Déli Hírlap, 1978. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-09 / 7. szám

mr Őszintén beszélek ezen a nyelven is Évente héttőt komponáljon.. Eqy délután, eqy este Grafikáról Hincz Gyulával Még ki sem pihenhette magát, éppen megjött Buda­pestről, amikor délután négykor beállítottunk a Jó­zsef Attila Klubkönyvtárba, de azonnal felállt; szívesen ad interjút akár rögtön is ... Alig tudtam megfogalmaz­ni az első kérdést, és az el­fogultságom csak jóval ké­sőbb oldódott fel. Hogyne, amikor a fiatal huszonötször is meggondolná, felmelege­dett-e már a januári utazás után, Hincz Gyula pedig hetvennégy éves lesz az idén. Fehér hajú, törékeny, óvná inkább az ember, mint­sem fárassza. De az érdek­lődést ő köszönte meg, es úgy másfél óra múlva meg mesélt a köré gyűlt ifjúság­nak. Utazásokról, egy hosszú élet, fél évszázad messze vezető útjairól. Csak magá­ról hallgatott. A rádió, a televízió, az új­ságok hírül adták, hogy Hincz Gyula Kossuth-dí.ias kiváló művésznek kiállítása nyílt a múlt héten csütörtö­kön a könyvtár bemutató- termében, és ha az újságíró úgy gondolta, hogy árnyal­ja ezzel az információt, hoz­zátette: a művész részvételé­vel. De azt nem írták meg, hogy a kis termetű öregúr előrehajló vállal, összekul­csolt kézzel állt Feledy Gyu­la mellett, aki az ember, a művész, a tanítvány rokon- leikéből fakadó rövid sza­vakkal, az alkotó munkában együtt töltött időkre vissza­gondoló meleg hálával be­szélt a mesterről, akit nem kell a grafikát szerető kö­zönségnek bemutatni, és akit nem lehet egy kama­ratárlat keretében kiállítha­tó töredékkel bemutatni. Csak lehajtott fejének bólin- tása jelezte, hogy ott van azért. Nem nézett senkire, a falakról letekintő képeire sem; megszorította Feledy kezét. Hogy emlékszik az év­tizedekre, de nem nevezte a ..magyar grafika atyjának”, nem akarta elhelyezni sem­miféle értékrendben, és fő­ként nem beszélt a kiállított művekről. Lehetne ez az írás inter­jú; elég „anyagom” van hoz­zá, mert majdnem szó sze­rint lejegyeztem, amit Hincz Gyula a délutáni beszélge­tés során mondott, ötven évvel ezelőtt járt először M'skolcon, egy szemesztert töltött az akkori művészte­lepen. Az első nagydíjas, a mindenkori grafikai bienná- lék kiállítója akkoV megsze­rette a várost, mert - úgy érezte, hogy érzékenyen rea­gáló közönség lakja. A mű­vészethez felzárkózó közön­séget, tájegységet érzékel most is, és nagyon örül, hogy a grafikusok nemzet­közi színvonalat képviselő derékhada otthon van ití. Művésznemzedékek tanító­ja, az Iparművészeti Főisko­la egykori rektora, a Képző- művészeti Főiskola tanára nagy szeretettel beszélt a tanítványairól is. Alkotó módon tanultunk mindany- nvian — mondta, és szíve­sen boisátkozo*t a részle­tekbe az új technológiákról, amely-»!" gyarapítóitok a gra­fika kifejezési módját, és kifejtette, hogv a színes, de­koratív eszközök nvomán ma már festészeti látókörű gra­fikából beszélünk. Jobban találkoznak a műfajok; mint bármikor, nincs hát abban semmi különös, hogy ahhoz az eszközhöz, ecsethez, ce­ruzához nyúl, amelyet al­kalmasint a legkifejezőbbnek tart. Ez a miskolci kiállítás pedig