Déli Hírlap, 1978. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-05 / 4. szám

A DIGEP és az MTESZ A Diósgyőri Gépgyárban is •több száz tagja, aktívája van a Műszaki és Természettudo­mányi Egyesületek Borsod megyei Szervezete különböző egyesületeinek. Legrégebben és legnagyobb létszámmal (267 GTE-tag) a Gépipari Tudományos Egyesület önálló vezetőséggel működő helvi szervezete tevékenykedik. Egyre gyarapodik a Szerve­zési és Vezetési Tudományos Társaság, az Energiagazdál­kodási Tudományos Egyesü­let és a Magyar Kémikusok Egyesülete gépgyári üzemi csoportjainak taglétszáma is. A gépgyári MTESZ-tagok sok segítséget adtak és adnak a vállalatnál a tervezési, fejlesztési, szervezési mun­kához. az úi és helyes mód­szerek megismertetéséhez, elterjesztéséhez, a szakem­berképzéshez, vagy például az anyagvizsgálatokhoz, kor­rózióvizsgálatokhoz. ♦ Évente több ezer sérült porcelánt, dísztárgyat javítanak a Fővárosi Művészi Kézműves Vállalat Veress Pálné utcai por­celán-restaurátori műhelyében. Képünk a műhelyben készült. Kevés 99 víz, sok piszok Bánkúti rémnapok Ismét bezáratta a konyhát a KÖJÁL Levélírónk egy hetet töltött — karácsony táján — Bán. kúton, a turistaházban, csa­ládjával együtt. „Rémnapok­nak” nevezi a téli vakációt, jóllehet, imádja a sízést, és volt hó elég. Levelének má­solatát elküldte a turistahá­zat üzemeltető Egri Panorá­ma Vendéglátóipari Vállalat igazgatójának is. így az igaz­gatót aligha érte váratlanul a KÖJÁL intézkedése: teg­nap délelőtt 10 órakor bezá­ratták a turistaház ‘konyhá­ját, mivel a vizsgálat sze­rint rendről, tisztaságról be­szélni sem lehet. Tóth Gyula, a turistaház vezetője pillanatig sem ta­gadja a KÖJÁL intézkedésé­nek indokoltságát, de azzal védekezik, hogy víz- és lét­számhiány miatt nem tudták fenntartani a rendet. A bán­kúti forrás hozama — szerin­te — lényegesen kevesebb, mint amennyire egy 60—70 vendéget ellátó turistaháznak szüksége*" lenne a főzéshez, takarításhoz. Ráadásul a sze­mélyzet sem győzi a mun­kát, mert a létszámból heten hiányoznak. Folyik a ciszterna Az indokok elfogadhatatla­nok. Hogy miért? Mindenek­előtt azért, mert augusztus derekán nyitották meg ismét a turistaházat, azután, hogy a KÖJÁL mostanihoz hasonló megállapításai alapján, egy hónapig zárva tartották. Ez­alatt kifestették az éttermet, a szobákat, és a nyitáskor úgy tűnt, hogy nem is lesz különösebb probléma ezen a télen. Remélhettük ezt azért is. mert a nyitáskor a Pano­ráma Vállalat jelenlevő veze­tői ígéretet tettek a szemét- szállítás megoldására, a víz­ellátás javítására. Egyébként ugyanakkor adták át rendel­tetésének a turistaházhoz ve- vető új utat is. Az ígéret szép szó... Időközben bebizonyosodott, hogy a nyári kényszerszünet alatt csak a legegyszerűbb renoválási munkákat végez­ték el, az ígéretek pedig csak ígéretek maradtak. Pedig ha a forrás hozamát nem is le­ket növelni, a ciszternát ki­javíthatták volna. Tudniillik el van repedve, és elcsorgat­ja az éjszakánként nagy ne­hezen összeszivattyúzott vi­zet. És nemcsak az a baj — a miskolci turisták tapaszta­lata szerint —, hogy kevés létszámú a személyzet, ha­nem az is, hogy egyáltalán nem töri magát a rend meg­teremtéséért, a vendégek jó ellátásáért. Hogyan fordulha­tott elő például, hogy — mint a panaszoslevélben ol­vastuk — egy diákcsoportot fél nyolckor még nem en­gedtek be az étterembe, mondván: nyolc órakor nyit­nak. Miskolcról az első autó­busz már fél nyolckor Bán- kúton van. Aki ezzel megy, az is zárt ajtókra talál, és fagyoskodhat kint, amíg be­engedik. „Harmincöt éve járom a turistaházakat, de ilyen pisz­kot, szemetet, szervezetlensé­get még sehol sem tapasztal­tam” — így summázza a bánkúti „rémnapok” tapasz­talatait levélírónk. Mi lesz