Déli Hírlap, 1978. február (10. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-08 / 33. szám
Miskolci jegyzetek (3.) Emberek, egymás fölött Már jó hónapja laktam a Szentpéteri kapui toronyházat (az ország legelső toronyháza, 21 szintes, több mint 60 méter magas), amikor az itt elbeszélt eset történt. Kifelé jövet, egy termetes, erősen kopaszodó férfi állta el az utam. Kabátja mindkét zsebében egy-egy hosszúnyakú (bor), két hóna alatt is egy-egy üveg, s alighanem a gyomrában is legalább egy- gyel, mert furcsán csillogott a szeme. Sután nyújtotta kezét, megkérdezve, itt lakom-e. Bólintottam. Erre szabályszerűen bemutatkozott, mondván: ő ma költözött ide, és többé úgyse találkozunk... Egyszer s mindenkorra letudtuk a bemutatkozást, mely nem folytatódhatott tényleges ismerkedéssel, hiszen öt év alatt egyetlenegyszer se találkoztunk. öt év, majdnem kétezer nap, s még véletlenül se botlottunk egymásba. Valójában tehát egyszerűen nem léteztünk egymás számára, pedig ugyanaz a lapostető borult fölénk, ugyanarról a nyomócsőről kaptuk a vizet, s ha a központi biztosíték kinyiffant, egyszerre kezdtünk el kutatni gyertya után, esetleg káromkodni is. ötszázegynéhány ember lakott a házban, aprófalvas hazánkban kisfalunyi, s úgy szállt el fölöttem az öt esztendő, hogy mindnyájunk közös ismerősén, a gondnokon kívül szinte senkivel se keveredtem köszönési viszonyba sem. Bennem,' zárkózott természetemben lett volna a hiba? Aligha. Ügy születtek és haltak meg fölöttem emberek, hogy én nem értesültem róla. Se öröm, se bánat nem jutott el hozzám, mert a modern bérházak társadalma — elektromosságtól kölcsönzött terminussal — „rossz vezető”, nem ad- ja-vezeti tovább az információkat, tehát nem közösség, hanem családokra szétesett, „atomizált” szervezet. A szociológia már régen felfedezte ezt a problémát, persze, anélkül, hogy segített volna rajta. Üjra és újra leírják a bérházi emberközi viszonyokat, az „elszeparált magányt”, mint az embernek, e társadalmi-közösségi lénynek a természetétől idegen jelenséget. Szomszédsági viszonyról is szoktak beszélni, de lehet-e erről szó ott, ahol semmit sem tudnak még a falszomszédról sem? Pedig azt ismerni kellene. Emlékszem, egyszer elromlott a tv-készülékem, kép volt, hang nem, de én ezt csak akkor vettem észre, amikor a szomszéd lekapcsolta a sajátját. Mivel érdekelt a műsor, átszaladtam, megkérve, kapcsolja be. Már kívülről fújtam a fölöttem lakó nótáit, tudtam, ha suhanc fia későn állít haza, mi következik, de én sosem láttam őket. vagy ha láttam, nem tudtam, hogy a szomszédaim. S ők is elsősorban rossz természetemről szereztek tudomást, szóval, amikor felvittem a hangom, mert valami kihozott a sodromból. Volt róluk számukra is fontos véleményem, miképp nekik is lehetett rólam, családomról, de ezek a viselkedésünket jobb irányba befolyásoló, közösségérvényű megfigyelések parlagon maradtak, nem mondhattuk el egymásnak. A minap a villamoson kihallgattam két idős asszony beszélgetését. „örülnek-e a gyerekek az új lakásnak?” — kérdi az egyik. „Persze, így a másik, de...” — és sorolja: „Az első vasárnap rántott szeletre fájt a foguk. Ugye, azt klopfolni kell, ami pedig elképzelhetetlen zaj nélkül. Felzörgött az alsó szomszéd, leszaladt a felső, átszólt az oldalsó, hogy mit zajongnak, mások is vannak a világon! Hát tessék, az is megszabják, mit főzhet az ember, mert azt javasolták, egyenek pecsenyét vagy érjék be pörkölttel, ami lárma nélkül is elkészíthető. Nos, a lánya annyira szívére vette, hogy elsírta magát ...” Igen, emberek egymás fölött-alatt-oldalt, szóval, bekerítve érdekben talán