Déli Hírlap, 1978. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-01 / 27. szám

A DH fóruma Volán-kocsik munkában. A feladat: földszállítás 1—16 kilométerig... Látogatás az atomerőműben (1.) V olánosokkal Csehszlovákiában Jól vagyunk, de ez a kávé nem nekünk való! A prágai magyar kereske­delmi kirenaeliseg helyettes vezetőjének, Mazar Ferenc­nek telexe egy nappal az in­dulás elolt érkézéit. Az en­gedélyt a látogatáshoz meg­adtak, jelentkezzünk a Hyu- rostav Vállalat trnavai igaz­gatójánál, Bialik elvtársnal. Indulhatunk. A Volán 3. számú Vállala­tának tíz Tátra billenős te­hergépkocsija és 27 gépkocsi­vezetője, illetve szerelője a csehszlovákiai Trnava (Nagy­szombat) mellett Jaslovsité Bohunicén, egy atomerőmű építkezésén dolgozik. EGY HÓNAPJA, ELŐSZÖR Csaknem ezer kilométer két nap alatt nem sok, de bármeny­nyire is kényelmes az Ikarus, fárasztó. A négy óra javítással együtt (ugyanis útközben elrom­lott a busz) teljes fél napig tar­tott a Miskolc—Trnava—uasiovs- ké Bohunice távolság megtétele. Az autóbusz a kint dolgozó mis­kolciakért ment. Négy hét után most térnek haza először család­jukhoz. — Na végre .. .! — Hol a csudában jártatok ennyi ideig . . .? Pilótánk, Szűcs József egy da­rabig tűrte a volanosok kifaka- dását, majd megunta: — Elromlott ... Na és . . .? Itt vagyok, reggel indulhatunk. Este fél hét, a magyarok szál­láshelyén, Javlovské Bohunicén. De amíg ide megérkeztünk —, eltévedtünk. Az atomerőmű helyét térké­pünk meg nem jelzi. Most az­tán merre . . .? A miskolciak oszlopvezetöje, Kőszeg hy Gábor három órára várt minket. De már ö is elment. Kísérő nélkül tájékozódunk. Ötször fordulunk másfelé, s ötször kalauzolnak a helyes irányba az előzékeny szlovákok. Még jó, hogy fotó­sunk érti a nyelvüket. — Reggel hétkor indulás! — adja ki az ukázt Kőszeghy Gá­bor. Nincs szerencsénk. Este hét és reggel hét óra között tiz**n” óránk van. Ennyi idő alatt a so­főrökkel és a szerelőkkel le*»et beszélgetni, de az erőművet meg­nézni .. . Döntünk. Mi még ma­radunk . . . A PILÓTA LEGYEN EDZETT ... 260 gépkocsi és 560 sofőr, illetve szerelő. Ennyien dol­goznak a Volán Tröszttől Csehszlovákia különböző építkezésein, az úgynevezett fuvarexport keretében. — Itt, Jaslovské Bohuni­cén huszonheten vagyunk miskolciak, s még az egriek, a 4. számú Volántól, har­mincnégyen — mondja az oszlopvezető. — A szerződés március "égéig tart, bár re­besgetik, hogy itt maradunk egész évben. A családtól, az otthontól majd 500 kilométerre. Milyen itt élni? Ha a lakásokat néz­zük ... — Szó se róla — helyesel a munkások közül valaki, mert most a három éjszakás kivételével mindenki körü­löttünk van, a buszt várták — a szállás nagyon jó. Ezek­Égnek meredő daruk, emberek, járművek és 2,6 méter magas vasbetonréteg. Ezen a területen fog állni a V—2 erő­mű épülete ... (Sólymos László felvételei) ben a paneles lakásokban hárman-négyen alszunk egy- egy szobában, mindenhol konyha van, főzhetünk ... Sokan nem először dolgozunk külföldön, de a legjobb itt. Ha a szállást és a munkát nézzük.. . — Mert például meleg víz csak szerdán, szombaton, vasárnap van. Olajosak, sá­rosak vagyunk, melegíthet­jük a vizet... — A. gondnok ennek a há­rom lépcsőházas épületnek csak egy bejáratát tartja