a vendégekkel? Nos, ilyen előzmények után zárták be tegnap délelőtt a bánkúti turistaház konyhá­ját. Tóth Gvula vezető ak­kor még nem tudta megmon­dani pontosan, mi lesz a hat­van vendéggel. Mivel ellátá­sukról nem tudnak gondos­kodni, minden bizonnyal1 meg kell szakítaniuk a téli vaká­ciót, pedig Bánkúton most is megfelelőek a hóviszonyok a síeléshez. Aligha kétséges, hogy ismét bezárják a turis­taházat, hogy el tudják vé­gezni a szükséges javításo­kat. Most, a téli főidény­ben . . . (Bánkút igazi értékét a sípálya adja!) Furcsa helyzet, hogy a sí­pályák még Miskolchoz tar­toznak, és így a vendégek többsége is miskolci, ugyan­akkor a turistaházat egri vál­lalat üzemelteti. A „jószom­szédi viszony” késztet arra, hogy — bár nagyon kikíván­kozik belőlem — véleménye­met kérésbe csomagoljam: mielőbb teremtsen rendet a íortáján a Panoráma Válla- '0 ; (békés) Gyógyító vér A Vöröskereszt Borsod megyei Szervezete és a Mis­kolci Vértranszfúziós Állo­más vezetői összeállították az idei vérvételi programot. Ar­ra számitanak, hogy az idén 13 ezer liter körüli vért gyűjtenek, ebből Miskolcon 5300 litert, a megye többi ál­lomásain 8 ezer liter körüli mennyiséget. Szeretnék elér­ni, hogy 1978-ban a térítés- mentesen levett vér aránya megközelítse a 100 százalé­kot. (1977-ben 98,2 százalék volt ez az arány). 0 helyi tájékoztatás és a pártszervezet Esetek figyelmeztetnek, hogy a munkahelyi kérdésekről való rendszeres és mélyreható tájékoztatás mindenütt és állandóan a figyelem előterében kell hogy álljon. Hiszen — sokszor elhangzott már, de aligha ismételhető elégszer — a szocialista demokráciának, ezen belül az üzemi, munka­helyi demokráciának alapvető és elengedhetetlen feltétele a dolgozók megfelelő tájékozottsága. Hogy ez így legyen, abban nagy a pártszervezet szere­pe, felelőssége. Ez irányú teendőit — nagy vonalakban — három fő feladatban le­hetne összefoglalni. Gondos­kodnia kell arról, hogy min­den illetékes gazdasági és mozgalmi vezető rendszere­sen adjon tájékoztatást a dolgozóknak; maga is nyújt­son információt a pártszer­vezet állásfoglalásairól, te­vékenységéről ; segítsen el­igazodni az információk tö­megében, magyarázza a tör­téntek összefüggéseit, mé­lyebb okait. A tapasztalatok szerint ma már elegendő számú fórum és forma létezik az informá­ciók továbbítására. Egy nagy­üzemi pártbizottság néhány évvel ezelőtti felmérése sze­rint a gazdasági és mozgal­mi vezetésnek harminc- negyven eszköz áll ehhez ren­delkezésére, s az azóta eltelt időben e szám inkább növe­kedett, s nem csökkent. A mennyiséggel tehát nincs baj. A tartalmon kell első­sorban javítani, s ahol erre szükség van, a szándékon, a készségen. Ügy is mondhatnánk ez utóbbit, hogy a szemléleten, A tájékozottság helyenkénti zavarai ugyanis arról tanús­kodnak, hogy néhol a helyi vezetés lebecsüli a rendsze­res tájékoztatás fontosságát. Van, ahol kényelmességből tesznek így, s van hely, ahol misztifikálják a vállalati, in­tézményi vezetés döntéseit és az azokat motiváló té­nyezőket, gondolván, az ilyes­mit nem szabad az „egysze­rű dolgozók” orrára kötni. A pártszervezet politikai munkájának fontos feladata, hogy fellépjen az ilyen szem­lélettel szemben, Tegyük mindjárt hozzá, hogy ez a kötelesség magára a pártszervezetre, annak ve­zetésére is érvényes. A párt- bizottság, a pártvezetőség irányító munkájának szer­ves, elválaszthatatlan része a párttagság és a pártonkívüli dolgozók folyamatos politi­kai tájékoztatása. Ezen belül most hadd emeljünk ki csu­pán egyetlen dolgot: a helyi közvélemény informálását a pártszervezet és vezető tes­tületéinek állásfoglalásairól, mindennapi tevékenységéről. Sok helyen ugyanis ezt va­lamiféle titokzatosság ködfá- tyolába burkolják. Holott