Déli Hírlap, 1978. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-16 / 13. szám

118 nap után Befejeződött a eukorkampány Szerencsen Aki az elmúlt hetekben Szerencs felé járt, bizton megállapíthatta a füstöt ere­gető kémény láttán: folyik a répa feldolgozása a cukor­gyárban. Péntek reggel óta azonban nem füstöl a ké­mény, noha a gépek még dolgoztak. 118 napos kam­pány után ma reggel befeje­ződött a cukorrépa feldolgo­zása a Szerencsi Cukorgyár­ban. A látszólagos ellentmon­dást Salánki István főmér­nök magyarázta meg: — Pénteken reggel az utolsó szelet répa is bekerült a feldolgozó rendszerbe, így hát való igaz, hogy 115 nap után befejeztük a répa fel­dolgozását. A rendszerben azonban még jelentős meny- nyiségű sűrítmény kering, így hát további három, úgy­nevezett utókampánynappal hosszabbodik a feldolgozás, ami azt jelenti, hogy Sze­rencsen összesen 118 napig dolgoztak egyfolytában az emberek s a gépek. Ha e há­rom nap alatt megkapjuk a mintegy 68 vagonnyi cukor­mennyiséget —, amely a rendszerben kering —, úgy elsőként a Cukoripari Tröszt vállalatai közül — befejez­zük az idei kampányt. Addig azonban megfeszí­tett munka folyik. A főző­üzemben találkoztunk Eper­jesi Sándor cukorfőzővei, aki 115. napja a műszakbeosz­tásnak megfelelően — a ka­rácsonyt és újévet is bele­értve — dolgozik azon, hogy minél több cukrot raktároz­hassanak. Amikor az idei kampányról kérdezzük, bi­zony elkomorul: — Hosszú évek óta nem volt ilyen nehéz kampá­nyunk. A répa cukortartal­ma igen alacsony volt, nem lehetett megfelelően felgő­zölni, így ritka volt a lé, több munkája volt a cukor- főzőnek. Emellett a répa tele volt idegen anyaggal is, ami lekötötte a bepárlót, s ez is hozzájárult, hogy kevésbé le­hetett a lét sűríteni. Nehéz munkánk volt tehát a hat vákuumbepárlónál, ahol to­vább sűrítettük kellő hőmér­sékleten a lét, amíg porcu­kor hozzáadására megkezdő­dött a kristályosodás. Ha már megfelelőek voltak a kris­tályszemek, akkor engedhet­tük a centrifugába, ahonnan a szárítóra, osztályozóba, majd a raktárba került a cu­kor. így elmondva aránylag egyszerűnek tűnik mindez. De ha tudjuk, hogy az év elején tervezett és vetett 15 ezer hektár helyett csak 12 ezer hekárról sikerült beta­karítani a cukorrépát, ha tudjuk, hogy az országos át­lagnál — 15 százalék körüli —, de még a tervezett 14,5 százaléknál is lényegesen alacsonyabb volt a répa cu­kortartalma — a feldolgozás átlaga 1313 százalék (!) — akkor érthetjük meg igazán, hogy a szerencsieknek töb­bet kellett küzdeni a siker­telenségért, mint korábban a sikerért. Pedig éppen a répa alacsony cukortartalma volt a meghatározó abban, hogy a 89. kampányt a tröszti válla­latok közül utolsóként, szep­tember 20-án kezdték meg. — Hiába tűztünk ki az át­lagosnál jobb minőségű, ma­gasabb cukortartalmú répára külön prémiumot, elmaradt a remélt jó termés — fűzi to­vább gondolatait a főmér­nök. Így hát nem csoda, hogy az általunk feldolgozott 33 955 vagon répából mind­össze 3200 vagon cukrot tud­tunk kivonni. Pedig a kam­pány megkezdése eiótt rópae hét hónap alatt 180 millió forintos beruházást fejeztünk be annak érdekében, hogy minél jobb feltételeket biz­tosítsunk a csaknem évszá­zados gyár dolgozóinak. A bizony nem örömteli kam­pány után ma reggel meg­kezdődött a mintegy két hé­tig tartó nagytakarítás, a rendszer teljes víztelenítése. Ezt követően — a gyár tör­ténetében először — háló- diagramos szervezéssel lá­tunk neki a karbantartási munkálatoknak. Mint azt a gyárban már látni, megkezd­tük a beruházás folytatását is; az új szűrőcsarnok, vala­mint az új cukorlaborató­rium építésére 1978-ban 100 millió forintot fordítunk. Amikor búcsúztunk a fő­mérnöktől, érkezett vissza a gyár igazgatója, dr. Gönczi Ferenc, aki elmondotta: min­den remény megvan arra, hogy még egyszer ne legyen ilyen nehéz éve a gyárnak. Különböző tanácsokkal, ag­rokémiai módszerekkel segí­tik a termelőket, s további premizálást helyeztek kilá­tásba a magas cukortartalmú répát termelőknek. A siker­hez már csak a jó időjárás hiányzik. Szerencsen bíznak benne; az idén ebben sem csalód­nak ... TÓTH ZOLTÁN Turbánpróba (Sólymos László felvétele) Kemping a fürdő mellett Az évről évre növekvő ide­genforgalomra való tekintet­tel Sárospatak városi Taná­csa úgy határozott, hogy a végardói üdülőkörzetben minden kényelemmel ellátott kempinget létesít, amelyhez autóparkoló is tartozik majd. A villany- és vízvezeték­hálózat megépítése már meg­történt, s ebben az évben megoldják a szennyvízelve­zető csatorna építését is. A kemping egyaránt közel lesz a termálfürdőhöz, a Bodroghoz és a zempléni er- dők-hegyek szebbnél szebb kirándulóhelyeihez. A továb­bi kisajátítások költségeinek fedezésére a városi tanács félmillió forintot irányzott elő az idei költségvetésében. Választási közlemény A megyei tanács vb 1978. március 5. napjában állapí­totta meg az időközi helyi tanácstagi választás napját; a megüresedett 15., 26., 58. és 118. sorszámú városi válasz­tókerületekben, melyeknek területi beosztása a követ­kező: — Balogh Ádám u., Boty- tyán János u., Csabai kapu 13-tól 27-ig, Dobozi Mihály u., Dugonics u., Eszterházy u. páratlan oldala, Kun Béla u. 81-től 143-ig és 98-tól 126- ig, Semmelweis u. 5-től és 6­Sokszor járunk orvoshoz? A minap olvastam a lapokban az egészségügyi miniszter tájékoztatóját a lakosság egészségi állapotáról, az egészség- ügyi ellátás helyzetéről. E tájékoztató az első nekifutásra nagyon mellbe vágott. Arról van szó benne, hogy az elmúlt években százötvenmillió körüli volt a betegforgalom Ma­gyarországon, ami, ugye azt jelenti, hogy valamennyien: a csecsemőtől az aggastyánig egy év alatt csaknem tizenötször voltunk orvosnál. Sőt, hogy a mellbevágás erősebb legyen, más országok adatait is olvashattam: a Szovjetunióban évente hét-nyolc, Angliában négy-öt az egy főre jutó forgalom. Már éppen elmarasztaltam volna szegény magunkat, ha nem jut eszembe néhány tény. Kezdjük a legfiatalabbakkal, a bölcsisekkel. Ahhoz, hogy valakiből bölcsődei tag legyen, X számú — legyünk szerények, mondjuk öt — orvosi vizs­gálat szükséges.. Ha már bölcsis, kéthetente értesítenek, hogy ne vigyük oda, mert a gyerekünknek folyik az orra. Az ellen­kezőjének a bizonyítása újabb három nap, mondjuk, X számú vizsgálattal. Óvodás korban a helyzet változatlan. Soroljam tovább? A sportolás, a felmentés, a gyógy test­nevelés, a pályaalkalmasság, a gépjárművezetési alkalmasság, a katonai felvétel, a táppénz... és még ki tudná felsorolni, mennyi alkalom, kötelesség: hogy orvoshoz menjünk. Mert mennünk kell! De közelítsük meg más oldalról. Mondjuk, betegségünk nem diagnosztizálható, pontosabban a körzeti orvosnál nem. Az — műszerek híján — beutalót ír a szakrendelőkbe. Ennek időtartama minimum három nap. Mindezek után kérdem: valóban sokat járunk orvoshoz? Bizonyára igen! Ám szerencse, hogy tovább olvastam az újságokat, mert a miniszter nemcsak a betegeket marasztalta el — akik sok­szor ok nélkül, feleslegesen rohangálnak fűhöz-fához —, ha­nem az intézményeket is. Merthogy a beteg továbbutalására két alapvető szabály vonatkozik. Az egyik az, hogy nem sza­bad a beteget további vizsgálatra, majd kezelésekre küldeni akkor, ha az állapotának megfelelő, korszerű ellátást ott is biztosítani lehet, ahol először jelentkezett. A másik szabály ennek az ellenkezője: minden beteget kötelező továbbutalni, ha betegsége speciális szakismeretet követel, vagy betegségé­nek megállapításához nem áll felszerelés az orvos rendelke­zésére. Mondom, szerencsére a fentieket megtudtam. De maradt elég kétely bennem: szabályozták-e már pontosan az egy-egy munkaterülethez szükséges orvosi vizsgálatok összehangolá­sát? Miért nem lehet egy rendelőben megejteni az összes vizsgálatokat? Tudom, válaszában az illetékes azt mondhatja, hogy mind­ez pénzkérdés, mert a műszerek drágák, kicsi az asszisztencia, a körzetekben „csak” általános orvosok vannak ... Elhiszem. De a szakma rangját, elismerését erősítené, ha a beteg — mindenféle beutaló helyett — az első jelentkezés helyén — felelősséggel vállalt — diagnózist kapna: — ön egészséges! Dolgozhat. A beteg álla leesne. A termelés mutatója nem .' 