Déli Hírlap, 1978. március (10. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-21 / 68. szám
I Cinkos vagy kritikus? Olvasom a neves színház neves dramaturgjának műsorismertetőjét, s megakad a szemem a következő kitételen: ,.A hozzáértők és a kritikusok szerint..Egyszóval vannak hozzáértők és vannak olyanok, akik bár nem értenek a színházhoz, irodalomhoz stb., de kritizálnak? Könnyen lehet, hogy a dramaturg nem ezt akarta mondani, ámbár a kritikusi céh híre, rangja az utóboi időben erősen megtépázta- tott. Mint a későbbiekben látni fogjuk, nem először. Mégis érdemes figyelni íróink, művészeink nyilatkozataira, akik ilyesmiket mondanak: Elfogadom a bírálatot, ha amögött tiszta indulatokat érzek, de ha becstelenség diktálja ... Becstelenség? A kifejezést nem a légből kaptam: egy rádióinterjúban hangzott el. Nehéz lenne cáfolni, hogy megjelenik olyan bírálat is hellyel-közzel, melyet nem tiszta (nem a legtisztább) szándék diktál, de hát ebből ítélni éppen olyan helytelen, mintha a tehetségtelen vagy dilettáns alkotók munkáiból vonunk le messzemenő következtetést egy műfajjal, vagy egy művészeti intézménnyel kapcsolatban. Az írók, kritikusok konfrontációjával — többek között — már neves irodalomtudósunk, Horváth János is foglalkozott. .,A kritika jogai és korlátái” című tanulmányában (Napkelet, 1928) számos példa felvonultatásával bizonyítja, hogy kortársai túlságosan érzékenyek, hiszen a magyar kritikai irodalom kezdetén erősebb, kérlelhetetlenebb volt a bírálat hangja, mint a két világháború között. Álljon itt egy rövid mutatvány Horváth János írásából: „Kölcsey Ferenc — hogy első jeles kritikusunkkal kezdjük — 1817-ben „feleslegvaló s értelemtől üres expressiókat” vet szemére Berzsenyinek; némely darabjai — úgymond —„csak látszanak valamit jelenteni, de valóságban minden érze- ménytől s minden értelemtől általában üresek.” Gyulai Pál viszont így vélekedik Jókairól (mindketten tagjai a Magyar Tudományos Akadémiának): „ő mint publicista és költő egyaránt keveset gondol a műveltebb közönség véleményével, a kevésbé értelmes tömeg tapsait hajhász- sza s nem egyszer összetéveszti a múzsák oltárát az indust- rializmuséval”. A meghökkentőbbnél meghökkentőbb példák után az irodalomtörténész felteszi a kérdést, hogy miként fogadják, illetve hogyan helyes fogadni a bírálatot. A válasz: a valódi író (művész) nem viszi bíróság elé az irodalom porondján szerzett sebeit. Azt hiszem, ez a leglényegesebb. A bírálatra ugyanis nem lehet úgy felelni, hogy az esztétikai természetű vitát más közegbe helyezzük át. Annál is inkább, mert a bíráló nem emberi, polgári becsületét, hanem művészetét vonta kétségbe az alkotónak. Lehet valaki köztiszteletnek örvendő ember (jó családapa, hű férj stb.), de ugyanakkor tehetségtelen színész, festő, író, költő. S mint ilyen, lehet lélekromboló, nevetséges, szánandó, vagy csak jellegtelen. „De honnan veszi a kritikus a jogot ahhoz — kérdezi Horváth János —, hogy a nyilvánosság előtt semmi érzékenységet nem kímélve szóljon egyesekről?” A válasz nagyon egyszerű: „Bárkinek megvan az a joga, hogy irodalmi művel (vagy bármely más alkotással — a szerk.) próbáljon hatni másokra, viszont mindenki másnak teljes joga visszahatni ily kísérletre a maga egyénisége, ízlése és meggyőződése szerint. E jogos visszahatást... kritikának nevezzük.” Az alkotónak, aki művével kilépett magánemberi védettségéből — írja a továbbiakban Horváth János — kötelessége ezt a visszahatást eltűrni. A bírálat joga — említi Gyulai Pál — oly régi jog, mint maga a világ. Majd később: „A kritika egy-egy lovagját semmivé tehetik, de a kritika örök jogait sohasem.” Miskolcon még nem volt arra példa (remélhetőleg nem is lesz), hogy a kritikus persona non grata a művészeti műhelyekben. Bizonyos indulatokat azonban itt is tapasztalunk. S ez mindaddig jó dolog, amíg esztétikai vitákra serkent, amíg közös asztalhoz ülteti a bíráltat és a bírálót. De akkor már nem örülünk az indulatoknak, ha „polgári pert” provokálnak. Ezek a perek ugyanis nem szolgáltatnak művészi igazságot. S nem használnak a közvéleménynek sem, amely azonnal észleli (hiszen ezer szeme és füle van), ha manipulált a bírálat, vagy ha netán elhallgat a bíráló. A marxista művészetkritika feladata még felelősségteljesebb, még nagyobb, mint a polgári társadalmakban élő bírálóké. De nemcsak az alkotók világnézetére, tudatára kell figyelnünk, hanem arra is, hogy a tiszta szándékok milyen esztétikai minőséget hordoznak. A gyenge alkotások elfogadtatásában a kritikus semmiféle cinkosságot nem vállalhat. (gyarmati) jjc Horváth Gyula (budapesti Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskola) Jövőbelátó című festménye a nukleáris háború borzalmait vetíti elénk, némi Dali-utánérzéstől nem mentesen... Mindent a szemnek! Egyetemi és főiskolai napok Miskolcon Harmincnégy felsőoktatási intézmény több mint kétszáz hallgatója kapott ezekre a napokra eltávozási, távolmaradási engedélyt egyeteméről, főiskolájáról, hogy részt vegyen a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen tegnap kezdődött vizuális művészeti fesztiválon. Több mint tíz éve rendezik meg kétévenként az egyetemi és főiskolai napokat; idén a miskolci egyetem kapta a vizuális művészeti kategória (képzőművészet, fotó, dia, film) versenyének, bemutatójának, egy. úttal az egyetemi és főiskolai kulturális napok országos megnyitójának jogát. Tegnap délelőtt, az E 6-os kollégium színháztermében sűrűn csattogtak a fényképezőgépek. Nem csoda. Az ünnepélyes megnyitó résztvevői közt sok volt az amatőr fényképész; talán ezekben a pillanatokban is jó néhány művészi értékű felvétel született. Dr. Tajnafői József tanszékvezető egyetemi tanár, rektorhelyettes köszöntötte a résztvevőket, majd dr. Kiss Ervin tanszékvezető egyetemi tanár, a Közművelődési Bizottság elnöke nyitotta meg a háromnapos rendezvényt. Délután nyitották meg a kiállításokat, melyek már ad. dig is sok érdeklődőt vonzottak; egy-egy óraközi szünetben csak ki kell lépni a VII-es előadóteremből, és a hallgatók máris a „kiállítóteremben”, az aulában vannak. Az új főépület díszudvarában látható a képzőművészeti munkák többsége, valamint a fotókiállítás. Ezenkívül a második emeleti üvegteremben és a régi fő. épületben, a III-as előadóterem előtt szerepelnek az egyetemisták, főiskolások munkái. A kiállításokat dr. Végvári Lajos művészettörténész nyitotta meg, majd tárlatvezetést tartott. A mai program: délelőtt vetítették a versenyfilmeket. Ebéd után a diapozitíveket és diaporámákat mutatják be, este szakmai konzultációkon vesznek részt az egyetemek, főiskolák amatőr művészei. Holnap délelőtt lesz a záróünnepély, ekkor osztják ki a díjakat. A tervek szerint összesen huszonöt zsüridij, öt kíilöndíj és öt közönségdíj talál gazdára. (A zsűrizésre neves szakembereket kéytek fel; a képzőművészeti zsűri elnöke Feledy Gyula grafikusművész, tagjai: Varga Éva szobrászművész és Tóth Tibor, a Népművelési Intézet munkatársa. A filmzsüri elnöke Gazdag Gyula filmrendező, segítői: Benedek Miklós filmkritikus és Széli Gyula, az Amatőr