Déli Hírlap, 1978. február (10. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-23 / 46. szám
Egy leninvárosi brigád kezdeményezése Idős emberekért 875—B-.A-.Z. MTVB Sokan hallottak arról a kezdeményezésről, amit Bács- Kiskun megyében indítottak országjáró útjára az elhagyott öregek megsegítése érdekében. Ehhez csatlakozik Leninvárosban a Tiszai Kőolajipari Vállalat Lendület nevű szocialista brigádja. A borsodi brigádokhoz szólva felhívásukban azt írják: szükségét érzik annak, hogy akció induljon a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei öregek fokozottabb segítése érdekében. Ennek megfelelően ők március 2-án esedékes illetményükből személyenként 100 forinttal kívánnak hozzájárulni az e célra rendszeresíthető egyszámla megnyitásához. Dr. Szabó István megyei főorvos közölte, hogy a. nemes célra szánt összeg befi. zetése a 875—B.-A.-Z. MTVB „Idős emberekért” Alap elnevezésű számlára történhet. Megtudtuk, hogy az itt összegyűjtött összeget Borsod olyan aprófalvas, elöregedett településeinek napközi otthonaira, vagy házi szociá. lis gondozási rendszerére kívánják fordítani — a végrehajtó bizottság jóváhagyása után —. ahol ezt saját erőből nem tudják megvalósítani. # Gépsonkába való Gyógyító vér Ma délután 14 órakor tartja soron következő ülését a Vöröskereszt megyei vezetőségének véradásszervezési munkabizottsága. Megvitatják a Vöröskereszt V. kongresszusának a véradásra vo_ natkozó határozata megyei tennivalóit, illetve annak a módszertani levélnek a tervezetét, amelyet a véradók szervezésében résztvevő egészségügyi dolgozók és társadalmi aktívák hasznosíthatnak. ,A munkabizottság ülésére a TIT városi bizottságának Széchenyi utcai kiselőadó-termében kerül sor. Választék, tanácsadás a vetőmagboltokban Sarló II harmadik számadás Néhány nap múlva befejeződik a pártélet egyik fontos eseménye: az alapszervezetek vezetőségei országszerte számot adnak a taggyűléseken az 1977-ben végzett munkáról. Általános tapasztalat, hogy most a korábbinál nagyobb számban mondtak véleményt a munkás párttagok, s különösen az ő felszólalásaikban tükröződött az a nagyfokú felelősség, amelyet az ország gazdasági helyzetének, a népgazdaság egyensúlyi mérlegének további javításáért általában éreznek a párttagok. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy az üzemi taggyűlések többségén nemcsak élénk érdeklődés nyilvánul meg az Angyalföldön útjára indult újabb országos munkaverseny-felhívás iránt, hanem sok helyütt e fórumon erősítették meg a résztvevők saját vállalásaikat is. Azt egyébként, hogy mennyire érti, s kész minden erejével támogatni gazdaságpolitikai céljainkat a párttagság, még egy érdekes megfigyelés támasztja alá: a pártmegbízatások többsége — mint ez a taggyűlési beszámolókból kitűnt — a termelőmunkához kapcsolódik. A gazdasági feladatok értékelése és megvitatása különösen kiemelt helyet kapott az üzemi pártalapszervezetek taggyűlésein. A beszámolók igen kritikusan és reálisan értékelték a saját gazdaságpolitikai tevékenységüket. A cselekvési programokban az alapszervezetek azokat a legfőbb gazdaságpolitikai tennivalókat foglalták össze, amelyek az adott munkahelyen a legégetőbbek. Jellemző, hogy a legtöbb megjegyzés és javaslat éppen az ilyen problémák megoldásához kívánt hozzájárulni. Volt, ahol a termelékenység növelését célzó ötlettel álltak elő, másutt a dolgozók „kapun belüli” ésszerűbb foglalkoztatására, a mélyen, egyre mélyebben található rejtett tartalékok feltárására tettek ajánlást a hozzászólók. Sok helyütt jó és reális elképzelések hangzottak el a munka- és a technológiai fegyelem megszilárdítására, az órabérek további differenciálására — a nagyobb terhet vállalók javára —, vagy például az exportképes termékek gyártásának fokozására. Csaknem mindenütt megfogalmazták azonban azt a jogos igényt, hogy a munkahelyi vezetők erkölcsileg támaszkodjanak jobban azokra a munkásokra, akik nemcsak maguk dolgoznak fegyelmezetten, pontosan, hanem példájukkal jobb munkára serkentenek másokat is. A taggyűléseken különös hangsúlyt kapott, hogy a napirenden levő gazdasági feladatok megoldásával párhuzamosan a párttagság eszmei-politikai nevelésére kell összpontosítani az erőket. Ezt nemcsak a fejlett szocializmus egyre növekvő hétköznapi tennivalói, hanem a mind bonyolultabb világhelyzet, a burzsoá propaganda fokozódó támadása is parancsolóan igényli. Szüntelenül politizálnia kell pártunk minden tagjának. Politizálni a mindennapok valóságának talaján. A taggyűléseken nagy hangsúlyt kapott az alapszervezetek ellenőrző munkájának értékelése, s a pártellenőrzés konkrétabbá tételének igénye. A kommunisták az eddiginél határozottabban fogalmazták meg azt a véleményüket, hogy a pártalapszervezetek, illetőleg azok vezetőségei ne fogadják el a gazdasági vezetők túlzottan gyakori hivatkozását az objektív nehézségekre, továbbá igényeljék tőlük minden esetben, elsősorban azonban önmaguktól, a konkrét, személyhez szóló bírálatot, ha egy-egy feladatot nem hajtottak végre idejében. A személytelen kritika ugyanis ritkán talál célba... A beszámoló taggyűlések tapasztalatai a pártalapszervezetek munkájának gyengeségeit is feltárták. Ezek közül a legfigyelemreméltóbb az, hogy az alapszervezetek egy részében még ma is gondot, nehézséget okoz a felsőbb pártszervek által hozott határozatok, pontosabban az abból adódó helyi feladatok kidolgozása, megszabása. Ezért fordul elő még mindig, hogy helyenként a központi dokumentum alapján túl általános határozatot hoznak, vagy csupán azt olvassák fel, ismétlik, tértől és időtől elvonatkoztatva. Sok szó esett a taggyűléseken a párttaggá nevelés hiányosságairól. Talán több is, és részletesebben, mint ez az előző években történt. Nem véletlenül: a párttagokkal való beszélgetések e tekintetben is bővelkedtek tapasztalatokban, s ezeket jó volt még egyszer az évi munka értékelése kapcsán összegezni, megvitatni, s a belőlük következő tanulságokat levonni. A XI. kongresszus óta ez volt az alapszervezeti vezetőségek harmadik, szerteágazó számvetése. Az itt lezajlott viták tovább erősítették a párttagság egységét és cselekvőkészségét egy, számunkra kedvezőtlen gazdasági időszakban. Ebben a helyzetben a kommunisták becsületes és áldozatkész helytállással mutatnak példát. KŐSZEGI FRIGYES nincs... Vevőre várva ... Zavarban vagyok, ha számmal kell jeleznem, hogy hány kiskert-, hobbikert-tulajdo- nos van Miskolcon. Egyes vélemények szerint a számuk lassan meghaladja a húszezret. — Mi nagyon megérezzük a meteorológiai jelentéseket — mondotta Kőrössy Kálmánná, négy szakbolt vezetője. Tavaly februárban már kora tavasz volt, és akkor tömegével jöttek a vásárlók. — Ha jól emlékszem; akkor legalább öt hiánycikket emlegethettünk. Az az írás is februárban jelent meg. Most? — Nagy a különbség. Tavaly még januárban kezdődtek a kistermelőket érdeklő tasakos vetőmagszállítások. Idén a vetőmagellátó vállalat már novembertől szállít. Nőtt a forgalmazó boltok száma, de nálunk is szinte teljes a teríték. Olyan hiánycikket, amit tömegével kérnének, vagy kérhetnének, nem is tudok mondani. — A várható forgalom? — Jó jelnek hiszem, hogy idén nagyobb a fólia iránti kereslet. Nagyobb lesz az idei vegyszerigény is. Sajnáljuk, hogy a vásárlók a napi meteorológiai jelentésekhez igazodnak, ugyanis most van — a mostoha körülmények ellenére is — helyünk és terünk a tanácsadáshoz. A szakboltok előnye, hogy ezekben valóban szakemberek dolgoznak ... — Milyen lesz a gépellátás? — Sajnos, erről nem tudok semmi - jót mondani. Egyre több az olyan kiskerttulajdonos, aki szívesen megvásárolná a kerti gépeket. Nekünk a megrendelések tizedét sem igazolják vissza. A DIGÉP-ben Szociális kiadások Az idén is sok millió forintot költenek a DIGÉP-ben szociális célokra. Az úgynevezett béren kívüli jövedel. lemből részesülnek a lakásra várók, lakást építők is, hiszen a gyár 2 millió 450 ezer forintot biztosít lakást vásárlók, lakást építők anyagi segítésére. A korábbi esztendőkhöz hasonlóan, most is hozzájárul a diósgyőri nagyüzem a miskolci gyermekin, tézmény-hálózat bővítéséhez. Az e célra adott 1 millió forintért cserébe a tanács fé. főhelyet biztosít a gépgyári dolgozóknak az óvodákban, bölcsődékben. Tovább emelkedik az üdültetés színvonala is: a vállalati üdülők karbantartására 1,5 millió forint áll rendelkezésre. Nagyáruház épül a Marx téren A SZÖVOSZ támogatásával a Marx téren épül meg az 5000 négyzetméter alap. területű nagyáruház, amely ugrásszerűen megjavítja majd a III. kerületiek iparcikk- és élelmiszer-ellátását. Az elképzelések szerint már a jövő évben, vagy legkésőbb 1980-ban megkezdődnek a kivitelezési munkák. (Keglovich felv.) — A kéziszerszámok? — Néhány magyar cég korábban gyártott kerti szerszámokat, de az alacsony árak miatt a gyártás nem volt kifizetődő. Most külföldről -vásárolunk és ez, sajnos, az árakban is jelentkezik. — Ne haragudjon! Nincs véletlenül egy eladó sarlójuk? — Évek óta nincs B. G. (Kerényi felv.) Engedély nélkül épült garázsok TIZET LEBONTATTAK • Ml LESZ A TÖBBIVEL? ELHÚZÓDIK AZ ÜGYINTÉZÉS Tavaly augusztusban nagy port vert fel a városban az a hír, hogy a Kilián-délen tíz, engedély nélkül épült garázst lebontatott a tanács III. kerületi hivatala. Üdvözöltük a határozott lépést, arra biztattuk a III. kerületi és a többi tanácsi hivatalt, hogy folytassa a rendcsinálást. Idestova fél év telt cl azóta. Vajon miről tud beszámolni most — garázs ügyben — Gelle István, a III. kerületi hivatal műszaki osztályának vezetője? Az már tavaly nyáron ismeretes volt, hogy a lebontatott tízen kívül még 30— 35, engedély nélkül épült garázs van a kerületben. A legtöbb a Győri kapuban, a Thököly és a Ságvári utca közé eső Szinva-parton, ahol az engedéllyel épült garázssorokat toldották meg „ügyes” gépkocsi-tulajdonosok, egy-egy tárolóval. Gelle István azzal kezdi, hogy a Kilián-délen viszonylag könnyű dolguk volt. Ott ugyanis a távfűtővezeték fölé rakatták le — darus kocsival — az előre gyártott garázsokat a tulajdonosok, és minden fórumon egyetértettek vele, hogy haladéktalanul intézkedni kell. A betonépületek ugyanis adott esetben lehetetlenné tették volna a vezeték javítását. Ez a körülmény meggyorsította az ügyintézést, és a kerületi hivatal teljes támogatást élvezett. Nem egészen így alakul a sorsa a többi, engedély nélkül épült vagy olyan gépkocsitárolónak, melynek a fennmaradását nfeghatározott időre engedélyezték, és a szerződés ideje jócskán lejárt. A felszólítást megkapták a tulajdonosok, és néhányan eleget is tettek a határozatnak, azaz lebontatták, elszállíttatták ' a garázst. A többség azonban várakozó álláspontra helyezkedett. Van, aki fizeti a kiszabott bírságot — egyesek hét- nyolcezer forintot fizettek be eddig —, mások fellebbeztek a másodfokú hatósághoz, és várják a döntést. E fellebbezések elbírálása sajnos lassacskán halad. Kérdés, hogy az ügyintézés elhúzódása nem biztat-e újabb tulajdonosokat az engedély nélküli garázsépítésre?! Gelle Istvánnal arról is beszélgettünk, hogy ha ilyen nehéz utólag orvosolni a bajt, akkor meg kellene előzni az engedély nélküli építkezéseket. Előfordul, hogy a környéken élők jelentik, ha „fekete” építkezést tapasztalnak. De ezzel még csak elindul egy hosz- szú folyamat. És mi van, ha nem is jelentik? Gelle István javaslata: meg kellene szervezni városunkban is — budapesti mintára — a rendszeres építés- rendészeti ellenőrzéseket. A városgondnokság kebelében, vagy külön szervezet létrehozásával. Azt ugyanis aligha várhatjuk el — az egyébként is túlterhelt kerületi műszaki osztályoktól —, hogy előadóik állandóan a területet járják és felfigyeljenek minden szabálytalanságra. Kívánatos a garázsügyek egységes értelmezése, az ügyintézés meggyorsítása, határozottabbá tétele. Végül, de nem utolsósorban azon is gondolkozni kell, hogy milyen építési szervezet végezze el adott esetben a hatóság által elrendelt bontást. Tudjuk, népszerűtlen dolog e témáról beszélni, hiszen városunkban körülbelül tizenegyezer magángépkocsi van jelenleg, és minden tulajdonos szeretné biztos, védett helyen tudni a drága pénzen vásárolt járművet, Ám abba sem lehet beletörődni, hogy a közösség érd°két semmibe véve. ki-ki saiőt el eondoiésa szerint oHia meg garázsprobiimáját. (békés)
