Déli Hírlap, 1978. március (10. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-20 / 67. szám
a miskolciaké a szó Kis lak áll a nagy lakok tövében Rákérdeztünk, Aki rendszeres olvasója rovatunknak, tapasztalhatja: ha egy mód van rá, a hozzánk érkező panaszokat illetékesek válaszával együtt közöljük. Hogy miért nem sikerül minden esetben? Mert; a válaszra hivatott időt kér a panasz kivizsgálására, a felelősség megállapítására, s megegyezünk; az Azt válaszolták, hogy.. c. rovatunkban visszatérünk a témára. Vagy; napokon — olykor heteken! — keresztül sikertelenül kísérletezünk vele, hogy egyáltalán megtaláljuk az illetékest. A panasz, közérdekű bejelentés vagy javaslat azonban nyilvánosságra kívánkozik az aktualitásánál fogva. Közlését természetesen nem késleltetjük. Tapasztalatunk szerint túlnyomórész meg is érkezik a spontán válasz ezekre, s ugyancsak az Azt válaszolták, hogy ... c. rovatunkban kerülnek közlésre. Olykor azonban hetekig válasz nélkül marad ©gy-egy figyelmet érdemlő jelzés, javaslat. Ilyenkor természetesen „rákérdezünk”. Az utóbbi hetekben megjelent, ám de eddig válasz nélküli közleményeinkre kérdeztünk rá ily módon, s közöljük az alábbiakban a kapott információkat az érintettekkel, s olvasóinkkal. AZ IGAZGATÓ CSODÁLKOZOTT A PANASZON Keserű szájízzel távoztak egy „vállalati buliból” a vendégek, amit az Avas-szálló ék étteremben tartottak március 4-én. Erről számolt be levélírónk, F, Lászlóné, rovatunk március 9-i számában. Sramkó István igazgatótól kértünk választ. Csodálkozott a panasz miatt, hiszen sem a rendezvény befejeztével, sem azóta nem emelt kifogást levélírónkon kívül senki. Sőt: az est „főrendezői”, valamint a vállalat szb-titkára és igazgatója is köszönetét mondott az étteremnek a kiszolgálásért. Amiben levélírónknak — az igazgató véleménye szerint is — tökéletesen igaza van, az a zenekarral kapcsolatos kifogása. A fehérterem zenekara ugyanis azon a napon a jogászok bálján vett részt, ahová már jó előre szerződtették őket. Jó nevű és jó képességű zenekart kértek fel a helyettesítésre, az azonban az utolsó pillanatban lemondta a szereplését. Ezért valóban egy össze nem szokott, alkalmi zenekar szerepelt, nem valami „átütő” sikerrel. VÉTLEN A BUSZVEZETŐ? Magánügyben és közügyben fogott tollat F. Gy. levélírónk akkor, amikor szóvá tette egy autóbusz gépkocsivezetőjének „viselkedését”. Magánügyben, mert meg nem engedhető — nyomdafestéket nem tűrő t — hangon beszélt vele a buszvezető; közügyben azért, mert bár miatta baleset történt, mégis tovább hajtott. Erről írtunk lapunk március 9-i számában „A buszsofőr tovább hajtott” címmel. Választ az MKV-tól, István Józseftől kértünk. Elmondta: panaszosunk a közlekedési vállalatot is felkereste levelével és kérte a gépkocsivezető nevét, hogy becsületsértésért feljelenthesse a biröságon. A vállalat a kérést teljesítette, levélben közölték vele. A gépkocsivezető egyébként tagadja, hogy sértegette volna a panaszost. Sőt, tanúkkal tudja bizonyítani igazát. Tulajdonképpen a „cserbenhagyás” sem felel meg a valóságnak, ugyanis személyi sérüiés sem történt —, állítja az MKV. Csupán any- nyi. hogy amikor a busszal a Lévay József utcából az elsőbbségi szabály figyelmen kívül hagyásával kihajtott, egy arra haladó Wartburg személygépkocsi vezetője megijedt, a kormányt jobbra kapta, kocsijával a járdaszegélynek ütközött, s az egyik kerék gumija defektet kapott. Erről az „eseményről” a buszvezető — állítása szerint —, csak a Tiszai pályaudvaron értesült, ahonnan azonnal visszament a helyszínre. A rendőrséget értesítették, s az általuk megállapított tényállás alapján, a busz vezetőjét megbüntették. (A válasz vitatható. 