Déli Hírlap, 1978. február (10. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-08 / 33. szám
Rekord a vágósoron A Miskolci Húskombinát sertésvágó során az elmúlt héten, csütörtökön rekord- eredmény született. Eddig maximum 2450 sertés került kés alá egy nap alatt. Ezt a teljesítményt szárnyalta túl a vágósoron dolgozó kollektíva, amely az említett napon 2550 sertést adott át a feldolgozó üzemeknek. MEDICOR-bál Ahhoz, hogy egy új, alakuló közösség összekovácsolód- jék. jó szolgálatot tehetnek a terítettasztalos összejövetelek. A MEDICOR-osok, kihasználva a farsangi szezont, bált rendeznek, A szakszervezeti és a KISZ-bizottság által közösen rendezett vigalomra már készülnek a miskolci gyár dolgozói. Február 25-re lefoglalták az Avas étterem Fehértermét. Csőben, csövet hegeszt. (Kerényi felv.) A gazdaságpolitika életforma is Interjú Káli Lajossal, a Hazafias Népfront Miskolc városi Bizottságának elnökével — Több, mint egy éve mór, hogy egyre többször hallunk es olvasunk a HNF gazdaságpolitikai munkájáról. On szerint miért van ez? — Egyszerű . oka, van Társadalmilag ezen a területen vannak a legnagyobb feladataink. Nem hiszem, hogy a lakosság bármikor is többet beszélgetett volna gazdaságpolitikai kérdésekről, mint éppen mo6t. Űj fogalmakat tanulunk, értünk meg, új összefüggésekkel ismerkedünk. Nem hiszem, hogy ebbe a témába el kellene mé- lyednünk. A népünk által kitűzött feladatok ismertek, de ugyanígy ismertek szűkebb pátriánk, Miskolc feladatai is. Más dolog, hogy a számok esetleges tudása mögött mi áll? Nem szeretném adatokkal untatni a DH olvasóit, de például az LKM tízmilliárdos beruházása, az új acélmű építése közvetlenül azott dolgozó 1500 emberre hat, de ez a hatás továbbgyűrűzik, s a családtagokat is érinti. Így már 50 ezres számot kapunk, Egy 200 ezres városban az 50 ezer nagyon sok, hiszen a továbbgyűrűző hatások kapcsán változik a szolgáltatási rendszer, változik a kereskedelem ... Változik a városkép, változik az életünk ... Nos, amikor mi arról döntöttünk a legutóbbi elnökségi ülésünkön, hogy 1978-ban minden sajátos eszközünkkel ennek az óriás beruházásnak a szolgálatába állunk, ezt segíteni próbáljuk, akkor lényegében azt tettük, amit a pártunk kért, amit az állampolgár elvár, amit az élet megkövetel... — On használta ezt a kifejezést: sajátos eszközök. Gondolom, nem egyszerűen arról van szó, hogy a Hazafias Népfront néhány milliónyi forint társadalmi munkát végez, szervez, segit. — Nem! Amit mi sajátos eszköznek nevezünk, az nem eszköz, hanem egyben módszer is és cél is. Mindez nem más, mint a társadalmi közérzet. Azt hiszem, tisztázni kell valamit; a feladataink nagyon nagyok, és ezek csak az egész társadalom összefogásával, jó közérzetével valósíthatók meg. A tömegmozgalom előnye, hogy rengeteg érintkezési felületünk van, ebből adódóan kötelességünk, hogy informáljunk. Nemcsak arról van szó, hogy ismerjük az új acélmű beruházási terveit, építkezési folyamatát, hanem mindarról, ami ebben a városban történik. Ugyanilyen nagy jelentőségű például „információéhség” szempontjából az, hogy mi 2350 lakást akarunk felépíteni; az, hogy építjük az északi tehermentesítő utat.. . Minden teremtés születés is, és minden születés fájdalom. A III. kerületben megsűrűsödik a lakosság az építőkkel. Az útépítés, a lakásépítés szanálásokat, átmeneti, vagy éppen hosszan tartó kényelmetlenséget is jelent a lakosságnak. Ez nem lehet csak kényelmetlenség. Ha én tudom és tudatom, hogy Miskolcon az ország két óriás beruházása közül az egyik épül, akkor ez nekem, a miskolcinak nemcsak nyereség, hanem jó érzés is. Ami megvalósul, az a miénk. Következésképp, ami megvalósul, azért valamit vállalnunk is kell... — Cél, módszer, eszköz,,, Maradjunk az eszközöknél. 