Déli Hírlap, 1978. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-10 / 35. szám

— Halló, apu! (Herényi felv.) A Gyermekegészségügyi Központban lehet Tilalom és türelem Nem érdemes kiskaput keresni! Három téma a tanács-vb ülésén • A vízellátás új gazdája • Árverezés és szanálás • Félbe-szerbe hagyott beruházás ' Nem kis meglepetéssel vet­tük tudomásul: a miskolciak és Borsod más településeiről i a megyeszékhely kórházaiba i került betegek hozzátartozói , fegyelmezetten betartják a i látogatási tilalmat. Erről mind a Szentpéteri kapui Megyei Vezető Kórházban, mind a Semmelweis Kórház­ban meggyőződtünk. i I # Dr. Molnár György | igazgató-főorvos, Megyei Vezető Kórház: — A legnagyobb gondot a két héttel ezelőtti vasárnap okozta. A Miskolci rádióban ugyanis csak pénteken han­gozhatott el, a sajtóban pe­dig szombaton látott napvi­lágot a látogatási tilalmat elrendelő közlemény. Így azután nagyon nehéz hely­zetben voltunk. A megerősí­tett kapuügyelet is alig bírt a látogatók hadával. Azóta normalizálódott a helyzet, olyannyira, hogy elmondha­tom: soha nem tapasztalt fe­gyelemmel tartják be a hoz­zátartozók a látogatási tilal­mat. — Tesznek-e kivételt a tilalom alól? — Egyetlen helyen: a gyer­mekegészségügyi központban. Itt ugyanis eleve nincs fer­tőzésveszély, hiszen mint köztudott, csak ablakon ke­resztül és a házitelefon hasz­nálatával érintkezhet a szülő a beteg gyermekével. A köz­vetlen hozzátartozóknak — az apának és az anyának — egy-egy tikettet adunk, amellyel benegedik őket a kórház területére. Tőlük mindössze azt kértük: lehe­tőleg ne szerdán és vasár­nap, a megszokott látogatá­si időben jöjjenek, mert ez különböző súrlódásokra ad­hat okot azokkal; akik más osztályokra akarnak bejutni. Az új- és koraszülött-osztályt semmilyen indokkal sem le­het látogatni, más osztályo­kon pedig az igen súlyos, va­lamint műtét előtt álló bete­geket az osztályvezető főor- vós megkérdezése után, igaz­gatói vagy igazgatóhelyet­tesi engedéllyel lehet láto­gatni, maximum 5—10 per­cig. Csomaghordó szolgá­latot is rendszeresítettünk. A kapunál leadott édességet és befőttet, esetleg fehérneműt eljuttatjuk a beteghez. Ugyanakkor a látogatási időben maximum 3 perces telefonbeszélgetést engedélye­zünk a felvilágosító irodából. 0 Dr. Adorján Iván igaz­gató-főorvos, Semmelweis Kórház: — Nálunk is az az ominó­zus vasárnap okozta a gon­dot, no meg a betegek fe­gyelmezetlensége. Csapatostól mentek a kerítéshez, újabb veszélyforrást teremtve ma­guknak. Sajnos, a látogatók közül néhányan a mai napig sem tartják magukra nézve kötelezőnek a tilalmat, s a „szinészbejárókat” megkeres­ve jutnak be az osztályokra. A többség szerencsére itt „fennakad”, de jó néhányan bekerülnek a kórtermekbe is, további fertőzésveszélyt teremtve ezzel. Mindezek el­lenére úgy érzem, az egész­ségügyi dolgozók nevében köszönetét kell mondanom a betegek hozzátartozóinak, megértő támogatásukért. Ná­lunk egyébként csak az igen súlyos betegek hozzátartozói esetében teszünk kivételt, no meg akkor, ha a hozzátarto­zó — például katona — az ország másik végéről utazott ide. * Jólesett hallani a kórház vezetőinek szavait, hiszen a korábbi években mindig