adódott. Kérték, és el­hozta, ami kéznél volt; az elmúlt három évtized alko­tói korszakainak egy-egy példányát láthatjuk. Nem lehet egv hatvanso­ros interjúban Hincz Gyu­láról beszélni. Ifjúkorának berlini, római, párizsi tanul­mányútjai, a rá hatással levő stílusiránvzatok. a két vi­lágháború közötti, a felsza­badulás utáni pályafutása kiolvasható a lexikonból. A A régi dalokból összeállí­tott műsorokban kórusoktól, énekes szólistáktól mind gyakrabban hallhatunk mos­tanában olyan dalokat, ame­lyeket századokkal ezelőtt a sárospataki kollégium diák­jai énekeltek. De nemcsak énekelték ezeket, hanem többnyire a szerzői is ők voltak a vidám daloknak. ELNÖK ÉS MERCUR Messze földön híres dalo­sok voltak ugyanis régen a pataki diákok. A kollégiumi kórus szervezeti szabályzata ugyan „csak” 1782-ből ma­radt fenn, de a kórus műkö­dése tulajdonképpen vissza­vihető 1531-re, amikor Ko­pácsi István, Sztárai Mihály és Siklósi Mihály professzor uramék az első diákokat fo­gadták a Perényi Péter által fundált anyaoskolában. A kórus élén természete­sen a kóruselnök állt, utána következett a protocantor, azaz első énekes, majd a procantores: főénekesek, az­tán a concantores: közéne­kesek és a subcantores: al- énekesek. Az utolsó volt a kórusi ranglistán a mercur, vagyis a küldönc, aki a kó­ruselnök rendeletére egybe­hívta a jurátusokat, teológu­sokat énekkari próbákra, vagy éppen valamilyen kö­zelgő szereplés megbeszélé­sére. A mercur a nevét a ró­mai mitológia istenétől, Mercuriusról kapta, aki — amellett, hogy a kereskedők, vándorok és tolvajok „védő­szentje” volt — az istenek küldöncének feladatát is el­látta. CIPŐ, BOR GYERTYAPÉNZ Az énekkar Sárospatakon kívül közeli-távoli városok­ban, községekben is gyakran szerepeit, a zempléni, aoa- uji, szabolcsi, borsodi, heve­si tájakon nem történhetett ünnepség, olykor nagyoDb temetés, ameiyen a pataki kórus ne szerepelt volna. Ilyenkor az énexesek díszes egyenruhát viseltek, s a kol­légiumi életben bizonyos ki­váltságok illették meg őket. Így például a borosztáskor — mert régen a hetenkénti cipóval egyidejűleg „borjá- randóságuk” is volt a pataki diákoknak — a kórustagok kétszer .annyi bort és gyer­tyapénzt kaptak, mint má­sok. A rangjuknak megfele­lően különböző űrméretű fa­kupáik voltak. Az elnöki ku­pa és a basszus-kupa olyan I liter körüli volt, amelyet alkalmakkor, például év ele­jén az introitus, azaz a kó­ruselnök beiktatása ünnepén színig töltöttek jóféle tokaji­val, és azt egy húzásra kel­lett kiüríteni. Néhány bükk­fa kupa ma is látható az is­kolatörténeti múzeumban, azzal a tülökpohárral együtt, amelvből Petőfi ivott, ami­kor 1347 nyarán részt vett a kórus által tiszteletére ren­dezett vígasságban. MEGJELENT NAGYLEMEZEN A kóruselnöknek köteles­sége volt egyebek közt az is, hogy évente legalább két dalt szerezzen és saját ke­zűleg kottázza be az erre a célra szolgáló melodiáriumos könyvbe. De a kórus műso­rán szereplő egyházi és vilá­gi énekek is belekerültek a könyvbe. Különösen értéke­sek a melodiáriumokban megőrzött kuruc dalok, ame­lyeket a Rákóczi-szabadság- harc leverése után hosszú évtizedekig nem volt szabad