Déli Hírlap, 1978. február (10. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-11 / 36. szám
A tavaszi divat jegyében Versenyben a Vénusz Kupáért „Harminc vagonnal vittünk a miskolci piacra Zárszámadás előtt az Egyetértésben Február 12-rre Budapestre hívták meg ■ Borsod megye fodrász-- és kozmetikusversenyzőit. A Ganz-MÁVAG kultúrhá?ában rendezik meg azt a vetélkedőt, amelynek tétje: a Vénusz Kupa. A borsodiak három csapattal indulnak: női és férfi- fodrászok, kozmetikusok bizonyítják, mennyire jártasak a szépítés mesterségében. Amint Reinis Sándornétól, a szövetkezet elnökétől megtudtuk, a sassoon még ma is virágkorát éli, tehát ilyen versenyszám is lesz; majd nappali és színházi frizurát kell fésülniük a női fodrászoknak. Nem fantáziakölte- ményeket akarnak bemutatni, hanem hordható frizurákat. A vonalakat már az új, tavaszi divatirányzatok jegyében tervezték. Az arc kikészítése is ..megszelídült” egy kissé. Szolidab- bak a színek, nappalra a drappos és a halványszürkés árnyalatokat használják a kozmetikusok versenyén, a színházi kikészítésekhez pedig az arany és a melegbarna árnyalatokat viszik fel a szemhéjra. Hangsúlyozottabb viszont a száj festése. A férfiak frizuradivatjában is hódít még a sassoon, s egy kicsit hasonlít a lágy, hullámos esésű női frizurához. Újdonság, hogy megszűnt a barkó divatja, csaknem a fül felső vonalával azonos, vagy azon túl egy centi hosszú lehet. A haj nyakban is mindössze 2—3 centiméter, s ez az ápoltság hatását kelti. ........—1 — Holland répalabor A csaknem 100 éves Szerencsi Cukorgyárban'jó ütemben halad a karbantartás, amit, első ízben, hálódiag- ramos terv alapján végeznek. A matuzsálemi kort megért gyárban ugyanakkor rövidesen folytatják az V. ötéves terv idei évére tervezett rekonstrukciót, amelynek keretében több mint 100 millió forint értékben, új szűrőket építenek be, és holland berendezésekkel répalabort rendeznek be. £ Ez jó leszel: Szélcsend még akkor is, vagy talán annak ellenére is, ha a vállalat neve túl hosz- szú. A rend kedvéért leírom: Röntgen- és Kórháztechnikai Vállalat Észak-magyarországi Szolgálata. Azt kérték az ott dolgozók, hogy különösen azt emeljem ki, hogy észak-magyarországi. Nem nehéz fő tevékenységüket sem kitalálni ehosz- szú cím után. Többek között Borsod megye valamennyi kórházának, rendelőintézeteinek elromlött alkatrészeivel foglalkoznak, azaz javítanak. De bővén szólt minderről. munkájukról Nagy Lajos szolgálatvezető: — A kirendeltség nyolcéves. Itt, Miskolcon alig ismerik tevékenységünket, ami persze nem csodálható, mert elsősorban a kórházakkal, a rendelőintézetekkel szorosabb a munkakapcsolatunk. A legnagyobbnak a mechanikai raktár tűnik, bár éppen nincs ott senki. Műszerek .glédája, precíz rendben, a méteres daraboktól a miniig. A szomszédságban két műszerészüzem: külön végzik a mechanikai, külön az elektromos műszerek javítását. A legfinomabb orvosi sziké élesítésénél ezred- miliméteres pontosság a követelmény. Kések, borotvánál sokkal finomabb élek kínálják „kézelvágásra’’ magukat, s hiába van közel a megyei kórház (a vállalat a Blasko- vits utcán van), nem csábít egyik sem kipróbálásra, mert az orrom előtt szállt rá egy télidőben életben maradt szúnyog, s az egyik lába bánta. — Három megyét látunk el. De vannak megrendelőink Dunántúlról. Budapestről, a Szeles utcából (itt (Kerényi Jelv.) a tagok korátlaga. Közülük sokan nem djigoznuk már, de nekünk segítenünk kell őket is. Van 32 alkalmazottunk, de szorít a munkaerő- hiány, és a miskolci ipar túl erős versenytárs nekünk... — Mit lehet tenni? — Nézze, mondtam a piaci zöldárukat. A szövetkezetnek kedvezőtlen árakat. Ez olyan bevételkiesés, amit szívem szerint nem is bánok, mert... Azért, hogy jövőre ne 30, hanem mondjuk 35 vagon zöldséggel legyen több a piacon, egy darab föld sem maradhat megmunkálatlanul. Szükség van ránk is, és ez ad erőt ahhoz, hogy gépesítéssel, V.emizálással védekezzünk az öregedés, a munkaerőhiány ellen. Ez a dolgunk. Azt sem tudom, hogy a miskolci kiskertek hány vagon zöldárut adtak a piacnak, de azt igen, hogy mi nagyon sok kiskertet szántottunk fel. Olykor még az üzemköltség sem térült meg nekünk. A felszántott föld viszont az egész társadalomnak kellett... — Van-e nagy álma az elnöknek? — Tudja, aki tisztességesen elfáradt, az ritkán álmodik. Ez nem álom kérdése. 