meglehetősen sokan igyekez­tek kijátszani e tilalmat. Ügy tűnik, valamennyien fel­ismertük: a rendelkezés ép­pen a kórházban fekvő hoz­zátartozóinkat védi, gyógyu­lásukat segíti. Ezért is nem ártana, ha az elenyésző ki­sebbség, akik különböző trükkökkel, kiskapuk igény- bevételével igyekeznek át­hágni e rendeletet, rájönné­nek: a beteg érdekében kell, szükséges lemondaniuk a lá­togatásról. Ahogy karón varjút, ugyan­úgy lehet látni méregdrága pénzen beszerzett külföldi gé­pet kihasználatlanul, vagy rosszabb esetben ládában porosodni a gyárudvaron. Éppen a korábbi népi el­lenőri vizsgálatok hívták fel a figyelmet a nagy értékű gépek és berendezések nem kellő foglalkoztatására. Ez persze nemcsak az amúgy sem magas műszakszámon múlik, hanem az anyagellá­táson, a rendeltetésszerűen optimális gépkihasználáson is. Öt évre előre Tegnapi ülésén a Borsod megyei NEB a szocialista gépimport tervezésének, szer­vezésének és hasznosításának helyzetét tette nagyító alá, azzal a céllal, hogy megala­pozottak-e a gépbeszerzések; fejlődik-e kellő mértékben a KGST-országokkal való együttműködés; s egyáltalán, hogyan birkóznak meg a vál­lalatok az importgépek be­szerzésének tengernyi gond­jával. Mert gond bőven van. Ezt a tényt nemcsak a vizsgá­lat általános eredménye tá­masztja alá, hanem a tíz nagyvállalattól gyűjtött véle­mény is. Csak egy példa: a hazai biztonságtechnikai, üzemelési előírások gyakran és indokolatlanul szigorúb­bak, mint a szomszédban, így aztán hiába kínálnak nekünk a lengyelek bányá­ban használatos transzfor­mátort ... Az összes szocia­lista ország ezt használja; mi nem vagyunk vevők rá, az előírások miatt. Az ülés résztvevői okkal bombázták azzal a kérdéssel A MÁV Miskolci Igazgató­ságán jól kezdődött az idei szállítási start. A kereske­delmi osztály vezetőjétől kaptuk a hírt, hogy az első negyedévben 13 kisebb-na- gyobb vállalattal és terrtielő- szövetkezettel kötöttek szál­lítási szerződést. A válla­lás szerint 330 080 tonna áru szállítását vállalták. Januári szállítási programjukat — a vállalatokkal karöltve — si­keresen teljesítették. Az elő­relátás némi haszonnal is jár, hiszen a szállíttatok tonnánként kisebb-nagyobb összegeket takaríthatnak meg. Csak néhányat a példamuta­tó vállalatok közül: Beton- és Vasbetonipari Művek, Borsodi Vegyikombinát. Mis­kolci Mélyépítő Vállalat, Észak-magyarországi TÜZÉP. Jutalom a pilótának A Volán 3. számú Válla­lat vezetői arra szeretnék ösztönözni a billenős és a pótkocsis gépjárműveken dolgozó gépjárművezetőket, hogy szállítási feladataikat minél előbb, minél hatéko­nyabban végezzék el. Az év elején versenykiírást tettek közzé, amely szerint hat dobogós helyet állítottak fel. Az első helyezésért 65 ezer kilométert kell teljesí­teni a tizenegy hónap folya­mán, s ezért ötezer forint a jutalma a gépkocsivezető­nek. Természetesen több gépkocsivezető is elérheti, hogy az év végén szép ju­talmat kapjon egy-egy kate­góriában. Egyetlen kizáró ok van: a fegyelmi vétség. a vizsgálat vezetőjét, hogy mondja meg: mekkora az a hányad a tőkés országokból beszerzett gépekből, amelyet szocialista behozatallal le­hetne helyettesíteni... Okkal kérdeztek, de a válasz re­ménye nélkül. Ez az arány ugyanis szinte megállapítha­tatlan, noha az ország érde­ke azt kívánja, hogy a dol­lárelszámolású importot az ésszerű mértékig csökkent­sük, s a gépeket a vállalatok lehetőleg a szocialista orszá­gokból szerezzék be. Más kérdés, hogy a KGST- országokkal való gépkereske­delem is gonddal jár. A fel­mérés szerint az üzlet lebo- nyolódása az ajánlattételtől a szállításig két-három esz­tendőt is igénybe vesz, de a tényleges átfutási idő ennél általában hosszabb. Ebben a gyorsan változó világban ember legyen a talpán, aki öt-hat évre előre meg tudja mondani, hogy milyen ter­méket fog előállítani, s ah­hoz pontosan milyen típusú, milyen mennyiségű termelő­berendezésre van szükség. Némileg könnyebb helyzet­ben vannak a hosszú távú gépszükségleti terv összeál­lításánál azok a vállalatok, amelyeknél a termelés egysí­kú (szénbányászat), vagy a gyártmányskála szűk és a gyártástechnológia nem ösz- szetett (pamutfonóipar, tej­ipar), vagy a piaci igény előre prognosztizálható (épí­tőipar). De például a DI- GÉP-nél már bonyolultabb a helyzet, hiszen a fejlesztés iránya és mértéke nemcsak a gépbeszerzés lehetőségeitől és a késztermékpiac igényé­től függ, hanem a minden­A városi tanács végrehajtó bizottságának tegnapi ülésén a „fő” témák mellett sok ér­dekességet tartogatott az a napirendi pont is, melyet „bejelentések, javaslatok”- nak neveznek. Az előbbiekre a következő napokban visz- szatérünk, az utóbbiak kö­zül hármat kiemelünk. Szó lesz az alábbiakban arról, hogy megváltozik Miskolc vízellátásának gazdája, tájé­koztatjuk az olvasókat a szanálási munkában várható változásokról és végül egy olyan félbehagyott beruhá­zásról, mely sok pénzébe ke­rül a városnak. o A városi vízellátás gazdá­ja a tanácsi felügyelet alatt működő Mirkolci Vízművek, Fürdők és Csatornázási Vál­lalat. De már nem sokáig. Rózsa Kálmán tanácselnök, a végrehajtó bizottság ülésén bejelentette,- hogy megszüle­tett a megállapodás a me­gyei és a városi tanács, va­lamint az OVH között: a vízellátással kapcsolatos fe­lelősséget az OVH veszi át. A Borsodi Regionális Vízmű — mely eddig is adott vizet Miskolcnak — üzemigazgató­ságot létesít Miskolcon, és kori hitelezési irányelvektől, s az állami támogatás nagy­ságától is. Ördögi kör Általában, hogy a vállalat dinamikus fejlődést produ­káljon, korszerű, hatékony gépparkra van szükség, .ön­erőből viszont csak akkor tud fejleszteni, ha sok sza­bad rendelkezésű nyeresége képződik, s ennek a forrása a korszerű gépi technikán alapuló, világszínvonallal mérhető termelési mód. Az ördögi kör csak több-keve­sebb sikerrel hidalható át hitelekkel, különféle támo­gatásokkal. A vizsgálatba bevont válla­latok gépparkja nem áll az élenjáró technika szintjén. A vállalati pénzügyi forrá­sok a technikai és erkölcsi értelemben is elavult terme­lőberendezések cseréjét sem fedezik. A DIGÉP-ben pél­dául a szerszámgépek fele húsz évnél idősebb. A BÁÉV- nek az ötödik ötéves terv so­rán a gépbeszerzésre elő­irányzott összeg nagy részét az elhasználódott gépek pót­lására kell fordítania. A pót­lás pedig általában nem je­lent fejlődést, előrelépést! Viszont a holnap többet ho­zó, a holnap olcsóbban ter­melő gép, ma: többe kerül a vállalatnak. A gépbeszerzés dilemmája: a fejlődés dilemmája. Egyfe­lől szorít a munkaerőhiány, illetve az a tény, hogy a fog­lalkoztatottsági arány nem tolódott el az intenzívebb ágazatok felé, másfelől vi­szont a mérsékelt fejlesztési források nehézkes és hossza­dalmas beszerzési lehetőség­gel párosulnak. B. I. 1980-tól kezdve ő gondosko­dik számunkra ivóvízről. Mi indokolja a változást? Min­denekelőtt az, hogy az ellá­tásban kulcsszerepet játszó víznyerő helyek egyre na­gyobb hányada kerül a vá­ros közigazgatási határán túli területekre. A Sajón túl működik a csúcsvízmű eddig elkészült része, vizet kap Miskolc Alsózsolcáról, Sajó- ládról és nem is olyan hosz- szú idő múltán a Tisza part­ján létesítendő vízműtől is. A miskolci vállalat sem marad munka nélkül. To­vábbra is üzemeltetik az el­osztóhálózatot, a csatornákat, a fürdőket és végül, de nem utolsósorban a szennyvíztisz­tító telepet. Az utóbbi sajnos lassabban készül, mint kelle­ne. A múlt év decemberében megtörtént ugyan a mecha­nikus tisztító műszaki átadá­sa, ám egyelőre még csak „szárazon” próbálgatják a berendezéseket. Vajon mikor adhatunk már hírt róla, hogy a napi hetvenezer köb­méter szennyvíz nem tisztí­tatlanul, derítetlenül ömlik a folyókba? 0 Többször foglalkoztunk la­punkban a szanálásokkal kapcsolatos problémákkal. Egyebek között szóvá tettük, hogy a bontóbrigádok nem dolgoznak folyamatosan, fittyet hánynak a szerződés­re, és az értékesebb anyagok kibontása, elszállítása után otthagyják az ingatag fala­kat. Anyagi szankciókat sür­gettünk ellenük. Nos, a bontások odaítélé­séről döntő bizottság felül­vizsgálata az „óvadék” ösz- szegét, és annak felső határát — a jó állagú épületeknél! — tizenötezer forintra emel­te fel. Ha a bontók nem tesznek eleget a kötelezett­ségüknek, elveszítik az óva­dékot, és 15 ezer forint már elég tekintélyes summa ah­hoz, hogy jobb belátásra le­hessen őket bírni. A másik változás: az idei év harma­dik negyedévétől kezdve már árverés útján ítélik oda egy tíz épületből álló tömb bon­tását a pályázóknak. Termé­szetesen azok kapják a meg­bízást, akik a város számára legelőnyösebb feltételekkel vállalják — a nekik is szép hasznot hozó — munkát. o Városunk szociális otthona mellé úgynevezett foglalkoz­tatót kívántak építeni. Az elhatározás helyes volt, hi­szen az öregek érdekét szol­gálja. Ám a szóban forgó be- ruházás elindításakor — a vb-ülésen nem derült ki, hogy kik — nem vettek szá­mításba egy „apróságot”, nevezetesen azt, hogy lesz-e pénz a munka befejezésére is. 1974-ben elkészült a mel­léképület alapja és vasszer­kezete, a folytatás azonban — anyagiak hiányában — el­maradt. Pénz még most sincs, legfeljebb annyi, hogy meg­óvják az enyészettől az épü­let vázát. (Például korrózió- védelmi munkákra volt szükség.) Kár lenne veszni hagyni, ami már áll az épületből. Mivel a mi öregeinkről van szó, talán társadalmi mun­kában is lehetne segíteni szociális otthonban töltői éveiket színesebbé, tarta masabbá tevő „foglalkoztató befejezését. (bckcs) Küldeményét távollétében is megkaphatja, ha postai meghatalmazást ad! TÓTH ZOLTÁN Gép nélkül nem megy A fejlődés dilemmája

Next

/
Oldalképek
Tartalom