énekelni, így a pataki melo­diáriumok híján feledésbe mentek volna. A zeneeszté­ták szerint a pataki melo- diáriumokhoz hasonló kuruc dallamforrások sehol másutt nem maradtak fenn. A kollégium kézirattárá­nak ezekből a becses kó­dexeiből mindössze 16 köte­tet ismerünk. A legtöbb dal szerzője ismeretlen. A XVIII. század végén lejegyzett kot­ták alatt Járdánházi János, Szkárosi István és Tolvay István neve fordul elő leg­gyakrabban. Szkárosi egyik ma is énekelt szerzeménye így hangzik: Nem leszek én mír szerelmes, Mert szeretni veszedelmes. Kupidónak nyila mérges, Ritka szív, amely nem férges. Minden bizonnyal az int- roitusok vagy a hegyaljai pincézések hangulatát őrzi a melodiárium következő da­rabja: Vesszen el e világ, Csak teremjen szőlő. Amely munka nélkül Legyen bőven termő. Torkainkat élesítse, Gégéinket nedvesítse, Hajts, hajts, hajts, Pajtás, te is hajts! Korábban Bartók Béla és Kodály Zoltán, majd utánuk Szabolcsi Bence, Bartha Dé­nes, napjainkban pedig Far­kas Ferenc és mások is ta­nulmányozták a melodiáriu­mos könyveket, s megállapí­tották. hogy a pataki diákok dalkultusza „közvetlenül érintkezett a néoi hagyo­mányokkal.” Az utóbbi években zeneszerzőink sok régi pataki diákdal „rekonst­rukcióiát” is elvégezték, s ezekből a megúiított művek­ből a közelmúltban egy cso­korra valót nagylemezen is megjelentettek. HEGYI JÓZSEF ♦ ...és ízelítő csodálatos könyvillusztrációiból műfajt megújító, folyton megújulni képes művészről, a „romboló alkatról” annyi­szor elmondott szavak pedig üresek. A rövid megnyitó előtt szívesen beszélgető idős ember igaz, és igazak a képek az alagsori kiállítóte­remben. Igaz, hogy „a lélek legfinomabb rezdüléseit” mérhetjük le a vonalakon, és igaz a más jellegű mun­kákból adódó ’ erő, amely ké­pes betölteni a teret. Igaz, amit a kiállításról mondott: — Nézzék, meg, szeressék meg, mert örömmel adom, és őszintén beszélek ezen a nyelven is. És igazak a dél­utáni csendbe hulló szavak: — A meg nem értés mindig abból fakad, hogy tudatunk bizonyos elképzelésekhez kö­tött. Ha őszintébbek, oldot­tabbak lennénk, fogékonyab­bak lehetnénk. Mindenre. MAKAI MÁRTA S retrHPny bemutatása Dr. Bodnár Éva, a Nemzeti Galéria főmunkatársa — Mis­kolcról elszármazott művé­szettörténész — tart tárlat- vezetést holnap este a Mis­kolci Képtárban. A Petró- gyűjteményt mutatja be az érdeklődőknek, akiket este 7 órára várnak a miskolci Mű­vészklubba. etz bajjal jár Különös-kalandos sorsú volt volt maga a szerző: Giibojc- dov, még hányatottabb a da­rabjának a története. Puskin és Lermontov kortársa; kato­na, majd diplomata, akit ne­veltetése, külföldi útjai, a kon­zervatív abszolutizmus alatt nyögő Oroszországban szerzett élményei tesznek kora egyik legvilágosabban látó gondolko­dójává. ivójává. Legsikerültebb do rabjának már a címe is fo­galommá, szállóigévé válik, nem kevésbé a főhősét Csac- kij, akit a dekabrista fiatalok c zmény- és példaképüknek te­kintenek. Méltán, mert a két nagv kortárs; Puskin Anyegin­jével és Lermontov Pecsoin- jával szemben Csackíj aktív: nem tud belenyugodni kora orosz társadalmi viszonyaiba. Anyegin és Pecsorin ,.lics- nyij cselovek” (felesleges em- bér), aki Byrontól és a ro­mantikusoktól tanult pózok­ban szenveleg, vagy a feles­leges és álcselekvósekhez me­nekül. Nem értéktelen, sőt tehetséges emberek ők. de minthogy a napóleoni háború utáni Oroszországban lehatá­roltak a lehetőségeik, a ciniz­mushoz menekülnek, „minden mindegy” alapon sodródnak egyik szoknyakalandból a másikba, kártyaszalonokból, ivászatokból. önpusztító pár­ba iokba, csakhogy „történjen valami”. Csackíj egész magatartása, útkeresése, erkölcsi és intel­lektuális fölénye a XIX. szá­zadi moszkvai nemességgel szemben maga a kritika és a kihívás. Csackíj nem választ­ja a magányt —, hiszen ép­pen szerelmét: Szofját (Egri Márta) látni jön vissza Moszkvába —, hanem magá­ra marad, mert a korrupt, dekadens és korlátolt társa­ság „ez bolond!” felkiáltással egyszerűen kineveti, kiközösí­ti. Ahogyan azt mindenkor tette, teszi a társaság és a társadalom a „jakobinusok­kal”. a „lázítókkal”, akik elég merészek: „bolondok” ahhoz, hogy a kellemetlen igazságo­kat ki is mondják, ha egy­szer már felismerték. Mindig hálásabb a Molcsal in-féle talpnyalók sorsa (Tahi József), akiknek soha sincs önálló vé­leményük, s ha lenne is, „nem bolondok” azt nyíltan ki is mondani. Gribojedov vígjátéka — helyesebb talán szatírát mon­dani — keserű, mint minden szatíra Arisztophanész, Mo- liére, Swift óta. A cenzúra nem is engedte sem kiadni, sem játszani a szerző életében. Mégis — s eléggé különös módon! — még a szerző éle­tében elterjedt, olvasták egész Oroszországban. Egyes felte­vések szerint kb. 40 000 kéz. írásos másolat forgott közké­zen, mire megjelent, s akkor is először (1831-ben) németül, majd 1862-ben az első legális orosz kiadás. A magyar színpadokon is — érthetetlenül — ritkán ad­ják elő. Lengyel Györgynek, a tévéjáték-változat rendező­jének viszont éppen ez volt a vizsgadarabja. (1965-ben Deb­recenben.) Ez a nosztalgia (?), a feladattal való újabb bir­kózás magyarázhatja a tévé­feldolgozást. Két színészt „ho­zott” is a debreceni előadás­ból (Hegedűs Erzsit és Lon­lay Margitot). Aczél János dramaturg erősen meghúzta, lerövidítette, de lényegét nem csonkítva alkalmazta tévére a darabot. A parádés szerep- osztásból csak néhány nevet emelhetünk ki. Balázsovits Lajos Csackíj keserű kiáb­rándultságát hangsúlyozta; Vajda László (Famuszov) a buta és öntelt gazdagot, a hatalmasok előtt kúszó fér­get; Koltai Róbert (Reoetyi- lov) a nyálkás masszává szét­folyó slemilt, aki elitta-elpo- csékolta az életét; Esztergá­lyos Cecília, az urait kiszol­gáló. de meg is vető szo^a- cicát (horpácsi) rrrora HÉTFŐ Kossuth rádió: 12.00; Déli Kró­nika. — 12.20: Ki nyer ma? Já­ték és muzsika tíz percben. — 12.35: Tánczenei koktél. — 13.20: Válaszolunk hallgatóinknak. — 13.35: Híres prímások muzsikál­nak. — 14.00: Ezeregy délután. — 14.30: Massenet-áriák. —15.00: Hírek. — 15.10: Édes anyanyel­vűnk. — 15.15: Mai dalok hang­versenye. — 16.00: Ütközben. — 16.05: Szocialista brigádok aka­démiája. — 16.35: Maros Rudolf népzenei feldolgozásaiból. — 17.00: Hírek. — 17.10: Van új a Nap alatt. — 17.25: Walter Gie- seking zongorázik. — 18.25: Mai könyvajánlatunk. — 18 30: Esti Magazin. — 19.15: Köztársaság tér 1956. Dokumentumjáték. — 19.59: Mirella Freni énekel. — 20.30; örökzöld dallamok. — 21.30: ..Ami átszövi minden cse­lekvésünket”. Petress István mű­sora. — 22.00: Hírek. — 22.15: Sporthírek. — 22.20: Tíz perc külpolitika. — 22.30: Az insbruc- ki VogeTweide Kórus énekel. — 22.50; Meditáció — európaisá­gunkról. — 23.00: Századunk ze­néjéből. — 24.00: Hírek. — 0 10: Várkonyi Mátyás táncdalaiból. Petőfi rádió; 12.00: A Szovjet­unió Honvédelmi Minisztériumá­nak központi fúvószenekara ját­szik. — 12.30; Hírek. — 12.33 Tanuló — jelző nélkül. — 12 53 Román művészek operafelvétele- leiből. — 13 28: Kis magvar nép­rajz. — 13.33: Téli játékok. — 14.00: Kettőtől ötig... — A Rá­dió kívánságműsora. — 17.00: ötödik sebesség. Ifjúság-Dolhika- kultúra. — 18 00: A kultúra sok­színű szövete. — 18.30: Hírek. — 18.33: Zeneközeiben. — 19.26: jó estét, everekek! — 19.30: Zenés játékokból. — 19.55: a francia popzene csillagai. — 20.30; Hí­rek. — 20.33: Kettesben . . . Schultheisz Emil és Szilágvi Já­nos. — 21.3.3: verbunkosok nó­ták. — 22 30: Hírek. — 9* 3?; De­rűre is derű. — 23.Ö3: Dzsessz felvételekből. — 24.00: Hírek. Miskolci rádió: 17.00: Hírek, időjárás. — 17.05: Képek köz.sé geinkből, Putnok. Riporter: Do­bog Béla és G. Tóth Ferenc. — A borsodsziráki népdalkor éne­kel. — Napjaink kérdése (Wirth Lajos jegyzete). — Spori — Slágerkoktél. — 18.00: Észak magyarországi Krónika. — Le mezbemutató. — Hírösszefogk ló, lap- és műsorelőzetes. FILMSZÍNHÁZAK BÉKE ők kett'en Szí. magyar film Kezdés: f4, hn6, 8 órakor KOSSUTH A megrögzött Szovjet film Kezdés; í3, hn5, 7 órakor HEVESY IVAN FILMKLUB A komédiás Mb. szí. amerikai film Kezdés: f5, f7 órakor FÁKLYA Budapesti mesék Szí. magyar film Kezdés: f4, f6 órakor FÄKLYA filmklub Az éjszakai vonat Lengyel film * Kezdés: f8 órakor PETŐFI .Helló, Dolly! I—II. *Szí. amerikai film Dupla helyár! Kezdés: 6 órakor SZAKBA Volt egyszer egy vadnyugat! I—II. Szí. amerikai—olasz film Dupla, fe’emelt helyár! Kezdés: f5, 7 órakor TÁNCSICS A farmer felesége Szí. amerikai film Kezdés: f4. f6 órakor TÁNCSICS FILMKLUB A komédiás Mb. szí. amerikai film Kezdés: f8 órakor TAPOLCA-ADY A tudós magánélete Szí. szovjet film Kezdés: 7 órakor PERECES A farmer felesége Amerikai film Kezdés: 6 órakor T\MOR ők ketten Szí. magvar film Kezdés: 6 órakor SZIRMA ők ketten Szí. magvar film Kezdés: f6 órakor KEDD Kossuth rádió: 8.00: Hírek. —• 3 05: Műsorismertetés. — 8.20: A nai nap kulturális programjá­ból. — 8.27: A kultúra sokszínű zövete. — 8 57: Történelmi in- iulók Hollós Lajos feldolgozásá­ban. — 9.05: Monteverdi: Orfeo. ötfelvonásos opera. — it 40: Kü­lönös házasság. Mikszáth Kál­mán regénye folytatásokban. Petőfi rádió; 8 00: Hírek. —* 8.C5: Vas megvei népdalok Bé~ kefi Antal gvűttéséből. — 8 ?0: Tíz perc külpolitika. — 8.30: Hí­rek. — 8.33: Dalol a tavasz. 9.00: Szemforgatá? nélkül. —* 0.10: Könnyűzene zongorára és trombitára. — 9.25: Monológ. — 9.30: Derűre is derű. — lO.W): A zene hullámhosszán. — 11.55; Látószög. Ifjúsági Jegyzet. Régi pataki diákdalok

Next

/
Oldalképek
Tartalom