Déli Hírlap, 1978. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-19 / 16. szám

a miskolciaké a szó Jogom van dohányozni, de... Elöljáróban annyit: magam is dohányzó vagyok. És ezzel együtt felháborítónak — vagy nevetségesnek? — tartom a legutóbb e rovatban megjelent levelet (aláírása: P. B. nyug­díjas), amely „Ha nem tetszik, menjenek ki” címmel jelent meg. Írója amellett kardoskodik, hogy kinek-kinek joga van dohányozni, ebben senki senkit se próbáljon korlátozni, ha valakinek nem tetszik a dohányfüst, menjen ki a helyiség­ből, ahol dohányoznak. Hát ez szép! A levélíró nyugdíjas, tisztelem a korát, de az önző gondolkodását mélyen elítélem. (Úgy is mint dohá­nyos!) Mert amennyiben igaz, hogy kinek-kinek joga van dohányozni, annyira igaz az is, hogy a megfelelő korlátok között illik és kell gyakorolni ezt a jogot. Olyasféleképpen, mint bármi más jogunkat: addig, és csak úgy, míg ezzel másokat nem zavarunk, másoknak kárt nem okozunk. Ez utóbbit szeretném nagyon hangsúlyozni. Legkivált azért, mert P. B. levélíró úgy véli: nem kell kímélni a terhes anyá­kat és a kisgyermekeket sem a füsttől, hiszen —, mint any- nyi más ártalmat — ezt is majd megszokják. Nagy tévedés. Nem szokják meg. A dohányfüst súlyos ártalmakat okozhat a magzatnak, a fejlődő szervezetnek. Ezért ez már nem csu­pán illem kérdése, hanem az emberségé is. Még valamit: a levélíróhoz hasonlóan vélekedők arra ösz­tökélik — eléggé el nem ítélhető módon! — dohányos tár­saikat, hogy semmibe vegyék a nemdohányzók jogait. Jó lenne pedig, ha végiggondolnák —, ahogy én tettem: végül is műveltség, kulturáltság dolga az, hogy mikor, mennyit engedünk meg magunknak. Mert nem élünk egyedül. S a mások egészségét nincs jogunk veszélyeztetni. Ezt válaszolja egy dohányzó, akit éppen az említett levél állított a nemdohányzók oldalára: Kaáli Barnabás Miskolc, Árpád u. 76. sz. Árvíz a járdán Az olvadás és az esőzés 15 —20 centis vízzel árasztotta el a járdákat, mivel a maga­sabban fekvő úttestről is rá­folyik a csapadék. Ez az évek folyamán mindannyiszor meg­ismétlődik, ahányszor esőzés van. Jelenleg az is nehezíti a helyzetünket, hogy az út­test teljesen jeges, ugyanak­kor egyenetlen, mivel földút. Viszont csak ezen tudunk közlekedni. Az utcában többnyire idős, nyugdíjas emberek laknak, akiknek már a mozgása ne­hézkes, így számukra még nagyobb balesetveszélyt je­lent ez az állapot Meddig pofi válaszban — csakúgy, mint most — türelmet kér­nek a lakóktól. Az ötödik öt­éves tervidőszakban jelentős útépítéseket valósit meg a vá­ros. Ilyen: a Beloiannisz ut­ca, az északi tehermentesítő út, a Búza téri aluljáró stb. megépítése. Ezek a forgalom szempontjából nyilvánvalóan elsőbbséget érdemelnek. A Cvadányi utca korszerűsíté­sére előreláthatólag csak a hatodik ötéves tervidőszakban kerül sor. Kapuügyelet Legutóbb olvastam a DH-uan, hogy egyes bér­házakban lezárják a hát­só bejáratokat, s emiatt panaszkodnak a lakók. Nekünk viszont azért van okunk panaszra, mert sajnos örökké nyit­va van a főbejárat. Sar­kig. Lépcsőházunk föld­szintjén ugyanis gyógy­szertár „üzemel’, amiből csak annyi jó származik ránk, hogy nem kell messzire menni a Kal- mopyrinért. Mert egyéb­ként. . .! A mi lépcsöházunkat is fűtik. Ámde a gyógy­szertár pacientúrája ezt vajmi kevéssé veszi tu­domásul. Rajtunk — la­kókon — kívül nemigen akadt még senki, aki ki­lincsre csukta, vagy leg­alább behajtotta volna maga után a kaput. Ha itthon vagyunk, szabály­szerű kapuügyeletet tar/- tunk néhányan: felvált­va trappolunk le az eme­letről, bezárni az ajtót. Jó lenne, ha a gyógy­szertár vezetője vagy dolgozói olykor-olykor figyelmeztetnék a páci­enseket: csukják be ma­guk mögött a lépcsőházi meleget óvó bejáratot. Esetleg egy táblát is ki­tehetnének a kapura a kérelemmel. Hátha az írás csodát művelne, s megszüntethetnénk a „kapuügyeletet”, amely — higgyék el — nem majális! Fodor Lászlóné Miskolc, Tízes honvéd u. 13. sz. Városunk legnagyobb