1 ' — Zavarba hozna, ha azt kérdezné, hogy a népfrontnak hány aktívája van. A mozgalmi jellegből adódóan nagyon sokan vagyunk. Ha csak azt számolom, hogy 24 körzeti bizottságunk dolgozik, akkor ez már 24x30 fő, de ha azt, hogy ennek a sok embernek családja van, hogy minden lakóbizottság kapcsolatban van a népfront körzeti szervezeteivel, hogy az aktíváink ott vannak minden iskola szülői munkaközösségében, hogy brigádok mozdulnak meg, ha társadalmi munkát kérünk... Ez rengeteg ember! Ez rengeteg szövetséges a jóból! Ezer szál köt minket a lakóterülethez, ezer szál az üzemekhez. Jól akkor dolgozunk, ha elérjük azt, hogy otthon a háziasszony, az édesanya, vagy a nagyanya azt mondja a fiúnak, az unokának, a férjnek, hogy rang az, hogy te ott dolgozol, hogy... — ön óit mondta, hogy o születés kínnal jár. Pontosabban úgy, hogy fájdalommal is. A fájdalom türelmetlenné tesz... — A születés mindig öröm. Én azt hiszem, hogy ez az alapvető. Bármilyen furcsán hangzik, ezt szolgálni a gazdaságpolitikai munkánk elkötelezettsége. Van egy óriási feladatunk: minden korábbinál jobban informálódni. Van egy másik, ugyanilyen nagy feladatunk; minden korábbinál jobban informálni. Fórumot teremteni ezekhez a beszélgetésekhez, olyankor is, amikor csak két emberből, vagy háromból, ha csak egy családból is áll ez a fórum. Mondhatnám ezt közhasználatú szóval úgy, hogy politikai aprómunka. Nagyon emberséges, nagyon tisztességes, és óriási munka ez! Valamiképpen így képzeljük. így hisszük, hogy az idő múlásával egyre jobban itthon leszünk ebben a városban, de ezzel egyre jobban itthon leszünk ebben a társadalomban is. BARTHA GÁBOR A DH várospolitikai fóruma II házgyári épületek felújítása Szürke, szürkébb, legszürkébb címmel azon meditáltam a múlt héten, hogy vajon hogyan tatarozzák, tisztítják majd a paneles lakóépületek homlokzatát, ha eljön az ideje. A vakolatlan, testetlen, ripacsos panelre ugyanis vastagon rakódik a por, a korom és rohamosan szürkülnek a házak. A cikkre többen reagáltak — köztük szakemberek is. Egyikük így fogalmazott: „Bár fontos az esztétikum, fogasabb kérdés, hogyan készülnek fel az erre hivatott vállalatok, építő- szervezetek a házgyári épületek felújítására.” A Miskolci Ingatlankezelő Vállalat jelenleg 144 paneles épületet gondoz. Ez a szám természetesen évről évre növekszik. E vállalatnak — mint üzemeltetőnek — lesz a gordja a felújítás is. Sőt, már most is az — derült ki Nyíri István igazgatóval és Szilágyi Sándor fejlesztési osztályvezetővel folytatott beszélgetésünk során. Elmondták ugyanis, hogy az épületek tetőszigetelését az átadás után négy-öt évvel már sok helyen javítani kell. Hogy miért? Egyrészt azért, mert több épületnél nem volt tökéletes a kivitelezés, másutt pedig viszonylag rövid idő alatt megrongálódott a szigetelő réteg. „Séta” a tetőn A tetőszigetelés meglehetősen érzékeny, sérülékeny és beázást okozhat már az is, ha „sétálgatnak” rajta. De kik mennek a tetőre, és miért? Köztudott, hogy a házgyári épületekre központi tévéantennákat szereltek. Egyik-másik antennát azóta többször is javítgatni kellett. A hivatásos szerelők vigyáznak, ám a barkácsoló kedvű lakók már kevésbé. Tűzrendészeti okokból nem szabad lezárni a tetőre vezető ajtókat. Élve a lehetőséggel, a gyerekek is fellopakodnak