei döntőbe. Hogy milyenek a kirakatok? Kitárulkozók, ragyogóak, ízlésesek ... befeléfordulók, szürkék, ízléstelenek ... Bármilyenek is — különösen este —, meghatározhatják a városcentrumok hangulatát. Hogy milyenek a miskolci kirakatok? — Tetszik ez magának? — mutaj egy buszra váró a BÁV „műszaki áruk” felirata alatt sorakozó ruhákra (!?). Bevallottam, hogy nem. — Nézelődött előtte? — fordulok egy tévét csomagol- tató férfihez a TV-szalon- ban. — Nem én! Megkaptam a nyereséget, tévénk nincs, a márkát otthon megbeszéltük, mit nézelődjek? A hangszerbolt előtt jó ideje áll egy középkorú házaspár. — Venni akarnak valamit? — Á, csak nézelődünk. Azt várjuk, hogy átépítsék. Nem tudjuk, ki csinálja, de mindig valami új ötlettel lep meg. Néhány városban a kirakatban ott van a kirakat- rendező neve. Nem szégyen azt kiírni! A kirakatrendezés: szakma. Magyarországon egyedül Budapesten képeznek, évente mintegy 90 érettségizett fiatalt Ám szakmát szerezve — rövid idő alatt — legalább fele otthagyja a pályát. — Miért? Nagy Ferenc, a BIK kirakatrendező-dekoratőre : — Sok a lány. A munka pedig nem könnyű. Nemcsak abból áll, hogy eltervezek valamit, hogy van egy ötletem. Az árut hélyére kell tenni, még akkor is, ha az mosógép vagy tévé. Aztán a létrázás, a tapétázás. — Mi kell ahhoz, hogy egy kirakatra azt mondja a vásárló, a nézelődő, a boltvezető; hogy az jó? — A kint lévő áru legyen a bolt jellegének megfelelő. Legyen esztétikus (különösen a színharmóniát emelném ki), ne legyen zsúfolt. Nem kell a boltban található valamennyi árut kitenni — még ha ezerszer is így kívánja néhány boltvezető. A kirakat fölött be lehessen látni a boltba ... És sorolja, sorolja. — Anyagilag érdekeltek? Kapnak valami plusz pénzt a forgalom után? — Nem: akár jó a kirakat, akár rossz! Persze, levonás sincs. — A pálya nehézségei? — Inkább úgy mondanám: munkahelyi ártalom. A belső por, a huzat, az üveg, a bádogborítás (hogy lehet ott gombostűzni?), a hideg, a meleg, a bámészkodók, a sürgés-forgás... Az alábbi felsorolás bizonyára vitára késztet, de mivel — feleségem jóvoltából — naponta nézője vagyok a kirakatoknak, véleményem nem rejtem véka alá. Telitalálatnak érzem a hangszerboltot, a Széchenyi úti üveg- és porcelánt, a sportboltokat, a Szuperéit kirakatait, egy-két húsboltot. A ruházati, a cipőboltok többsége szokványos — olykor zsúfolt —, az élelmiszer- boltoknál hiányzik az ötlet, a járműboltok kirakata esetleges, hebehurgya. A Centrum Áruház főutca felőli oldala néha bazár-jellegű. Ezek után összesen egy kérdésem maradt: — Milyenek a miskolci kirakatok? D. T. B. ÚTKÖZBEN Ülök és nézelődök. Aztán igyekszem nem nézni őket, de a fülemet nem fordíthatom el. Ülök és hallgatom őket. Valahova nézni is kell, látom hát azokat, akik ugyanígy restelkedve ülnek, mint jómagam. Sajátos vallatósdiba kezdek: prűddé koptam volna az évek csiszolókorongjai között? Vajon nemcsak azért sért-e a bejáró diákok utazás közbeni viselkedése, mert én még külön a diákok részére kijelölt kocsikban utaztam, s még egy rossz-szívű kalauzunk is volt, aki betelefonált az iskolába, ha rágyújtott valamelyikünk? Vajon nem az én , egyre inkább nyűgként hordott éveim miatt vagyok-e irigy? És irigy vagyok-e egyáltalán? Ülök és hallgatom őket. Tudom, hogy a műsor egy kicsit nekünk szól, mi vagyunk azok, akiket megbotránkoztatni akarnak. Tudom, mert mi is hordtunk annak idején a világ bosszantására magas „kárét”, akkor eléggé el sem ítélhető módon, háromszög alakúra kötött nyakkendőt, s a módosabbak sárgán virító varrottcipőt. Egyszóval mi is megtettünk