Filmszövetség elnöke. A iotózsüri elnöke Réti Pál, a Népművelési Intézet munkatársa, tagok: Kocsis Iván, az Ipar- művészeti Főiskola fotólaborjának vezetője és Varga Miklós, a diósgyőri Vasas Művelődési Központ fotószakkörének vezetője.) Sz. G. A márciusi Napjaink Fotózó úttörők pályamunkái Az Országos Üttörőelnök- ségtől a Molnár Béla Ifjúsági és Üttörőház kapta meg az úttörőházi fotószakkörök országos kiállításának rendezési jogát. Így már harmadik alkalommal kerül sor ma délután 13 órakor az ünnepélyes megnyitóra. Az ország szinte valamennyi úttörőházából, ahol fotószakkör működik, küldtek Miskolcra pályaművet. Összesen 150 munkát értékelt a zsűri, s ebből 128-at tartott érdemesnek a kiállításra. A kiállítást a Forradalmi Ifjúsági Napok keretében rendezik meg. s a legtöbb pályamű a VIT jegyében készült. Valamennyit áthatja az úttörőmozgalom jelszava: Együtt, egymásért. A mai megnyitó alkalmával díjakat kapnak azok a pajtások, akiknek a képei legjobban megnyerték a szakavatott szemek tetszését. „A város, amely még ma is Miskolcot jelenti, a század- fordulón született”, a maga törvényei szerint fejlődött, és a II. világháború vége itt is, mint mindenhol Európában és Magyarországon, valami más kezdetét jelentette. Vagyis „Üj várost kellett teremteni”, és a folyamat több mint harminc év alatt sem fejeződött be, sőt egyre több kérdést vet fel mindenkiben, akit a jelen és a jövő izgat. Vagyis ezért kérdez Lehoczky Alfréd is a márciusi Napjainkban megjelent A város és kultúrája című tanulmányában: „Ki miskolci ma Miskolcon? A diósgyőriek és csabaiak? A bevándoroltak? És biztos-e. hogy a belvárosiak azok?” Nos, egyértelmű válasz nemigen van, de a szociológus véleménye megszívlelendő: „Naggyá belülről, s szeretve tehetjük e várost! Azok a miskolciak, akik ezt teszik.” Most és majd, mert a tiszta kép még a jövőben van. Éppen úgy, mint a fiatalkorú bűnözésre, a nagyváros speciális, de annál égetőbb gondjára a megoldás. Mert T. Nagy József, Ahogy a piramis nő? című riportja csak a tényeket mutatja meg. Az irodalomé, az irodalom- történeté a továbbiakban a lapszám; mindkettőre bőven találunk példát. Horváth Péter Másnap és Béri Géza Szerelem című novellája mellett Papp Márió, Szalai Zoltán, Varga Imre, Pintér Lajos, illetve Zbigniew Herbert lengyel költő versét olvashatjuk. Kiss Gy. Csaba cikkének kiegészítéseként, aki Ady Endre lengyel fordítójával, Bohdan Zadurával beszélgetett. Szilágyi Ákos. A jéghegy és súlypontja című, az elmélet kérdéseit elemző írása irodalmunk egészét érinti, egy saiátos műfajból ad ízelítőt Bárczy János visszaemlékezéseinek részlete, a Zuhanóug- rás. A külföldi irodalmat hozzák közelebb E. Fehér Pálnak Ivó Andric portréjához írt sorai (A hidak írója) és ennek a megismerésében segít a szlovák kritikusnak szóló elismerés, Fried István cikke, a Milan Pisut köszöntése. Az egyik legfontosabbról, az olvasóközönség neveléséről pedig Kelényi István összegzi tapasztalatait Kiket hívjunk meg az olvasótáborba? címmel. A más művészetek mindennapjairól szóló írások közül elsőként Lakatos Vince Naplemente című filmjének szövegkönyvét említenénk; a nemrég elhunyt népszerű rendező utolsó alkotása ez, amelyet a májusi miskolci tévéfesztiválon láthat a közönség. Egy másik fesztiválról, a X. pécsi játékfilmszemléről Filmjeink és igényeink címmel Benedek Miklós ír. Recenziók, művelődéspolitikánk eseményeire reagáló jegyzetek egészítik ki, Feledy Gyula grafikái, illetve Angyal László, Bodnár Barnabás, Lalcatos Iván és Laczó József fotói illusztrálják