Déli Hírlap, 1978. március (10. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-21 / 68. szám
Öt dobogós hely a miskolciaknak Szerződés az LKM és az ÉÁÉV között Á siker titka Lapunkban pénteken tudósítást adtunk „A szakma kiváló tanulója” (SZKT) Miskolcon rendezett országos versenyének eredményeiről. Lapzártakor tudtuk meg, hogy a 114. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet két első és két második helyezést szerzett. Azóta azt is megtudtuk, hogy a víz-, gázvezeték- és készülék- szerelő szakmában — amelynek versenyét Budapesten rendezték — Szabó Zoltán harmadik lett. Ezzel az intézet eddigi legnagyobb sikerét könyvelhette el. Igazgató: dr. Polgár Péter. — Mi a siker titka? A sikert elkönyveltük, de titok az nincs! Munka van mögötte, nem is kevés. Kezdjük tehát a rendezés jogával. Építőipari szakmában sem az iskola, sem Miskolc nem ren_ dezett még SZKT-versenyt. Tanulóink az utóbbi öt-hat évben dobogós helyezés nélkül ritkán tértek haza. Az elért eredmények alapján megrendezhettük — < három szakmából is — a versenyt Külön emeli eredményeink értékét, hogy az SZKT az idén ünneoelte negyedszázados évfordulóját. — Azt mondta, hogy munka van a sikerek mögött. Kiknek a munkája? — Válasszuk ketté! Először a felkészítésről — felkészülésről szólnék. Tanárok, szakoktatók, nevelők munkaidőn túl is vállalták, hogy segítik az iskolai versenyen, a megyei versenyen győztes tanulókat. A tanulók pedig vállalták, hogy fel is készülnek útmutatásuk alapján. — A kérdések titkosak. Hogyan lehet felkészülni egy országos versenyre? — Csak az írásbeli kérdések titkosak. A gyakorlati feladat már korábban ismert, annak sulykolására egy-két hét áll rendelkezésre. — Es másodszor? —A rendezés! Az intézet egyedül képtelen lenne rá, ha a vállalatok nem segítik. Kollégiumi helyett szabad idős Táskákat, öveket készíthetünk MÉamé-tanfoiyam Az Ady Endre Művelődési Házban ma kezdődik a makramé-tanfolyam. E különleges kézimunka rejtelmeibe este 6 órától vezeti be az érdeklődőket Kordes Gyuláné. A tíz foglalkozásból álló tanfolyamon először az alapműveletekkel ismerkedhetnek meg a résztvevők, később pedig egyéni fantáziájukra, képzelőerejük szárnyalására bízzák: mi mindent készítenek az eljárással. A művelethez Bochara és Dralon fonalakat kell használni, és szebbnél szebb faliképeket, faliszőnyegeket lehet belőlük készíteni. Hogyan rendezzük be? A Diósgyőri Vasas Művelődési Központ és a Borsodi Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat gyermekszoba-bemu. tatót tart március 21-től 26- ig a művelődési központ kiállítótermében. A kiállítás megnyitásának napján, délután fél 4 órakor tartja ösz- szejövetelét a Fiatal édesanyák klubja. Az összejövetel témája pedig kapcsolódik a bemutatóhoz: Hogyan rendezzük be a gyermekszobát? Erre a kérdésre ad választ Bucsuné Erki Márta lakbe- Madező. # A szakma kiváló tanulója verseny egyik „prózai” pillanata: vakolni kell D. T. B. Ha a szélén gazt égetnek... Lángoló erdők Elkészülhet határidőre a kombinált acélmű Tegnap délben az LKM vendégházában aláírták az LKM és az ÉÁÉV koordinációs vállalkozási szerződését. Jelen voltak az aláíráson a két vállalat párt-, gazdasági, szakszervezeti és KISZ-ve- zetői, valamint Kolláth Sándor, a városi pártbizottság titkára és Kovács Zoltán, a megyei pártbizottság képviselője. Dr. Szeppelfeld Sándor, az LKM vezérigazgatója rövid beszédében hangsúlyozta: igen nagy jelentőségű dokumentum aláírására kerül sor. Az új kombinált ac 'mű 10 milliárd forintnyi beruházási