Déli Hírlap, 1978. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-13 / 11. szám

STOP! KÖZLEKEDÜNK! Otthonra találtainak a motorosok Igénybe vehetik a sárga angyalokat Sokak számára új talán az adat: hazánkban 1 millió (!) motor- és segédmotor-kerék­pár közlekedik. S bár szá­muk külföldön csökkenőben van, nálunk 1985-ig évről évre további jelentős emel­kedéssel számolnak. S mind ez ideig jóformán gazda nél­kül voltak! Ezért előzte meg nagy érdeklődés az Országos Közlekedésbiztonsági Tanács Titkársága, a KPM, a Ma­gyar Autóklub és az MHSZ e héten Budapesten megtar­tott sajtótájékoztatóját, a motorosok és segédmotor­kerékpárosok társadalmi képviseletéről. SZÁZEZERREL NÖ Évente mintegy százezer­rel nő hazánkban a motoro­sok és segédmotor-kerék­párosok száma — mondotta tájékoztatójában egyebek között dr. Vincze Győző rendőr ezredes, az OKBT titkára. — Régen készülünk arra, hogy társadalmi jelen­tőségű kérdéssé nőtt ügyüket rendezzük. A KPM kezde­ményezésére kezdődtek meg az előkészületek, a környező szocialista országok tapasz­talatainak figyelembevételé, vei. A legnagyobb gondot eddig az jelentette, hogy — noha a motorkerékpárosok és segédmotorosok magas arányban szerepelnek, mint okozók és elszenvedők, á közlekedési balesetek statisz­tikájában — amíg a gépko­csivezetői engedély megszer­zését elméleti és gyakorlati tanfolyamokhoz kötik, addig a motorosok esetében a ren­delkezések csupán vizsgakö­telességet írtak és írnak elő. Az az álláspont alakult ki, hogy célszerűtlen és fölösle­ges lenne a motorosok szá­mára külön szervezetet ki­alakítani, helyesebb a meg­lévő és országos szervezeti hálózattal amúgy is rendel­kező. nagy tapasztalaté szer­vezetek — MHSZ, Magyar Autóklub — kapuit tágabbra nyitni. AZ MHSZ ÉS AZ AUTÓKLUB Dr. Veroszta Ferenc, a KPM képviselője elmondotta, hogy ezek a szervezetek ked­vezően fogadták a kezdemé­nyezést. A megállapodások szerint az MHSZ, az „Edzett ifjúságért” tömegsport-moz­galom keretében lesz gazdá­ja elsősorban a fiatal moto­rosoknak. (Szabó Gyula al­ezredes, az MHSZ képvise­lője: Eddig is foglalkoztunk a fiatal motorosokkal és se­gédmotor-kerékpárosokkal az MHSZ motoros klubjaiban. Most azonban, szélesítjük a kört. A jelentkezések üte­mében MHSZ-motoros klu. bokát hívunk létre, amelynek megerősítése után országos versenymozgalom kibontako­zását kezdeményezzük.) Ugyancsak örömmel fogadta a kezdeményezést a Magyar Autóklub, amely egész tevé­kenységi körét kiterjeszti a motorosokra is Matykó Vilmos, a Magyar Autóklub főtitkára: 130 ezres tagsá­gunk nevében mondhatom, örömmel várjuk 29 szerve­zetünk, 350 üzemi és válla­lati csoportunk körébe a motorosokat és segédmotor­kerékpárosokat. Mindazt a kedvezményt, amelyet az autós klubtagok élveznek, megkapják a motorosok is. Ez értendő természetesen a segélyszolgálati rendszerre is: szerelőinket átképző tan­folyamokon oktatjuk ki, s a sárga angyalokat speciális szerszámokkal s motoralkat­részekkel is ellátjuk. ELMÉLETI TANFOLYAM A sajtótájékoztatón el­mondották, hogy a motoro­soknak a Magyar Autóklub­tagságért évi kétszáz forin­tot kell fizetniük (a belé­péskor mentesülnek az autó­sokra kötelező ötven forint díj befizetése alól). Az MHSZ-nél 120 forint a mo­torosok évi tagdíja. A Ma­gyar Autóklub az MHSZ motoros tagjai részére is le­hetővé teszi, hogy évi 80 fo­rintért igénybe vegyék a MA országúti segélyszolgálatát. Ugyancsak közölték a saj­tótájékoztatón, hogy készü­lőben van az a, várhatóan még az idén érvénybe lépő új rendelet, amely a motor- kerékpárosok és segédmo­tor-kerékpárosok számára is kötelezővé teszi a vezetői engedély, illetve igazolvány megszerzéséhez egy elméleti tanfolyam elvégzését. (A gya­korlati képzést technikai és pályanehézségi okok miatt egyelőre még nem lehet kö­telező tanfolyamhoz kötni.) Az elméleti tanfolyamok megszervezéséhez, lebonyolí­tásához mind az MHSZ-ben, mint a Magyar Autóklubban megtették a szükséges elő­készületeket. Ny. I. Ésszerű az a döntés, hogy a motorosoknak is legyen „gazdája”. Egymilliós számuk is indokolja. Még ésszerűbbnek látszik az a terv, hogy a motor- és segédmotor-kerékpárosok részére is kötelezővé te­szik a vezetői engedély, illetve igazolvány megszerzéséhez az elmé­leti tanfolyamot. Hogy miért? Mondjuk ki kereken: sok-sok tapasz­talat igazolja, hogy joggal tartjuk a motorosokat a közúti közleke­dés „rémeinek”. A motor fürge „jószág”, könnyen mozog a forga­lomban. De veszélyes közlekedési eszköz is! veszélyesebb, mint az autó, mert csak két kereke van. A motor a városi forgalomban, az engedélyezett óránkénti 50 kilométeres sebesség ellenére is „ott­hagyja” az autókat, könnyen eléjük vág, könnyen besorol. Előnyei­vel tisztában is van vezetője, s felelőtlenségén túl talán ez biztatja rá, hogy megszegje a közlekedés szabályait. Az ember haja az ég­nek áll, amikor — és milyen gyakran! — látja, hogy tizenéves gye­rekek hogyan bujkálnak a forgalomban segédmotorjukkal. Nem ke­vésbé ismertek a motoros „kompániák”. Nyolcan-tizen kergetik egy­mást, valóságos versenyt űzve a közlekedő gépjárművek között. S még valamit; azzal, hogy nincs bántás abban, amit mondunk. Köz­tudott, hogy általában a fiatalok motoroznak. Bennük van a virtus­szellem. Ez természetes. Az viszont nem, hogy kellő közlekedési ta­pasztalatok mellett híján vannak a közlekedéselméleti ismereteknek is Kétszeres veszély • Egymillió motorkerékpáros volt eddig „szabadjára engedve”, hovatartozás nélkül. Az MHSZ és a Magyar Autóklub — a tapasz­talatok mondatják velünk — sokat segíthet abban, hogy ez a jelen­tős réteg fegyelmezettebben, óvatosabban, s a közlekedést szabályok birtokában biztonságosabban közlekedjen. S talán az autósok es motorosok az együvé tartozás tudatában jobban ts megadják egy­másnak a kölcsönös tiszteletet és csökken az áldatlan, olykor vég­zetes rivalizáció. Nem kevésbé jelentős intézkedés persze az sem, hogy úgymond technikai „segélyben” is részesülnek Bár ez csak másodlagos. A legfontosabb a biztonságos közlekedés. Ezt latolgat- va, tartjuk nagyon időszerűnek a döntést! Előadó: az igazgató A Borsodi Vegyikombinát Radnóti Miklós Művelődési Házában ma a szakszervezeti tanács, illetve a bizalmites­tület tartott együttes ülést. Körtvélyes Istvánnak, a ve­gyikombinát igazgatójának előadásában két napirendi pont szerepelt: a BVK 1978-as évének gazdálkodási és szo­ciálpolitikai terve és a mun­kahelyi demokrácia érvénye­sülésének tapasztalata. # Tarái Sándor rajza: Mezőkövesdi képeslap Kövesdi krónika Matyórózsa és fogaskerék Humva, álmában is virágot látó... A szép, szegény Mezőkö­vesdet „mór 1945-ben úgy tartottuk számon, mint a