a lapszámot. M— ^ Ha mi halottak feltámadunk A műben „benne van” magának a művésznek az élete, minden gyötrődése, de a múzsáké is sokszor, akik vállalják magát a művészt, mint embert, társat. Ez természtesen nem mindig feleséget jelent, de egyértelműen a nőket (illetve a másik nemet). Lírai szépség, gél és drámai erővel fogalmazta meg ezt Ibsen is (aki 150 éve született) a péntek este látott kései darabjában. Már a Solness építőmester is lényegében erről szói: a műért, az alkotásért hozott áldozatról. A megírás korában (1899) hangsúlyos volt a társadalom bírálata is. Ml, az utókor azonban elsősorban a morális intésre figyelünk, mert ez vonatkoztatható el a konkrét cselekménytől és tartalomtól. Arra kell gondolnunk, hogy lényegében minden munka, minden hivatás alkotás a maga szintjén, tehát ma is bárki elkövetheti a darab főhősének: Arnold Rubek professzornak (Gábor Miklós emlékezetes alakítása!) a vétkét. A keserű, kiábrándult, idős Ibsen önmagát írta meg ebben a figurában (is). Olyan típust teremtve ezzel a világirodalomban, amely azóta egyre gyakrabban vissza-visszatér színpadjainkon, a regényekben (hogy magyar és friss példát említsünk, lásd Jókai Anna Mindhalálig című regényét!). Ibsen sarkítva teszi fel a kérdést: a mű, vagy a (művészé) boldogság? A választás iszonyúan nehéz, hiszen a boldogság minden ember elemi vágya, de legalább olyan erős az önmegvalósításé: az alkotásé is! Árulást követ el önmaga: a tehetsége ellen az, aki feladja a művészetet (ez behelyettesíthető fogalom, pl.: hivatás, szolgálat stb.) a perc öröméért vagy ígéretéért. A mindennapi életben sokan el is követik ezt az árulást — noha ez is boldogtalanná teszi hosszú távon az embert! Ibsen három alternatívát kínál. Az első Rubeké, a szobrászé, aki megalkotván a művet, „megölte” a múzsát, mert éppen a szerető- rajongó NŐT nem vette észre, figyelembe benne. A másik a múzsáé, aki lényegében áldozat, hisz csak alkalom, modell volt a műhöz, „epizód” a művész életében, holott neki maga az Élet. Törőcsik Mari alakításában egyszerre volt szép és megindító ez a sors. A harmadik: Maja asszony és a föld- birtokos, akik nem értik a művészetet, nem is érdekli őket. Ök a perc emberei, akik csak az örömnek akarnak élni, de végezetül nekik is csalódniuk kell, mert csak morzsák és csalódások jutnak. (Almási Éva és Lukács Sándor.) Ibsen rezignáltan mintha rájuk „szavazna”: a szerelemre, az életre; de csak akkor fogadhatjuk el ezt az üzenetet, ha a művészettel (Rubek) együtt látjuk és éljük meg, át!! Ruszt József rendezése egyszerre volt színpadszerű és valódi tévés megoldás. A tévé ritka, szép pillanatai közé sorolható. (horpácsi) KEDD Kossuth rádió: 12.00: Déli Krónika. — 12.20: Ki nyer ma? — 12.35: Melódiakoktél. — Közben 13.10: Törvénykönyv. — 14.00: Peti Meseországban. — 14.48: Éneklő ifjúság. — 15.0*0: Hírek. — 15.10: Schubert: IV. (Tragikus) szimfónia. — 15.44: Magyarán szólva ... — 18.00 : Útközben. — 16.05: Harsan a kürtszói — 16.35: Dél-dunántúli népdalok. — 17.00: Hírek. — 17.07: Mi újság az NDK-ban? — 17.32: Holnap közvetítjük... — 18.00: A Szabó család. — 18.30: Esti Magazin. — 19.15: Közvetítés a Magyarország—Lengyelország jégkorong VB-mérkőzésről. — 19.30: Fáklyavivők. III. — 20.27: A daléneklés mesterei. — 21.01: A Rádiószínház bemutatója. A fekete bőrkabát. — 22.00: Hírek. — 22.15: Sporthírek. — 22.20: Haydn: B- dúr szimfónia. — 22.50: Meditáció — az alkotói szabadságról. — 23.00: Anyegin. Részletek. — 24.00: Hírek. — 0.10: Novai Gábor táncdalaiból. Petőfi rádió; 