Déli Hírlap, 1978. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-13 / 37. szám

a(c Irány a IV. sz. sípálya, még jelmez nélkül. Belőlük lesz a pingvin, a kéményseprő..'. Az „Edzett magyar állampolgárért'’ Szobrok, hóból Síkarnevál Bánkúton Szombaton délelőtt sílécek magasodtak a buszmegállók­ban, feküdtek az autók tete­jén, hogy gazdájukkal Bán­kúira vitessék magukat A kellékes nem mellékes A síkarnevált rendező Bán­kúti Síklub meghívóján ez állt: „Jókedvet mindenki hozzon magával, ehhez jó le­vegőt és hatvan-hetven centi havat biztosítunk.” A köz­mondás azt tartja, hogy az ígéret szép szó, ha betartják úgy jó. És mi történik, ha túlteljesítik? Mert a rende­zők ezt tették: a hivatalos hójelentés szerint a hóréteg vastagsága kilencven centi­méter volt. Hogy mi lesz belőle, még az alkotó sem tudja. Lehet, hogy hóember? Azzal nem nyer! (Herényi László jelvételei) És a jókedv? A gyalogo­sok már Ómassán alapozhat­tak, de az úton is elő-előke- rült a bütykös. Az autósok jókedvét az adta, hogy fel­értek, hogy meg tudtak áll­ni, hogy helyet találtak ko­csijuknak (mindehhez nagy lelemény és ügyesség kel­lett). Soroljuk csak föl, mi min­den is volt! Központi stúdió zenével és műsorközlővel. A műsort Sütő Enikő, a Ma­gyar Rádió miskolci stúdió­jának munkatársa vezette. Továbbá kellemes meglepe­téssel láttuk, hogy működött egy kis sátorbüfé, meleg kol­bászt és forralt bort árusít­va. (Vajon miért ne lehetne ezt megvalósítani minden hétvégén?) Várkonyi Miklós turistaház-vezető szerint a kis pavilon sokat segített, hogy tehermentesítse az ét­termet. Volt síkölcsönzés is (nem­csak ígérték), az Ezermester- és Üttörőbolt jóvoltából, és természetesen a rendezők, a zsűri teljes létszámban meg­jelent, dr. Molnár Adorján­nal, a síklub titkárával az élen. Kezdődhetett a sífar­sang. Kém ény seprő és Anonymus A legnagyobb érdeklődés és a legnagyobb tömeg a jelmezversenyt kísérte. Kí­sérletként száguldottak a IV. számú pálya lejtőjén a ping­vin, az indián, a nagy va­rázsló, a két kéményseprő — az egyik piros szemüveggel —, a menyasszony... és ki győzné felsorolni. Lesiklásu­kat megismételték, mert a lejtő alján még tartott a hó- szobrászverseny. Ügy tűnt, könnyű a hóból szobrot for­mázni. De csak úgy tűnt, mert a népes indulótáborból egyre többen semmisítették meg alkotásaikat. Hógolyót | formáltak belőle. Akinek pedig sikerült, fázósan várta a zsűri és az érdeklődők szemléjét. És hogy mik szü­lettek? Az első díjat egy Anonymus-szobor (Ligeti közismert alkotásának után­zása) nyerte, de kijutott az elismerésből a nagymacinak, a teknősnek is. A díjakat: egy fakanalat, golyóstollat és egyebeket a nézők nagy tap­sa közepette együtt kapták a jelmezverseny díjazottjai­val, az alkalomhoz illő „ko­molysággal”. A program sportosabb ré­szét az idősebb korosztály lesiklása, a síbemutató, a pá­ros síverseny adta. Csodála­tos technikákat és még cso­dálatosabb eséseket szemlél­hetett az egyre fogyó közön­ség. Akik maradtak, birtok­ba vették a pazarul kivilá­gított pályákat, a büfésátort és az éttermet. A gyalogosok pedig igyekeztek az utolsó buszhoz.-* Díjat érdemeltek volna a rendezők is — köztük a fő­rendező Susztig Ferenc, többszörös magyar bajnok —, a versenybírók — Szűcs Fe­renccel az élen —, a síklub elnöksége. Ha apróbb szerve­zési hibák be is csúsztak, végeredményben elérte célját a sífarsang és a karnevál, amit a program — többek között — az alábbiban lá­tott: „Mindezt nemcsak az Ed­zett ifjúságért, hanem az »Edzett magyar állampolgá­rért» — még be nem indult — mozgalomért tesszük”. A CSŐSZERELŐIPARI VALLALAT 1. SZ. SZERELŐIPARI ÜZEME kivitelezésben és műszaki előkészítésben jártas GÉPÉSZMÉRNÖKÖT. ÜZEMMÉRNÖKÖT, TECHNIKUST felvesz. Jelentkezés írásban, részletes önéletrajzzal és működési leírással. 