nyitva, amelyikre odalát, így a pincén keresztül közleke­dünk. Sorakoznak a gondok egy­más után. De a borostás ar­cok azért örülnek. Holnap meglátják feleségüket, gyere­küket ... A pénz, a munka? Mit je­lent egy atomerőmű építésén dolgozni. .. — Száz koronát kapunk napidíjként. Ebből ki lehet jönni bőségesen, erre nincs panasz. Húsz korona a regge­li, ebéd, vacsora, a többi meg... Ki, mire költi. Ott­hon a család kapja a fizetést. — Ami a munkát illeti, azt csináljuk, amit otthon. Földet szállítunk 1, 12, 13, 15, 16 kilométer távolságba. Hogy mennyi a kereset, az a for­dulóktól függ... A lefekvés előtt megint nincs meleg víz. — Nem baj — jegyzi meg az egriek vezetője. — Jó a hideg is. Elvégre, a volános legyen edzett. A SZERELŐK MOSTOHAGYEREKEK ? Csomagolás. A munkásszállás magyarok lakta területe akár egy felbolydult méhkas. Laknak, s dolgoznak itt lengyelek, jugo- szlávok, csehszlovákok. Csodál­kozva figyelik a miskolciakat, egrieket, akik bőröndökkel, szatyrokkal szaladgálnak le a lépcsőn. A szerelők nyugodtak. Ráér­nek reggel — mondják. Náluk alszom. Reggel négy óra, s már kezdik a mozgást. Amikor felnyitom a szemem, kávé illatozik mellettem. — Az utolsó hazai — mondja mosolyogva Kolozsi Sándor. — Épp ideje, hogy hazamenjünk, legalább ezt is feltöltjük. — Azóta drágább lett a kávé . . . — Nem baj, tudjuk, de amit itt főznek, mi nem tudjuk meg­inni. Rádió szól majd minden szo­bából. — „Kossuth rádió, Buda­pest. Reggeli krónika ...” a ma­gyar adót jól lehet fogni... A szerelők csoportvezetője Ko­vács András: —■ A gépkocsivezetőket kész tények elé állították, mikor ki­jöttek. ök napról napra kiszá­mítják, hogy mennyit keresnek, de mi . . .? Mindennap dolgozott eddig minden kocsi, pedig az al­katrész itt is kincs ... Mégis azt mondják, hogy a sofőr keresi nekünk a pénzt, de ez fordítva is igaz. Ha mi nem dolgozunk éjjel-nappal, akkor megnézhet­nék magukat a pilóták ... (Folytatjuk) ILLÉSY SÁNDOR V Ritkán van héttő Egy este a nyugdíjasok klubjában A környezet új, az arcok ismerősek. Néhány hónappal ezelőtt még a III. kerület ütött-kopott régi művelődési házában, most a szép új Va­sas Művelődési Központban találkozhattam a nyugdíjas­klub tagságával. Miről is be­szélhetnénk másról beve­zetésképpen. mint arról, hogy mennyire hiányzott, meny­nyire szép ez a ház. „A ké­nyelmes fotel is fontos már az ilyen öreg csontoknak, de a lényeg változatlanul az, hogy itt minden hétfőn meg­találjuk egymást. Csak az a baj, hogy ritkán van hétfő." — mondja valaki a társai egyhangú helyeslésétől kí­sérve. A százéves és az új Rossz beidegződések alap­ján, néha hajlandók vagyunk azt hinni mi, fiatalabbak, hogy az aktív évek után be- felőfordulás jellemzi az em­bert, nem érdeklik a „nagy- család" dolgai. És mi az el­ső téma, amiről szót vál­tunk — vendéglátóim kéré­sére! — ma este? A Lenin Kohászati Művek nemesacél­művének építése. Gyorsan kiderül, hogy a régi, évszá­zados martinról itt többen személyes emlékeik alapján tudnak beszélni. Sőt, hathatós segítséget kapok a kohászat és a gépgyár nyugdíjasaitól a közelmúltban indult beru­házás ismertetéséhez is. Ta­lán csak néhány nagymama unatkozik az eszmecsere alatt. Ok szívesebben vitat­koznak mindennapos gon­dunkról, a közlekedésről. Örökzöld téma, hogy miért nem áll meg a gyors járat a Marx téren és miért nem ka­nyarodik be a Búza térre. „Tudja, milyen nehéz a piaci kosár? Mert nekünk, nagy­mamáknak, sokszor a gyere­kekről, unokákról is gondos­kodni kell, ránk hárul a be­vásárlás. A Búza téren na­gyobb a választék, érdemes beutazni innen Diósgyőrből is” — hallom az érveket. Ügy válaszolok, ahogy a Mis­kolci Közlekedési Vállalat vezetői szoktak: a gyonsjárat azért gyorejárat, hogy ne áll­jon meg mindenütt. Nem találok egyhangú he­lyeslésre! ..-. Vigyázzunk rájuk! Szóba kerülnek a közleke­dés — látszólag! — apró problémái is. Így például az, hogy nem mindegyik gépko­csivezető vigyáz az öregek­re. „A mi korunkban már lassabban mozog az ember, romlik a hallása, látása és bizony a távolságot sem tud­juk olyan jól felbecsülni, mint tíz—húsz évvel ezelőtt. Vegyék ezt tudomásul a vo­lán mellett ülők!” — fogal­mazzák meg a jogos kérést. Még elszomorítóbb hallani, hogy akadnak olyan gépko­csivezetők, akik alpári sza­vakkal siettetik a zebrán át­kelő idős embert. Nos, ezek is fontos közlekedési kérdé­sek, jó lenne, ha így kezel­nék őket a személyszállítás­ban érdekelt vállalatok ve­zetői. dolgozói, bár a pana­szok inkább az „úrvezetők­re” vonatkoznak. Valaki az északi tehermentesítő út épí­tése iránt érdeklődik, más — — nem kis iróniával — azt kérdi, megérik-e, hogy hoz­zálátnak az építkezéshez a Béke étterem helyén. „Lát­tam egy képet a lapjukban a telken dolgozó munkagépek­ről, ám néhány nappal ké­sőbb már megint csendes volt a grund”. Délelőtt is Észre sem vesszük, hogy fut az idő. Bogsán Gyula klubvezető kénytelen közbe­szólni, ő már ismeri a ked­ves öregek teherbíró képes­ségét. Mégis marad egy ne­gyedóra, hogy szűkebb kör­ben elücsörögjünk a büfé előtt. Ki hosszúlépés, ki meg üdítő mellett. Ismét odaka­nyarodunk vissza, hogy tü­relmetlenül várják a hétfő­ket, hiszen sokuk számára ez a nap jelenti a magányűző társaságot. Sajnos „ritkán van hétfő” ... Ezért tervez­geti Bogsán Gyula, a műve­lődési központ vezetőségével együtt, hogy délelőttönként is alkalmat teremtenek a ta­lálkozásra a nyugdíjasoknak. Hely van és bizonyára prog­ramot is lehetne szervezni részükre. Sok év alatt kovácsolódott össze ez a társaság. Csak iri­gyelhetik őket a város más negyedeiben élő és hozzájuk hasonlóan emberi szóra, tö­rődésre vágyó nyugdíjasok. De miért ne lehetne hasonló klubokat szervezni másutt is? Például a belvárosi lakó­telepen, melyet a közösségi élet modelljévé kívánnak fejleszteni. — (békés) Csatlakoztak Városi tanácstagok fogadóórái 1978. február 1. Budai Barnáné, III 12. pártalap- szervezet, diósgyőri városközpont, 18 órától; Vágó Péter, Fazola H. utcai általános iskola, 17 órától. 1978. február 2. Gáspár Sándor, Erdei Terméke­ket Feldolgozó Vállalat. Szörp­üzem, Szentpéleri kapu 5—7., 17 órától. 1978. február 4. Endrédi József, OTP, igazgatói szoba, Széchenyi út 15—17., 15 órától. Elmélet után a gyakorlat A Magyar Agrártudományi Egyesület Borsod megyei Szervezete tegnap egész na­pos ankétet rendezett a szarvasmarha-tenyésztés hely­zetéről. Az országos jellegű ankéton 19 megye állatte­nyésztési felügyelőségének szakemberei, az Országos Ál­lattenyésztési Felügyelőség és a Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztérium ille­tékesei is részt vettek. Ma gyakorlatban ismerkednek meg az elhangzottakkal; lá­togatást tesznek a Léhi Ál­lami Gazdaságban, ahol a HUTAR szarvasmarha- és juhhústermesztési rendszer eddigi eredményeivel, tapasz­talataival ismerkednek. Az Állami Biztosító Bor­sod megyei Igazgatósága miskolci I—II. kerületi fiók­jának Magyar—Szovjet Ba­rátság szocialista brigádja tegnap bejelentette: sajátos­ságaiknak megfelelően csat­lakoznak a Láng Gépgyár­ban elhangzott munkaver­seny-felhíváshoz. Ugyanak­kor felhívást intéztek vala­mennyi, az Állami Biztosító­nál dolgozó brigádhoz annak érdekében: csatlakozzanak az 1978. évi munkaverseny- felajánlásaikkal a Láng-gyá­riak kezdeményezéséhez. Hol legyen a buszmegálló? Tovább fejlődik a diósgyőri városközpont. Egymás után készül­nek el a Táncsics tér után következő szolgáltató ház kereskedelmi egységei. Posta, Patyolat, Diófa étterem, Zöldért—ABC stb. üzemel már, vagy fog üzemelni itt. Azt gondolná az ember, mi sem termé­szetesebb, mint hogy jön haza munkából, leszáll a buszról, s szinte semmit sem gyalogolva elintézi egy csomópontban ügyes-bajos dol­gait. Nem igy van. A buszmegállók most jóval feljebb,- Uletve jóval lejjebb találhatók. A közlekedési vállalat buszvezetői is elismerik, hogy mostani helyén, a jelzőlámpa után, nincs a legjobb helyen a buszmegálló. Miért? Az ok egyszerű. Ha pirosat kap a busz (s milyen gyakran vált itt a lámpa!), meg kell állnia, zöldre újra Indítania, utána megy 5—10 métert, s ismét meg kell állnia a buszmegállóban. Vagy­is: a közlekedési vállalatnak, illetve dolgozóinak minden „elkapott*’ piros jelzés plusz egy indítást jelent... S azoknak, akik itt szállnak le, legközelebb egy korcsma esik útba ... Ónként adódna, hogy akkor hát vigyék lejjebb a buszmegállót a jelzőlámpa elé. Igen ám. csakhogy a busz a Táncsics téren is megáll! Közel lenne egymáshoz a két megálló. Mi a megoldás? Ez nyilván a tanács közlekedési szakembereinek a dolga, ám javaslat­tal mi Is szolgálhatunk. Véleményünk szerint a városközpont buszmegállóját mindenkép­pen a jelzőlámpa elé kellene hozni (Diósgyőrből Lillafüred felé ha­ladva kell érteni az Irányt), lehetőleg a szolgáltató házhoz. (Külföl­dön és a fővárosban már sok helyen láthatunk olyan megoldást, hogy a Metróból szinte egyenesen az ABC-be, szupermarkettbe lép­het a vevő. Ilyen megoldás lesz Miskolcon, a Vörösmarty utcai alul­járó, ahol onnan kijőve szinte az új Csemegében találja majd ma­gát mindenki —) Ezzel együtt vagy meghagynák a Táncsics tért buszmegállót, vagy esetleg lejjebb vinnék a Kilián irányába. E mel­lett szól, hogy a Táncsics téri buszmegálló meglehetősen veszélyes csomópont: út-villamossin-út keresztezi egymást, s olyan még nem­igen volt, hogy a fenti gyalogos-átkelőhely felé kerüljön valaki, ha át akar menni a bölcsőde felőli oldalra ... Mindent egybevetve, a közlekedési vállalat és a környék lakói­nak közös érdeke a jelzőlámpa utáni buszmegálló visszahozása i új szolgáltató központhoz. Ezzel együtt kellene megoldani (vaf hagyni mostani állapotában) a Táncsics téri buszmegállót. Valah gyan úgy, hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta Is mcgmarai jón ... Ny. L

Next

/
Oldalképek
Tartalom