12.00: Vörös Kálmán népi z'enekara játszik, End- rédi Mimi nótákat énekel. — 12.30: Hírek. — 12.33: Arcképek a bolgár irodalomból. — 12.50: Zenekari muzsika. — 13.28: Állatbarátoknak. — 13.33: Kabalevszkij: Kantáta a reggelről, a tavaszról és a békéről. — 14.00: Kettőtől hatig... A Petőfi rádió zenés délutánja. — 18.00: Harminc perc rock. — 18.30: Hírek. — 18.33: Beszélni nehéz. — 18.45: Bogár István népzenei feldolgozásaiból. — 19.16: Mit olvastunk a Béke és a Szocializmus című folyóiratban? — 19.26: Jó estét, gyerekek! — 19.30: Csak fiataloknak! — 20.30: Hírek. — 20.33: Nikola Vapcarov versei. — 20.53: Könnyűzenei olimpia. — 21.23: Népszerű dallamok. — 22.30: Hírek. — 22.33: Tíz perc külpolitika. — 22.43: Verbunkosok, nóták. — 23.40: Gyulai Gaál Ferenc szerzeményeiből. — 24.00: Hírek. Miskolci rádió: 17.00: Hírek, időjárás. — Fiatalok zenés találkozója. Szerkeszti: Varsányi Zsuzsa. — Miskolc 1848-ban. Dr. Dobrossy Istvánnak, a Herman Ottó Múzeum munkatársának előadása. — 18.00—18.30: Északmagyarországi Krónika. (A KISZ KB Vörös Vándorzászlajának átadása Szerencsen. — Az Országos Béketanács táj értekezlete Miskolcon. — Termékbemutató Egerben. — 25 éves a tokaji tévétorony.) — Waldo del Los Rios zenekara játszik. — Hírösszefoglaló, lap- és műsorelö- zetes. Televízió, 1. műsor: 15.00: Hírek. — 15.05: Ragyogj, ragyogj, csillagom! — 16.35: A hortobágyi nemzeti park. — 17.00: A nyelv világa. — 17.30: Mindenki iskolája. — 18.35: Terített asztalok. — 19.10: Esti mese. — 19.20: Tévétorna. — 19.30: Tv-híradó. — 20.00: Égj, hogy világíts! — 21.15: Per. — 22.30: Tv-híradó, 3. — 22.40: Roger Whittaker műsora. Televízió, 2. műsor: 17.00: Jégkorong VB. — 19.15: A világ nagy cirkuszai. — 19.30: Tv-híradó. — 20.00: Világhírű színházak, világhírű rendezők. — 21.lg: Tv-híradó 2 — 21.35: Szemle. Társadalomtudományi körkép. Miskolci Nemzeti Színház (7): Kísértetek. Kiállítások: Miskolci Galéria (10—18): Közép-szlovákiai é* észak-magyarországi képzőművészek kiállítása. — Herman Ott® Múzeum (10—18): Ember és munka. — Ősök és istenek. FILMSZÍNHÁZAK BÉKE Uerkulesfürdői emlék Szí. magyar film Kezdés: f4 órakor K. O. Szí. magyar film Kezdés: hnb, ft órakor KOSSUTH Önöké a szó! Kubai film Kezdés: í3 órakor Megismételt esküvő Szí. szovjet film Kezdés: hn5 órakor Túl a félelmen Szí. francia film 18 éven felülieknek! Másfél helyár! Kezdés: 7 órakor HEVESY IVAN FILMKLUB Egy kaland utóélete Szí. francia film 16 éven felülieknek! Kezdés: fő, f7 órakor fAklya Alázatosan jelentem Magyar film Kezdés: f5, f7 órakor PETŐFI Imposztorok Magyar film 16 éven felülieknek! Kezdés: f5, í7 órakor SZIKRA Meghívás egy gyilkos vacsorára Mb. szí. amerikai film Másfél helyár! Kezdés: 5, 7 órakor TÁNCSICS Égi bárány Szí. magyar film 16 éven felülieknek! Kezdés: f5, f7 órakor SÁGVÁRI Veri az ördög a feleségét Szí. magyar film Kezdés: 5, 7 órakor GÖRÖMBÖLY-KRÜDY Osceola Mb. szí. NDK film Kezdés: 6 órakor SZERDA Kossuth rádió: 8.00: Hírek. — 8.20: A mai nap kulturális programjából. — 8.27: Szocialista brigádok akadémiája. —- 8.57: Zenés képeskönyv. — 9.12: Válaszolunk hallgatóinknak. — 9.27: Kocsis Zoltán Haydn-szonátákat zongorázik. — 10.00: Hírek. — 10.05: „Nyitnikék.” — 10.40: Ké- ler Béla: Francia vígjáték-nyitány. — 10.50: Rahmaninov: A fösvény lovag. Opera. Petőfi rádió; 8.00: Hírek. — 8.05: A Könnyűipari Minisztérium Bartók-kórusa énekel. — 8.20: Tíz perc külpolitika. — 8.30: Hírek. — 8.33: Nótacsokor — 9.25: Dzsesszfelvételekből. — ÍO.OO: A zene hullámhosszán. — li.ai: A Szabó család.