a pártszervezet tevékenységé­nek túlnyomó részéről nem­csak tudomást szerezhet a szélesebb közvélemény, de hasznos, jó, sőt szükséges is tudomást szereznie róla. Lé­teznek természetesen párt­titkok, melyeket gondosan meg kell őrizni, bizalmas határozatok, melyeket kife­csegni fegyelmi vétség, de a pártmunka döntő többségé­ben nem ilyen jellegű. A pártszervezet tevékeny­sége azonban nem merülhet ki abban, hogy gondoskodik a szükséges információk to­vábbításáról, a dolgozókhoz való eljutásáról. Mint poli­tikai szervnek, magyaráznia is kell az információkat, elő kell mozdítani megértésü­ket, helyes értelmezésüket, a szükséges következtetések le­vonását. A tájékoztatás nem független a párt eszmei-po­litikai munkájától, hanem beleilleszkedik a szemlélet és a magatartás formálásá­nak, a cselekvésre való kész­tetésnek átfogó tevékenysé­gébe. A tájékoztatás ily mó­don a mindennapi pártmun­kában szervesen kapcsolódik agitációhoz és a propagan­dához. Mondani sem kell, ez nem a kedvezőtlen tények elhallgatását vagy megszépí­tését, a valóság képének szebbre festését, lakkozását jelenti (az ilyesmit az MSZMP mindig is egyértelműen és következetesen elutasította), hanem az események mö­göttes rétegeinek bemutatá­sát, az összefüggésekbe való elhelyezését és nem utolsó­sorban a mindennapi cselek­vés számára adódó következ­tetések levonását. Vagyis a „mi történt”, „mi van” el­mondásával együtt a „miért, milyen tényezők, miféle előz­mények hatására van”, és a „mit tehetünk és mit kell tennünk” bemutatását is. Az élet ezt a leckét a párt- szervezeteknek nap mint nap feladja. De — mint számos jó példa tanúsítja — e fel­advány átgondolt munkával újra és újra sikeresen meg is oldható. „Asszonyom, ön boldog lesz...’ w Eletet az emberkéknek! Létezik egy olyon bizottság, amely tulajdonképpen azért is dolgozik, hogy felszámolja önmagát. Munkájukat a leg­szigorúbb titoktartás övezi. A „tárgyalások” légkörét csak a szenvedő alanyok ismerhetik meg. Az állam megbízásából sorsokról döntenek. Arról, vi­lágra jöjjön-e egy kis ember, palánta. Amikor Miskolcon a na­pokban a másodfokú abor­tuszbizottság ülésezett, ter­mészetesen az újságírónak sem adatott meg, hogy be­pillantson egy-egy ügy me­netébe. Csak dolguk végezté­vel beszélgethettünk velük, s akkor is általánosságban. A bizottság elnöke előtt feküdt egy könyv. Azokat a parag­rafusokat tartalmazza, ame­lyek eldöntik, mikor szakít­ható meg a terhesség, és mi­kor érdeke a társadalomnak és az anyának, hogy a gyer­meke a világra jöjjön. A rendeletek talán szárazak, de az öt „igaz ember” — orvos, védőnő, jogász, a szakszerve­zeti és a tanácsi képviselő — érezni is tud. Ez a munka az, amelyet lelkiismeret és ala­posság nélkül egy percig sem lehet csinálni. HA BECSUKÓDIK AZ AJTÓ ... A védőnő mondja: — Né­ha úgy érzem, hogy nem megy tovább. Ezt nem lehet egy életen ót csinálni, mert idegileg beleroppan az em­ber. Ha egy páciens becsuk­ja maga mögött az ajtót, mi még nem szabadultunk meg a gondjaitól. Azzal, ha ki­mondjuk az igent, vagy a ne­met, még nem zártuk le az ügyet. Ha egy lánynak há­zasságon kívül várható a pi­cinye, sorsát, sorsukat meg­különböztetett figyelemmel kísérjük. Ha szülői támoga­tást sem kapnak, a terhesség idejére és utána is elhelyez­zük őket. Valamennyi pácienstől megkérdezik: ismerik-e a népesedéspolitikai határoza­tot? Olyan még nem volt, hogy valaki nemmel vála­szoljon. De ... Azt már nem könnyű megérteni, hogy a rendeletek szerint csak a harmadik élő gyermek után szakítható meg a terhesség. Sokaknak előbbre való az autó, a víkendtelek, mint egy élő emberke. A közgondol­kodásban még nem jutottunk túl az egy-két gyermek di­vatján. Társadalmunk a há­rom, vagy a több gyermekes családokat tartaná , ideális­nak. A türelmi idő után eb­ben az évben lép életbe 1978. december 31-től egy rendelet. Eddig 35 éven fe­lül nem volt akadálya a ter­hesség-megszakításnak. Ezt a korhatárt felemelik 40-re. Persze, az ideális az lenne, ha a nők 20—30 éves koruk­ban szülnének. AKKOR MÁR KÉSŐ Sokan elkésnek, panaszol­ják a bizottság tagjai. Min­den okuk meglenne rá, hogy a nem kívánt terhességet megszakítsák. De az állapo­tuk már olyan előrehaladott, hogy rajtuk nem lehet segí­teni. Egy gimnazista érettsé­gizett lány terhes lett. A fiúval már a házasságot ter­vezgették, amikor megjött az értesítés, hogy felvették az egyetemre. De ekkor már ké­ső volt. Sok. nagymama sor­ban lévő nő hiszi, hogy „a változás korában” van. A negyvenesek így késnek el. A bizottság igen tapasztalt, mert nem ritka, hogy félre akarják őket vezetni. Orvosi igazolás nélkül itt senki sem hivatkozhat arra, hogy az egészségi állapota miatt nem vállalhatja a gyermek kihor­dását. De még az igazolást adó orvosok is gyakran „mel­lébeszélnek”. TUDATOS CSALÁDTERVEZÉS A bizottság tagjai között egyedül a szociális körülmé­nyek megítélése okozhat vi­tát. A legfőbb szempont az, milyen családba, milyen kö­rülmények közé születik a gyermek. Vallják, ők nem akarják szaporítani az állami gondozottak számát. A cél­juk, s valamennyiünk célja kell, hogy legyen, hogy har­monikus családi környezetbe csöppenjen a kis jövevény. De nem ezt az öt embert kell hibáztatni, ha mégis úgy dön­tenek. hogy a terhességet ki kell hordani. Ma már a tu­datos családtervezésnek sem­mi akadálya nincs. A tablet­ták mellett a hurok feltéte­lére is lehetőség van. sőt ajánlatos. Aki ugyanis a tab­letta szedése mellett esik te­herbe, csak más, nyomós in­dok miatt szakítják meg. Ha a hurok használata mellett lesz terhes, a megszakításnak nincs akadálya. A bizottság tagjai nem­csak a paragrafusok hideg szavaival élnek. Érzelmileg is próbálnak hatni. Valahogy igy: — Asszonyom, tudja, milyen boldog lesz, ha ma­gához ölelheti azt az ara­nyos kisbabát? De nem ritka, amikor semmi sem használ. A páciens „kiborul”, s visz- szakérdez: — Maguknak hány van? Az elnök büszkél­kedik. Neki három gyermeke, és öt unokája van. Tőle hal­lottuk ezt a sztorit: A férj csaknem ölre ment vele. Ak­kora patáliát csapott, hogy összeszaladt a ház. A bébi megszületett, s mint a mesé­ben, ő lett a legkedvesebb fiú. Az apuka azóta is meg­emeli a kalapját a főorvos úr előtt... OLÁH ERZSI Víztározók a Komlósteiőn A komlóstetői munkás-laká­sok vízellátása csak részben van megoldva. A jelenleg rendelkezésre álló vízmeny- nyiség jóformán az I. ütem további részében épülő laká­sok ellátásához sem elegen­dő, nem beszélve a II. és III, ütemben épülő több száz la­kásról. Ezért a területen 2 darab, egyenként 500—500 köbméteres víztározót építe­nek, amelynek terveivel elő­reláthatólag az idei esztendő első felében készülnek el a BORSODTERV tervezői. Kapcsolat 80 országgal 33 ország 39 kamará­jával, illetve kereskedelem­fejlesztő intézményével mű­ködik együtt a Magyar Ke­reskedelmi Kamara, ám az esetenkénti kapcsolatok mintegy 80 országra terjed­nek ki. Az elmúlt évben 20 kamarai küldöttség járt kü­lönböző országokban, ugyan­akkor hazánkban 42 ország delegációját fogadtuk. Korszerűbb technológiát Miskolc megyei város Ta­nácsa ebben az esztendőben — csaknem 31 millió forint­tal rendelkezik az intézmé­nyi állóeszközök folyamatos felújítására. Ebből az összeg­ből 34 intézmény részleges, illetve teljes felújítását szán­dékoznak elvégezni. Több éves gond viszont a kapaci­tás hiánya. Feltétlenül szűk- séges a technológiai korszt rűsítés mellett gyorsab' termelékenyebb eljárások bevezetni az építőipari vá lalatoknáL

Next

/
Oldalképek
Tartalom