azonos, de természetben erősen különböző szomszédsággal. Az ujjunk se egyforma. Az igazság az, hogy szükségből éri be az ember a bérházzal, melynek a közgazdasági mutatói kedvezőbben alakulnak, mint például egy családiházas lakótelepéé. Olcsóbb ellátni csatornával, vízzel, villannyal, fűtéssel, másrészt a méregdrága telek kihasználtsága jóval nagyobb. Ha az emberek választhatnának, bizonyára a kertes családi ház mellett döntenének. A legurbanizáltabb állam Ausztrália, ahol a népesség 86 százaléka él városokban. Olvastam azonban, hogy a bérházakban a proletárok élnek, a módosabbja villanegyedben , lakik. Az NSZK-ban felmérést készítettek arról, a bérházban vagy családi házban lakó munkások termelékenysége na- gyobb-e, fizikai és lélektani állapota jobb-e. Az jutott eszembe, megtakaríthatták volna a felmérés költségeit, ha megkérdeznek engem — látatlanban megmondtam volna, hogy a családiházas munkás testi-lelki kondíciója a jobb, következésképp a termelékenysége is. A tanulmány is ezt húzta alá. Érdekes hazai jelenség: Népességünknek immár több mint fele él városokban, viszont ipari munkásságunk 52 százaléka lakik falun, s a tendencia növekvő. Mivel magyarázható? A bejáró munkások gyermekeinek jelentősebb része lesz szintén bejáró ipari munkássá, mint a városban élő munkások fia-lánya munkássá. S igen sokan nem szívesen cserélnék fel kertes családi házukat bérházi lakásra, a rendszeres ingázást is szívesebben vállalják érte. De a város nem lehet „földszintes”. Ha Miskolc összes bér- házlakói családi házat építenének maguknak, Sajószentpéter, Szikszó, Nyékládháza már városunk egy-egy kerülete volna. S képtelenség lenne úttal, vízvezetékkel, csatornahálózattal ellátni. A bérházlakói közérzet jobbítható. Amikor az ember lakásában tartózkodik, szeretne bizalmas együttesben lenni szeretteivel. A lakás nem templom, az ember nem angyal. Saját rossz természetünket elviseljük, az ismeretlen szomszédokétól felszalad a vérnyomásunk. Nyomasztó érzés, hogy ha a szomszéd hazaállít és felkapcsolja a villanyt, képzelegni kezdünk, mintha valaki a mi lakásunkba nyitott volna be, ott járkálna. A fölöttünk fapapucsban klappogók mintha felvérzett idegeinken taposnának. A nagyfokú áthallás jobb szigeteléssel megszüntethető. Lakásmizéria idején a szigetelést is „elspó_- rolják”, legyen minél több lakás. Ez közgazdaságilag érthető, az ember szempontjából elviselhetetlen. És közösségi helyiségnek, klubnak is lenni kellene az ismerkedés ösztönzésére, ha erre egyáltalán igény van. És majdan a lakások nagyságára is ügyelni fognak, a jelenlegiek jóval kisebbek egy átlagos falusi házénál, pedig ahhoz jelentős szabad terület is tartozik. Most be kell érnünk azzal, ami van, s amire még most is hét évig kell várni, pedig látva látjuk, gombamód szaporodnak a bérházak. GULYAS MIHÁLY Húsáruház épül a Centrummal szemben k Korszerű raktározás a GÉL KA új leninvárosi szervizbázisán. Egyetlen mozdulat, s már kézben a keresett alkatrész. (Kerényi László felvétele) A Rádiótól kérdezték — a DH válaszol KPM-ntak, átjáró a felüljárónál Értekezlet KISZ- bizottságok titkárainak A KISZ Miskolc városi Bizottságán ma délután titkári értekezletet tartanak a kis KISZ-bizottságok vezetőinek részvételével. Többek között tájékoztatót hallgatnak meg a városi KISZ-bizottság 1978. január 27-én elfogadott városi akcióprogramja kiegészítéséről* majd a KISZ- szervek köordinációs tevékenységéből adódó feladatokról lesz szó. Végül meghallgatják a KISZ városi bizottságának legutóbbi ülésén hozott döntéseket. (Folytatás az 1. oldalról) Tóth Bálint szóbeli kiegészítőjében