nép­rajzi szempontból legjobban feldolgozott magyar falut” - írja a Matyóföld most meg­jelent számában Sándor Ist­ván. Mégis, akkor mi újat kí­nál a kövesdi patrióták iro­dalmi és néprajzi munkakö­zösségének imponáló város- és tájszeretettel megírt és összeállított új kiadványa? Tiszteletteljes előterjesztés A formás kis füzet legiz­galmasabb összeállítása Kiss Gyula nevéhez fűződik. Az előzmény annyi, hogy egy lelkes és kíváncsi kutatócso­port az 1945-ben kirajzott matyók nyomába eredt, s Soroksáron, Békásmegyeren, Ürömben, Piliscsabán tanul­mányozta az 1945-ben ide­telepített kövesdiek életét, sorsát, harminc év utáni kö­tődését. (Piliscsaba községi helytörténetében olvasható: „1946 tavaszán a Volksbund tevékenységben kompromit­tált német (sváb) lakosokat (kb. 100 főt) kitelepítettek Németországba, helyükre ag­rárproletárokat telepítettek be a községbe Mezőkövesd, Szolnok, Rákóczifalva terü­letéről”.) A történet előzménye már történelem. A szűkhatárú Kövesden a szegénység és a földínség akkora volt, hogy 1945 áprilisában Borsod alis­pánja azt a „tiszteletteljes előterjesztést” juttatta el Debrecenbe, a földművelés- ügyi miniszterhez, hogy — mivel 9000 embernek nem jutott föld — háromezer családot telepítsen át, hogy „szokásaikat továbbra is megtarthassák”. így kerültek a matyók más vidékre, magukkal vit­ték a szépre mindig rácso­dálkozó és ráhibádzó képes­ségüket. S velük volt, s megmaradt talán még min­dig, a cifra nyomorúság em­léke is. Cifra nyomorúsáo Az 1973-ban újra várossá lett település számtalan mo­nográfiájának egyikéből sem hiányzik a matyófőváros le­gendás szegénységének le­írása, okainak feltárása. A mostani kiadványban Dala József a harmincas évek kö­zepének túlhajtott cifrálko- dásáról így ír: „a viszonyok rosszabbodásával a színes viselet egyre több pénzt igé­nyelt, s a szegényebbek in­kább a szájuktól vonták meg a falatot, hogy a drága se­lyemfonalakat és ruhaanya­got megvásárolhassák”. A cifra nyomorúság már- már a gazdasági tönkretétel veszélyével fenyegetett. Föl­jegyezték, hogy egy négy­holdas parasztgazda felszere­lésének értéke a harmincas évek derekán 1451 pengőt tett ki, míg az asszony ma­tyó ruháinak értéke 2439 pengőre rúgott. Egy ..fődes” lány hozományát (a lakoda­lom előtt közszemlére tet­ték a móringot, hadd lássa a falu, hogy Hajdú Ráfis Ma­rival vagy Kispál Erzsával mit ad az anyja) felsorolni is hosszú. Csak néhány je­lentősebb tétel: 15 ráncos szoknya, 6 nyakbavaló ken­dő, 6 selyemkendő, 2 csava- rintós rojtos kendő, 18 vá- szonDendely, 12 rövid- és hosszúujjú litya, 12 kivar­rott szűk ujjú, továbbá: 10 párna, 2 derékalj, 8 cifra le­pedő, 2 ágytakaró, 2 dunna, 4 vászonlepedő... Ez a hányattatott sorsú város (a „masyar falvak ki- rálynőjé”-nek is titulálták, de lakói városnak tisztelték akkor is, amikor nem volt az), nem tudta eltartani a matyókat. Évente négy-ötez­ren jártak el dolgozni. A kö­vesdi summások vándorló, nehéz élete (még a lányok is szívesebben mentek messzi földre aratni, kapálni, mint­sem hogy a környéken szol­gálónak álljanak), inkább erősítette, mint gyengítette a faluközösség példás összetar­tozását. i Ui motívumok, tiszta színek Ma Mezőkövesdnek húsz­ezer lakója van, annyi, mint fél évszázada volt. A válto­zásokat nem a demográfiai statisztikákban kell tehát keresni. A 12 ezer aktív keresőből csak ezer él a mezőgazda­ságból. A foglalkoztatottak kétharmadát az ipar tartja el. Okkal került az új cí­merbe a matyórózsa és a bú­zakalászt tartó kar mellé a fogaskerék. A hagyományairól, művé­szetéről, fürdőiéről híres Kö­vesd idegenforgalmi köz­pont. Gyakran látni ott kül­földi rendszámú gépkocsikat, autóbuszokat, ahol hajdan, 1925 februárjában a kukori- caszár-máglya fellobbant, hogy elégjenek a hívságos cifraságok. S a ragyogó-ége­tés máig világító tisztító tü- zéből (melyet a „humva, ál­mában is virágot látó” Kis Jankó Bori is szított) új motívumok, világos vonalak és tiszta színek születtek. (brackó) Folylatídik a itiunkaverseny az ÉMV-kea # Szinte naponta bővül a Magyar Rádió miskolci körzeti stúdiójának technikai felszerelése. A jó hangminőségű adás megköveteli a modern berendezéseket. A legújabb „szerze­mény” egy keverőpult, egy vágómagnó és a képen látható lemezjátszó. (Kerényi felv.) Az Északmagyarországi Ve­gyiművekben 155 szocialista brigádvezető, a párt-, a KISZ-, a gazdasági vezetés és a munkaverseny-felelősök röpgyűlésen határozták el csatlakozásukat a Láng-gép­gyáriak munkaverseny-felhí- vásához. A vállalatvezetőség felajánlási javaslatához újabb, helyi felajánlásokat tettek, majd egyhangúan megszavaz­ták a csatlakozást. A gyár idei terve 1,8 mil­liárd forint, a nyereségterve pedig 265 millió forint. Célul tűzték ki, hogy 1978-ban 1 százalékkal több alapanyagot takarítanak meg. A mellék- termékek és hulladékok fel- használásával 13 millió fo­rint megtakarítást szeretné­nek elérni, míg energiameg­takarításuk 2 millió forint lesz. öt készítményüknél a termelékenység ötszázalékos növekedését határozták el, míg legújabb gyártmányuk­ból — amit idén készítenek először —, az Eptám nevű növényvédő szerből a terve­zett 500 tonna helyett 1000 tonnát gyártanak. Az alap­anyag-veszteség csökkentésé­vel mintegy 10 millió forint megtakarítást vállaltak. BÉLYEGGYŰJTÉS Vasárnap, január 15-én nem­zetközi teniszmérkőzés lesz a városi sportcsarnokban (Király Kupa. Franciaország—Magyaror­szág). A helyszínen alkalmi pos­ta működik és emléklap-árusí­tás is lesz. Az új év első bélyegbemuta­tóját a KPM Közúti Igazgató­sága rendezi, január 20—24. kö­zött Miskolcon (az 1. számú Szakközépiskola Rácz Adóm ut­cai kollégiumában), „Fiatal bé­lyeggyűjtők — a téH úttörő­olimpia tükrében” címmel, csak 0—15 évesék mutatják be a sa­ját maguk által elkészített, ösz- szeállított anyagaikat. Érdekes­sége lesz a bemutatónak, hogy a látogatók a látogatási könyv­be tett bejegyzésük alapján dön­tenek a legérdekesebb és leg­jobban tetsző anyagokról. Az első öt helyezett az oklevélen, bélyegjutalmon kívül részt ve­het a _ felnőtt bélyeggyűjtők ,.Hollóháza 200 éves” jubileumi bélyegbemutatóján is. A téli úttörő-olimpia ideje alatt Bükkszentkereszten alkal­mi postahivatal működik és em­lékbélyegzés. emléklap is lesz. * XVII. századbeli végvári vi­tézt, XVIII. századbeli kuruc lo­vast, baranyai huszárt, a XIX. század Nádor-huszártisztjét és Sándor-huszárját, 1900-ből fen*, maradt rajz alapján honvédhu- szár-trombitást láthatunk azon ■ hét bélyegből álló sorozaton, amely a Magyar Posta 1978. évi első újdonsága lesz. A 14 forint névértékű sort Cziglényi Adám grafikusművész tervezte. V. Gy.

Next

/
Oldalképek
Tartalom