Déli Hírlap, 1978. március (10. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-22 / 69. szám

És akkor szót kért a belvárosi lakásszövetkezet elnöke... ígérte: vigyáznak a virágra Tanácstagi beszámoló, váratlan fordulattal V1T­vetélkedő A tét: eljutni Havannába Alighanem könnyebb nap­jai lesznek egy időre a mis­kolci szolgáltatóipari KISZ- bizottság titkárának. Németh Zoltán _ a KlSZ-fiatalok- kal együtt — tegnap este maga mögött tudhatta a vál­lalataiknál folyó VIT-vetél- kedő utolsó fordulóját is. A Miskolci Mélyépítő Vál­lalat Partizán úti szállójának társalgójában a délutáni órák­tól 19 csapat mérkőzött egy­mással. A szó szoros értelmé­ben, hiszen a jól szervezett, gördülékeny vetélkedő során nemegyszer fej-fej melletti küzdelem folyt. A tét nem volt kicsi: bejutni az április Ki ügyesebb? Nagy sikert aratott a tv-hez kapcsolható elektronikus játék. 15-én rendezendő Miskolc vá­rosi döntőbe. A fiatalok alaposan felké­szültek a vetélkedőre, jól el­A nyomda Március 3. csapata a második lett. sajátították azokat az isme­reteket, amelyek az eredmé­nyes szerepléshez szüksége­sek. De nemcsak KlSZ-fiata- lok álltak csatasorba, hanem szép számmal voltak KISZ- en kívüliek is. A vetélkedő kérdéseinek többsége a poli­tikai, a mozgalmi és a föld­rajzi ismereteket kérte szá­mon, ám voltak játékosabb feladatok is, amelyekben az ügyesség és a gyorsaság do­minált. Az országos vetélkedősoro­zatban legjobb eredményt el­ért csapatok tagjai elutazhat­nak a havannai VIT-re — ehhez a tegnap esti vetélke­dőn a Miskolci Közlekedési Vállalat Rónai Sándor KISZ- alapszervezetének csapata ke­rült a legközelebb. (Ök ver­sengenek majd április 15-én a városban legjobb eredményt elért csapatokkal együtt a megyei döntőbe jutásért.) Mögöttük a versenyben má­sodik a Borsod megyei Nyom­daipari Vállalat Március 3. csapata, harmadik pedig a MIK Távhő csapata lett. (keglovicH) Meghívó, végzősöknek Rossz álmunk vagy örömünk... Egy nyelven a békéről Mi vár a jövő vasutasaira? A MÁV Miskolci Igazgató­ságának KISZ-bizottsága a napokban kitűnő találkozót, s egyben emlékezetes dél­utánt szerzett a jövő vasuta­sainak. Az 1. számú Szakközépis­kola vasútforgalmi és vasút­gépészet! tagozatának végzős hallgatóit invitálta meg, hogy az igazgatóság vezetőivel és munkatársaival találkozzanak. Természetes, hogy az érett­ségi előtt állók nem kis vá­rakozással tekintenek jöven­dő életük, munkájuk elé. Együtt latolgatták hát a le­hetőségeket, s a jövő vasuta­sainak perspektíváit. De nemcsak a vezetők szá­jából hallhattak lehetősége­ikről a pályakezdők, hanem azokról a fiatalokról is, akik pár évvel ezelőtt még szin­tén az 1. számú Szakközép- iskola padjaiban ültek. A hivatalos, de mégis kö­tetlen beszélgetés után még kötetlenebb program követ­kezett; a Vörösmarty Műve­lődési Ház pol-beat együttese adott műsort az öregdiákok­nak és a fiatal vasutasoknak. A vállalkozás kísérlet volt: az Országos Béketanács táj­értekezletet rendezett Miskol­con, Városunkban találkoz­tak öt megye Országos Bé- ketanács-tagjai. (Korábban a találkozások kizárólagos for­mái az országos értekezletek voltak.) A vendégeket Hegyi Imre, a Hazafias Népfront megyei bizottságának titkára köszön­tötte, majd Sebestyén Náv- dorné, az Országos Béketa­nács főtitkára tartott vitain­dító előadást. Hangsúlyozta: az országos tanács a béke­mozgalom aktuális kérdései­ről kér beszélgetést a részt­vevőktől. (Jó érzés volt, hogy házi. gazdái lehettünk e kísérleti beszélgetésnek. A vitaindító inkább tájékoztató volt. A felszólalások, amelyekhez fel. állni sem kellett, mindenfé­le protokoll-sorrend nélkül követték egymást. Nem vé­letlen, hogy egy szép, de még szokatlan kifejezés nyert csa_ tát a vita során. Békeharc helyett, békeharcosok helyett a béke építömunkásairól szól. tak.) Az előadás egyetlen napi­rendi pontja a nemzetközi helyzetről való tájékoztatás, békemozgalmunk értékelése és soros feladataink vázolása volt. (Sorolhatnánk