kritikusan szólt a hiányosságokról is. Elmondotta, hogy áfészeink áruforgalmán belül a ruházati cikkek aránya alacsony, s tavaly sem emelkedett kielégítő mértékben. A szövetkezeti áruforgalom mintegy 10 százalékkal emelkedett Borsodban, ám az országosnál kisebb mértékben. Rámutatott több objektív okra is, köztük például olyanokra, mint az ÉLVEGY túrajáratainak késése, a Volán darabárus járatok rendszertelensége. A holnapról szólva felhívta az illetékesek figyelmét arra, hogy az ÁFOR az idén nem vállalkozik az áfészek által forgalomba hozott üzemanyag kiszállítására ... Kritikusan beszélt a MÉSZÖV elnökhelyettese az áfészek gazdálkodásának gyengeségeiről is. Az V. ötéves terv első két évében 10 900 négyzet- méterrel nőtt a hálózat alapterülete. A megvalósult 117 millió forint értékű beruházás azonban mindössze egynegyede a középtávú tervben elhatározottnak, van tehát mit pótolni e területen is. Az idei esztendő még magasabbra teszi a mércét a fogyasztási szövetkezetek előtt. Előbbre kell lépni áfészeinknél az áruellátásban, a vendéglátásban a korábbinál is többet kell tenni a közétkeztetés növeléséért, vagy az alkoholizmus elleni küzdelemben. Minőségi változásra van szükség a gazdálkodás hatékonyságának növelése érdekében. A MÉSZÖV 1978. évi költségJÖn: az utolsó magyar csuklós A MÁV Járműjavító debreceni üzeméből a napokban érkezik meg a Miskolci Közlekedési Vállalathoz az öt- venhatodik, s egyben utolsó magyar gyártmányú csuklós villamos. Itt ugyanis beszüntetik a gyártást, s a továbbiakban Csehszlovákiából kapunk villamosokat. A most kibővített járműpark 54 kocsija állandóan járja majd Miskolc utcáit, s kettő biztonsági tartalékként készenlétben áll. vetésével foglalkozó írásos anyaghoz dr. Kádár László, a felügyelő bizottság elnöke adott szóbeli kiegészítést. A beszámolók fölötti vitában felszólalt dr. Havasi Béla, a megyei pártbizottság titkára is. Egyebek között elmondotta: a megyei párt- bizottság összességében pozitívnak ítéli meg megyénk fogyasztási szövetkezeteinek munkáját, amely rendkívül hasznos a megye lakosságának ellátásában. Ugyanakkor egy sor területen előbbre kell lépni. Így például jobban oda kell figyelni a fejlesztésre, a beruházásra. Ezeket a munkákat az eddiginél sokkal jobban kell előkészíteni. A vendéglátási ágazatban áfészeinknek többet kell tenniük az üzemi és diákétkeztetés kiterjesztéséért. Hosszú távú feladat a háztáji és kisegítő gazdaságok még aktívabb támogatása. — Néhány áfészünk — mondotta — megfeledkezik arról, milyen nagy jelentősége van a helyi áruforrások feltárásának. Ahhoz, hogy az 1978. évi feladatokat teljesítsük, s behozzuk a lemaradásokat, többet kell tenni a belső tartalékok feltárásáért. Javítani kell a vezetés színvonalát, tervszerűbbé kell tenni a beruházási munkát, meg kell erősíteni a társadalmi tulajdon védelmét. A MESZÖV-nek is sokkal több érdemi segítséget kell adnia a fogyasztási szövetkezeteknek. A vitát Tóth Bálint foglalta össze, majd a küldött- közgyűlés Csege Géza zárszavával ért véget. (nyikes) A Magyar Rádió miskolci stúdiója az elmúlt hétfőn Fórum-műsort rendezett a közlekedésről. Az adásidő szűknek bizonyult, sok kérdés megválaszolatlanul maradt. Ezek közül többel Varda Józsefet, a KPM Miskolci Közúti Igazgatóságának vezetőjét kerestük fel. • Több rádióhallgató tette fel a kérdést, mely utak tartoznak Miskolcon a KPM kezelésébe? — Miskolcon a mi felügye- létünk alá összesen 81,9 kilométeres úthálózat tartozik. Részletesen a következő utcák: a Budapest—Miskolc— Tornyosnémeti I. rendű fő- közlekedési úton a Pesti B., a Pohl S., a Csaba vezér, a Vörös