Déli Hírlap, 1978. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-23 / 46. szám

a miskolciaké a szó Társasutazás, garancia nélkül Hiába bizonygatta D. J.-né, nem akartam elhinni, míg utazási irodák szakemberei is meg nem erősítették: azt ugyanis, hogy nálunk bárki szervezhet külföldi társasutazást. Tulajdonképpen semmiféle jogi formula nincs arra, hogyan, milyen kötelmekkel teheti. A szervező semmiféle jogviszony­ban nincs utazási irodáinkkal, ennek ellenére gyakorta száz­ezrekre tehető az összeg, amelyet „inkasszál” és fölötte ren­delkezik. A napokban sok utazni vágyó miskolci lakos kereste fel rovatunkat, háborogva. Tavaly augusztusban—szeptemberben „befizettek” D. J.-nénél 1000—1400 forintokat azzal, hogy részt vegyenek egy — a Borsod Tourist égisze alatt szerve­zett — bulgária—törökországi társasutazáson. Várták, várták, mindhiába, az októberi útból nem lett semmi. D. J.-né Ígér­te: majd később ... Sokan a Borsod Touristnál érdeklődtek; mi van a pénzük­kel? Megdöbbenve hallották, hogy bizony azt az utazási iro­dába D. J.-né nem fizette be, nála van, ö kezeli, míg az uta­zás időpontja nincs meghatározva, s Budapestről vissza nem igazolják: a Miskolcon szervezett utasok számára a hely biz­tosítva van. Azért még meg is nyugtatták őket: idén január­ban sor kerül az útra. ' A D. J.-né által szervezett utasok — éppen 66-an — türel­mesek voltak. Am kiderült, hogy januárban sem lesz semmi az útból, sőt, a Borsod Tourist „kiszállt a buliból”, a továb­biakban az IBUSZ kazincbarcikai irodájának lesznek az uta­sai. Már aki akar. Aki viszont nem, annak — ígérték! — ja­nuár 31-lg visszafizetik a befizetett összeget. Ebből sem lett semmi. Igaz, azóta 30—35 jelentkező visszakapta a pénzét D. J.-nétől, a többiek azonban — akik között van olyan is, akitől csaknem az egész útiköltséget átvették! — még talál­kozni sem tudnak a szervezőnővel, mivel betegszabadságon van már hetek óta. A látszat tehát igencsak aggasztó. D. J.-né — beszélgetésünk alkalmával — tiltakozik a lát­szat ellen is. Űjabb utat szervez, a többieknek azért nem ad­ta vissza még a pénzt, mert az IBUSZ kazincbarcikai kiren­deltségén rendelte meg az utat. Igaz, még itt sincs biztos dátum, de hát értsük meg, ha már ennyi munkát fektetett .bele, ő is szeretné megkapni a szervezés után járó ingyen- részvételi jegyet. És a pénz? Természetesen nála van, rendelkezésre áll, mert csak akkor tudja befizetni az IBUSZ-nak, ha... Miután a Borsod Touristtal kezdte a szervezést, rákérdez­tem az utazási iroda szakemberénél, Trescsánszki Tibornál: valóban ez a gyakorlat? Az utazások „maszek” szervezői mindenféle jogviszony nélkül gyűjthetnek be százezreket az utazásokra? S egyáltalán: vállalják-e az anyagi felelősséget az ügyfeléknél? Természetesen nem! Ha tehát netán valami történik a szervezővel, ki-ki futhat a pénze után? S ami elképesztő eb­ben: a legtöbb jelentkezőnek sejtelme sincs erről a faramuci helyzetről. Ha ezt' megtudják magyarázgatták— nem lesz ember, aki- a szervezőkhöz menjen... márpedig sok-sok külföldi út látná kárát. Ez azonban nem érv. Ha az utazási irodáknak szükségük van szervezőre, keressék és találják meg a módját annak, hogy jogilag is szabályozott formában végezhessék munká­jukat, s ugyanakkor garantálják a jelentkezőknek az anyagi felelősséget is! R. £. Rossz a fogalmazás Hétfőn este a Borso­di rádió örömhírt kö­zölt a miskolciakkal. Valahogy imigyen: „A Magyar Labdarúgó Szövetség hozzájárult ahhoz, hogy a mérkő­zések ne 