1. A panaszos — rovatunk zártáig — nem kapott levelet az MKV-től. 2. Neki is vannak tanúi, akik az ő állítását igazolják. 3. A sérült — aki nem volt! — felkereste szerkesztőségünket, nevét és címét bármikor rendelkezésére bocsátjuk az MKV- nak. A szerk.) ELŐKERÜLT A GARNITŰRA Hogyan fordulhatott elő, hogy két hónapig nem kapta vissza ágyneműjét a Patyolattól Jakab László miskolci olvasónk — kérdeztük a vállalattól március 13-i lapunkban. A reklamációs részlegtől kértünk választ. Elmondották: sajnálatosnak tartják a késedelmet, s utólag elnézését kérik panaszosunknak. Az történt, hogy leesett a garnitúra jelzőszáma, s a csomag egy darabját nem tudták azonosítani. Emiatt fordult elő a késedelem. Ám már a cikk megjelenését megelőzően — március 9-én — kiszállították az 5. számú fiókba az ágyneműt, s a panaszost értesítették, hogy átveheti a — nagyon megkésett — garnitúrát. MEGOLDÁS CSAK 1980-RA ÍGÉRKEZIK Nem sok jóval biztathatjuk a Testvérvárosok utcában lakókai, akiknek nevében Vanta Gézáné tette szóvá azt a tarthatatlan állapotot, amelyet a közelükben levő iparvágányon közlekedő gözmozdo- nyok okoznak füstjükkel, zajukkal. (Erről Füst és záptojásszag címmel lapunk március 6-i számában írtunk.) A panaszt rossz helyre címeztük; nem a Diósgyőri Gépgyár, hanem a Lenin Kohászati Művek nádasréti ipartelepéről van szó.^Az iparvágány azonban — mint mondták — nem közvetlenül a házak ablakai alatt van, légvonalban ugyanis mintegy 300—350 méterre fekszik a lakásoktól. A szállítás viszont valóban éjjel-nappal folyik —, ismerte el az LKM közlekedési gyáregysége. A forgalomszervezést azonban a MÁV végzi. Ott is érdeklődtünk; milyen megoldást tudnának az ott lakók érdekében, a panaszok megszüntetésére. Hernádi István igazgatóhelyettes sajnálattal közölte: egyelőre nem tudnak tenni semmit azért, hogy — mint javasolták — dízelmozdonyokat közlekedtessenek ezen az iparvágányon. Előreláthatólag csak 1980-ra várható javulás ezen a téren. Addig is megértést kérnek. A JÖ KERESKEDŐ NEM ISMER LEHETETLENT Egy Meghiúsult függönyvásárlás-ról írtunk — ilyen címmel — lapunk március 9-i számába . Mennyinek kell megmaradni egy vég függönytextilből, hogy a maradék is eladható legyen, ám a vásárló is megkapja a kért mennyiséget. Mind a Centrumban, mind a Domus Áruházban elmondották: nincs pontosan meghatározott méterszabály ezzel kapcsolatban. Viszont a kereskedelemnek úgy kell . gazdálkodnia”, hogy a maradék áru is eladható legyen. Általában legalább 2 méter az a maradék, amit még eladhatnak. Függöny esetében azonban ez a mennyiség az anyag fajtájától, méretezésétől is függ. A Centrum Áruház igazgatójának találó megjegyezése szerint azonban függ az eladótól is. hiszen egy jó kereskedő nem ismer „lehetetlent”. A megmaradt végeket is el lehet adni ablakszemekre, drapériának stb. Mindkét áruház egyöntetű véleménye: ha kell, a kárt is vállaliák azért, hogy a vevő elégedetten távozzon. (Sajnos Miskolczi József esetében nem ez történt! A szerk.) A JÖVŐBEN JOBBAN ODAFIGYELNEK Két „szemetes” panasz miatt érdeklődtünk a Miskolci Köztisztasági Vállalatnál. Az egyik: a Stadion étterem és a III. kerületi tanácsi hivatal között levő konténer körüli állapot — Lehetne egy konténerrel több is . .. ! —, címmel jelent meg. A másik: a Sárosi György utca lakóinak panasza a rendszertelen — és ritka! — szemét- szállításról. Válasz: az utóbbi időben azért csak egy konténer volt kihelyezve oda kettő helyett, mert — felváltva — javították mindkettőt. Igaz — a Danasz tanúsága szerint is — a javítások idején gyakrabban ürítették, mégis gondot okozott. A két konténer egyébként elegendő oda, s remélhetőleg a továbbiakban már nem lesz panaszra ok. Üj konténer beszerzése nem olcsó „mulatság”, hiszen 