1977-nél jobb évet akarunk csinálni az idén. (bartha) >)c Az orvosi műszerek javítása nagy precizitást igényel ... (Sólymos László felvételei) van az Országos Mérésügyi Hivatal), a MEDICOR-tól... és sorolja, sorolja Nagy Lajos. Mindössze tizennyolcán dolgoznak, de az általuk előállított termelési érték csaknem tízmillió forint, évenként. Színes a javítandó készülékek skálája: a Chira- dent fogászati géptől az asztali gázsterilizátorig terjed. D. T. B. Csak mozdonyvezetővel Hatvan felé csak „CSM”- rendszerben közlekednek a MÁV Miskolci Igazgatóságának a szerelvényei. A csak mozdonyvezetővel közlekedő szerelvények révén az igazgatóság területén mái eddig is jelentős munkaerő-megtakarítást értek el. Jóllehet van még finomítani való az új rendszeren, ennek ellenére már tárgyalásokat folytatnak, a MÁV Budapesti és Debreceni Igazgatóságával, hogy Nyíregyházáról Budapestig is ilyen rendszerrel közlekedtessék a Miskolcon áthaladó szerelvényeket. Amennyit , annyit fizet Miskolcon márciustól minden taxi új órával fut A taxisok, hogy a legkisebb kellemetlenségnek is elejét vegyék az új tarifa miatt, igyekeznek minél előbb felszereltetni az új szerkezeteket. Budapesten már minden kocsi óráját átállították. Megkérdeztük, hogy a VOLÁN 3. számú Vállalat taxifőnökségén hol tartanak az új órák felszerelésével? Vida i DOZAVAR Az utóbbi napokban minden okom megvolt rá, hogy altatók szedése mellett is rosszul aludjak. De hogy jártam a minap! El kell mondanom ... Felébredtem. Fel- kattintom a villanyt, s nézem a vekkert. Háromnegyed egy. Az ördögbe is, hát ez már örökké így lesz?! Éjjel valahány órakor — leginkább úgy három táján — kinyílik a szemem és süket gondolatoktól gyötrődve hánykolódom a fekhelyen. Másnap aztán olyan vagyok, mint a nyűtt kapca ... No de most még csak háromnegyed egy. Hátra van a fél éjszaka. De akkor miért vagyok ilyen fitt?! Hiszen alig háromórányit aludhattam. Valami nem stimmel. Még aludnom kell, mert egész délelőtt kókadozni fogok. Újból felkattintottám a villanyt, hogy bevegyek egy Se- duxent. Bevettem. Vártam a hatást. Behunyt szemmel számoltam ötszázig. Semmi. Olyan éber voltam, mint az őr a sil- bakon. Erőltettem, erőltettem az alvást, mindhiába. Bámultam ki az ablakon a sötét éjszakába. Sötét? De hiszen olyan, mintha pirkadna!.. . Sanda gyanúm támadt. Villanyt fel, szem a vekkerre. Annyi. Háromnegyed egy. Ez meg hogy lehet? Legalább félóra eltelt azóta, hogy bevettem az altatót. És akkor is háromnegyed egy volt. Érthetetlen. Felkelek. Odamegyek a dohányzóasztalhoz, amelyre az este a karórámat tettem. Nézem. Negyed hét. Világos. Az este nem húztam fel a vekkert... Most mit tegyek? Felkelni még korai, visszafekszem néhány percre. Ám biztos, ami biztos, fél hétre beállítom a vekkert. Pontosan csörgött a dög! Bambán-kábán végeztem el a mosakodásba borotválkozást, az öltözködés máskor csak perceket igénybe vevő műveletét. Así- toztam, szemem le-le- ragadt, az agyam tompa volt. — Te hová mész? — kérdezte a feleségem, amikor már nagykabátban búcsúz- kodtam tőle. —Melózni... — Papucsban!? Kóvályogva bandukoltam az utcán a villamosmegálló felé. Nagyokat szippantottam a szmogból, amitől még bávatagabb lettem. S közben nekiütköztem vagy három járókelőnek. Mondtak valamit. Nem tudom mit, de arra emlékszem, hogy benne volt az is: ... pedig még nincs is kilenc. A villamoson ismerőssel akadtam össze. — Hogy vagy? — Szemem félig csukva, tartásom ingatag. — Hm... — válaszoltam értelmesen. — Csak nem kapott el a vírus? — Valamit motyogtam. Mire ö; — Ahá, vén kujon. Értem. Züllöttünk az éjjel, züllöttünk!... Nem tudom, hogy értem a munkahelyemre. Átaludtam az utat. Gyuri bácsinak, a portásnak kezitcsóko- lommal köszöntem ... A liftben a vészjelző gombját nyomtam