Hadsereg, a Csabai kapu, a Felszabadítók, a Szemere, a Széchenyi, az Ady E., a Zsolcai kapu és a József Attila utcák 9,45 km hosszúságban; a Miskolc— Bánréve II. rendű főközlekedési úton a Kazinczy és a Szentpéteri kapu 3,8 km hosszban; az Eger—Hollóstető—Miskolc összekötő úton a Vadas J., a Hegyalja, az Árpád, a Kiss tábornok, a Marx K., a Győri kapu, a Hoffmann O., a Tízes honvéd és a Hunyadi utcák 15,68 km hosszban; a Miskolc—Harsány—Vatta összekötő úton a Pesti B. utca 3,5 km hosszban; a Miskolc déli tehermentesítő úton a Futó, a Szputnyik, a Déli terelőút, az Alpári, a Batthyány sor és a Gőzön L. utcák 8,84 km hosszban; a Miskolc—Parasz- nya—Sajószentpéter közötti összekötő úton a Testvériség és a lyukóbányai utcák 8,6 km hosszban; a Miskolc— Bükkszentkereszt közötti ösz- szekötő úton a Lórántffy, a Muhi és a Mexikó telepi utcák 2,6 km hosszban; a Miskolc—Kistokaj közötti összekötő úton a Vörösmarty, a Kisfaludy és a Miskolci utcák 8 km hosszban; a Felső- zsolca—Bekecs közötti összekötő úton a Kassai utca 0,8 km hosszban; a Miskolc— Dédestapolcsány közötti ösz- szekötő úton a Kassai utca Ülést tartott tegnap délután Özd tanácsának végrehajtó bizottsága. Tájékoztató hangzott el a szakigazgatási szervek családpolitikai tevéHúsáruház épül a Széchenyi út és a Beloiannisz utca sarkán lebontott épület hg, lyén. Sokan tartanak tőle, hogy az itt megkezdődő építési munkák miatt nem nyitják meg a forgalomnak az átépített Beloiannisz utcát. Mint a városi tanács illetékesétől megtudtuk. olyan technológiát dolgoztak ki az építésre, ami nem hátráltatja az újjáépített utca megnyitását. Amint elkészül a villamosforgalmat irányító jelzőrendszer, s leaszfaltozzák az utat, megnyitják a forgalomnak. • 15 13,4 km hosszban; a perecesi bekötő úton a Bertalan, az Erenyő, a Bollóalja és az Erdősor utcák 5,62 km hosszban; a Miskolc repülőtéri bekötő út 0,73 km hosszban; a Miskolc Gömöri pályaudvar előtti Állomás utca 0,29 km hosszban és a Tiszai pályaudvar előtti Baross G. utca 0,587 km hosszban. ' " 0 A Kun Béla és a BajosyZsílinszky utak kereszteződésében, az aluljáró felé eső oldalon, a jelzőlámpa-oszlopon, a felüljáró építése miatt letakarták a gyalogosok áthaladását biztosító lámpákat. Mikor helyezik ismét üzembe? . kérdezte a 15-755-ös telefonszámról Kuruszta József. — Információja téves, nérti a felüljáró építése miatt szüntettük meg a gyalogos- közlekedést e helyen. Miután a másik három oldalon biztosítva van a gyalogos- közlekedés, úgy döntöttünk, hogy itt megszüntetjük. Éhnek oka: hosszú időt Vett igénybe a gyalogosok áthaladása. Most a csomópont forgalmi kapacitása lényegesen megnőtt, az áteresztő képesség jobb lett. Az összes periódusidőből, amelyet e villanyrendőrbe tápláltunk — 90 másodperc — 27-et elvett az itt áthaladó gyalogosforgalom. Ezért döntöttünk a végleges megszüntetésről. Ugyancsak Kuruszta József kérdezte: Mikor lesz gyalogos átkelőhely a Gömöri fé* lüljárónái? — A napokban a VILATI- val — a villamos jelzőrendszereket gyártó és kivitelező vállalat szakembereivel ' á— helyszíni bejáráson vettünk részt, s megállapítottuk, hogy a Zsolcai kapuban a feltételek biztosítottak, a jelzőlámpákba ez a program is beépíthető. A jelenlegi terelősziget kis mértékű átala-*- kítása után a gyógyszertárral szemben építjük meg a gyalogos-átkelőhelyet, amely a tervek szerint májusban' elkészül. T. Z. kenységéről, majd az új kisajátítási jogszabályokkal kapcsolatos államigazgatási tevékenység tapasztalatairól és a kártalanítás gyakorlat»* ról volt szó. A MÉSZÖV küldöttközgyűlése Késnek a beruházások Családpolitika és kártalanítás