20 ezer forintba kerül darabja. Éppen ezért igyekeznek rendszeresen karbantartani, hogy kiszolgálják az árukat. A Sárosi Gyula utcaiak panaszát nem tartják reálisnak. A válla lat igyelcszik a hetenkénti kétszeri szállítást biztosítani. Igaz. előfordult járatkiesés, amit később pótoltak. Mindenesetre a jövőben jobban odafigyelnek erre a területre, hogy az ott lakóknak se legyen •kuk panaszra. Macskának mócsingot pénzért sem ? Üjabb, számomra eddig ismeretlen eladói „stílussal” taláikoztam a minap — március 7-én —, a Miskolci Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat 403. sz. húsboltjában. Egy barna fiatalembert kértem meg: ugyan mérjen már a macskám számára némi húshulladékot, kevéske mócsingot. — Olyan nincs! A macskának csak „nyissz” jár! — mutatta késével, hogy mire gondol. Egy szőke kollégája azonban „megszánt”, némi hulladékhúst rakott a mérlegre. Ám az előbbi fiatalember „begurult”, s jókora ingerültséggel seperte le a mérlegről a portékát. Megszégyenülten távoztam. Ám azóta sem hagy nyugodni a kérdés: milyen jogcímen tagadta meg az áru kiszolgálását az eladó? Ügy tudom, semmiféle rendelet sem tiltja, hogy a pénzemért olykor 10—15 deka hulladékhúst vegyek a macskámnak. Az ugyanis az én magánügyem, hogy kinek vagy minek viszem az árut, amelynek meny- nyisége és m;nősége nyilván nem befolyásolja a lakosság húsellátását. És egyáltalán: hogy veheti a bátorságot bárki is, „megleckéztetni” a vétlen vásárlót? Ügy vélem; a fiatalemberre inkább ráférne néhány lecke a szocialista kereskedelem fejezeteiből! Zselencz Gyuláné Miskolc, Béla utca 5. sz. Nem nagy ügy, de bosszantó Fürdőszobámban eltörött a Iámpabura. Nem nagy ügy, gondoltam. Az ára sem lehet drága. Nem is lenne, ha egyáltalán volna. Sokáig jártam az üzleteket, míg — végre — a napokban találtam egyet a Széchenyi úti villamossági boltban. Csakhogy: kizárólag armatúrával együtt árulhatták, az ára meghaladta a 40 forintot. Mit kezdjek vele, hiszen bérházi lakásomba annak idején felszerelték a porcelántartozékot, s az jó is. A bura viszont könnyen törik, pótlásra szorul. Kétszeresen pocsékolok, ha megvásárolom. Eldobom vagy félreteszem (de minek!) az armatúrát, s a még tíz forintot sem meghaladó buráért negyvenvalahányat fizetek ki. Tudom, nem nagy ügy, de — gondolom — nem csak az én problémám. S bosszantó! M. G. Miskolc Nem éppen esztétikus látvány a belvárosi lakótelep házai között — a Vörösmarty utca 9—21. sz. tömbjéről van szó — ez a fából készült „létesítmény”. Tavaly óta éktelenkedik az új bölcsőde szomszédságában, ide- gesítöen és illúziórombolóan. A Miskolci Kertészeti Vállalat falusi illemhelye ez, a tízemeletes bérházak ablaka alatt. Hogy meddig marad így az amúgy is rendezetlen terepen? Ki tudja. Csak sejteni lehet. A vállalat ugyanis a Vörösmarty utca 13. sz. alatt, a pincében irodát — kirendeltséget? — rendezett be. Nyilván nem egy-két hétre, talán nem is egy-két hónapra. Ez utóbbinak még örültünk is, hiszen igazolni látszott reményünket: ripsz- ropsz elkészül a parkosítás, szép környezet veszi körül a ,szép épületeket. Bizodal- munk azonban egyre csappan, hiszen látjuk, hogyan „dolgoznak” a parképítők. Ahogy mondani szokás: egy ember dolgozik, öt meg szurkol, hogy az az egy sokáig bírja. A munkaszervezésről pedig csak ennyit: januárban több teherautó földet hordtak a terepre. A napokban viszont megjelent egy brigád, s ugyanazt a földet más gépkocsikra fellapátolták, s elszállították. A környék lakói most azon drukkolnak és totóznak; vajon marad-e a kertészeknek energiájuk másra is a föld hurcolasán kívül? Mondjuk A MISKOLCIAKÉ A szó Szerkeszti: Radványi Éva Levélcím: Déli Hírlap szerkesztősége 3527 Miskolc. Bajcsy-Zsilinszkv út 15. Telefonszám: 18-22) Szemétdomb a parkolóban ■ ' '' iiitSSP'X : arra, hogy netán soron kívül elbontsák ezt a bódét, s végre látszata is legyen a soksok műszaknak ? Szeretnénk mihamarabb kitenni a mintalakótelepet hirdető táblát. Mert — ahogy a felvétel dokumentálja — ez így nem lehet „minta”! A tömb lakói nevében: L- József Miskolc, Vörösmarty u. 17. sz. Hozzátenni lehet, elvenni nem... Sok jót hallottam már a Mirelité gyorsfagyasztott készítményekről. A pirított sertésmájjal próbálkoztam. Híre és csaknem 30 forintos ára csemegét ígért. De — bár jóllaktunk belőle — elragadtatásunk elmaradt. A magyaros ízeket szeretjük. ám ez a készítmény ugyancsak próbára tett bennünket. A bors és a paprika túladagolt, a máj túlfőzött benne. Melegítés után úgy „morzsálódott” széjjel, mintha pástétomnak készült volna. Mély lélegzésekkel, gyakori „huhukolásokkal” fogyasztottuk el, s azzal zártuk a vacsorát, hogy ezt bizony az egyéni ízesítést kedvelők számára fűszerezték. Nem hiszem, hogy a vásárlók többségének igényét szolgálnák ezzel. Jó volna, ha a hűtőipar azokra is gondolna, akik mértékletesek az ízesítésnél. Hiszen azoknak, akik csípősebben szeretik, van annyi fantáziájuk, hogy kedvükre, de utólag borsozzák. Hozzátenni lehet, elvenni belőle — nem. Régi szabály... Ne feledjék eL Csák Éva Miskolc Itt a tavasz, utat bontanak (Mező István rajza) Szép a barlangfürdő, de.., Őszintén örülünk, hogy elkészült a tapolcai barlang- fürdő renoválása, átalakítása. Igen széppé, s a korábbinál is kellemesebbé vált. örömünkbe azonban némi üröm is vegyült, mivel a nyitás óta a fürdő területén is engedélyezték a dohányzást. (A korábbi hajszárító helyiségben.) Ügy vélem, ezt nem szabad szó nélkül hagyni. Az orvos- tudomány egyre több megbetegedéssel okolja a dohányzás káros hatását. Érthetetlen, hogy miért adunk hát bővebb teret neki. Tudom, a tapolcai barlang- fürdő nincs gyógyfürdővé nyilvánítva. Ennek ellenére indokoltnak tartanám, hogy megtiltsák itt a dohányzást, hiszen 'eléggé zárt a fürdőterület. Arról már nem is szólva, hogy a fürdési idő két óra: aki ennyi ideig nem bírja ki dohányzás nélkül az hamarabb is eltávozhat. Ne rontsák el a füsttel Európa- hírű barlangfürdőnk jó levegőjét. Leskó Emilné Miskolc, Stadion u. 29. sz. j A felvágott végét kiszolgáim tilos ★ A Patak utcai autóparkolóban már hetek ót" éktelenke dik egy teherautónyi hulladék. I mn honnan kerülhetet oda, s meddig csúfítja a környéke' ályozza r< Parkolást' (Kovács Auila felvétele) Egyik ismerősöm panaszolta: nemrég kérte a hentesüzletben. hogy szeleteléskor a felvágott végét az eladó ne tegye bele a vevő csomagjába. de az eladó felháborodott, és a kérést nem teljesítette. Amikor az eset történt, a bolti eladó (hentes) magatartása nem volt jogszerűtlen, de 1978. március 8-tól igen. Ugyanis a hentesáruk végeinek értékesítéséről szóló 1/1978. Bk. M számú utasítás előírja: a bélbetöltöti és általában szeletelve eladásra kerülő felvágottfélék és a gépsonka végeit a vásárlónak kiszolgálni nem szabad. A Belkereskedelmi Mir»--*«svi«m uiotzves főosztálya felhívja a figyelmet. hogy a felvágottak (gépsonka stb.) végeit a kötéstől számított 1 cm-re le kell vágni és az első szeletet, amelynek egyik oldalát bél borítja, felvágottként értékesíteni nem szabad. A gépsonkát a bőrös, zsíros végétől meg kell tisztítani, s csak úgy szabad értékesíteni. A csemege és téliszalámi szeletelt áron csak a végektől (spárgától, címkétől stb.) teljesen megtisztítva, szeletelt vagy kisebb darabban értékesíthető. A szalámi eladásánál a rúdban árat kell alkalmazni ha az egészben vagy fél rúdban. a rajta levő végekkel (véggel) és kötö- zötten kerül értékesítésre. Dr. Sass Tibor