mindent, hogy harsogjon rólunk a világhódító fiatalság, s akkor is voltak, akik félrenéztek, ha mi ri- csajozni kezdtünk. Ugyanúgy, ahogy most én, ahogyan mi most. A mi korosztályunkról is azt mondták az akkori idősebbek, hogy nem tudjuk eltartani a kiöregedetteket, de hát mi is beszélgetünk néha aggodalmasan arról, hogy a ma tizenéveseinek kell egyszer eltartaniuk minket. Ülök és hallgatom őket, akaratlanul és kíváncsian. Rendszeresen utazom Miskolc és Nyíregyháza között, első osztályon, többnyire diákokkal. Miskolcról elindulva állok Szerencsig. Ismerem látásból az útitársaim többségét. Tudom, hogy az a nyurga, pattanásos arcú kamasz két hónap óta dicsekszik a nyakán levő hosszú karmolással. A magas garbója lassan elkoszlik róla, annyit húzogatja a nyakát. Tudom, hogy az az eleven barna érettségiző kislány még Tiszalúc előtt kiprovokálja, hogy a fiúk a térdükre fektessék és jóízűen elverjék a farmernadrágos leghátsó}elét. Tudom, hogy az ultizok fülkéjében akkor is hiába akarnék leülni, ha még csak ketten vannak odabent, mert foglaltak a helyek, s gyakorlatból tudom, hogy aki mégis beül, az szánakozva nézett utálatos vénember lesz az ő szemükben. Ülök és igyekszem nem hallgatni őket, igyekszem nem látni őket, mert ha a felét is elhinném annak, amit látok, amit hallok, akkor minden második magyar diák Casanova, minden második kislány mademe Pompadour lenne 16—16 éves korában. Ugyanígy utazom hetente Nyíregyháza és Nyírbátor között. A táj más, az utazás élményei viszont azonosak. Irigy vagyok-e valóban? Nem hiszem. Történt még régen, hogy igazságtalanul megbüntetve az akkor még hároméves lányomat, szégyelltem bocsánatot kérni. Megkérdeztem a gyereket, haragszik-e rám? Szomorú vagyok rád, apa, mondta ö. Es én most minden harag és irigykedés nélküt egy kicsit szomorú vagyok. A különben roppantul kedves utazótársaimra. Van bennem egy nagy- nagy aggodalom. Egészen pontosan: féltem a gyerekeket attól, hogy amit látványosan, nekünk túlozva modorként hordanak, az elvesz tőlük egy seregnyi olyan örömet, amelyekre évek-kopta- tottan is jólesik emlékezni még. Nem tudom, olvasóink közül ki nézi, ki látja rendszeresen a Most mutasd meg! vetélkedőket, amelynek legutóbbi adásán már egy kicsit a riporter is szégyenkezett a diákgyerekek nyilvánvaló müveletlensége miatt. Ezek a gyerekek ragyogóan mutogattak. S hogy mi van mögötte? Okos emberként most javasolhatnám, hogy olykor utazzon tanár is a diákok között, hallgassa őket, figyeljen rájuk. Utazás közben ugyanis tájak suhannak el mellettünk, az utazás természetéből adódóan különböző országrészekről jött emberek találkoznak, amíg valaki fizikailag bírja, addig utazni és ismerkedni még az ezerszer is megjárt útvonalon is nagyobb élmény, mint megbotránkoztatni két nénikét vagy két bácsikát. Szeretek hazaérni. Hároméves fiam ilyenkor az ágyamba búvik és fennhangon közli az egész világgal, hogy jaj de jó neki ott, s még elalváskor is azt motyogja, hogy de jó játék volt... Ne haragudjon rám senki, ha én egy nagyobb közösség, egy haza, egy országrész, egy magyar ecsettel festett táj ágymeleg közelségét szeretném számon kérni fiataljainktól. Nem azért, hogy én kapjak valamit, hanem azért, hogy bennük legyen az öröm, bennük legyen a kiáltás, hogy jaj de jó nekünk ... ! Ehhez persze az is kellene, hogy utazó gyerekeink a maguk természetes módján házigazdái legyenek az erre tévedt idegennek, hogy . .. Igen, ez szép játék lenne. És valamivel több is, mint puszta játék. BARTHA GÁBOR STOP! KÖZLEKEDÜNK! Mit csinálju, ha a hidegben nem indul a kocsi?
