Déli Hírlap, 1978. január (10. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-16 / 13. szám
a miskolciaké a szó Vedlik a zebra! A volt tanmüheiyfőnök emlékére A diósgyőri vasgyárnak csaknem kél évtizeden át tanműhelyfőnöke, a vasgyári tanoncoknak megértő, de szigorú tanítója volt a néhai Perlaki Jenő főintéző. Akkoriban — a négyéves kiképzés alatt — nemcsak mint főnökkel találkoztak vele a tanoncok, hanem mint tanítóval is, hiszen technológiát, géptant, szabadkézi és mértani rajzot tanított. A vasgyári tanonciskolát az ő pedagógiai elmélete és gyakorlata emelte igen magas fokra. Mert nemcsak oktatója, de nevelője is volt a fiataloknak, akik abban az időben is — 40—50 évvel ezelőtt — szerettek pajkoskodni, játszani-futballozni, ám ez a tanulás rovására nem mehetett. Perlaki Jenő kiváló oktató-nevelő volt. S ezért kiváló embereket is nevelt. Korán meghalt. 1940-ben. Nem érhette meg a felszabadulást. De megérték azok a fiatalok, akiket ő nevelt. Büszke volna most tanítványaira, akik — néhány kivétellel — becsülettel dolgoztak, dolgoznak a munkásság felemelkedéséért, ami az ő szívé-vágya is volt. Yolt tanítványai közül sokan magas beosztásba kerültek. Mérnökök, igazgatók, főosztályvezetők lettek, van aki egész magas funkcióba került. S az ő tanítványaiból lett munkásvezetők kegyelettel és szeretettel emlékeznek a szép emberi erényekkel rendelkezett tanoncfőnökükre. Magam is a volt tanítványai közé tartozom. A négy-öt évtizeddel ezelőtt szabadult tanoncok közé, akik minden esztendőben — bár sajnos egyre csökkenő létszámban — találkoznak, emlékezni a tanoncévekre. Találkozásaink alkalmával szinte minden esetben felvetődik a gondolat: jó lenne emléket állítani egykori nevelőnknek, Perlaki Jenőnek. Hadd tolmácsoljam ezúton a sok száz volt tanítvány kérését a tanács III. kerületi hivatala vezetőjének: egy utcát vagy teret nevezzenek el a Vasgyárban a kiváló tanoncnevélőről. Volt tanítványa: LENDECZKY LÁSZLÓ Miskolc, Kuruc utca 37. sz. Kapuk — lezárva Üj divat? — kérdezik jó néhány bérház lakói. Tudniillik némely bérházban a házfelügyelők lezárják a hátsó bejáratokat. Indok: a kedves lakók elfelejtik bezárni maguk után, s ezért huzat van. Így történt ez a Hoffmann Ottó utcában és a Kuruc utcában is. Jóllehet, a panaszolt házak hátsó bejárata a bölcsőde, óvoda felé egyszerűsíti az utat — lásd: Hoffmann Ottó utca —, vagy éppen a parkírozóhelyre vezet — lásd: Kuruc utca. Az „önkényes kapuzárás” miatt jókora kerülőre kényszerülnek a bérlők. Volt rá eset, hogy az „önkény” ugyancsak „önkényt” szült: a lakók lefeszítették a zárat a kapukról, hogy a célnak megfeleÉhesek a kóbor kutyák Az utóbbi időben igencsak elszaporodtak a kóbor kutyák a Gátőr utcában. Naponta tetemes bosszúságot okoznak azzal, hogy „szétcincálják” a felborogatott kukákból a szemetet. Olyannyira éhesek a szerencsétlenek, hogy a kidobott műanyag tárgyakat is elrágják. Nem először esik szó a Miskolcon kóborló ebekről. S bár gyakorta hallottunk róla, hogy intézkednek majd az illetékesek, ennek vajmi kevés jele tapasztalható. Pedig nemcsak a „rendetlenségükkel” zavarnak ezek a kivert kutyák, hanem azzal is, hogy az ember tart tőle: nem hordoznak-e valamilyen fajta nyavalyát. Ezeknek a veszettség elleni oltását ugyanis senkin sem lehet számonkér- ni. Végre meg kellene találni a módját a hathatós intézkedésnek. V. József, Miskolc, Gátőr utca 12. sz. (A közérdekű bejelentést a városgondnokság szíves figyelmébe ajánljuk. A szerk.) lően használhassák a hátsó ki-bej áratokat. — Jól tettük? — kérdezték többen is telefonon. Válaszunk: nem! Mert bár joguk van használni a hátsó kapukat — a házirend nem tiltja —, érvényt szerezni ennek más módon kell. Ha a házfelügyelő nem hajlandó megnyitni a kapukat, forduljanak panasszal a területileg illetékes házkezelő- séghez. Ha ott sem intézkednek, a MIK központi panaszirodáját keressék fel. Kié az 500 forint? 500 forint gazdáját keresi a Miskolci Közlekedési Vallalat. A pénz története a következő: Január 4-én két idősebb hölgy váltott bérletet a Marx téren levő MKV-pavilonban. A pénztáros kérte a bérletekért járó összeget tőlük, mire közölték: már letettek egy ötszázast az asztalra. A pénztáros határozottan állította, hogy ő azt nem látta. A hölgyek elbizonytalanodtak, s kijelentették: lehet, hogy otthon maradt, s kisebb címletű bankjeggyel fizettek. Csakhogy az MKV lelkiismeretes dolgozóját nem hagyta nyugton a dolog, s pénztárzáráskor — amikor a kasszában minden stimmelt — még az asztalt is elhúzta a helyéről. S lám, az asztal mögött megtalálta az 500 forintot. Nyilván a légáramlat sodorta oda. A pénztáros nagyon megörült neki, s hitte, hogy — miután otthon nem találták meg gazdái a keresett összeget — visszatérnek érte. Csakhogy azóta is hiába várja őket, hogy közölje: a pénz — kellő igazolás, s a körülmények részletes egyeztetése után — átvehető a Miskolci Közlekedési Vállalat (Szondi utca 1. sz.) I. emelet 105. számú szobájában, a talált tárgyak osztályán. c«t ...... . •y ■ : ★ Nem éppen ritka látvány manapság városunkban az alaposan megkopott útburkolati jel, közöttük a „vedlő" zebra. Mint például a Búza téren. Igaz, itt akkora a gyalogos forgalom, csoda, hogy egyáltalán marad egyik évről a másikra a festékből valami. De talán éppen ezért lenne indokolt, hogy az ehhez hasonló nagyforgalmú csopomópontolcon maradandóbb anyaggal jelöljék az útburkolaton az átkelőhelyeket. Különösen ott, ahol a város- rendezés sem érinti a területet. (Pusztai László felv.) Ismétlődő bosszúság Ki akarok lépni! Lehet? Szövetkezeti lakásom van, ám csalódtam lakásfenntartó szövetkezetünkben. Ugyanis megkérdezésem és beleegyezésem nélkül — sőt! éppen- hogy érdekem ellenére — „jóváírták” a kivitelezőnek a garanciális jegyzékre felvett fürdőkád-cserémet. Az eljárás mélyen sért, már csak azért is, mert tudomásom szerint a fürdőkádat — mint a lakás tartozékát! — éppen úgy kifizettem, illetve kifizetem, mint mondjuk a beépített szekrényt vagy a rámeső négyzetmétereket. Ha tehát az enyém, s az elismerten cserére szorul, mert rossz, a beépítés alkalmával használhatatlanná vált, a garanciális jogaimról véleményem szerint csak én mondhatok le, s helyettem erre nem jogosult a szövetkezet igazgatósága. (Legfeljebb A ROVAT LEVÉLCÍME: Déli Hírlap Szerkesztősége A miskolciaké a szó 3527 Miskolc, Bajcsr-Zsilinszky út 15. III. em. 305. szoba Teletonszáma; 18-221 akkor, ha saját zsebükből megfizetik a káromat.)' A történtek miatt elhatároztam: kilépek a lakás- fenntartó szövetkezetből, ha nem orvosolják sérelmemet. Kérdésem: van-e rá lehetőség. hogy kilépjek? D. J. Miskolc Ezt a lehetőséget az 1977. évi 12. sz. törvényerejű rendelet biztosítja, amely átfogóan rendezte a lakásszövetkezetek létrehozásának és működésének legfontosabb kérdéseit. A rendelet kimondja: a szövetkezeti tagság önkéntes. Ez annyit jelent, hogy a lakástulajdonos bár. mikor ki is léphet a lakásfenntartó szövetkezetből, ez a lakáshoz kapcsolódó tulajdonjogát nem érinti. Am a tagsági viszony megszűnésekor nem kérheti vissza a szövetkezet javára bármilyen címen befizetett ősz- szegeket. (Pl.: a felújítási hozzájárulást.) Legfeljebb akkor, ha a szövetkezeti alapszabály ettől eltérően rendelkezik. A tagság megszűnése után ugyanakkor a lakóház fenntartásával kapcsolatos fizetési kötelezettsége megmarad, annyi különbséggel, hogy terhesebb anyagi feltételek közé kerül. A szövetkezettől a tagoknak nyújtott előnyökre és szolgáltatásokra ugyanis a továbbiakban nem tarthat igényű Pszichológus szeretnék lenni... Ajándék lónak ne nézd a fogát — mondják —, de mert tavaly már jártam így, úgy vélem, nem vétek az „illem” ellen. Kedves barátunk látogatta meg családunkat, s bőkezű ajándékot nyújtott át ez alkalomból. Hat szál gyönyörű szegfűt hozott. (Tudvalevő, hogy a téli időszakban a szegfűnek nemcsak a szépsége, de az ára is „lenyűgöző”!) Dédelgettem a csokrot, ám mindhiába. A virágszálak közül négy egy napig sem élt. Nyalcukszegetten hajtották le „fejüket”. Természetesen vizs- gálgattam az okát, mígnem kiderült: múlt évi bosszúságom ismétlődött meg. A négy virágszál letört sziromfejeit dróttal rögzítették a szárhoz. Csoda, hogy néhány órát is pompázhattak így. Ha először tapasztalok ilyet, akkor is bánt, de betudom valamifajta peches véletlennek. Esetleg annak, hogy vigyázatlanul drótozták meg a szárakat. (Habár rejtély, hogy csokorba kötött virágot miért drótoznak, hiszen ez legfeljebb a koszorúba kötésnél indokolt, ha friss vágott virágról van szó.) De mert nem az első eset, úgy tűnik: rendszeres „ügyeskedés” ez a virágboltokban. Ily módon könnyedén túladhatnak a „selejten” is, telies áron. Nyilván arra számítanak — nagyon ..bölcsen” —, * hogv kevés ember panaszolja fel az örömbe csomagolt bosszúságot. Véleményem szerint helyes lenne, ha a kertészeti vállalat megtiltaná, hogy vágott virágot drótozzanak a boltjaikban. (Kivéve persze a koszorút) Ne adjanak lehetőséget a vevők becsapására. Én pedig ígérem: a jövőben minden ajándékcsokrot — amelybe „selejtes” virágot csempésztek —visz- szaszállítok az eladónak. Hátha leszoknak erről az „ügyeskedésről”. F. Éva Miskolc, Tízes honvéd utca ::.de nem tudom azt sem, hogy hol és milyen kereteken belül folyik a pszichológusképzés. Még csak arról sem tudtam tájékozódni, hogy mik a felvételi feltételei ennek a szaknak. Kérem, segítsenek. G. Mária Miskolc, Szentpéteri kapu, nővérotthon A Pályaválasztási Tanácsadó Intézettől kértünk választ a kérdésre. Elmondották: hazánkban két egyetemen folyik pszichológusképzés. Budapesten az Eötvös Lóránt Tudományegyetemen és Debrecenben, a Kossuth Lajos Tudományegyetemen. Tanulmányi idő öt év. A felvételi vizsgák tantárgyai: pszichológia és biológia. Pszichológiából a középiskolai tananyag — az ajánlott olvasmányok is —, biológiából pedig az orvostudományi egyetemre való felvételhez szükséges tananyag. E szakágra, sajnos, rendkívül kevés számban vesznek fel jelentkezőket. Debrecenben tíz, Budapesten IS hallgatót. Amennyiben olvasónk részletesebben kíván tájékozódni a felvétel lehetőségeiről, keresse fel a Pályaválasztási Tanácsadó Intézetet (Miskolc, Széchenyi u. 35. sz.), ahol naponta 9—12 és 14—16 óra között állnak az érdeklődők rendelkezésére. ... a Győri kapuban „felejtett” postaládát már elszállították. A levélszekrények karbantartásával és kezelésével megbízott dolgozó mulasztása miatt — akinek munkaviszonya időközben megszűnt — maradt „árván” a földre helyezve a kicserélt alkalmatosság. Mindenesetre a felelős pos hivatalt figyelmeztették: a jövőben gondosabban járjon el a levél- szekrények cseréjénél. A feliratok helyesírási hibáira ugyanakkor felhívták az illetékesek figyelmét. (Lapunk december 12-i számában megjelent, Nem kell senkinek? című, fotóval dokumentált cikkünkre érkezett a válasz.) ... az MKV elismeri, hogy némely miskolci villamos „átlagon felül” zörög, rázkódik. Ezt elsősorban valóban a kerekek laposodása okozza, bár hozzájárul az egyes szerkezetek kopása, lazulása, s a sínpálya állapota is. A járművek vizsgálatakor ezeket a hibákat külön figyelemmel kísérik, s a nagy karbantartások alkalmával — amelyek túlnyomóan a téli időszakban zajlanak — a meglaposodott kerékpárokat kicserélik. Tavaly például 232 kerékpárt cseréltek ki emiatt. Olykor — a szűk kapacitás miatt — nem tudják időben a kerékpár cseréjét megoldani, s néhány napig zörögve közlekednek a hibás kocsik. Ez történt a rovatunkban panaszolt időszakban is. (Rovatunkban január 9-én, Rázós villamosok címmel közöltük a panaszt.) Köszönet a TUSZI-nek Tudom, az esküvő mindig feledhetetlen az ifjú párnak. Ám úgy érzem: a miénk különösen szépen sikerült, s ezért nyilvánosan is szeretnék köszönetét mondani a TÜSZI-nek — a Társadalmi Ünnepségeket Szervező Irodának. Múlt hónap 17-én kötöttünk házasságot a III. kerületi tanácsi hivatal anyakönyvvezetője előtt. A szép környezet és a mindenre kiterjedő figyelem mellett külön is kellemes meglepetéssel szolgált, hogy a megszokottól eltérően, klasszikus gitárkíséret tette még ünnepélyesebbé az esküvőnket. Egy okkal több, hogy szamomra — számunkra! —• feledhetetlenné lett ez az aktus. Még egyszer: köszönet érte. Bőre- Lás» ló, Miskolc, Benke József utca 3. szám