14, hanem 14.30.kor kezdődjenek Miskolcon, azért, hogy a gyárak dolgozói meg­nézhessék a labdarúgó­mérkőzéseket ...” Óriási kegy. Mi az, hogy hozzájárult? Vagy rossz a fogalmazás? A helyes információ sze­rintem ez lenne: „Az MLSZ belátta, hogy a diósgyőri mun­kásoknak igazuk van, ha látni akarják a mérkőzéseket. Ezért a labdarúgómeccsek ezentúl 14.30 órakor kezdődnek.” így már nem nyílik ki a bicska a zsebem­ben. R. Sándor DIGÉP Találós kérdésünk Olvastuk a DH-ban: „.,» a KÖJÁL-vizsgálatok meghoz­ták a várva várt eredményt. Megszűnt a Bódva szennye­zettsége, s megadták az en­gedélyt, hogy bekapcsolhas­sák a sajóecsegi vízmüvet a vízellátásba.. Kérdésünk: a sajókeresz- túriaknak, szirmabesenyőiek- nek és sajóecsegieknek — akik állandóan ezt a vizet isszák —, nem ártott a szeny- nyezettség ? Vagy esetleg ránk nem vonatkozik a víztiszta­ságot előíró rendelet? Kocsis Illés Sajókeresztúr, Jókai M. u. 17. A „megfejtést” a KÖJÁL- tól várjuk.) Hiába van csendrendelet Kártérítés — csak „beismerő vallomás” után Február 17-én reggelre szép hó­takaró borította be városunkat. Persze, az úttesten ez már ke­vésbé látványos; annál inkább veszélyes a latyakos hóié a já­rókelőkre. Én is hogy jártam ... Reggel fél nyolc előtt két perccel: a Bajcsy-Zsilinszky és a Kun Bé­la út kereszteződésében a gya­logosok számára zöldre vált a lámpa, míg a Zsolcai kapu felől már piros. Ennek ellenére a 121-es gyorsjárat „rákapcsol”, át- száguld a tiloson. Hogy komo­lyabb baj nem történt, az an­nak köszönhető, hogy kereszt- irányból még csak akkor kez­dett indulni a forgalom. Engem viszont — éppen félúton voltam a zebrán — beterített sárral. Kabátom, nadrágom, s még a pulóverem is áldozatul esett en­nek a „bravpmak”. Sajnos, a kocsi számát nem tudtam leolvasni, mert a rára­kódott piszkos latyak teljesen betakarta. Viszont telefonon fel­hívtam a vállalatot, ahol a jo­gásszal beszéltem. A válasz: amennyiben a gépkocsivezető nem ismeri el „tettét”, pana­szomat nem tndHk orvosolni. Ez a válasz szerintem nem válasz. Mert nem csupán arról van szó. hogy jogosan követelem az oko­zott kár megtérítését — mivel több tanúval tudok bizonyítani —, hanem arról is, hogy a köz­lekedési morál érdekében éppen a vállalatnak a kötelessége fi­gyelmeztetni a szabólvtRlank''',ó gépkocsivezetőket. Nem első esetben tapasztaltam már, hogy a sárga — de sokszor a piros — jelzés ellenére Is áthaladnak kereszteződéseknél. Épp elég tra­gédia történik, készakarva ne idézzék azt elő! Különösen ne tömegközlekedési eszközzel. Albert István okleveles mérnök Miskolc, Baross Gábor u. 14. sz. Évek ófa szenvednek a Széchenyi út lakói az éjsza­kai zajoktól. Ugyanis hiába vgn csendrendelet, a vóllala. tok nem tartják be, s éjjel szállítják az árut az üzle­tekbe. Helyesebben: a boltok elé — a járdára! De hogyan? Éjjel 2—3 óra között je­lenik meg egy-egy teherautó, erős zúgással. Nagy robajjal rakja le a Capri cukrászda elé a tejeskannákat, majd tovább menve, az Arany Csillag előtt ismétli meg ugyanezt. Éjjel 3—4 óra kö­zött jön a Húskombinát ko­csija, s erős zúgással nyitva a kocsi hátsó ajtaját, legördí­tenek egy konténert — a húsbolt előtt — a járdára. Mindezt megismétlik a Weid- lich-féle bolt előtt. Májustól októberig a Capri melletti zöldséges elé éjjel fél 12-kor gördül az Agrokonzum teher­autója, amely zöldséges lá­dákat dob a járdára, s még nagyobb puffanásokkal do­bálja fel a raktárból kihozott üreseket. Hát a csendrendelet a vál­lalatokra nem kötelező? Reggel 6-tól este 10-ig elvé­gezhetnék ezeket a munká­kat egy kis jóakarattal. Ahogy a levegőt és a vizet szennyező vállalatokat pénz­bírsággal sújtják, kényszerí­tik a rendelet betartására. Épp így kellene az éjszakai zajt okozókkal is. Hiszen a zajártalomról is eleget írnak az újságok. Falvi Miklósné Miskolc, Széchenyi út 15. sz. A kéményseprők ott voltak — a MIK-esek nem! Bánkúti szuvenír # Estébe hajlott a keddi nap, amikor kétségbeesetten telefo­náltak a Stadion utca 37. szám alatt lakók: a kéményseprők mosták a kéményeket, s elöntötte a lakásokat a víz. Segít­sünk, ők legalább hússzor telefonáltak már különböző he­lyekre — az eredmény annyi, hogy lebeg a szőnyeg a víz tetején. Érdekes módon nekünk elég volt egyetlen telefon, s a kéményseprő vállalattól hamarabb a helyszínre értek a szakemberek, mint a fotósunk. Aztán megállapították: nem ök a ludasok Iglói Zoltánék lakásának „árvizében”. Hiszen az a 40 liternyi víz, amennyit a kéményekbe öntöttek, nem okozhatott ilyen „áradást”. S még kiderítették — bár nem vág szakmájukba —, hogy vízvezetékcső-dugulás okozta a bajt. Azoknak keltett volna hát soron kívül kivonulni a Stadion utca 37. alá, akik a lakóknak a tippet adták, hogy hozzánk forduljanak: a MIK szakembereinek. Csakhogy a MIK-töl — hiába hívták őket — a helyszínre senki sem futott... A vizet egyébként azóta lglóiék már kimerték. .Tizenöt vedernyi volt... (Fotó: Pusztai László) mi \\v Hogyan történik végrehajtás a munkabérre? A turistaház éttermének ajtajára ki van írva: „Kér­jük a síléceket kinthagyni”. A gyanútlan sportoló szót- fogad, otthagyja a sílécét a turistaház étterme előtt, be­megy, megiszik egy Colát vagy megebédel, s mire ki­felé indul, a sílécének csak a hűlt helyét találja. A szerencsésebb sportoló mit tehet: beül a gépkocsi­jába, lemegy Omassára és várja, hogy „megérkezzen” a síléce. Ha szerencséje van, „megérkezik”. Aztán járhat Egerbe tanúkihallgatásra, mivel — ahová éppen a sílé­cét nekitámasztotta a falnak, az már Heves megye. Ha tudta volna; ezen mú­lik az, hogy hol nyomoznak, akkor biztosan azt mondta volna: a ház mellett, az egyik nagy bükkfának támasztotta sportszerét Az már Borsod megye. Bánkúton második alka­lommal jelent meg a Borso­di Vendéglátóipari Vállalat mozgóbüféje, a Sítalpas bü­fé. Végre nem II. osztályú, hanem IV. osztályú áron is lehet kapni Bánkúton meleg A bírságokról szóló törvény szerint a polgári ügyben, mun­kahelyi vitában hozott maraszta­ló határozat és bírói egyezség,, valamint a büntetőügyben ho­zott vagyoni kötelezettséget meg­állapító határozat végrehajtása általában a bírósági végrehajtó feladata. A bírósági végrehajtó (végrehajtói iroda) a járásbíró­ság és a megyei bíróság mellett működik. A bírósági végrehajtásról szóló jogszabályok szerint a bírósági végrehajtáshoz az első fokon el­járt „végrehajtási lap”-ot állít ki, a végrehajtható okirat (íté­let, határozat, közjegyzői zára­dékkal ellátott okirat stb.) alap­ján. A bíróság a „végrehajtási la­pot” a jogosult fél szóbeli, vagy y írásbeli kérelmére állítja ki. A végrehajtási lap kiállításakor meg kell jelölni, hogy ingatlan-végre­hajtást kér-e a jogosult, és tá­jékoztató adatokat kell közölni a végrehajtás alá vonható va­gyontárgyakra vonatkozóan. Az adós lakhelye szerint illetékes bíróságnál működő végrehajtó ts végrehajtó okirat kézhezvétele után hivatalból haladéktalanul megkezdi a végrehajtási cselek­ményeket. Pénzkövetelés behaj­tására irányuló végrehajtás ese- .tén — a végrehajtást kérő ké­relme alapján — az adós mun­kabérét (egyéb járandóságát), in­góságát és ingatlanait végrehaj­tás alá lehet vonni, de ingatlan- árverésre csak akkor kerülhet sor, ha az adós egyéb vagyon­tárgyaiból a követelés nem nyert teljes fedezetet, vagy előrelátha­tólag aránytalanul hosszú idő múlva nyer kielégítést. A végrehajtó okirat alapján a végrehajtó az adósnak végrehaj­tási értesítést küld, és ebben fel­hívja az önkéntes teljesítésre. Ha az adós a végrehajtási utasítás kézbesítésétől számított 8 naoon belül nem teljesítette a végre­hajtó okiratban megszabott kö­telezettségét, a végrehajtó az adós munkabérét, illetve egyéb járandóságait lefoglalja, letiltás­sal. A munkáltató a letiltást tel­jesíteni köteles. A munkabérből való letiltásnál azonban figye­lembe kell venni a jogszabály rendelkezését, miszerint legfel­jebb 33 százalékot szabad levon­ni. Tartásdíj, rosszhiszeműen fel­A MISKOLCIAKÉ A szó Szerkeszti: Radványi Éva Levélcím: Déli Hírlap szerkesztősége 3527 Miskolc, Bajcsy-Zsilinszky út 15. Telefonszáro: 18-221 vett munkabér, társadalmi tu­lajdonban okozott károkozás stb. esetében a levonás 50 százalékig terjedhet. Az adóst terhelő tar­tozásokat a munkabérből csak a bírósági végrehajtásról szóló jog­szabály sorrendjében lehet le­vonni. Első helyen szerepelnek a tar­tásdíjak, az állami követelések, a köztartozások és kb. tizedik helyen szerepel az egyéb tarto­zás. Ez azt jelenti, hogy ha a munkabérből többféle címen tör­ténik levonás, a sorrendben hát­rább álló tartozás levonásának csak a sorrendben megelőző tar­tozások kielégítése után van he­lye. Miután a munkabérből való le­vonást a végrehajtó a végrehaj­tást kérő kérelmére teljesíti, a jogosult segítséget nyújthat a végrehajtónak az adós címének, munkahelyének közlésével, mert ezzel a végrehajtási cselekményt megyorsítja, és annak hatékony­ságát nagymértékben fokozza, hisz saját érdekéről van szó. Dr. Sass Tibor kolbászt, virslit, s ami a leg­nagyobb „vívmány” —- teát. Ami szenzációs még: olyan helyre települtek, hogy le sem kell venni a sítalpat, ott lehet vásárolni a sípálya szélén. Bízunk benne, hogy a Bor­sodi Vendéglátóipari Vállalat jó kezdeményezése nemcsak két vasárnapra szól. S talán megérjük: a vendéglátóipar törődik majd azzal, hogy a kispénzű diákság is étkez­hessen Bánkúton, s nemcsak annak legyen módja rá, aki­nek pénztárcája bírja a II. osztályú árakat. Horváth Attila Miskolc Tabu, mert a központ küldte?! Az egész héten összegyűlő betétes üveget általában a hétvégi bevásárláskor visz- szük vissza a 231. sz. élelmi­szerboltba. De micsoda ret­tegéssel! Mert, ha X. Y. el­adó a soros visszaváltó, nenj ússzuk meg vita nélkül. így volt ez február 17-én délután is, amikor a feleségem sírva fordult ki az üzletből, ott hagyva mindent. Az eladó ugyanis oly cinikusan sérte­gette, amit már nem volt hajlandó eltűrni. De különö­sen az esett rosszul nejem­nek, hogy a vezető végig­hallgatta a purparlét, s nem szólt rá a beosztottjára. Most már én mentem visz. sza, beszélni a boltvezetővel, aki beismerte: valóban hal­lotta a csúnya vitát, de hátő nem tehet semmit, ezt az el­adót a „központja” küldte ebbe a boltba. Sajnálatát fe­jezte ki. Döbbenetes és érthetetlen. „Tabuvá” válhat valaki csak azért, mert a vállalat köz­pontja „delegálta”? S akkor már mindent megengedhet magának? Ezt még a nagy létszám- hiány sem indokolhatja! Béta Gyula Miskolc, Szinva u. 17. sz. 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom