Déli Hírlap, 1978. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-14 / 38. szám

# Formában az Univáz gerenda. A tömörítés után az utolsó simítások ... A megélhetéshez piac kell..1 Univáz és társai Beton és vas. Vasbeton. Betonvas. Hogyan készül a távvezeték tartóoszlopa, a be­ton födémgerenda, az Univáz- szerkezet, az egy- és kétágú közvilágítási oszlop, a vako­latmentes födém? A Beton- és Vasbetonipari Müvek Alsózsolcai Gyárában kerestük a választ. A főmér­nök Ozvári György. A felso­rolt termékek itt készülnek... Van, ami csak itt. Például az Univáz. Hogy miképp ... ? A fejünkre sisakot nyom­nak, mondván: kötelező.. Az­tán hajóra szállunk. A ter­melőüzemek gyártósorait itt így nevezik. A zaj elviselhe­tetlen, füldugó, fülvédő nincs. Vagy legalábbis nem hasz­nálják. — A vibrátorok — a fő­mérnök ordít, de még így is alig halljuk! — A betont tö­mörítik a formába ... Csend. Ez szokatlan. Az „E”-típusú feszítőgerenda kész. Szerintünk. Pedig még csak a sablonban van. Jön a híddaru, s az egész — a gerenda és a sablon — be egy kádba. Na most... —Gőzöljük. Így a 28 nap szilárdulási idő 70—80 száza­lékát megtakarítjuk, s utána akár már építkezni is lehet. Családi házakhoz gyártjuk... 4c Födémgerendák a szabadtéri raktárban. Egyedül Alsózsol- cán gyártják (Sólymos László felvételei) ______/_______' S megint a vibrátor. Hogy bírják ki a munkások... ? — A vakolatmentes 'födém hajója már szinte zajmentes. A vibrátorra hangelnyelő harangot borítunk... A töb­bi hajóra is tervezünk ilyet. A jól ismert villanyoszlopok bölcsője az alsózsolcai gyár. Sínen, a forma felett mozog a betontöltő szerkezet. Alul a meztelen vasháló lassan, de egyenletesen töltődik be­tonnal. És tömörítés .... Az Univáz: zsolcai specia­litás. Univerzális vázszerke­zet. Egy műszakban 60—70 darab készül, majd’ minten- re használják ... Egy másik üzemegységben a nyersbetoné helyett a he­gesztés kesernyés illata fo­gad. Évi 300 ezer tonna dró­tot használnak fel, az alig pár milliméteres átmérőjűtől a két-három centiméteresig. A gyár 13 éves, s ebben az üzemrészben megtalálható a hagyományos és a modern technológia. Asszonyok kö. tözgetik egymáshoz a dróto­kat, állandóan hajolgatnak, fáradságos munka. S tíz mé­terrel odébb már ponthe­gesztő készülék működik. A több mint ezer munkás már most jó évnek tekinti az 1978-ast. 5,7 százalékos fize. tésemelést kaptak, s munka- verseny-csatlakozásukban fo­gadták, hogy a 650 millió fo­rintos tervet teljesítik. Ügy, hogy a létszámot közben nem emelik. A gyár párttitkára. Szabó Lajos korábban így fogal­mazta meg céljukat: „Ahhoz, hogy megéljünk, jó piac kell. A jó piachoz jó áru. S mi jó árut csinálunk. Az idén is megélünk . . .” (illésy) Kisiparosok jubileuma Kis túlzással azt is írhat­nám, hogy manapság me­gyénkben 5028 kisiparos ku­tat... 1968-ban alakult meg az akkori ipartestületi utóda­ként a KISOSZ. A hajdani alapító társaságból még ma is 50—60 kisiparos dolgozik a megyében. A szövetség egész évi programja az év­forduló jegyében zajlik. Kul­turális és sportnapokat, szak­mai bemutatókat terveznek. A szakmai bemutatók a fo­gyasztóknak lehetnek majd különösen érdekesek, lévén, hogy mintegy százhúsz szak­ma mesterműveit láthatjuk. Csatári