költségéből 2,8 milliárd forintot tesz ki az építési hányad. A jelenlegi szerződésben foglalt feladatok ebből 1,3 milliárd forint értékű munkát jelentenek. Ez a szerződés — mondotta — megvalósulása esetén lehetőséget ad arra, hogy a monstre beruházás a kormányhatározatban rögzítettek szerint valósuljon meg, vagyis: 1980 harmadik negyedévében már az új acélműből csapoljanak acélt Diósgyőrben. Ehhez azonban az szükséges, hogy az ÉÁÉV dolgozói teljesíti sék a szerződésben vállalt kötelezettségeiket. Hírünk az országban t.'A% •;. ; Tallózás lapokban, folyóiratokban Utaznak a bárányok Pecsenyebárányokkal megrakott kamionok indultak útnak Szolnokról Olaszországba. Ezúttal kétezer bárány kelt útra, hogy feldolgozás után a báránycsemegét igen kedvelő itáliai fogyasztók asztalára kerüljön, húsvéti különlegességként programot mi is tudnánk adni, de az azonos feltételeket biztosító helyszínt, anyagot, szakembereket, a szállítást csak a vállalatok tudják biztosítani. — Nevezzük néven őket! — A Borsod megyei Tanácsi Építőipari Vállalat és az ÉÁÉV. Az előbbi a kőműves helyszínt bocsátotta rendelkezésre ahol produktív munkát végeztek a versenyzők (a Semmelweis Kórház sebészeti pavilonjában huszonhét válaszfalat húztak fel és vakoltak be). Az ÉÁÉV a Lorántffy-munkásszállón adott helyet, ahol huszonhat szoba elkészültét segítette elő a verseny. Még az. ács-állványozók munkája is hasznos volt: bakokat, hordládákat készítettek. — Ne haragudjon a megjegyzésért, de a bennem bujkáló kisördög erre késztet: a Emlékszem, hajdanvolt gyermekkoromban Szilvásváradon szüléimét — a falu többi lakójával együtt, előre elkészített ütemterv szerint — tűzvédelmi ügyeletbe rendelték. Az egyik toronyban töltötték le a kiszabott időt, ahonnan egyaránt látszott a Szalajka-völgy bejárata, a rákmárai bükkös, de végigpásztázhatták a bükk- mogyorósdi, vagy akár a nagyvisnyói réteket, földeket is. A legkisebb füstöt, lángot a harang félreverésé- vel jelezték, és perceken belül indult a tűzoltóosztag. Az erdő szerepéről, a levegőszennyezettségről, a védelem sürgősségéről szólt elsőként Bartucz Ferenc, a Borsodi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság vezérigazgató-helyettese a tegnap délelőtti erdő-tűzvédelmi koordinációs tanácskozáson. Kiemelte az oxigén termelésfelhasználás arányának ijesztő adatait. Míg egy átlagos nagyságú utasszállító repülőgép Európa—Amerika között átér, nem kevesebb, mint harminc tonna tiszta oxigént használ fel. Hazánk természeti és ásványkincseinek összértéke 570 milliárd forint, abból 30 milliárd az erdővagyonunk. Borsod erdőterülete 24 százalékos, ami Zala után a második legnagyobb Magyarországon. Az ország fakészlete (Laczó felv.) szakmunkásképző iskolák örülnek a rendezésnek, mert rendszerint nagyobb a siker. — Kétségtelen a „hazai pálya” előnye. De: a zsűri központi (rendszerint budapesti), a versenyzők számmal szerepelnek, nevükre csak az eredményhirdetéskor derül fény. — A sikerhez gratulálunk. Hogyan fogadta a tantestület, hogyan fogadták a diákok? — Meglepetéssel, meghatottam Bevalljuk őszintén, nem számítottunk rá. Tanárok, szakoktatók, nevelők gratuláltak egymásnak. Ez volt a felemelő: mert mindenki tett valamit érte. A hatás tanulóinknál is lemérhető: büszkék a győztesekre, s lehet, hogy tanulni is jobban fognak. Mi pedig reméljük, hogy az inté_ zet sikere a legnagyobb gondunkban. a beiskolázásban is segíteni fog. 170 millió köbméter, ebből megyénkre 24 millió jut, de a faállomány fajtái alapján az itteni erdők sokkal értékesebbek, mint bárhol az országban. Egy hektár új erdő telepítése negyvenezer forintba kerül! A felsorolt adatok alapján elképzelhető, mekkora feladatot jelent erdeink védelme, az esetleges erdőtüzek utáni „romeltakarítás”, újratelepítés ... Borsodban a 190 ezer hektárnyi erdőterületen egy év alatt félmillió köbméter fát termelnek, de a népgazdaság évi fabehozatala így is eléri az egymillió köbmétert, ami a mezőgazda- sági tárca importösszegének jelentős része. Kontra László, az erdőgazdaság tűzvédelmi vezetője ijesztő adatokat közölt a borsodi erdőtüzekről: — A BEFAG területén 1976-ban 118 erdőtűz történt, a kár meghaladja a kilenc és fél millió forintot! A következő év jóval kedvezőbb: az időjárás, és a szélesebb körű társadalmi összefogás hatására a hat tűzeset következtében keletkezett kár „csak” 110 ezer forint. Az idén 140 vállalathoz küldtünk felhívást: tegyék társadalmi ügy- gyé erdeink védelmét! Az eredmények biztatóak. A Diósgyőri Gépgyárban és Sátoraljaújhelyen, a dohánygyárban például tűzvédelmi brigádok alakultak, akikre szükség esetén minden bizonnyal számíthatunk. Az erdőgazdaság illetékesei az elmúlt napokban átfogó ellenőrzést tartottak, és az eredmények ugyancsak szomorúak. Míg eddig általában csak a kisparcellák tulajdonosai égették felelőtlenül a gazt, száraz szárakat területükön, most kényelmi okokból a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok is kö_ vetik a veszélyes példát. Kedvező az erdőgazdaság kapcsolata a rendőri szervekkel. A közelmúltban hangszórós gépkocsikkal mintegy negyven falut jártak végig, felhívták az ott lakók figyelmét az erdei tüzek veszélyére. Szót kértek a tanácskozáson a Természetbarát Szövet, ség, a rendőrkapitányság, a tanácsi szervek és a tűzoltóság képviselői, és javaslatukban, észrevételeikben a tetemes károkat okozó felelőtlen emberek felelősségre vonását, az erdők közelében gazdálkodó szövetkezetek — szerencsére csak kisebb részben — nemtörődöm vezetőinek bűn. tetését kérték, hogy a pihenést, félüdülést, szolgáló és nem utolsósorban az ipar szempontjából fontos erdeink védelme ne csak terv legyen! (sólymos) Ezt várja tőlük az LKM kollektívája, s ezt várja tőlük az egész népgazdaság. Utalt arra, hogy a szerződés néhány pontja körül még viták vannak a két vállalat vezetése között, ám ezek az elkövetkező hetekben megoldhatók. Egyébként — mondotta — rendkívül korrekt, mind a két vállalat érdekeit szolgáló szerződés aláírására kerül sor. A másik szerződő fél, az Észak-magyarországi Állami Építőipari Vállalat kollektívája nevében Juhász László igazgató méltatta a szerződés jelentőségét. Ez a dokumentum — mutatott rá — a beruházás alapokmánya. A benne foglaltak betartása rendkívül nagy jelentőségű, ezért az ÉÁÉV dolgozói is mindent megtesznek teljesítéséért, noha szokatlanul rövid idő alatt, szokatlanul bonyolult feladatot kell megoldaniuk. Utalt Juhász László igazgató arra, hogy a nagy beruházáson dolgozók többsége már szinte LKM-dolgozónak számit, hiszen nem egy olyan emberük van, aki folyamatosan .........arról panaszkodott a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem rektora, hogy csökkent a mérnöki pálya vonzereje, évről évre kevesebb a jelentkező a bánya-, a gépész- és a kohómérnöki szakra...” MÉRNOK-ROMANTIKA? A mögöttünk maradt héten a Népszabadság és a Népszava egyaránt foglalkozott egyetemünk szembeötlő fő gondjával. A Népszabadság éppen a március 15-i, ünnepi számában vetette fel a kérdést: „Nehéz-e a nehézipari egyetem?” A válasz