Déli Hírlap, 1978. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-09 / 34. szám

a miskolciaké a szó Olvasóink vitába szállnak Örülnének, ha volna... ;;. egy akármilyen ki­csinyke sportegyesület, amely elvállalná egy jégkorong­csapat „patronálását”. Tizen­öt miskolci fiatal ugyanis gondolt egy nagyot —, s mint kitűnt: merészet! — és alakított egy hokicsapatot. Saját zsebből megvették a méregdrága felszerelést, s elhatározták, beneveznek a vidékbajnókságra. Csakhogy a nevezésüket nem fogadták el, ugyanis csak sportegye­sületi csapatok nevezhetnek be. Jelentkeztek mindenfelé, hátha megszánja őket vala­melyik SC vagy TK — mindhiába! Jászberényben akadtak volna támogatóra. Az ottani jégkorongcsapat ugyanis fel­ajánlotta: használhatják az ő pályájukat, lejátszhatnék ott mérkőzéseiket. Csakhogy Jászberény messze van. Az utazgatásra minimum 15 ezer forintra lett volna szük­ségük, ami ugyebár fejen­ként ezer forint. Ennyire azonban nem gazdagok. A csapat tagjai — Jakubik László, Lukács György, Nagy Sándor, Nagy Zsolt, Sass Sándor és társaik — a sajtó segítségét kérték. S mi mindent megtettünk. Az eredmény egyelőre vajmi kevés. A Miskolc városi Testne­velési és Sportfelügyelőség vezetőjéhez. Kecskeméti Ist­vánhoz fordultunk: milyen lehetőség volna az afnatőr csapat egyesületi elhelyezé­sére? Kecskeméti István vá­lasza: a csapat érdekében több városi sportegyesülettel tárgyaltak már, ám anyagi fedezet híján egyetlen egye­sületünk sem tudja vállalni a lelkes fiatalok versenyezteté­sét. A jéghoki költséges sportág. És nemcsak a fel­szerelések, utaztatások igé­nyelnek tetemes pénzössze­Csak most, csak nálunk! imusoK­BEETHOVEN H AZIAHATA-Si- Ny|lÁÍMY SZ DUR ZONGORA* •S~ S/|IV«I OIMÍA K^KC*VI(ÍICD»ÍK S ——.................... . ■■■vWir'-.wv.mrfí' Torna ♦ Ritka élményben lesz részük azoknak a komolyzene-ked­velőknek, akik február 13-án meghallgatják a Miskolci Szim­fonikus Zenekar hangversenyét. Ugyanis ekkor kerül először közönség elé Beethoven SZ-DUR ZONGORAVERSENY-e. Az Esz-dúr zongoraversenyt ugyan már sokan ismerik. Az SZ-DUR eddig ismeretlen volt. Csak most, csak nálunk hall­hatják majd, ha hinni lehet a plakátrajzolónak. (Pócs Imre felvétele) Ezt tanítani kellene! A téma, ami mindenkit érdekel: a kereskedelem. Az áru­ellátás, vagy egyes kereskedelmi dolgozók magatartása miatt — okkal-joggal — sok kritika éri. Ezúttal azonban a dicséret és a köszönet szavait kérem tolmácsolni a Gólya Áruház dől. gozóinak a lapon keresztül. Mert az ott dolgozók — élükön Hajdufinéval (elnézést, csak a családnevét tudom) — vélemé­nyem szerint úgy végzik munkájukat, hogy azt tanítani kel­lene. Olvastam az újságban, hogy szocialista brigádként a kol­lektíva magas kitüntetésben részesült. (Remélem, jó a memó­riám.) Szerintem nem véletlenül. Náluk szocialista módon dolgozni nemcsak szólam. Ahogy Hajdufiné foglalkozik a vevőkkel, a mai rohanó világunkban szinte megható. Meg­győződésem, hogy rajtam kívül már sok gyermekes anyának okoztak örömet udvariasságukkal, a figyelmes, odaadó kiszol­gálással. És gondolom, az is az ő érdemük, hogy a bolt áru­választéka és áruösszetétele magasan jobb, mint a többi hasonló bolté. Mindezért köszönet és további sok sikert kívánok az egész kollektívának. Handa Imrrné Miskolc, Ságvári E. u. 2. IV18. (Hajdufi Imréné, s a bolt kollektívája valóban az elmúlt évben nyerte el a Népköztársaság Kiváló Brigádja címet. Munkájuk minden dicséretet megérdemel. A szerk.) get. Az országos előírások­nak kell megfelelniük azok­nak a feltételeknek, amelyek jégkorongozó-szakosztály lé­tesítéséhez szükségesek. Igaz, Miskolcnak rövidesen lesz már műjégpályája. Csakhogy az a tömegsport céljaira ké­szül. Minőségi sportág meg­teremtéséhez nyilván másik pályára is szükség volna. Ezt pedig anyagi erővel a város egyelőre nem győzné. A kezdeményezést minden­esetre örömmel fogadják, ám felelőtlenség volna vál­lalni az új sportág „legalizá­lását”, míg anyagi fedezet nincs rá. Mindenesetre a fiatalok egyelőre a tömeg­sport keretében gyarapítsák 6udásukat. Elképzelhető ugyanis, hogy évek múltán sor kerülhet a vágyott sport­ág meghonosítására Miskol­con is. R. É. Pavilon van, újság is lehetne benne! Nemcsak én, de a Tízes honvéd utca és a Hoffmann Ottó utca lakói közül többen, már tavaly szóvá tettük la­kógyűlésen, hogy na­gyon hiányoljuk: a kör­nyéken sehol sincs egy újságos pavilon, ahol a napi sajtót megvásá­rolhatnánk. Vonatkozik ez különösen a Déli Hírlapra, mert más sajtóterméket „házhoz szállít’’ a posta, míg ezt a lapot csak „kéz­ből" tudjuk megvásá­rolni. örömmel láttuk hát, hogy a szökőkút- tal szemben — nagyon jó helyen — készül egy pavilon. Hittük, hogy — a lakók kéré­sének eleget téve — újságárus kapja. Ám legnagyobb meglepe­tésünkre: nem így tör­tént. A pavilonban minden kapható, csak éppen sajtótermék nem. Nincs kifogásunk a minibazár ellen, hisz ez is kell. Kérésünk csu­pán annyi lenne: a posta és a pavilon tu­lajdonosa találja meg a módját annak, hogy a környék lakói is hozzájussanak a napi­lapokhoz. Különben csak távolabb, a Ta­nácsház téren vásárol­hatjuk meg a sajtóter­méket. Gy. A. Miskolc, Hoffmann O. u. (Ne tűnjék „haza- beszélésnek"! De úgy véljük, kis jóakarattal teljesülhet a környék lakóinak kérése. A posta hírlaposztályának szives figyelmébe ajánl­juk. A szerk.) Zöld házikó kellene Bánkúinak Sok bírálat érte az utób­bi hónapokban — jogosan — a Panoráma Szálloda és Ven­déglátóipari Vállalatot a bánkúti .turistaház miatt. Az udvarán levő — mondjuk: zöld — házikóval kapcsolat­ban azonban másoknak len­ne tennivalójuk. Ezt az il­lemhelyet ugyanis nemcsak a turistaházba érkezők ve­szik igénybe, hanem bárki, aki Bánkúton megfordul. A turistaforgalmat szolgálja te­hát, ezért tulajdonképpen semmi köze hozzá a Panorá­ma Vállalatnak. Évtizedes probléma ez az egyre nagyobb népszerűség­nek örvendő kirándulóhe­lyen. Helyes volna végre, ha ^ terület illetékes gazdája, gazdái — a Nagyvisnyói köz­ségi Tanács és Miskolc III. kerületi Tanácsi Hivatala — végre gondoskodna egy új. s valamivel korszerűbb zöld házikó létesítéséről, s kar­bantartásáról. Nem első esetben foglal­kozunk az Ady Endre utcá­ban kihelyezett KRESZ-táb- lákkal. S nem véletlenül. Ugyanis nemcsak mi, de ol­vasóink sem tartják a leg­jobbnak e fotón is látható megoldást. Első ízben lapunk múlt év november 10-i szá­mában protestáltunk az ellen, hogy a táblák pontosan a járda közepére kerültek. Ak­kor úgy véltük; csak ideig­lenesen helyezték oda. A KPM Közúti Igazgatóságá­nak válaszából kitűnt; a jelzőtáblákat az érvényben levő előírások szerint he­lyezték