aszfaltkocsmája marad így? Kalocsai László és még 26 Gvadányi utcai s lakos \ A városi tanács építési és közlekedési csoportjától ka­pott válasz: a város anyagi helyzete egyelőre nem teszi lehetővé a Gvadányi utca korszerű burkolattal való el­látását. A lakók a múlt év­ben levélben fordultak a ta­nács vezetőihez, s a tőlük ka­Végre: tisztaság Jó ideje nincs házfelügye­lőnk. Elicépzelnető, hogy par nap alatt is milyenné válhat egy bérház, ha nem gondoz- zúk . Hát még, ha hetekig tart az elhanyagoltság! Lép­csőházunkat, folyosónkat el­lepte a kosz. A szemetes ku­kák természetesen büzlöttek. Már-már kétségbe estünk: mi lesz velünk, hisz előbb-utóbb ellepnek bennünket a külön­böző élősdik. Ám egy reggel — néhány napja ennek — váratlanul tisztaság ragyogott elénk, amerre néztünk. — Ez olyan szép, hogy nem is igaz! — mondogattuk egy­másnak. S másnap kiderült: takarí­tóasszonyt küldött a MIK. Nevét egyelőre még nem is­merjük. Hanem a munkáját annál inkább. Rövid idő alatt oly tisztává varázsolta bérházunkat, amilyen sosem volt. Ezúton mondunk neki köszönetét. A lakók nevében: T. I-né Miskolc, Kilián György u. 6. Tisztában vagyunk vele, hogy nemcsak bennünket há­borít fel az, amit a Tiszai pályaudvartól szinte karnyúj­tásnyira, a 210. sz. Fűszer— Csemege bolt előtt tapasztal­hat bárki január másodika óta, reggel 6 és 9 óra között. Ennek a boltnak a neve megtévesztő. Fűszert és cse­megefélét vásárolni itt — az említett időpontban — szinte lehetetlen. Ilyentájt ugyanis 80—100 ember issza a bolt előtt a pálinkát, a bort, a sört, amelyek — érdekes módon — még soha nem voltak hiány­cikklistán az üzletben. Egyéb áruféléből persze egy­re inkább akad, hiszen kicsi a bolt, az italból meg sok fogy, annak kell a hely. A januári rendelet ugyan kimondja, hogy a gyáraktól, üzemektől és intézményektől csak 200 méteren túl szabad szeszes italt árusítani, de hát ezt még itt nemigen mérte le senki. Vagy netán nem vették észre, hogy a Tiszai pályaudvar munkásbejárati kapuja 100 méterre sincs a 210-es bolttól? Nem véletlen, hogy munkaruhás „fogyasztó­kat” nem kis létszámban ta­lálhatnak ebben az aszfalt­kocsmában. Jóllehet egy ré­szük valóban ingázó, de nem harapnánk meg az ujjúnkat érte, hogy nincs-e közöttük vasutas? Pedig a vasút nem­csak üzem, ráadásul veszé­lyes üzem is. Balesetveszélyes! Á rendelet az ő érdeküket is szolgálja. Vagyis: szolgál­ná! Nem hisszük, hogy nem le­hetne ezt az aszfaltkocsmát megszüntetni. Akár a szeszes italok választékának korláto­zásával, akár úgy, mint Ka­zincbarcikán. Ügy hallottuk, hogy ott a helyi tanács meg­tiltotta a boltok előtti italo­zást. S ellenőrzik is a rende­let betartását, megszegőit pénzbírsággal sújtják. Különösen itt, a Tiszai kör­nyékén lenne jó végre ren­det csinálni, már csak azért is, mert ez a város egyik ka­puja. Ide érkeznek, innen tá­voznak az idegenek. Ne ez a kép fogadja, s búcsúztassa őket! Nagy Gáborné, Imre János, Kiss Ferenc Miskolc, MÁV-telep Valamit visz a víz! # Szomorúan ismerős kép: ismét kialakulnak a kisebb-nagyobb zátonyok a Szinva medré­ben. A hordalék választékos: műanyag flakonok, háztartási hulladék, himmi-humi. Tetejü­kön megtelepszik a gaz, s tavaszra várhatóan kövér rügyet bont, majd bokorrá terebélye­sedik a vessző. Sok milliót érő munka vész kárba a nemtörődöm vagy éppen fegyelme­zetlen, partmenti lakosok miatt. A Szinva-meder tisztítására ugyanis már nagyon sok pénzt áldozott a város. Érthetetlen, hogy saját érdekeink ellenére sem tudjuk megbecsülni. Vajon megérjük azt az időt, amikor netán egymásra is rászólnak az emberek, s közösen védik mindazt, amiért közösen dolgozunk...? Sz. György Miskolc, Selyemrét Új autóbusz- járatot terveznek az avasi lakótelepre Tudvalevő, hogy az Avason évek óta tart a lakások át­adása, a beköltözés. Teteme­sen gyarapodik az ott lakók száma. Ez pedig azt is jelenti, hogy a közlekedés ezen a vonalon egyre nehezebb. Az egyetlen — 32-es — buszjá­rat általában 20 percenként közlekedik; csúcsidőben is csak 8—10 percenként érke­zik. Nap mint nap úgy uta­zunk, mint a heringek. A megoldásra a javaslatom a következő: a 2-es és a 12-es autóbuszokat is az Avas érintésével kellene közleked­tetni. Egy csapásra megoldód­na az ott lakók "haza-, illetve munkába szállítása. Ameny- nyiben ez nem valósítható meg, úgy feltétlen kell, hogy találjon a közlekedési válla­lat valamilyen . más módot gondjaink, a zsúfoltság eny­hítésére — írja S. J. miskolci olvasónk. * A Miskolci Közlekedési Vállalat tájékoztatása: a 2-es és a 12-es csuklós autóbuszok az Avason forgalomtechnikai okok miatt nem közlekedhet­nek. A vállalatnál ismerik a lakótelepiek problémáját, s keresik a lehetőségét a mi­előbbi megoldásra. Tervezik 33-as jelzésű járat indítását az avasi lakótelep és a DI- GÉP között. Az új járat le­hetővé tenné, hogy a követési idő a felére csökkenjen. En­nek feltétele viszont: az Avason ideiglenes végállo­más megépítése és egy meg­felelő fordulóhely kialakítása. (Az MKV felügyeleti szerve — remélhetőleg — „soronkí­vüliséget” biztosít az új járat feltételeinek megteremté­séhez. A szerk.) Szabad ilyet — FO 96-52? Nagy öröm ért bennünket, amikor a Győri kapu Eszpe­rantó téri részén megjelentek a járdaépítők, majd a kerté­szeti vállalat dolgozói, akik az addig rendezetlen terepet elegyengették, megtisztították a lebontott házak után ott­maradt törmelékektől, sze­méttől, s befüvesítették. De úgy látszik — sajnos — vannak olyanok, akik nem törődnek azzal, hogy vigyáz­zanak a fáradságos munká­val létrehozott parkírozott részek épségére. Mint pl. az FO 96-52 rendszámú, több tonnás gépkocsi vezetője is, aki — előttem érthetetlen ok­ból — kedden délután fél 3- kor az Eszperantó téri fü­vesített részt választotta ki a gépkocsijával való megfordu­lás céljára. „Bravúrjának" nyomai ottmaradtak a puha földön, elcsúfítva a szép, si­ma területet És sajnos nem ő volt az első, aki ilyen lel­kiismeretlenül rágázolt a fü­ves részre. Megtette ezt előt­te más, hasonló gondolkodású kollégája is. Az ilyen lelkiismeretlenek büntetést érdemelnének, mert a környezetvédelemhez tartó, zik az is, hogy vigyázzunk arra, amit sok-sok ember keze munkája megteremtett. Ezen­kívül mint közterület-rongá- lót is felelősségre lehetne vonni őket. Mindenesetre ér­demes lenne legalább beszél­ni minderről a figyelmetlen és felelőtlen „pilótával”. P. I. Miskolc Egy kis jóindulatot... Január 15-én, vasárnap 16.20- kor történt az alábbi eset: a Mátraháza—Miskolc között köz­lekedő MAVAUT-járatra vára­koztunk a mezőnyárádi busz­megállóban. Három felnőtt és két kisgyerek. A beérkező busz­ról hárman leszálltak, ám az ott várakozók közül senkit sem vet­tek fel, mondván: a kocsi meg­telt. Jóllehet, a három leszálló helyett felvehették volna a vá­rakozó utasokat — egy kis jó­indulattal. Csakhogy éppen ez hiányzik egyik-másik kalauz ré­széről. Nem veszik figyelembe, hogy a lemaradóknak órákig kell várakozniuk, ha be akarnak jutni Miskolcra. Vegy pedig 4 kilométert kell gyalogolni — esetleg a két pici gyerekkel — a vonathoz. Mivel ez nem az első eset a távolsági járatokon, azért te­szem szóvá. Már tavaly — több aláírással ellátott — levélben kerestük meg a Volán Vállalat vezetőségét, s kértük: vizsgálják felül azt a tarthatatlan állapotot, amely a Mezőnyárád—Kács kö­zötti járaton uralkodott. A le­vélre kapott • válaszban azt ír­ták, hogy a vétkeseket felelős* ségre vonták. Sajnos, ennek el­lenére még mindig előfordul, hogy nem állnak meg a kocsik a megállókban, hanem tovább A ROVAT LEVÉLCÍME: Déli Hírlap Szerkesztősége A miskolciaké a szó 3527 Miskolc, Bajcsy-Zsilinszky út 15. Ili em. 305. szoba Telefonszáma: 18-221 mennek; leszállnak az utasok, de a felszállók elől a kocsi el­robog. Jó volna, ha jobban el­lenőriznék ezt a területet. Hátha leszoknának végre az ilyen „for- galomcsökkentésről” a járatokon. T. Ferencné Mesőayárád

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom