Déli Hírlap, 1978. február (10. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-01 / 27. szám
A DH fóruma Volán-kocsik munkában. A feladat: földszállítás 1—16 kilométerig... Látogatás az atomerőműben (1.) V olánosokkal Csehszlovákiában Jól vagyunk, de ez a kávé nem nekünk való! A prágai magyar kereskedelmi kirenaeliseg helyettes vezetőjének, Mazar Ferencnek telexe egy nappal az indulás elolt érkézéit. Az engedélyt a látogatáshoz megadtak, jelentkezzünk a Hyu- rostav Vállalat trnavai igazgatójánál, Bialik elvtársnal. Indulhatunk. A Volán 3. számú Vállalatának tíz Tátra billenős tehergépkocsija és 27 gépkocsivezetője, illetve szerelője a csehszlovákiai Trnava (Nagyszombat) mellett Jaslovsité Bohunicén, egy atomerőmű építkezésén dolgozik. EGY HÓNAPJA, ELŐSZÖR Csaknem ezer kilométer két nap alatt nem sok, de bármenynyire is kényelmes az Ikarus, fárasztó. A négy óra javítással együtt (ugyanis útközben elromlott a busz) teljes fél napig tartott a Miskolc—Trnava—uasiovs- ké Bohunice távolság megtétele. Az autóbusz a kint dolgozó miskolciakért ment. Négy hét után most térnek haza először családjukhoz. — Na végre .. .! — Hol a csudában jártatok ennyi ideig . . .? Pilótánk, Szűcs József egy darabig tűrte a volanosok kifaka- dását, majd megunta: — Elromlott ... Na és . . .? Itt vagyok, reggel indulhatunk. Este fél hét, a magyarok szálláshelyén, Javlovské Bohunicén. De amíg ide megérkeztünk —, eltévedtünk. Az atomerőmű helyét térképünk meg nem jelzi. Most aztán merre . . .? A miskolciak oszlopvezetöje, Kőszeg hy Gábor három órára várt minket. De már ö is elment. Kísérő nélkül tájékozódunk. Ötször fordulunk másfelé, s ötször kalauzolnak a helyes irányba az előzékeny szlovákok. Még jó, hogy fotósunk érti a nyelvüket. — Reggel hétkor indulás! — adja ki az ukázt Kőszeghy Gábor. Nincs szerencsénk. Este hét és reggel hét óra között tiz**n” óránk van. Ennyi idő alatt a sofőrökkel és a szerelőkkel le*»et beszélgetni, de az erőművet megnézni .. . Döntünk. Mi még maradunk . . . A PILÓTA LEGYEN EDZETT ... 260 gépkocsi és 560 sofőr, illetve szerelő. Ennyien dolgoznak a Volán Tröszttől Csehszlovákia különböző építkezésein, az úgynevezett fuvarexport keretében. — Itt, Jaslovské Bohunicén huszonheten vagyunk miskolciak, s még az egriek, a 4. számú Volántól, harmincnégyen — mondja az oszlopvezető. — A szerződés március "égéig tart, bár rebesgetik, hogy itt maradunk egész évben. A családtól, az otthontól majd 500 kilométerre. Milyen itt élni? Ha a lakásokat nézzük ... — Szó se róla — helyesel a munkások közül valaki, mert most a három éjszakás kivételével mindenki körülöttünk van, a buszt várták — a szállás nagyon jó. EzekÉgnek meredő daruk, emberek, járművek és 2,6 méter magas vasbetonréteg. Ezen a területen fog állni a V—2 erőmű épülete ... (Sólymos László felvételei) ben a paneles lakásokban hárman-négyen alszunk egy- egy szobában, mindenhol konyha van, főzhetünk ... Sokan nem először dolgozunk külföldön, de a legjobb itt. Ha a szállást és a munkát nézzük.. . — Mert például meleg víz csak szerdán, szombaton, vasárnap van. Olajosak, sárosak vagyunk, melegíthetjük a vizet... — A. gondnok ennek a három lépcsőházas épületnek csak egy bejáratát tartja nyitva, amelyikre odalát, így a pincén keresztül közlekedünk. Sorakoznak a gondok egymás után. De a borostás arcok azért örülnek. Holnap meglátják feleségüket, gyereküket ... A pénz, a munka? Mit jelent egy atomerőmű építésén dolgozni. .. — Száz koronát kapunk napidíjként. Ebből ki lehet jönni bőségesen, erre nincs panasz. Húsz korona a reggeli, ebéd, vacsora, a többi meg... Ki, mire költi. Otthon a család kapja a fizetést. — Ami a munkát illeti, azt csináljuk, amit otthon. Földet szállítunk 1, 12, 13, 15, 16 kilométer távolságba. Hogy mennyi a kereset, az a fordulóktól függ... A lefekvés előtt megint nincs meleg víz. — Nem baj — jegyzi meg az egriek vezetője. — Jó a hideg is. Elvégre, a volános legyen edzett. A SZERELŐK MOSTOHAGYEREKEK ? Csomagolás. A munkásszállás magyarok lakta területe akár egy felbolydult méhkas. Laknak, s dolgoznak itt lengyelek, jugo- szlávok, csehszlovákok. Csodálkozva figyelik a miskolciakat, egrieket, akik bőröndökkel, szatyrokkal szaladgálnak le a lépcsőn. A szerelők nyugodtak. Ráérnek reggel — mondják. Náluk alszom. Reggel négy óra, s már kezdik a mozgást. Amikor felnyitom a szemem, kávé illatozik mellettem. — Az utolsó hazai — mondja mosolyogva Kolozsi Sándor. — Épp ideje, hogy hazamenjünk, legalább ezt is feltöltjük. — Azóta drágább lett a kávé . . . — Nem baj, tudjuk, de amit itt főznek, mi nem tudjuk meginni. Rádió szól majd minden szobából. — „Kossuth rádió, Budapest. Reggeli krónika ...” a magyar adót jól lehet fogni... A szerelők csoportvezetője Kovács András: —■ A gépkocsivezetőket kész tények elé állították, mikor kijöttek. ök napról napra kiszámítják, hogy mennyit keresnek, de mi . . .? Mindennap dolgozott eddig minden kocsi, pedig az alkatrész itt is kincs ... Mégis azt mondják, hogy a sofőr keresi nekünk a pénzt, de ez fordítva is igaz. Ha mi nem dolgozunk éjjel-nappal, akkor megnézhetnék magukat a pilóták ... (Folytatjuk) ILLÉSY SÁNDOR V Ritkán van héttő Egy este a nyugdíjasok klubjában A környezet új, az arcok ismerősek. Néhány hónappal ezelőtt még a III. kerület ütött-kopott régi művelődési házában, most a szép új Vasas Művelődési Központban találkozhattam a nyugdíjasklub tagságával. Miről is beszélhetnénk másról bevezetésképpen. mint arról, hogy mennyire hiányzott, menynyire szép ez a ház. „A kényelmes fotel is fontos már az ilyen öreg csontoknak, de a lényeg változatlanul az, hogy itt minden hétfőn megtaláljuk egymást. Csak az a baj, hogy ritkán van hétfő." — mondja valaki a társai egyhangú helyeslésétől kísérve. A százéves és az új Rossz beidegződések alapján, néha hajlandók vagyunk azt hinni mi, fiatalabbak, hogy az aktív évek után be- felőfordulás jellemzi az embert, nem érdeklik a „nagy- család" dolgai. És mi az első téma, amiről szót váltunk — vendéglátóim kérésére! — ma este? A Lenin Kohászati Művek nemesacélművének építése. Gyorsan kiderül, hogy a régi, évszázados martinról itt többen személyes emlékeik alapján tudnak beszélni. Sőt, hathatós segítséget kapok a kohászat és a gépgyár nyugdíjasaitól a közelmúltban indult beruházás ismertetéséhez is. Talán csak néhány nagymama unatkozik az eszmecsere alatt. Ok szívesebben vitatkoznak mindennapos gondunkról, a közlekedésről. Örökzöld téma, hogy miért nem áll meg a gyors járat a Marx téren és miért nem kanyarodik be a Búza térre. „Tudja, milyen nehéz a piaci kosár? Mert nekünk, nagymamáknak, sokszor a gyerekekről, unokákról is gondoskodni kell, ránk hárul a bevásárlás. A Búza téren nagyobb a választék, érdemes beutazni innen Diósgyőrből is” — hallom az érveket. Ügy válaszolok, ahogy a Miskolci Közlekedési Vállalat vezetői szoktak: a gyonsjárat azért gyorejárat, hogy ne álljon meg mindenütt. Nem találok egyhangú helyeslésre! ..-. Vigyázzunk rájuk! Szóba kerülnek a közlekedés — látszólag! — apró problémái is. Így például az, hogy nem mindegyik gépkocsivezető vigyáz az öregekre. „A mi korunkban már lassabban mozog az ember, romlik a hallása, látása és bizony a távolságot sem tudjuk olyan jól felbecsülni, mint tíz—húsz évvel ezelőtt. Vegyék ezt tudomásul a volán mellett ülők!” — fogalmazzák meg a jogos kérést. Még elszomorítóbb hallani, hogy akadnak olyan gépkocsivezetők, akik alpári szavakkal siettetik a zebrán átkelő idős embert. Nos, ezek is fontos közlekedési kérdések, jó lenne, ha így kezelnék őket a személyszállításban érdekelt vállalatok vezetői. dolgozói, bár a panaszok inkább az „úrvezetőkre” vonatkoznak. Valaki az északi tehermentesítő út építése iránt érdeklődik, más — — nem kis iróniával — azt kérdi, megérik-e, hogy hozzálátnak az építkezéshez a Béke étterem helyén. „Láttam egy képet a lapjukban a telken dolgozó munkagépekről, ám néhány nappal később már megint csendes volt a grund”. Délelőtt is Észre sem vesszük, hogy fut az idő. Bogsán Gyula klubvezető kénytelen közbeszólni, ő már ismeri a kedves öregek teherbíró képességét. Mégis marad egy negyedóra, hogy szűkebb körben elücsörögjünk a büfé előtt. Ki hosszúlépés, ki meg üdítő mellett. Ismét odakanyarodunk vissza, hogy türelmetlenül várják a hétfőket, hiszen sokuk számára ez a nap jelenti a magányűző társaságot. Sajnos „ritkán van hétfő” ... Ezért tervezgeti Bogsán Gyula, a művelődési központ vezetőségével együtt, hogy délelőttönként is alkalmat teremtenek a találkozásra a nyugdíjasoknak. Hely van és bizonyára programot is lehetne szervezni részükre. Sok év alatt kovácsolódott össze ez a társaság. Csak irigyelhetik őket a város más negyedeiben élő és hozzájuk hasonlóan emberi szóra, törődésre vágyó nyugdíjasok. De miért ne lehetne hasonló klubokat szervezni másutt is? Például a belvárosi lakótelepen, melyet a közösségi élet modelljévé kívánnak fejleszteni. — (békés) Csatlakoztak Városi tanácstagok fogadóórái 1978. február 1. Budai Barnáné, III 12. pártalap- szervezet, diósgyőri városközpont, 18 órától; Vágó Péter, Fazola H. utcai általános iskola, 17 órától. 1978. február 2. Gáspár Sándor, Erdei Termékeket Feldolgozó Vállalat. Szörpüzem, Szentpéleri kapu 5—7., 17 órától. 1978. február 4. Endrédi József, OTP, igazgatói szoba, Széchenyi út 15—17., 15 órától. Elmélet után a gyakorlat A Magyar Agrártudományi Egyesület Borsod megyei Szervezete tegnap egész napos ankétet rendezett a szarvasmarha-tenyésztés helyzetéről. Az országos jellegű ankéton 19 megye állattenyésztési felügyelőségének szakemberei, az Országos Állattenyésztési Felügyelőség és a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium illetékesei is részt vettek. Ma gyakorlatban ismerkednek meg az elhangzottakkal; látogatást tesznek a Léhi Állami Gazdaságban, ahol a HUTAR szarvasmarha- és juhhústermesztési rendszer eddigi eredményeivel, tapasztalataival ismerkednek. Az Állami Biztosító Borsod megyei Igazgatósága miskolci I—II. kerületi fiókjának Magyar—Szovjet Barátság szocialista brigádja tegnap bejelentette: sajátosságaiknak megfelelően csatlakoznak a Láng Gépgyárban elhangzott munkaverseny-felhíváshoz. Ugyanakkor felhívást intéztek valamennyi, az Állami Biztosítónál dolgozó brigádhoz annak érdekében: csatlakozzanak az 1978. évi munkaverseny- felajánlásaikkal a Láng-gyáriak kezdeményezéséhez. Hol legyen a buszmegálló? Tovább fejlődik a diósgyőri városközpont. Egymás után készülnek el a Táncsics tér után következő szolgáltató ház kereskedelmi egységei. Posta, Patyolat, Diófa étterem, Zöldért—ABC stb. üzemel már, vagy fog üzemelni itt. Azt gondolná az ember, mi sem természetesebb, mint hogy jön haza munkából, leszáll a buszról, s szinte semmit sem gyalogolva elintézi egy csomópontban ügyes-bajos dolgait. Nem igy van. A buszmegállók most jóval feljebb,- Uletve jóval lejjebb találhatók. A közlekedési vállalat buszvezetői is elismerik, hogy mostani helyén, a jelzőlámpa után, nincs a legjobb helyen a buszmegálló. Miért? Az ok egyszerű. Ha pirosat kap a busz (s milyen gyakran vált itt a lámpa!), meg kell állnia, zöldre újra Indítania, utána megy 5—10 métert, s ismét meg kell állnia a buszmegállóban. Vagyis: a közlekedési vállalatnak, illetve dolgozóinak minden „elkapott*’ piros jelzés plusz egy indítást jelent... S azoknak, akik itt szállnak le, legközelebb egy korcsma esik útba ... Ónként adódna, hogy akkor hát vigyék lejjebb a buszmegállót a jelzőlámpa elé. Igen ám. csakhogy a busz a Táncsics téren is megáll! Közel lenne egymáshoz a két megálló. Mi a megoldás? Ez nyilván a tanács közlekedési szakembereinek a dolga, ám javaslattal mi Is szolgálhatunk. Véleményünk szerint a városközpont buszmegállóját mindenképpen a jelzőlámpa elé kellene hozni (Diósgyőrből Lillafüred felé haladva kell érteni az Irányt), lehetőleg a szolgáltató házhoz. (Külföldön és a fővárosban már sok helyen láthatunk olyan megoldást, hogy a Metróból szinte egyenesen az ABC-be, szupermarkettbe léphet a vevő. Ilyen megoldás lesz Miskolcon, a Vörösmarty utcai aluljáró, ahol onnan kijőve szinte az új Csemegében találja majd magát mindenki —) Ezzel együtt vagy meghagynák a Táncsics tért buszmegállót, vagy esetleg lejjebb vinnék a Kilián irányába. E mellett szól, hogy a Táncsics téri buszmegálló meglehetősen veszélyes csomópont: út-villamossin-út keresztezi egymást, s olyan még nemigen volt, hogy a fenti gyalogos-átkelőhely felé kerüljön valaki, ha át akar menni a bölcsőde felőli oldalra ... Mindent egybevetve, a közlekedési vállalat és a környék lakóinak közös érdeke a jelzőlámpa utáni buszmegálló visszahozása i új szolgáltató központhoz. Ezzel együtt kellene megoldani (vaf hagyni mostani állapotában) a Táncsics téri buszmegállót. Valah gyan úgy, hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta Is mcgmarai jón ... Ny. L