el a járdán. Mint ír­ták: a közúti jelzőtáblákat A MISKOLCIAKÉ A SZŐ Szerkeszti: Radványi Éva Levélcím: Déli Hírlap szerkesztősége 3527 Miskolc, Bajcsy-Zsilinszky út 15. Telefonszám: 18-221 Az utóbbi időben számos olvasónktól kaptunk levelet, amelyekben azt panaszolják, hogy az illetékes tanácsok pénzügyi osztályai kéthavi gépjárműadónak megfelelő bírságot szabtak ki, holott az adóhatóság felhívására — bár késve —, de kifizették az adót. Levélíróink arra kérnek választ, hogy mikor esedékes a gépjárműadó, és bírságolni mikor lehet. A 48/1972. PM számú rendelet­tel módosított 3/1966. PM számú rendelet az 50A976. PM számú rendeletét megváltoztatta és 1977. évtől új gépjármúadózás) rendelet megváltoztatta és járműadózási rendszer lényege, hogy a gépjárműadót a magán- személyek maguk kötelesek meg­állapítani és pénzügyi hatósági felhívás nélkül keU befizetni. lAz adótételeket már többször közöltük, ezért e helyen arra már nem térünk ki.) A jogszabály szerint a gépjár­műadó naptári félévenként — félévi egyenlő részletekben — január 1-én, illetve július 1-én esedékes és a félév utolsó nap­jáig — tehát Június 30-ig és de­cember 31-ig — fizethető birság nélkül. Mi történik akkor, ha a gép­jármű üzemben tartója eddig az időpontig nem fizeti be a félévi adót? Ha az üzemben tartó az ese­dékes gépjárműadót nem, vagy csak részben fizette be, akkor az állandó lakhely szerint illeté­kes tanács adóhatósága felhívást küld ki, átutalási postautalvány csatolásával. A felhívásban meg­jelöli azt a naptári napot, amed­dig a befizetést kéri, és közli, hogy a mulasztásért adópótlé­kot helyettesítő birság megfize­tésére kötelező határozatot boa. csak a kötelezően előírt biz­tonsági sávon kívül lehet el­helyezni. S ezt nemcsak a forgalombiztonság, hanem a táblák „állagmegóvása” is így kívánja — indokolták. Ügy látszik azonban, olvasó­inkat nem elégíti ki a vá­lasz, vitába szállnak a sza­bályok ilyetén való értelme­zésével. Többen kérdezik: miért nem lehet a táblákat a járdaszegély mellé helyezni, vagy konzolos megoldással a falra erősíteni? A városnak éppen ezen a forgalmi cso­mópontján a gyalogosforga­lom biztonságát veszélyezte­tik — vélekednek. (Javasla­tukat megfontolás végett a közúti igazgatóság figyelmé­be ajánljuk.) A fotót be­küldte: P. I., miskolci olva­sónk. Múlt vasárnap például ezernél is több személygép­kocsival, s számtalan autó­busszal érkeztek kirándulók, sokan gyalogtúrával jutnak el oda. Ennyi ember számá­ra viszont meg kell terem­teni a kulturált pihenés fel­tételeit is. Dr. Molnár Adorján, a bánkúti síklub elnöke Füst és csikktenger a vonaton A jogszabály alapján a prog­resszív jellegű bírságolásra há­rom fokozatban kerül sor. Az el* ső fokozatú — egyhavi adónak megfelelő — bírság kiszabására akkor kerül sor, ha az üzemben tartó a félévi adót június 30-a és december 31-e után, tehát kése­delmesen fizeti be. A második fokozatú — kéthavi adónak megfelelő — bírság ki­szabására akkor kerül sor, ha í.z üzemben tartó az adót, vagy annak egy részét csak az adó­hatóság felszólítására, az ott megjelölt határidőben fizeti be. Ez azt jelenti, hogy az adóható­ság felhívásában közölt, a pót- határidőre történő befizetés mindig bírságköteles. A legsúlyosabb bírság kiszabá­sára a harmadik fokozatban ke­rül sor, amikor az üzemben tar­tó az adóhátralékot felhívásra a póthatáridőre sem egyenlíti ki. Ebben az esetben a teljes adó­hátralék kétszeresét kell megfi­zetni. Hangsúlyozzuk: a teljes adóhátralék alatt azt kell érte­ni, hogy a szorzandóban már benne van az egy- és a kéthavi bírság összege is. A jogszabály lehetőséget ad a negyedik fokozat alkalmazására is, amikor kimondja, hogy is­métlődő mulasztás esetén az adóhatóság a forgalmi engedély bevonását kezdeményezi. Hol és hogyan kell a gépjár­műadót fizetni? A gépjárműadót az üzemben tartó állandó lakhelye szerint illetékes tanácsi adóhatóság egyenesadó-beszedési számlájára kell befizetni, átutalási posta- utalványon. A postautalvány „értesítés” szelvényén fel kell tüntetni a gépjármű forgalmi rendszámát, és azt, hogy a befi­zetés „gépjárműadóra” történik. A gépjárműadót mindig külön átutalási postautalványon kell befizetni, függetlenül attól, hogy az üzemben tartónak ugyanahhoz az adóhatósághoz egyéb adót (pl. házadót) is fizetnie kell. Dr. Sass Tibor 1 Már megint a nemdohány­zók! — mondhatná bárki, ámde úgy érzem, erről a té­máról ma még nem lehet eleget beszélni. Tessék meg­ítélni: Naponta utazom vonattal. A lefelé nem felfelé Mea culpa! Alig száradt meg a nyomdafesték janu­ár 6-án a cikkemen, ame­lyet a bánkúti síparadi­csom jelenlegi helyzetéről Írtam, máris kiderült: nem tudok KKESZ-ül. Jó né­hány olvasónk szinte pos­tafordultával reklamált. Az ominózus cikkben a töb ' között arról volt szó, hogy az emelkedőn annak a jár­műnek kell kitérnie, s utat engednie a szembejövőnek, amelyik fölfelé megy. Mi­előtt ezt bárki is megje­gyezné , rögvest helyesbí­tek: én rosszul tudtam, épp fordítva van, annak kell kitérnie, aki lefelé ha­lad. Az én vétkem! (Azt, hogy jogosítványom van, ezek után csak pirulva merem bevallani!) Mentségem: KRESZ ide, KRESZ oda, a cikkben kö­zölt esetben — bár mi tar­tottunk fölfelé — nekünk kellett kitérni a lefelé ha­ladó lajtos kocsi előnyére, lévén, 4 hogy ha a szabály­zathoz mereven ragaszkod­tunk volna a bánkúti úton, nem biztos, hogy épségben le- vagy főiérünk. Tanulság; olykor a szük­ség törvényi bont... D. T. B. Az utasok fele-fele arányban dohányzó, illetve nemdo­hányzó szakaszokban foglal­hatnak helyet Volna tehát hol füstölni azoknak, akik fél órát sem bírnak ki ciga­retta nélkül. Csakhogy ott is rágyújtanak, ahol nem volna szabad. Arról nem is szólva, hogy a csikket és a gyufát szétdobálják a vonatok pad­lójára, ülésére, melyiket ho­vá sikerül. Mire Budapestről Miskolcra ér a vonat, meny- nyezetig ér a füst, bokáig az eldobott cigarettavég. Szidjuk a MÁV-ot, hogy piszkosak a vonatok. Ez igaz. De elsősorban éppen a dohányosok azok, akik a szemetelést csinálják, erről bárki meggyőződhet. Hogy miért nem lehet ná­lunk is elérni azt, amit a szomszédos országokban? Az NDK-ra és Csehszlovákiára gondolok. Mindkét országba utaztam már dohányzó fül­kében, mert máshol nem volt hely. Érdekes módon a fülke füstmentes volt — bár minden hely foglalt volt. — Csakhogy ott, aki rá akart gyújtani, az kiment a peron­ra. Kedves dohányosok, vala­hogy így képzelem el a kul­turált cigarettázást. Ha itt­hon nálunk is így viselked­nének. nem lenne ez az örö­kös vita a dohányosok és a nemdohányosok között. B. István Mezőkövesd

Next

/
Oldalképek
Tartalom