11 D. T. B. tói végig, Sibrik Miklós u., Szilágyi Dezső u. 9-től végig és 6-tól 50-ig, Vezér u. 1-től 9-ig és 2-től 14-ig, Írisz u., Műhely u., Nárcisz u. párat­lan oldala. — Major u., Pacsirta u., Szepessy Pál u., Vologda u. — Balassi Bálint u., Ce­ment u., Csaba vezér u. 62- től végig, Futó u. páros ol­dala, Garbai Sándor u., Kő u., Mész u., Nagyváradi u., Razmaring u., Sütő János u.. Világ u. — Berkenye u., Békés u., Bródy Sándor u., Csanyik u., Csendes u., Csemete u., Endrődy Sándor u., Eper u., Erdő u., Homok u., Juhász Gyula u., Karikás Frigyes u., Karinthy Frigyes u., Kör- möczi u., Majláth u„ Somlyó Zoltán u., Szikla u., Vas­verő u. Az időközi választás a ta­nácsok tagjainak általános választása alkalmával össze­állított és e válaszásra he­lyesbített névjegyzék alapján történik. A Pontex zsaluzásról lesz szó Darvas Olivér, a BÁÉV főtechnológusa kedden dél­után négy órakor diavetíté­se« előadást tart az MTESZ- székház első emeleti termé­ben. Az előadás célja, hogy a Pontex zsaluzó szerkezetek­kel épített monolit acélbeton- építés tapasztalatait (így ké­szült a Gyermekkórház, az MSZMP-székház, az LKM- szálló) ismertesse az érdek­lődőkkel. Numizmatikai Múzeum Havannában nagy értékű muzeális gyűjteményt őriz a Numizmatikai Múzeum. Ter­meiben több mint 500 ezer pénzérmét, medáliát, zsetont, bankjegyet tartalmaznak a tárlók, az amerikai földrész első pénznyomdáinak rit­kaságait. Réz maravédiket, ezüst medálokat, Santo Do- mingó-i, mexikói pénzverdék első nyomatait, köztük az 1500-as évekből eredőket is. A múzeumban kiállították az 1556-tól 1819-ig terjedő időszak latin-amerikai gyar­mati pénzverdéiből származó bolíviai, guatemalai, perui érméket is. Érdekes gyűjte­mény mutatja be a Kubában 1902 és 1958 között forgalma­zott érméket. Az SZVT is segít elterjeszteni az újítást Meg egyszer a forgóéles sápéról Lapunkban már korábban beszámoltunk Szemes Ist­vánnak, a DIGÉP dolgozójá­nak munkavédelmi újításá. ról. Megírtuk, hogy a DI- GÉP-ben korábban gyártott SD—100 típusú forgóékes sajtók az ország több mint kétszáz üzemében dolgoznak — balesetveszélyesen. A Szemes István által ki­dolgozott újítás, a KI—100-as típusú kétkezes villamos in­dító és reteszelő automatika kiküszöböli a csonkulásos balesetveszélyt, s megfelel a KG ISSZI biztonságtechnikai előírásainak. Az automatiká- val ellátott sajtók továbbra is üzemben tarthatók. Szól­tunk arról is, hogy az egész országban nagy érdeklődés nyilvánult meg a KI—100-as automaták iránt, amelyek gyártására az egri Fém- és Elektrotechnikai Szövetkezet vállalkozott. Most újabb híreket kap­tunk a jól sikerült munka- védelmi újításról. Megtud­tuk, hogy az újítást a Szer­vezési és Vezetési Tudomá­nyos Társaság DIGÉP üzemi csoportja is „pártfogásába” vette. Az üzemi csoport el­nöke, Balogh Sándor és tit­kára, Bíró Ferenci levélben fordultak az SZVT Ergonómiai Szakosztályához. Ebben ké­rik a szakosztály vezetőségét, hogy az SZVT megyei ergo­nómiai szakosztályai is te­gyenek meg mindent, hogy a Szemes-féle újítás minél na­gyobb nyilvánosságot kapjon az országban, pontosabban abban a több száz gyárban, üzemben, ahol a DIGÉP ko­rábban gyártott körhagyós sajtói üzemelnek. S még egy hír az újítás­ról. A KI—100-as típusú villamos indító és reteszelő automata sikerrel vett részt a SZOT „Fejlesszük együtt a munkavédelmet” című pá­lyázatán. A SZOT Munka- védelmi Propaganda Köz­pont az újítást kidolgozó Szemes Istvánt elismerésben részesítette. BIZTOS VEVŐ! Személygépkocsi eladási vagy vételi szándékával .SZJiSlO'tl Gépkocsija vételárát pénztárunknál azonnal kézhez kaphatja! Régebbi évjáratú gépkocsiját újabbra cserélheti készpénz vagy OTP-részletfizetés mellett! Címünk; 3534 Miskolc (Kilián-dél), Lorántffy Zs. u. 49. Telefon: 51-826 Nyitva tartás: 8—15 óráig, szombaton 8—12 óráig. % f

Next

/
Oldalképek
Tartalom