3581 Leninváros, Pf. 52. címen D. T. B. Az embersor meg csak áll... Vállalatok belső szervezési rendjébe kívülálló alig pillant­hat. A kereskedelem munkája azonban mindannyiunk szeme előtt zajlik, s az élelmiszerboltokat csaknem minden állam­polgár naponta felkeresi. Az ABC-áruház szervezettsége vagy éppen szervezetlensége — közügy. Három eladó egymás lába alatt. Nem férnek el sehogy sem: egyik a másiktól, mindannyian — az üvegektől. Nincs, aki elhordja a rekeszeket. így aztán hárman alig tudják egy ember munkáját elvégezni. Zöldséget is árulnak: a narancsot és a citromot mérni kell. Az egyik eladó végre kész van az üvegvisszaváltással, de ahelyett, hogy átadná a pénztárnál beváltható cédúlát, elrohan a boltvezetőhöz, vagy a helyettes­hez. Csak 40 forint erejéig bíznak meg benne, többet nem írhat alá. A főnököt keresi a raktár útvesztőiben. A sor meg csak áll. Más: a boltban napi cikkekből szűk a választék. Gyakran nincs burgonya, s friss zöldség, amikor pedig a bolt tőszom­szédságában levő maszeknál mindez megtalálható,. Miért van az — például —, hogy egyszer csak Bioultra, egyszer csak Ultra mosókrém kapható? Más. A pénztárak munkája nem a szervezésen múlik. Tu­dom, kevés a jól képzett pénztáros, akinek gyors a keze, s az árakat is ismeri. De arról már csak a boltvezető tehet, hogy a négy pénztár közül kettő dolgozik, s csak a tízméteresre nőtt sor zúgolódására ül le valaki a gazdátlan pénztárakhoz. Ehhez — és nemcsak ehhez — elkelne gyakrabban a bolt vezetőinek irányító szava, s az ellenőrzés is. Hogy a tanuló a gyakorlatban tanulja meg: ne felejtse a kosár vajat a hűtő­vitrinek felforrósodott aggregátján. Ehhez persze a vezetőnek is többet kellene az eladótérben tartózkodnia. Szervezés kérdése az is, hogy száműzzék a minőségi hibás, fonnyadt zöldséget a boltból. Ha hosszú a zöldáru útja, bát­rabban kell élni a többcsatornás árubeszerzés ma már újnak nem is mondható rendszerével. Ehhez viszont utána is kel­lene nézni, hol fonnyad meg a zöldség. Néhány példát ragadtunk ki az élelmiszer-kereskedelemből, annak bizonyítására, hogy a szervezéssel néhol bajok vannak, melyek egy része leküzdhető lenne. Mégpedig a munka jobb megszervezésével, a meglevő létszám jobb mozgatásával, ki­használásával, ésszerű és bevált gyakorlat átvételével. Mind­ez még akkor is lehetséges, ha különböző vállalatokról van szó. Hát még ha a cégtábla is azonos! GŐZ JÓZSEF Főorvosok értekezlete A vállalat borravalója a taxisoknak A taxisnak nem éri meg kiszólni: sajnos, a garázsba megyek. Főleg akkor nem, ha versenyben akar maradni. A Volán 3-as számú Vállalat vezetői ugyanis az év elején versenykiírást tettek közzé a személytaxik gépjárműveze­tői részére. Nem titkolják, hogy az anyagi ösztönzéssel e szolgáltatás minőségének javítását, az idei tervek si­keres teljesítését és a gépko­csik kihasználását szeretnék növelni. A feladat az első helyezé­sért az első 11 hónapban 100 ezer kilométer. Egy kocsin két-három vezető jöhet szá­mításba. Ha elérik e bűvös számot, az év végén 12 ezer forint a jutalmuk. A második helyezettek 8 ezer, a harma­dik helyezettek 6 ezer forin­ton osztoznak. Nyilván csak azok része­sedhetnek a jutalomból, akik év közben semmilyen „bakit” nem követnek el. Ez lehet ugyanis az egyetlen kizáró ok, hogy a jól hajtó pilóta az év végén ne kapja meg a vállalatától ezt a szép „bor­ravalót”. Városi tanácstagok beszámolója 1978. február 13. Almási Istvánné, Korponai Já- nosné dr. és Kovács György, 1/3. pártalapszervezet, Tízes hon­véd u. 21., 18 órától. Ma este: Gép folk A Gépfolk együttes kon­certjét hallgathatják meg ma este az érdeklődők, 18 órai kezdettel a Molnár Béla Ifjú­sági és Űttörőházban. „Tiszta Letisztult a Bódva vize, is­mét vizet kapunk a Sajó- ecsegi Vízműtől, folyik a csap a város minden pont­ján. Hogy most mégis vissza­térek egy, néhány nappal ez­előtti nyilatkozatra, arra — mint látni fogják — különös okom van. Különös? Tulaj­donképpen