Ernő, a megyei szö­vetség titkára mondotta el; — Ma a szolgáltatás része vagyunk. De hát tegnap is ez volt a munkánk, és holnap is ez lesz. Emlékezni viszont jólesik. — Vetőmag, vegyszer Az idei vetőmagellátásról tárgyalnak ma délután a Borsod megyei Termelőszö­vetkezetek Területi Szövetsé­ge helyiségében, a Vetőmag­ellátó és Értékesítő Vállalat által meghívott párt-, állami, vállalati és érdekképviseleti szervek vezetői. A találkozón a rendező vállalat tájékozta­tást ad nemcsak a közös gaz­daságok, hartem a kisegítő, háztáji gazdaságok várható vetőmag-, vegyszer- és kis­gépellátásáról is. Decibelek Csökkenteni mindennapi zajainkat Tanácstagfok számadása Ezen a héten megkezdődnek Miskolc tanácstagi választói körzeteiben a tanácstagi beszámolók. A városi pártbizottság, a területi pártszervezetek, a Hazafias Népfront kerületi és körzeti bizottságai, a városi tanács és a kerületi hivatalok, a lakóbizottságok, s nem utolsósorban a tanácstagok minden eddiginél jobbaq együttműködve, a feladatokat közösen meg­beszélve mindent megtesznek azért, hogy a tanácstagi beszá­molók betöltsék feladatukat: a választókkal való még közvet­lenebb kapcsolat megteremtését, a lakosság fokozottabb bevo­nását a városépítő munkába, közös tennivalóik megvalósítá­sába. Miről lesz szó a tanácstagi beszámolókon? A tanácstagok hasznos dokumentációkat kaptak munkájuk­hoz, köztük a tanácsi fejlesztési feladatok 1977. évi teljesíté­séről és az 1978. évi tervekről szóló tájékoztatót. Ennek ismer­tetése révén a választók megtudhatják, milyen célok meg­valósítására áldozzuk a rendelkezésre álló pénzeszközöket, s mindjárt azt is, miben vár segítséget tőlük városunk tanácsi vezetése. (Pontosabban: a tanács az 1978. évi fejlesztési tenni­valók megvalósítása során mintegy 40 millió forint értékű társadalmi munkát vár a lakosságtól,, az üzemek dolgozóitól, a szocialista brigádoktól.) Egy másik tájékoztató városunk kommunális, egészségügyi, szociális és kulturális feladatait, eredményeit összegezi. Meg­tudhatják a beszámolók résztvevői — hogy csak néhány pél­dát említsünk a gazdag anyagból —, hogy a városi vezetés­nek jelenleg 380 km hosszúságú úthálózat, 800 ezer négyzet- méter járda, 1,7 millió négyzetméter parkterület fenntartásá­ról kell gondoskodni; vagy hogy tavaly is 131 idős, beteg miskolci házi szociális gondozását szervezte meg a tanács, s emellett 511 rászoruló részére összesen majdnem 4 millió forint szociális segélyt fizettek ki. Végül minden tanácstag megkapta a kerületi hivatalok ve­zetőinek tájékoztatóját a kerületben végzett útjavítási, felújí­tási munkákról. Az I. kerületi tanácstagok például többek között számot adhatnak arról, hogy a kerületi hivatal tavaly 1800 tonna zúzalékot adott 40 utca, útszakasz javításához, a társadalmi munka támogatásaként. Természetesen várják a tanácstagok a választók vélemé­nyét is. Bizonyos, hogy sok-sok ötlet, javaslat, panasz hang­zik majd el. Ám az lenne Igazán jó, ha a város dolgaiba való beleszólás jogát úgy értelmeznék a választók, hogy — amint tették azt tavaly és a korábbi években is — mindjárt részt is kérnének a nagy munkából. Hiszen száz és száz olyan — jogos — kérést lehet előterjeszteni, amelyekre nincs pénzünk, anyagi erőnk. A tanácsi fejlesztési és költségvetési pénzesz­közök is végesek, csak annyit oszthatunk szét, amennyink van, s emiatt még a lehetőségeken belül is körültekintő rang­sorolásra van szükség. Komoly munka vár az elkövetkező hetekben a város ta­nácstagjaira. Ám csak akkor lesz igazán eredményes, ha egy­egy körzet választói maguk is minél nagyobb számban kér­nek részt belőle. Az idén először — éppen a beszámolók ha­tékonysága érdekében — a tanácstagok egy része kettesével, hármasával közösen találkozik a választókkal. Ez jó lehető­séget ad arra is, hogy az egy-egy területen — például a bel­városi közösségi lakótelepen — élők együtt beszéljék meg kö­zös dolgaikat. Azt, hogy hol tartunk, mit szeretnénk és mit tervezünk, s hogy mit tehetünk, mit akarunk tenni elképzelé­seink megvalósulásáért (nyikes) Segíthetnénk... A zaj elleni küzdelem je­gyében újabb klubdclutánra készUl az Optikai, Akuszti­kai és Filmtechnikai Egye­sület zajcsökkentési szakosz­tálya. Az érdekelt szakembe­rek február. 14-én Budapes­ten, a FÜTÖBER XI., Gva- dányi utca 67. sz. alatti he­lyiségében a vállalat zajvé­delmi, környezetvédelmi ter­mékeivel és gyártási prog­ramjával ismerkednek meg. Hazánkban a nemzetközi KGST. és ISO-előírásokkal lényegileg azonos szabványok határozzák meg, milyen zaj engedhető meg az épületek környezetében, illetve helyi­ségeiben. Nappal, illetve éj­szaka a külső zaj például üdülőterületeken legfeljebb 45, illetve 35, lakóterülete­ken 50—55, illetve 40—45, ipari környezetben 60—70, illetve 50—70 decibel — dB (A) — Ijhet Éttermekben, eszpresszókban 55, szállodák, diákotthonok, munkásszállá­sok lakószobáinak 45, illetve 35, betegszobákban, orvosi rendelőkben pedig 35, illetve 30 decibel a megengedett leg­nagyobb zaj. E szabványok érvényesíté­sének két feltétele van. Az egyik az, hogy az épület ren­deltetésszerű használatához nélkülözhetetlen motorikus berendezések — lift, ventillá­tor, háztartási gépek stb. — zaja ne haladjon meg egy minimális értéket, a másik pedig, hogy szükség esetén az épületekben megfelelő hanggátló, hangelnyelő, dü­börgéscsillapító szerkezeti elemeket, burkolatokat épít­senek be. De így is csak az adott helyzethez igazodó, gonck* tervezés, a megfelelő berendezések kiválasztása és szakszerű elhelyezése hozhat eredményt. Ebben kívánnak a szak­osztályba tömörült szakem­berek segítséget nyújtani a tervezőknek, az előállítók­nak és a felhasználóknak egyaránt. Évek óta rendsze­resén szerveznek ilyen talál­kozókat. A Szolnok megyei Tanács az ügykezelési munka korszerűsíté­sére és gyorsítására központi ik- tató irodát hozott létre, amely a tapasztalatok szerint bevált. A la­kossági kérelmek és levelek így nem vándorolnak osztályról osz­tályra, emeletről emeletre, hanem még a.beérkezés napján az ille­tékeshez kerülnek. Ezzel egyide­jűleg megszűnt az a jelentős ad­minisztrációs többletmunka is, amelyet egy-egy irat párhuzamos nyilvántartása jelentett. A Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének mis­kolci, illetve megyei szerve­zetében mondotta Hornyák Lajos, a megyei szerveret titkára: — Több mint hatéves a törvény, amely a nem látók­ról különös szeretettel gon­doskodik. Országosan mint­egy harmincnégyezer olyan