elgondolkoztató: „Miközben a népgazdaságnak egyre több jól képzett mérnökre lenne szüksége — Miskolcon a végzős mérnökök számát körülbelül nyolcszorosán tneghala- dó állást kínálnak a vállalatok —, ugyanakkor a jelentkezők egyre csökkenő létszáma már- már a képzés színvonalát veszélyezteti.” A dilemma feloldásához nem elegendő az egyetem. A közgondolkodás helyesbítése is szükséges. „A mémöki hivatás a köztudatban gyakran »romantikus* színezetet kap, óhatatlanul ösz- szekapcsolódik a tudományostechnikai forradalom fogalomkörével. A mérnök e forradalom .. . irányítója ... Am e pontatlan képzelgésből maga az egyetem ábrándítja ki a jelentkezőket. Így is van rendjén .. .*» Hiszen a „fejlődésben továbbhaladni csak az adott ismeretekre, technikára és technológiára építve, arra alapozva lehet.’* Megszívlelendő a Népszava március 17-i számában megfogalmazott érvelés is. „ ... tanulóinknak olyan tudományos és műszaki felkészültséggel kell elhagyniuk egyetemünket, amellyel az adott munkahelyen a mindennapi gyakorlati problémák megoldhatók, s szakterületüknek értő művelői le hetnek.” 80RSOD GAZDÁLKODÁSA Az Erdei Ferenc akadémikus alapította Gazdálkodás; részt vett a nagyolvasztó, a közép- és durvahengerde, vagy például a nemesacélhengermű építésében is. Az ÉÁÉV-nek az LKM-ben dolgozó emberei együtt voltak a kohászokkal a gyár fejlesztésében, több mint négyszáz objektumnál végzett munka köti őket, forrasztja sorsukat, életüket az LKM- hez. Ez egyben biztosítéka annak is, hogy mindent megtesznek az új acélmű építési feladatainak sikeréért. Ve'- rejtékes, gondokkal teli napok, hetek, hónapok következnek — mondotta befejezésül Juhász László —, de az ÉÁÉV dolgozói büszkék arra, hogy részesei lehetnek ennek az óriási munkának, s ígérik, hogy ennek szellemében végzik majd vállalt feladataikat. A szerződést dr. Szeppelfeld Sándor vezérigazgató, Juhász László igazgató és dr. Kádár László, az Állami Fejlesztési Bank megyei igazgatója látták el kézjegyükcímű havi folyóirat legutóbbi számát Borsod-Abaúj-Zemp- lén megye mezőgazdaságának — s ezen belül £' Miskolcra alapozott élelmiszer- iparnak — szenteli. Pontosan tizennégy cikk foglalkozik itteni témákkal. Az égész megye sajátos gazdálkodási helyzetét dr. Ladányi József, a megyei tanács elnöke mutatja be „A mezőgazdaság helyzete és fejlesztésének perspektívái ipari környezetben” című vezércikkében. Az élelmiszeripar fejlődését Fejes László, a megyei tanács elnökhelyettese elemzi. „Nagyobb arányú fejlesztésekre — anyagi lehetőségek hiányéban — ... csak 1970-től kerülhetett sor a megyében. Azóta épült a Miskolci Tejüzem, a Borsodi Sörgyár, a Miskolci Kenyérgyár, a Húskombinát . .. Jelentős rekonstrukciók is megvalósultak ebben az időszakban .. .*» Méltán világhírű borvidékünk, Tokaj-Hegyalja fejlesztésének kérdéseivel két cikk is — dr. Havasi Bélának, a megyei pártbizottság titkárának. s Kapás Pálnak, a Tokaj-hegyaljai Állami Gazdasági Borkombinát vezér- igazgatójának írása — foglalkozik. Képet kapunk a megye többi állami gazdaságának, valamint a termelőszövetkezeteinek sajátos helyzetéről, gondjairól, fejlődési lehetőségeiről, az Itt folyó mezőgazdaságtudományi kutatások eredményeiről, valamint az itt működő mezőgazdasági tervező és beruházási vállalati egység nemzetközi tevékenységéről. Az átfogó tájékoztatás minden bizonnyal hozzájárul ahhoz, hogy a szélesebb körben eddig kevésbé ismert borsodi gazdasági ágazatokról is hiteles ismeretekhez jusson az országos közvélemény. Összeállította: BERECZ JÓZSEF