a témákat: Közel-Kelet és Európa, Bel. grád és Kína... Száz és száz téma, amelyről naponta be­szélgetünk, amely néha azna. pi rossz álmunk, vagy éppen amely az aznapi örömünk... Az előadó szólt a magyar békemozgalom nemzetközi rangjáról, amely talán, na­gyobb külföldön, mint itthon, szólt az apró fórumok fon­tosságáról, rangjáról, külpo­litikai áttekintést adott... A Hazafias Népfront Borsod megyei Bizottságának tanács­kozóterme nem egy óriási fó­rum. Kevesen férnek el ott. Mégis: Miskolcról Berki Mi. hályné harminc éve dolgozik a harmincéves békemozga­lomban. Csengerből Mezei Lászlóné úgyszintén. Nekik a béke vágya a háború em­léke is. A salgótarjáni An. gyal András alig megszületett gyerek lehetett a háború vé­gén, az ózdi Bárczi Jenöné annyi idős sincs, mint á ma­gyar békemozgalom. A ta­nácskozók mégis találtak kö­zös nyelvet. Lassan befejeződnek a vá­rosi tanács tagjainak beszá­molói. Nincs még felmérés arról, hányán vettek részt a t-.nácstagok és a választók találkozóin, p ezután követ­kezik a felszólalók javasla­tainak összegzése is. E sorok írója azonban, saját tapasz­talatai alapján, már egy szép kezdeményezésről számolhat be. Védnökség a parkok feleit A belvárosi 10-es és 12-es körzet választói hétfőn este, az ÉVIZIG kultúrtermében találkoztak tanácstagjaikkal, dr. Farkas Józseffel, a Mis­kolci Járásbíróság vezetőjé­vel, s e sorok írójával. Ha­mar levontuk az első tapasz­talatot: a 12-es körzetnek egy kicsit messze esik az ÉVIZIG székháza, s talán emiatt jöttek el csak mint­egy félszázan a beszámolóra a két körzetből. Ám ez a hétfő esti párbeszéd így is megérte a fáradságot. Mert a 7—8 felszólaló között 400 (!) család nevében szót kért egy fiatalember is: Ka- rabinszki Tibor, a Belvárosi Lakásfenntartó Szövetkezet elnöke. A szövetkezethez tartozó 400 család — mon­dotta — szeretne tenni azért, hogy a belvárosi lakótelep — ahogyan az a beszámolóban elhangzott — mihamarább Napközis felügyelők tanácskoznak Sárospatakon, a Móricz Zsigmond Általános Iskola diákotthonában háromnapos tanácskozás kezdődött Az ország valamennyi, megyéjé­ből napközis vezető-felügye­lők érkeztek, hogy időszerű kérdésekről cseréljék ki ta­pasztalataikat. (Albert Antalné tiszaháti gondokról szólt. Életformáról és életforma.forradalomról. Innen egy lépés volt eljutni odáig, hogy a béke valóban építés, hogy mindaz, amit ez a társadalom akárcsak az el­múlt évtizedben is megvaló­sított, elképzelhetetlen a bé­ke nélkül. Egy pedagógus mesélte kedves élményét: gyerekei a faliújságra egy KRESZ STOP-jelvényt és egy krétával rajzolt bombát festettek. A neutronbomba stopja nem néhány megye, nem egy ország és nem is egy kontinens dolga. Több annál. De ehhez a stophoz a gyere, keink krétával rajzolt bőm. bája, az idősebbek emlékei, a középnemzedék gyarapodá. si élményei kellenek.) Zárszó gyanánt nem is han­gozhatott el más, mint di­csérete a beszélgetésnek. A béke nem száz, nem ezer em­ber, hanem az emberiség ügye. És ha jó volt ez a be­szélgetés,, akkor azért volt, mert a résztvevőknek egy or­szág politikája és egy ország népe a természetes szövetsé­gese. B. G. minta-. modell-lakóteleppé váljék. Ennek érdekében — folytatta — a Belvárosi La­kásfenntartó Szövetkezet tagsága szocialista védnök­séget vállal a területükön folyó parképítési, majd a parkfenntartási munkák fö­lött. Társadalmi munkában részt kívánnak venni a kör­nyék parkosításában, a fák, virágok ápolásában, megőr­zésében (!), s mindezek ügyé­ben legutóbbi küldöttgyűlé­sükön állást is foglaltak. Mindezt pedig teszik azért, mert messzemenőkig egyet­értenek a városvezetés azon döntésével, hogy a belváros minden tekintetben mintául szolgáljon más városrészek számára. Közös beszámolónkra meg­hívtuk több vállalat, így pél­dául a Miskolci Kertészeti Vállalat képviselőjét is. Ért­hető örömmel fogadta a fel­szólalást, hiszen a vállalat munkaerőgondokkal küzd, minden segítséget szívesen fogadnak, különösen, ha ilyen sok jelentkezőről van szó. Ám örült a Hazafias Népfront, az I/4-es területi pártalapszervezet képviselője is, s örültünk mi, tanácsta­gok is. Segít a tanács A beszámolót követően pe­dig arról beszélgettünk egy­más között: milyen jó len­ne, ha minden miskolci la­Zászlódíszt öltött tegnap az Ifjúsági Sporttelep, harci- technikai eszközökkel beren­dezett sátrak tarkállottak a pálya körül. Itt tartotta ala­kuló, névadó és zászlóátadá­si ünnepségét a miskolci Üt- törő Gárda zászlóalj. Pontban 10 órakor katonás fegyelemmel, jelentéstétellel kezdődött az ünnepség. Póka Endre százados, az Úttörő Gárda zászlóaljparancsnoka tett jelentést, majd Pándi Lajos, a KISZ Miskolc váro­si Bizottságának honvédelmi és sportfelelőse köszöntötte a jelenlevőket. Szebeni Győző, az Országos Úttörőelnökség tagja, Miskolc városi úttörő­elnök ismertette a Magyar Úttörők Országos Elnöksége határozatát a miskolci Úttö­rő Gárda megalakításáról. Az „idősebb” generáció, az ifjú Gárda tagjai nevében Bocsi András, az Ifjú Gárda városi parancsnoka köszön­tötte azt az 1500 pajtást, akik ezen a napon fogadalmat tet­tek feladataik maradéktalan végrehajtására. Emlékezett azokra a neves elődökre, akik gyermekként 1919-ben, Marx Károly nevét felvéve alakí­tották meg hazánkban az el­ső úttörőcsapatot, majd arról szólt: a fiatalok honvédelmi nevelésének szerves része az a tevékenység, amely tegnap­tól szervezett formát öltött városunkban. Mindazok, akik tagjai lehettek a munkásőr, rendőr, határőr és vöröske­resztes úttörőszázadoknak, magatartásukkal, tanulmányi eredményeikkel kivívták tár­kásíenntartó szövetkezet el­nöke venné a fáradságot, s elmenne lakóterülete tanács­tagjainak beszámolójára. S ha ráadásul hasonló önzet­len, a város szeretetéről ta­núskodó társadalmi munka- vállalásról tenne bejelentést. Esetleg valamiféle szocialista verseny is kibontakozhatna, kimondottan csak a szerve­zett formában működő la­kásfenntartó szövetkezetek között: kik tudják szebbé varázsolni környezetüket, s ezzel együtt a várost? A ta­nács és a város kertészeti vállalata ebben segítené — és már segíti is — őket. Példa erre, hogy a belváros bérházait a tanács segítsé­gével hamarosan szép, ízlé­ses, egyforma virágvályúk díszítik majd, bennük sok ezernyi pompázó virággal. Városunk ebben az évben nagy és nehéz feladatok megoldása előtt áll. Ha va­lamikor, akkor most szükség van a lakálpatriotizmusra, a városszeretet megnyilvánu­lásaira, a társadalmi mun­kára. Olyan kezdeményezé­sekre, amiről a 10-es és 12- es tanácstagi körzet beszá­molóján hangzott el bejelen­tés. NYIKES IMRE saik és a közösségek elisme­rését, jól sajátítják el a hon­védelmi képzés alapjait, ak­tív segítői csapatunk ilyen irányú tevékenységének. Mint idősebb testvér, az Ifjú Gár­da városi parancsnoksága kapta azt a megtiszteltetést, hogy zászlót adományozzon az Úttörő Gárdának. A zászlóaljat a Tanácsköztársa­ság kiemelkedő hadvezéréről, Stromfeld Aurélról nevezték el. Felhívta a pajtások fi­gyelmét arra: ismerjék meg minél jobban életét, hősi helytállását, legyenek méltó­ak a névadóhoz, a kommu­nista hősökhöz, a munkás- mozgalom mártírjaihoz. A zászlóátadást követően a KISZ Miskolc városi Bizott­sága nevében Fülöp Péter el­ső titkár, a Miskolc járási­városi rendőrkapitányság képviseletében Herman End­re őrnagy, a Határőrség kép­viseletében Birke Miklós őr­nagy, a miskolci Munkásőr­ség képviseletében Bistei Im­re parancsnok, a Vöröske­reszt nevében Szászfái La- josné titkár, az MHSZ Mis­kolc városi Szervezete képvi­seletében Viskevics Elemér titkár kötött emlékszalagot a zászlóra. A csaknem másfél órás ün­nepség zuhogó esőben zajlott. ,Igy a látványosság, a honvé­delmi bemutató elmaradt, s csak a sátrakban elhelyezett kiállítást tekinthették meg a pajtások, akik immár az Úttö­rő Gárda-zászlóalj tagjai­ként tértek vissza iskoláikba. (tóih> Stromfeld Aurél nevét vették fel Úttörő Gárda alakult Miskolcon

Next

/
Oldalképek
Tartalom