meg ... Ahogy bebuktam az ajtón, Erzsikétől, a házilag kinevezett presszósunktól három duplát kértem. Egy kicsit csodálkozott, de a szeme se rebbent, amikor mondta: — Tizenkét forint. Ettől egy csöppet ébredezni kezdtem. A délelőtt folyamán elkövettem még néhány bolondságot. De estére múlóban volt a Seduxen hatása. Bár úgy nyolc táján, amikor a család tévénézésbe kezdett, magam meg az ágyazáshoz, állítólag azt mondtam a feleségemnek, hogy most felhúzom az altatót és beveszek egy vekkert... —a András főelőadótól megtudtuk, hogy január elején kezdték a munkát, s azóta Miskolc utcáin már ötvenkét kocsi az új tarifamérő órával fut. Az Országos Mérésügyi Hivatal szakemberei most újabb 14 órát hitelesítenek, amit a napokban szerelnek be a kocsikba. A szocialista brigádok vállalták, hogy a májusi határidő előtt, március elsejére elkészülnek a Borsodban futó összes taxi- viteldíjmérő órájának beszerelésével. Nemcsak a megyében szolgálatot teljesítő taxik óráinak átalakítása ad feladatot az itt dolgozó hat műszerésznek; még hat vállalattól kaptak megrendelést. Igyekszenek valamennyivel időben, meglenni, s- valószínű, hogy április első felében már eleget tesznek a társvállalatok igényeinek is. összesen körülbelül 300 órát alakítanak át az új tarifarendszer szerint. Budapesten, a Törekvés SE kultúrházában ma rendezik meg az országos vasutas természetbarát-vetélkedőt. Hagyomány már, hogy ezen mindig ott vannak az MVSC természetjárói is. A csoport ma reggel utazott el a fővárosba. Egy részük részt vesz a vetélkedőn, a többiek pedig Budapest nevezetességeivel ismerkednek. Este nyolc órakor kezdődik a vasutas turisták hajnalig tartó hagyó- mányos barsangi bálja. Vr sárnap a miskolci vasút; természetjárók a fővárosial kai együtt, közös túrán vés nek részt a budai hegyekbe: majd este hazaindulnak. Ketten egy RTG időkapcsoló szerelésén ... Tizennyolcán tízmilliót Szélcsend a \ Szeles utcán Ha lenne egy képzeletbeli üzemi rangsor, akkor bizony nehezen tudnám megmondani, hogy Miskolc háromszáznál több üzeméből, vállalatából, eredményei alapján hányadik az Egyetértés Mg Tsz. — Az első százból feltétlen kizár a nagyságrendünk; 111 tagunk és 32 alkalmazottunk van. A másodikból kizárnak az adottságaink, de utolsók így sem lennénk — mondta Kormos György, a termelőszövetkezet elnöke. — Egy ipari jellegű városban termelőszövetkezetet csinálni nagyon nehéz... — A zárszámadás előtt pár nappal mit lehet elmondani a tavalyi évről? — Most az irodákban van munkacsúcs. Számolunk. Az első — és azt hiszem, ez a legfontosabb: van annyi tartalékunk, hogy a tagok most sem járnak rosszabbul, mint tavaly, pedig nagyon nehéz évünk volt. — A közvélemény jó mezőgazdasági évről tud ... — Ez bizonyos kultúrákra igaz. Búzából nekünk is rekordtermésünk volt. Háromszor volt viszont a területünkön ár- és belvíz. Kis szövetkezet vagyunk, 420 hektáron gazdálkodunk. Az árvizek mellett kétszer, kora tavasszal és ősszel is támadott a fagy. Van egy szép barackosunk. Jót ígért. A fagy miatt csaknem félmillió a kár. Ősszel az uborkánk, paradicsomunk, paprikánk bánta a fagyot. Ez utóbbi kár több volt egymilliónál. Egy szeptemberi felmérés szerint 300 ezer forint veszteséggel kellett számolni. — Most? — 440—450 ezer forint nyereségünk lesz. Igaz, hogy megfogunk érte minden fillért ... • — Többször láttuk a szövetkezet gépkocsijait a piacon ... — Van egy 15 hektáros, jól dolgozó kertészetünk. Mintegy harminc vagon zöldárut adtunk az idén a miskolci piacnak. Ez több. mint amennyit 1976-ban termeltünk. De lényegesen alacsonyabbak voltak a piaci árak. Erre tanú minden háziasz- szony. Természetes hát, hogy kevesebb volt a bevételünk. Maradéktalanul az állattenyésztésünk hozta azt, vagy még annál is többet, mint amennyit vártunk. Van 110 szarvasmarhánk (nőtt a tej- hozam), 380 anyajuhunk. Rátértünk az évi kétszeri elle- tésre és ez úgy tűnik, bevált ... — A zárszámadó közgyűlésen el kell fogadni az idei terveket is. Mik ezek? — Nagy tervünk nincs; nem is lehet. Hatvankét év Vasutas turisták vetélkedője