ember él, akinek a látása a 95 százalékos fokot sem éri el. Nos, a mi gondunk, hogy ebből mindössze 18 ezren tagjai a különböző szövetsé­geknek ... — Miskolcon? — Kétezren kapják a tör­vény biztosította segélyt. Ne­künk viszont csak 1043 ta­gunk van. Ebből gyengén látó mintegy ötven ... — A többiek? — No látja, ebben segíthet nekünk a közvélemény. Na­gyon sok olyan társunk él itt a megyében, aki nem is tud rólunk. Ebben közreját­szik természetesen az, hogy a megye szerkezetileg tagolt, hogy sok a kicsi falu ... Nem a szervezet közvetlen érdeke a fejlődés, de mi, hasonló sorsú emberek szeretjük egy­mást. Bizonyos érdekképvi­seleti feladatokat is ellátunk, de ami ennél többet ad, hogy a közös sors miatt együvé tartózunk. Ez külön értéket ad a kultúrcsoportunk mun­kájának, a sakkozók örömé­nek, a sportolók eredményei­nek, egy-egy TIT-előadás, vagy éppen politikai foglal­kozás sikerének. Ha lehet va­lamit kérni, akkor a nem lá­tók a látóktól azt kérik, hogy egy-egy nagyközségi vagy járási tanács szociálpo­litikai gondokat ismerői se­gítsenek azoknak, akik nem találtak el még hozzánk. Mi itt, a Kossuth utcában min­denkit nagy szeretettel vá­runk... B. bt. Volt egyszer egy vásár t Ismét véget ért egy vásári szezon. Ezúttal a téli. Elkészül­tek a boltok, a kereskedelmi vállalatok összesítései: mennyit költöttünk ruházkodásra. Szó ami szó, szép summát, hiszen több millióra rúg az az összeg is, amit itt, Miskolcon és Bor­sodban elköltöttünk. S mi tagadás, mindenki jól járt. Örült, aki olcsóbban vásá­rolhatott. Az ipái-, a gyártó cég készletei nem maradtak meg a jövő szezonra. Hiszen ki tudja, hogy akkor divatos lesz-e még? Nem valószínű. Felszabadult egy csomó raktárterület. Ebben az ínséges tárolási időben ez sem lényegtelen. A forgalom tehát minden várakozást felülmúlt. Készültünk mi, vásárlók is erre a vásárra, akárcsak a kereskedők, ők árualappal, megfelelő készlettel, mi pedig pénzfedezettel. Úgy tűnik, hogy a karácsonyi és az újévi ki- költekezés után csak erre gyűjtöttünk. Aztán? Aztán történt egy s más. Persze, kezdetben a leg­több engedményt kínáló, a legostromlottabb helyet kerestük. Aztán meguntuk a tumultust, de a pénz ott fickándozott a zsebünkben. Megnéztük hát a teljes árú áruk választékát is. Megtetszett a drágább kabát, megvettük. Jobb volt a szabása annak a nadrágnak, ami drágább, de mégis inkább azt, mint a leértékeltet. Mit számít az az egy-kétszáz forint? Szóval „beszélgettünk” magunkkal nézelődés közben. S arra jöttünk rá, hogy a jobbért érdemes több pénzt adni. Szóval, könnyű Katát táncba vinni... Gyakran engedtünk a csábí­tásnak. Ilyenkor hajlamos az ember arra — s ezt a kereske­delempszichológiai vizsgálatok is alátámasztják —, hogy rle előre megfontolt szándékkal vásároljon. Az elmondottakat itt Miskolcon is számok, százalékos ki­mutatások igazolják. Szép bevétel kerekedett a kiárusított árukból. De azokból a cikkekből még nagyobb — és sokkal több, mint az előző évben —, amelyeket teljes áron kínáltak. A vásárban a fő forgalmat nem a vásári cikkek értékesí­tése jelentette. A vásár kedvet csinált a máskor is és ugyan­ennyiért kapható portékák megvásárlására. O. E. « Régi az illetékeshez v:

Next

/
Oldalképek
Tartalom