a tetőre, s ezzel persze nemcsak a szigetelést, hanem testi épségüket, életüket is veszélyeztetik! Több épületnél ki kellett javítani a homlokzati panelek hézagait betöltő szigetelést és a bádogból készült külső épülettartozékok is „sírnak” a festék után, rövid néhány év múlva. A MIK vezetősége nagyon helyesen úgy döntött, hogy rendszeres ellenőrzésre és karbantartásra van szükség. Végzik is szorgalmasan a tmk-munkát. Szakértelem és anyag Valószínűleg senkinek sem kell hosszan magyarázgatni, mennyi újszerű feladatot jelent az üzemeltetőknek, felújítóknak, karbantartóknak a házgyári technológia általánossá válása. Cserépkályha- építő szakmunkásokra például a házgyári épületekben már nincs szükség, a szobafestőket át kellett képezni tapétázókká stb. Nem köny- nyű az újszerű követelményeknek megfelelő szakmunkásgárda kialakítása, de legalább ilyen nehéz a javításokhoz szükséges anyagok beszerzése. Az elektromos kábelek csővezetékét rendszeresen a BÁÉV-től kérik kölcsön, az adósság törlesztése azonban sokszor bizonytalan. Különféle foglalatokból, műanyag csempékből és más tartozékokból, anyagokból is csak annyi áll rendelkezésre, amennyi az új épületekhez kell. Mintha a felújításra nem is gondolna építőanyag-iparunk! Támad a rozsda Számos épületben nem használják a szemétledobót, mivel nem tudják rendszeresen tisztítani és a cső falára tapadó hulladék kellemetlen bűzt áraszt, tenyészhelye a férgeknek. A MIK vezetői szerint az országban eddig Rangrejtett leletek, nylonszatyorban Mammut a Csontos-zsombolyból 1977. februárjában történt, hogy a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat előadásán, a hátsó sorokban egy zacskó csont cserélt gazdát. Az átadó Pécsről jött, s a csomagban mammutagyar töredéke és több mammulcsom volt. A jelenet ej:y héttel később a Mecsekben folytatódott, ahonnan a leletek előkerültek, az Orfü melletti Csontos-zsombolyban. A barlangot nemrég fedezték fel a pécsi barlangkutatók, s közben állatcsontokat találtak. A csontokat őslénykutató szakemberhez vitték, aki a leletek jelentősége miatt a helyszínre ment. Ott begyűjtötte a még meglevő leleteket, majd értékelte azokat és elhelyezte a közgyűjteményben. 1977-ben 35-ször ismétlődött meg hasonló eset; eny- nyi helyről jelentettek be csontmaradványt a csaknem 40 hazai barlangkutató csoport tagjai. A néhány őslénytani szakember nem képes elmenni a majdnem 3000 magyarországi barlang mindegyikébe, ahova a barlang- kutatók ezerfős tábora minden hétvégén eljut, s feltáró munkájuk során számtalanszor találnak csontmaradványokat. A kellő szervezés és főleg felvilágosító munka eredményeként nem kallódnak el a tudomány számára értékes leletek. Ezek között természetesen számos, önmagában jelentéktelen maradvány is van, de minden évben sok új, akár nemzetközi érdeklődésre váró lelőhely is előkerül. így a Pilis-hegységben, az ún. Hosszúhegyi-zsombolyból több ezer 6000—8000 évvel ezelőtt élt kis emlősállat csontja került elő. Különösen érdekes volt a ma már kihalásra ítélt — ezért szigorú természetvédelem alatt álló — földi kutya maradványainak nagy száma. Ugyanez az állat került elő a ge- recsei Pisztoly, és Törekvésbarlangból, de itt alig néhány száz éves üledékből. Ez azért jelentős, mert a Dunántúlon az 1920-as években fogták az utolsó földi kutyát, s e leletek is bizonyítják, hogy egykori elterjedésének legnyugatibb határa a Dunántúlon volt. Különösen idős, több mint félmillió éves csontok kerültek napfényre a tiszaföldvári gimnazisták segítségével a bükki