nem is az, hi­szen a környezetvédelemről sokat papolunk ugyan évek óta, egyesek fejében mégsem tisztultak le a dolgok. Amikor nyakunkon volt a baj, azaz ammóniával szeny- nyezett vizet szállított a Bód­va, a Miskolci Vízművek egyik illetékese faramuci ma­gyarázatot adott. Egyebek kö­zött a következőket mondta: „Csak a vízmű leállításával tudunk védekezni, hiszen a mezőgazdaságnak szüksége van a kemizálásra. Hogy Miskolc vízellátásában sem­milyen zavar ne keletkezzék, ilyen rendkívül esetekben, még egy hasonló teljesítmé­nyű vízműre lenne szükség... Ehhez azonban még nincs meg az anyagi fedezet.” Alapvetően hamis ez az okoskodás. Mert az igaz, hogy a mezőgazdaságnak szüksége van a kemizálásra, ám ne­künk is, a tiszta, ammónia­mentes ivóvízre. És az egyik nem zárja ki a másikat. Szigorú előírások szabályoz­zák, hogy a gazdaságok hek­táronként mennyit használ­hatnak fel a bizonyos határ­értéken túl már mérgező A Borsod megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának egészségügyi osztálya a járási és a városi főorvosokat hívta meg a Szentpéteri kapui kór­ház klubhelyiségében rende­zendő értekezletre. A holnap, délelőtt 9 óra­kor kezdődő tanácskozáson anyagokból. Azt is szabályoz­ták, hogy az élővizek — kü­lönösen a vízműveket tápláló patakok, folyók! — partjától milyen távolságra és hogyan lehet kemizálni. Ha tehát a Bódva szennyeződött, akkor valaki valamilyen hibát — és nem is kis hibát! — kö­vetett el. Valaki, mondom, hiszen a természetet nem okolhatjuk, bár a nyilatkozat ezt sugallja. Mit ért vajon „rendkívüli eset” alatt? Va­lamilyen természeti kataszt­rófát? Legjobb tudomásom szerint sem árvíz, sem föld­rengés nem pusztított a Bód­va mentén. Mindössze annyi történt, amennyi minden té­len történik; volt egy kis hó és néha esett az eső. Meg­jegyzem, hogy egyikből is, másikból is kevesebb jutott az idén e vidéknek, mint más teleken szokott. Nem egy hasonló teljesít­ményű vízműre lenne tehát szükség, nem „egy tartalék­ra, amelyik ilyenkor gomb­nyomásra működésbe lépne”, hanem arra, hogy végre ve­gye mindenki komolyan a környezetvédelmi előírásokat. Nemcsak azért, mert a tör­vényeket illik betartani, ha­nem azért is, sőt elsősorban azért, mert különben megis­métlődnek a mostanihoz ha­sonló bajok, és hol ammónia, hol más mérgező anyag ke­rül a vizünkbe. Nem győzök csodálkozni, hogy a szóban forgó nyilat­kozat egy olyan ember szá­többek között szó lesz az 1977. évi gazdálkodási munka értékeléséről, a személyzeti munka időszerű kérdéseiről. Ezután a fogászati ellátás problémáival és a községi, nagyközségi fogászati ellenőr­zések tapasztalataival foglal­koznak. jából hangzott el, aki azért kapja a fizetését, hogy — so­kadmagával — gondoskod­jon a város zavartalan víz­ellátásáról. Neki kellene leg­jobban tiltakozni, ha bárki ilyen-olyan hivatkozással ma­gyarázni próbálná a vizek szennyezését, ö viszont foga- datlan prókátornak szegődött azok mellé, akiket — mele­gen remélem — a vizsgála­tok lezárása után felelősség­re vonnak majd. Fogadatlan prókátornak, hiszen ha jól belegondolunk, nem is ille­tékes ilyen tárgyú nyilatko­zatra. Különösen a vizsgálat lezárása előtt nem. Miskolc ellátásában egyre nagyobb szerepet játszanak a folyók mellé telepített víz­művek. Néhány év múltán a Tisza is itatja majd a vá­rost. Nagyon sokba kerülnek azok a berendezések, melyek tisztítják a vizet, jelzik a szennyeződést. Ám ha valaki azt hiszi, hogy újabb és újabb beruházásokkal bizto­síthatjuk magunkat, hogy „gombnyomásra” működik majd valaha is a környezet­védelem, az nagyon téved. Az emberi fejekben kellene vég­re — gombnyomás nélkül — működésbe lépnie a védeke­ző reflexeknek, hogy utóda­inknak is jusson az életünk­höz nélkülözhetetlen, de na­gyon is fogyó földi készle­tekből: a tiszta vízből és a jó levegőből. (bckes) vizet — a fejekbe!”

Next

/
Oldalképek
Tartalom