Déli Hírlap, 1978. február (10. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-07 / 32. szám
Miskolci jegyzetek (2.) HP rr rr I r I unode a Széchenyi úton A Tanácsház tértől az Ady-hídig tart a Széchenyi út, ez Miskolc városközpontja. Aki bevásárló szándékkal érkezik, az Ady-hídnál száll le villamosról, buszról, s a Tanácsház téren száll fel, hogy a páyaudvarra cipelje terhét és megcsappant pénztárcáját. Aki világvárosi zsúfoltságot akar „élvezni”, ezen az úton megteheti. Van itt minden, mi „szem-szájnak ingere”. Nap mint nap magam is végigjárom, azzal a furcsa érzéssel, hogy senkinek se kell köszönnöm, s nekem se emelnek kalapot. Sosem látott kétnembeliek emberfolyama a keskeny járdán. Ha a kereskedelem szét is húzná a „mezőnyt”, azaz a város más pontját is telerakná bolttal, áruházzal, a Széchenyi út forgalma semmit sem csökkenne. Miért? Az emberek szeretnek tömörülni, sok járókelő között ténferégni, bámulni a kirakatot, az ..ellenséges dolgokat”, amelyek megjuhászításá- hoz pénz kell. s ha nincs, valóban ellenségesen nézünk minden drága portékára. Fel-felsóhajtok magam is a nejemre, lányomra álmodott irhabunda láttán (ára 10-től 14 ezer forintig), hogy „miért is van a világon pénz, de ha már van. miért — nincs...” Nagyobb fiam magnós rádióért nyúz, a kisebbik villanyvonatért... De azért megnézek mindent. Az embereket is. Ha a ruha tenné az embert, tulajdonképpen nem látnék semmit. Egyik olyan, mint a másik. A szegénység ma igen szemérmes, nem lép utcára. Mindenki jólöltözött, még a besurranó tolvaj is; nehogy szemet szúrjon, az átlagállampolgár eleganciában feszít. Kitől mit várhatok, fogalmam sincs, éppen ezért nagyon nem szeretném, ha rosszullét törne rám, mondjuk, a falhoz kellene támaszkodnom és segélykérő üzenetet továbbítanom tekintetemmel. Embertársaim kicsit szaporábbra gyorsítanák lépteiket, hogy mihamarább túljussanak azon a „varázskörön”, mely még szolidaritásra kötelez. Igen. ilyen helyzetben azért „imádkoznék”, csak jönne egy rendőrjárőr, az egyetlen elem a sokadalomból, mely természetes módon gyakorolja a gondoskodás erényét. A modern nagyváros a jólszervezettség bűvöletében él. A társadalmi munkamegosztás szerint mindenkinek megvan a maga dolga — a betegek felkarolására a mentőszolgálat hivatott. De honnan vegye áz információt, ha a járókelők nem megállnak, hanem gyorsítanak a tempón? Egyik ismerősömet úgy ölte meg a szíve (infarktus), hogy lekuporodott egy kőküszöbre. Az emberek a lehető legkönnyebb feltevés szerint ítélték meg — részeg. Halálán volt. Ilyesmi is eszembe jut az úton. Az egymásba könyöklés, véletlen nekitoszintódás ingerültséget vált ki, de hogy ne fajulhasson viszállyá, lerójuk az etikai „helybíróságot” — kéznél a „bocsánat!” szavunk, s annak francia mása; „pardon!” Általában ezzel el van intézve. A Tiszai pályaudvar személyforgalma a Keletiével vetekszik — a Gömöriével együtt mintegy százezer ember özönlik át rajta naponta. A bejárók (40 ezer ember) szánd.ékát-célját ismerjük, a többiét nem, pedig a Széchenyi út szinte mindent tud róluk. Vásárlóképességüket az áruházak pénztárgépei jegyzik. Testük hőfokáról az elfogyasztott fagyi és üdítőital ad „jelentést”. Ha a szokásosnál több cukor, só, paprika fogy, az a tömeg világpolitikai közérzetére enged kilátást. Lakói mozgáskényszerét tekintve, Miskolc világváros. Egy régebbi adat szerint a fővárosban egy állandó lakosra 750 busz-, illetve villamosutazás esett egy év alatt, Miskolcon 700, míg Szegeden, Debrecenben 350, Pécsett ennél is kevesebb. Ha a járdák gyalogosforgalmát mérni lehetne, bizonynyal kiderülne: a Széchenyi út két járdáján az egész város napról napra végigtalpal, ide sűrítve kíváncsiságát, jó-rossz tulajdonságát, még a tisztaság-érzékét is „megcsillogtatva”. Ez a járda a legszemetesebb, hiszen az úttestet napközben is leseperheti a gép, a járdát sehol se takaríthatják „üzem” közben. Persze, könnyen meglehet, hogy itt a vidékiek szoktak megszabadulni fölösleges zsebtartalmaiktól... A mi Széchenyi utunk sokat tud rólunk, de nem beszéli el. A maga saját történelméről is mélyen hallgat, az egyvágányú villamosról, a tovatűnt macskakövekről, s arról is elfelejt szólni, ami nem látható — rekonstrukciója sok-sok tízmillióba került (csatornázás, kábelfektetés). Egy régi fényképen még fái is vannak. Több, mint két évtizede járok rajta. Tömeg hullámzik körülöttem, melynek természetéről többet tudna mondani ő maga. Szolgálat a dolga és nem a fecsegés. GULYÁS MIHÁLY y A szobabútorok részlegében az utolsó darabokat számolják, „Köszöntünk VIT, köszöntünk Havanna!” Holnap: miskolci seregszemle A világ haladó ifjúságának nagy jelentőségű seregszemléjére, a XI. Világifjúsági és Diáktalálkozóra készülnek a magyar fiatalok százezrei. Részvételükkel országos vetélkedőt hirdettek „Köszöntünk VIT, köszöntünk Havanna!” címmel. A vetélkedő célja, hogy minél több fiatal legyem cselekvő részese a VIT hazai előkészületeinek, megismerve ezzel a VIT-mozgalom jelentőségét, eszméit, a VIT jelszavában megfogalmazott gondolatokat. Miskolcon is számtalan oktatási és művelődési intézmény amatőr művészeti csoportja készült a versenyre. A miskolci döntőre holnap délután kerül sor a Diósgyőri Vasas Művelődési Központban, a rendező: a KISZ városi bizottsága. A két órakor kezdődő műsort a Földes Ferenc Gimnázium énekkara nyitja meg, majd ünnepi beszédet mond Bándi Lajos, a KISZ városi bizottságának kultúrfelelőse. Ezután a Herman Ottó Gimnázium énekkara, majd a 114. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet énekkara szerepel. Ezt követően a La- tabár Endre Irodalmi Színpad tagjai lépnek a pódiumra, majd a 114. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet Irodalmi Színpada mutatja be programját. A táncosokat először a Diósgyőri Vasas Együttes képviseli, azután a Molnár Béla Ifjúsági Ház Híd együttese játszik. Versenyzik még az Etűd Irodalmi Színpad, a Földes Ferenc Gimnázium kamarakórusa és a közgazdasági szakközépiskola énekkara. A programot az Avas táncegyüttes műsora zárja. A képzelet szárnyalása Az Ady Endre Művelődési Ház vargahegyi ifjúsági klubjában jó szórakozást ígérnek az odalátogatóknak. Ma este fél 7 órakor kezdődik A képzelet szárnyalása című vidám, játékos foglalkozás. A Tiszai mellett Munkásszálló, étterem vasutasoknak A Tiszai pályaudvar szomszédságában 440 fős munkás* Hírünk az országban s Tallózó* lapokban, folyóiratokban szállást, 300 adagos üzemi konvhát és 80 személyes étkezdét épít a MÁV Miskolci Igazgatósága. Az elmúlt évben megkezdett beruházási munkálatokat várhatóan az idén be is fejezik. A r ipyüzemi munka emberi tényezőiről két központi lapban is olvashattunk az elmúlt héten, miskolci témájú cikkekben. SZÁZMILLIÓS GONDOSKODÁS A Népszabadság szerdai számában a diósgyőri Lenin Kohászati Művek szociális és jóléti ráfordításairól ad hírt egy tudósítás: „Huszonötmillió forintba kerül az a kétezer személyes konyha és étkezde, amely gyökeresen megjavítja majd az üzemi étkeztetés feltételeit, s egyben kiszolgálja az LKM új acélművét építő munkásokat is ... tovább bővül az üzemegészségügyi hálózat: a munkásszálló új épületszárnyában a beruházáson dolgozó építőmunkások részére készülő szociális épületben új orvosi rendelők is helyet kapnak.” Gondoskodnak a nagyüzem dolgozóinak változatosabb üdülési lehetőségeiről is, „ezért 9 millió forinttal felújítják a szép természeti környezetben, kellemes pihenést nyújtó tapolcai és mezőkövesdi üdülőket.’» Ugyancsak a Lenin Kohászati Művek a színhelye a Szabad Föld új száma egyik riportjának. Címe: Az áram nem alszik... Az írás az LKM keleti erőművének elektrikusait mutatja be, munkájukat ismerteti. „Mit csinál nap mint nap egy elektrikus, azon túl, hogy az erősáramú villamos berendezések kezelője? ... Magának a vezérlőteremnek, ahol egy műszakban mindössze négyet-öten vannak, nem kisebb a feladata, mint a kohászat villamos emer- iájának elosztása és beosztása, s idetartozik most már a miskolci fűtőmű is. Mindezt így leírni nagvon egyszerű, a valóságban viszont bonyolult mechanizmusok végeredményeként ér el rendeltetést helyére a létfontosságú áram.” 2 x LORENZACCIO A Miskolci Nemzeti Színház Musset-bemutatójának élénk a visszhangja. Itt ízelítőként két — egymással is vitázó — írásból idézünk. Az Üj Tükör február 5-i számában a kritikus így vélekedik: „Beke Sándor elegáns rendezése reneszánsz freskót elevenít meg színekkel, fényekkel, sok szereplő mozgatásával, a vendégtervező Helena Bezáková káprázatos kosztümjeivel. A címszerep nagy lehetősége Reviczky Gáboré: dekadensen kiábrándult, cinikusan romlott, fájdalmasan megtisztuló Loren- zacciója érett, nagy-formátumú alakítás.” A Film, Színház, Muzsika egész oldalas értékelésében fenntartásos a vélemény: „Beke Sándor rendező ... szerencsés feltételek mellett dolgozhatott seregnyi szereplőjével . . . Nagyon jól megoldott részek váltogatják egymást, vitatható, vagy éppen Wlkerü! etlen helyekkel. Esetenként még azt is k’érezni. hogy a rendező zabolázza, szándékosan visszafogja jó irányba induló fantáziáját.” összeállította: BERECZ JÓZSEF Evr'l évre kevesebb csecsemő hal meg Hazánkban a csecsemőhalandóság az utóbbi években folyamatosan csökkent, és a magyar egészségügy történetében először 1976-ban szorult a 30 ezrelékes érték alá. Tavaly újabb 4 ezrelékkel sikerült javítani az arányon. Nagy jelentőségű az évenkénti néhány ezrelékes csökkenés, ugyanis így évről évre 800—900 újabb kisgyermeket mentenek meg az orvosok az életnek. ellenőrzik, a konyhabútorokat már rendbe teszik Megvan, vagy hiányzik7 Leltár a Domusban Csend, leltár, eladók. Vevők nincsenek, csak az ajtón túl. Leskelődnek, szemüket meresztik, hátha beengedik őket. De az ajtó zárva marad. Egy nyékládházi házaspár meg is jegyzi, enyhén cifrán: — Kazincbarcika. Hm... Hogy oda...? Hát nem... Jövünk szerdán. Férjhez megy a lányunk, kell az ajándék ... Szerdán ... Igen, az üvegajtóra ragasztott kis tábla elárulja, a legközelebbi bolt Kazincbarcikán van, s itt a nyitás holnap, szerdán. A miskolci Domus Áruház helyettes igazgatója, Széni Nándor: # Minden egyes vázát kü- lön.külön... (Sólymos László felvételei) — Egy hét. Ügy 4—6 millió forint forgalomkiesés, s hogy mindenünk megvan-e, azt a hét végén tudjuk meg. Elsején kezdtük a leltárt, s azóta, hogy mennyi tárgyat, mennyi bútort mozgattunk meg... A máskor oly megszokott halk zsivajt most csend váltja fel. Az eladók beszélgetése, a leltározók diktálása is elül a bútorok tömegében. A fotelok sűrűjében embertrió: a felíró, a diktáló, az ellenőrző. S csak utánuk jön a leltározó. Bonyolult dolog; négy kéz is megfogja azt a bútort, míg végleg bekerül a mindentudó kis füzetbe, s egy évig nyugta lesz — hacsak meg nem veszik... A leltározók szobájában, ahol a papírokat összesítik, harapni lehet a füstöt. Mohán György vezeti a leltárt: — Már a negyediket.. Itt? Eddig minden rendben, egy nappal hamarabb végzünk ... Csak a tikettrendszer, amit a számítógépes feldolgozás miatt vezettünk be, nehezíti egy kicsit a munkát. Még szokatlan ... Üj vári Piroskának ez az első leltárja. Hogy milyen, arra csak egy szóval felel: Jó... Többet nem lehet belőle kihúzni. Hogy miért jó? Mert nincs hiány. Novotnik József bútorvezető ellenőrzi Tóth Tibor eladó diktálását: ' — Ebédlő... 6000 forint... két darab... Holnap nyitnak, ma még a leltár utáni teendőket végzik. A nyugdíjasok is itt serénykednek. A lakberendezési osztályon kerámiákat, csillárokat számolnak, szöveteket mérnek. Az áruház készlete 14 millió forint, négy raktárra elosztva. Több mint 10 millió forint értékű árut tesznek arrébb, számoznak meg... Hogy mi hiányzik, azt még nem tudják. Hogy mi van meg, azt már igen. A leltár alatt a létszám teljes: százan vannak bent. I. S. Hamarosan: eboltás A minap a tv népszerű tudományos műsorában, a Deltában volt róla szó: az állatok is hordozhatják magukban a mostani influenza kórokozóját. De amint dr. Nagy Pál állatorvostól megtudtuk, maguk az állatok nem betegszenek meg. A gyógyító munkában ilyenkor holtszezon van, az állatmegbetegedések időszaka márciustól szeptemberig tart. Prakszisában most semmiféle járványos megbetegedéssel nem találkozott. Ilyenkor inkább az adminisztrációs feladatok teszik ki a munkaidő zömét. Megtudtuk. hogy már készülnek a kutyaoltásra, s három adminisztrátor dolgozik „csak” a II. kerületben a „mázsányi” adatlap feldolgozásán. A kutyaoltás március elején kezdődik, de erről részletesebb információt később adnak.