Hajnóczy-barlangból. A Bükkben három barlangban találtak 100 000 éves gazdag csontzsákmányt. Az Uppony melletti Horváti-likban, a répáshutai Poros-lyukban, s külön meglepetésként az egri vár Dobó-bástyájának leomlott falai mögött megnyílt üregekben. A csontok mellett gyakoriak a cserépedény-töredékek, így a Jós- vafő melletti Pérecs-nyelőből (nevét a „cserép”-ről kapta, ha fordítva olvassuk) is előkerült néhány. A barlangkutatók által behozott leletek gyakran valóságos detektívmunkát kívánnak. Még ma sem tudják biztosan, hogy honnan származnak azok a csontok, amelyeket a Barlangkutató Társulat titkárságán minden feljegyzés nélkül egy nylonszatyorban adtak le. Talán ennek bejelentője is megjelenik azok az előadáson, amelyet dr. Kordos László tart február 13-án a Budapesti Technika Házában, a barlangi gerinces őslénytani ásatásokról és gyűjtésekről. Az előadó ismerteti a tavaly felfedezett barlangi csontlelőhelyeket, s a legérdekesebb leleteket a hallgatók meg is tekinthetik. egyetlen cég sem gyártott az „ejtő-cső” tisztítására alkalmas készüléket, jóllehet legalább egy évtizede épülnek országszerte házgyári épületek, szemétledobó berendezéssel felszerelve. Tavaly végre sikerült megállapodni a Budapesten működő RENOVA szövetkezettel, mely íorgóke- fés, mosószeres tisztitó berendezést gyárt majd. Ma még bizonytalan, hogy mikor érkezik meg Miskolcra az' első darab. A Miskolci Ingatlankezelő Vállalat műszaki-fejlesztési együttműködési szerződést kötött az Építőipari Korrózióvédelmi Tanácsadó Szolgálattal a házgyári épületek csatlakozási csomópontjainak korrózió-vizsgálatára. A Győri kapu egyik sávházát vizsgálták meg 1974-ben, és nem túlságosan megnyugtató tapasztalatokat szereztek. A paneleket összetartó hegesztett acélkapcsokat — a technológiai utasítás szerint — betonba kell ágyazni, hogy védjék a fémet a korróziótól. A védelmet szolgáló beton a szakemberek szerint; „sok helyütt fészkes, üreges, nem tapad az acélhoz”. Megjegyezték a vizsgálatot végzők, hogy az üregekben helyenként papírt, építési hulladékot találtak. Lehet-e csodálni ezek után, hogy a felső szinteken az átadás után három évvel már tapasztalható volt korrózió. Szó sincs arról, hogy az épület állékonyságát a legkisebb mértékben is veszélyeztetné a károsodás, de a vizsgálat mindenképpen figyelmeztet. Figyelmeztet egyrészt arra, hogy a kivitelező vállalatnál meg kell szigorítani a minőségi ellenőrzést, másrészt arra, hogy később is folyamatos ellenőrzésre van szükség. Visszatérve a múltkori cikk témájára... A MIK vezetői szerint jelenleg nincs gazdaságos módszer a homlokzatok tisztítására. Reméljük, addigra lesz, amikorra elkövetkezik a felújítások ideje és nem fognak teljesen beszürkülni lakótelepeink! Egy ilyen nagy műszaki fejlesztési feladat azonban csak országos szinten valósulhat meg. Érdemes lenne ismét fontolóra venni azt is, hogy hosszú távon nem gazdaságosabb-e sima felületű, festett paneleket gyártani, hiszen az újrafestés — ha nem is olcsó mulatság — a jelenlegi technikai színvonalon is megoldható. (békés) Hogyan támogatják a fiatalokat? A December 4. Drótművekben tegnap több fontos témáról tanácskoztak a KISZ_ bizottság tagjai. Megvitatták az ifjúgárda-egység múlt évi munkáját, és tájékozódtak arról, hogy a gyár vezetősége miként foglalkozik a fiatalok káderképzésével és patroná- lásával. Foglalkoztak a KISZ- választások előkészítésével. Szó volt még a tanácskozáson. a VIT-vetélkedő tapasz, talatairól és a házi asztaliti nisz-bajnokság eredménye;- ről
